+18

Ajkamat beharapva, egész testemben remegve várom, mit fog felelni, miközben csípőjét markolva próbálom cselekvésre bírni; tudom, megleptem kijelentésemmel, de amint átfut agyamon, mégis mit művelt délután s hogy robbantott atomjaira, újra meg akarom tapasztalni azt a földöntúli érzést; sőt, ha lehet, még jobban.

- Beszélni akarok veled - leheli ajkamra reszketegen, ahogy elkapja fejét s lehunyja pilláit; fogalmam sincs mi jutott eszébe ilyen hirtelen, de hevesen emelkedő mellkasa és szapora légzése nem azt mutatja, hogy valami apró-cseprő ügyről lenne szó; hiába szeretném már magam alatt tudni, s megadni neki mindent amire csak vágyik, hagynom kell, hogy elmondja, mi bántja.

- Mégis miről, bébi? - simítok nyakára, miközben apró csókokat nyomok a füle tövébe, s arcéle felé haladok; hiába érzem, mennyire tépelődik magában, nem tudok ellenállni neki úgy, hogy ilyen közel van hozzám, szinte magamon érzem lélegzetvételeit; túl izgató a helyzet ahhoz, hogy le tudjak állni.

- Mi történt ma veled? Miért akadtál ki ennyire? - amint meghallom ezen mondatokat, azonnal nagy, hitetlenkedő sóhaj szalad ki belőlem, s ciccegek egy aprót; komolyan emiatt állított le?

- Jisung egy gyökér, baba - ködösítek finoman, majd ennél is közelebb húzom. - Egy undorító féreg, aki szeret mások érzéseivel szórakozni... Tudja, mennyire jól el vagyunk és próbált elszakítani minket egymástól... - hazudok szemrebbenés nélkül, ahogy kihagyom a rám vonatkozó részt (vagyis az egészet, ami miatt olyan reakciót mutattam, amilyet). Nem mondhatom el neki, mekkora patkány volt kapcsolatukban kék, hisz hiába derülne ki az igazság, Minho pedig még ennél jobban is megutálná, teljesen tönkretenné lelkileg az, hogy a régen annyira szeretett fiú így kihasználta; ő pedig nem ezt érdemli. Egyáltalán nem.

- Nem fog neki sikerülni... Soha... Ugye? - tudakolja elhaló hangon, ahogy vállgödrömbe temeti arcát; idegessége rám is kihat, de próbálom nem kimutatni, mennyire komorrá vált a hangulat. Most már nem arról van szó, hogy mik történtek régen, hanem arról, hogy mi lesz velünk most; hiába kerülgettük egymást a tábor alatt s viselkedünk úgy, mint egy éppen alakuló pár, a jövőben el kell döntenünk, mit akarunk.

- Szeretsz, Minho? - kérdezem hirtelen, rám nem jellemző komolysággal, mire azonnal felkapja fejét; elakadó lélegzettel figyel, s kikerekednek szemei is. - Tudnom kell, mit akarsz tőlem, egyszer és mindenkorra. Elég volt ebből a ködösítésből... Szeretsz, Minho? - ismétlem magamat, miközben feljebb kúsznak tenyereim s még erősebben tartom derekát; torkomban dobog szívem, csak a válaszra várás miatt nem estem még össze.

- Szeretlek, Chan. Kibaszottul szeretlek - jelenti ki, majd lehelet finoman megkóstolja ajkamat, de azon nyomban el is enged, ahogy realizálja, nem reagáltam semmit sem; hiába reménykedtem ebben a válaszban, elemi erővel söpör végig az, hogy ugyanúgy érez, mint én; szép szóval lefagyok. Teljes mértékben. - Hiába a tavalyi cucc, hiába Jisung, hiába a veszekedéseink, nem tudok vele mit kezdeni. Tudom, hogy elhamarkodott ez a vallomás, de szeretlek, a kurva életbe! - meg sem várja válaszomat; azonnal hajamba túr, majd magához édesget. - Ha te is szeretsz, megmutatod, mégis mennyire, Chan! Mutasd meg, mit akarsz tőlem! Mutasd meg, hogy kellek neked! - búgja fülembe, melyre már nem tudom visszatartani magamat; azonnal a szekrénynek préselem, s bőrébe morgok.

- Megmutatok neked mindent, bébi... Olyan kibaszott jól fogod magad érezni. Olyan kibaszott boldoggá foglak tenni - suttogom a puha felületre vágytól csöpögő hangon, miközben kezeim lejjebb csúsznak s fenekébe marnak.

Imádom, ahogy egyetlen érintéstől el tud veszni s azt sem tudja, hol van.

Remeg mint a nyárfalevél miközben tartom, így előre lököm csípőmet, hogy újra a bútornak szegezzem. Egy halk szisszenés, majd nyögés szalad ki torkán, s meghúzza puha, szanaszét álló tincseimet; direkt ingerlem, szívom, harapom - kikerülve ajkát -, melyre sokkal határozottabban reagál. Tarkómnál fogva tapaszt magára - nem tolerálva finomságomat -, melyet készségesen teljesítek, s azonnal ráharapok alsó párnácskájára, majd egy nyelvekkel járt táncba hívom. Érzem, ahogy az adrenalin végigszánkázik testemen, s egyre inkább hajt a vágy, hogy minden korlátot ledöntve tegyem magamévá, de nem teszem meg; imádom, miközben lassú, de annál érzékibb mozdulatokkal kényeztetem - fennakadó szemei megrészegítenek.

