Hogy mitől alszom mindig szépen?
Ez könnyű válasz attól félek.
Percy Jackson szemem előtt,
A könyv pedig a kezem között...

Bár hogy mikor fekszem az kétes,
Addig olvasok míg bírom ébren.
Utána meg átkarolom,
A szemem lehunyom, és rá gondolok...

Látom őt az első harcban,
És sajnos a Tartaroszban.
Annabeth is mindig ott van,
Cukik együtt mit ne mondjak...

Aztán megjöttek a hetek,
Az ellenségek egyesülnek?
Kis harc, kis parádé,
És Percy Jackson hősként áll még...

Persze ott lenne a többi könyv,
Hát év lemaradással.
A kimaradt novella után hull a könny,
Inkább behozom angolozással...