Hirtelen lök el magától, s először nem értem, mit miért tesz, de ahogy megfordulunk, majd háttal rádől rá az ágyra, rögtön tudom, mit akar; ravasz mosollyal ajkamon mérem végig testét, mely csak értem kiált, s direkt lassú léptekkel haladok felé, majd egy csiga gyorsaságával mászok rá, kósza érintésekkel veszem el az eszét; néha-néha farmerba bújtatott combjához érek, ujjaim alhasát érintik - elhelyezkedik, s szemeivel szinte rám kiált, tegyek valamit; ám ki vagyok én, hogy nemet mondjak egy ilyen csábító ajánlatra?

Térdeimmel szétnyitom lábait, mely miatt egy kisebb terpeszbe húzódik, majd amint befészkeltem magamat közéjük, két kézzel megtámaszkodok feje mellett, s összekapcsolva tekintetünket kezdem izgatni; finoman ringatom magamat - ágyékunkat összeérintve -, s hiába a mindent takaró textília, begörnyed háta, a levegőbe piheg.

- Ne szórakozz, csinálj már valamit! - mordul rám, mire egy eszméletlen nagy vigyort villantok. Kis türelmetlen...

- És ha nem akarok? - kérdezem incselkedve, melyre felfújja magát s feljebb tolja nyakát.

- Akkor amint leszállsz rólam, elrendezem a dolgaimat egyedül - köpi oda azonnal, ahogy megpróbál ledönteni magáról, de gyorsabb vagyok, így csak annyit ér el, hogy csuklójánál fogva kapom el, majd kulcscsontjára tapadok.

- Kár a gőzért, Minho - nevetek két nyelves csók között, ahogy az így is megtépázott felületet tépem rendre. - Ma este nem szabadulsz tőlem - morgom mély hangszínt öltve, melyre egy piszkos sóhajt hallat, s még jobban oldalra dönti nyakát, hogy hajammal is csiklandozni tudjam.

- Nem is akarok - szűri ki fogai közül, ahogy fogaim közé veszem bőrét s finomságot nem ismerve kezdem szívni azt. Automatikusan mozgatja ölét, melyre én is csillagokat kezdek látni, így jobb kezemmel elengedem, majd kiálló csontjánál fogva nyomom le a matracra.

- Ne siess, cica - lehelem, ahogy nyakánál fogva húzom fel, s felső testét takaró textíliáját szenvedem le.

Miután végeztem ő is így cselekszik, majd amint lekerült mindkettőnkről a póló, hirtelen fordít meg, majd ugyanazt csinálja, mint amit néhány perccel ezelőtt tettem vele. Apró puszikkal halmoz el, simogat ahol ér; tetszik ezen oldala, de tudom, nem sokáig fogom kibírni, hogy magam alá ne gyűrjem, így kiélvezem a helyzetet, amíg az agyam el nem telítődik a híres-neves vörös köddel. Olyan helyeken ér hozzám, melyek nem a legjobb választások, így élesen szívom be a levegőt - szerintem élvezi, hogy ilyen mértékben tönkre tehet; nem is rest orrom alá dörgölni ezt.

- Csak nem tetszik? - kérdezi ajkát fogai közé csippentve, ahogy végigszaladnak ujjai alhasamon, majd rám markol; nem akarom megadni neki az elégtételt, így minden erőmet bevetve tartom vele a szemkontaktust, s próbálom azt tettetni, hogy nem ér el ezen gesztusokkal semmit; de ahogy gombommal kezd babrálni, már felocsúdok, s fordítok a helyzeten.

- Ez jobban fog tetszeni, elhiheted - mondom neki élesen, miközben levetem magamról nadrágomat, majd az övével is így cselekszek.

- Majd meglátjuk, Bang - nyöszörgi visszafogva magát, de tudom, milyen hatással vagyok rá, így amint lekerül róla is a zavaró anyag, alsónadrágjának korcával szórakozok s izmaira harapok; bordáján zongorázok közben ujjperceimmel, néha mellkasát simogatom, melyre rendre kidomborítja azt, s hangját nem visszafogva adja tudtomra, elértem, amit akartam. Köldökére mosolyogva nyalok bele említett testrészébe, melyre már semmit nem tud elrejteni, ezért felemelve pilláimat figyelem, ahogy fennakadnak szemei; gyönyörű, már-már földöntúli látványt nyújt szétesése.

Bimbóit kezdem morzsolgatni, ahogy boxeren keresztül nyomok csókokat tagjára, melytől azonnal megrándul s heves nyüszítésbe kezd; fogalmam sem volt, hogy ennyire fel tud tüzelni egy ilyen banális tett, de már csak azt veszem  észre, hogy nálam is problémák adódnak derék tájékon. Nem is szórakozok tovább, minden előjel nélkül rántom le róla az utolsó védelmi kaput, melyre megugrik, de amint felemelkedek hozzá, s egy mézédes, szerelemtől csöpögő csókra húzom, azonnal megnyugszik s saját nadrágomba akasztja ujjait; csillogó íriszekkel vizslat, melyekben annyi érzelmet véle felfedezni, amennyit még sosem tettem - oly gyengéden fogom magamévá tenni, hogy még lelke is beleremeg.

Kapkodva húzom le saját ruhadarabomat, majd ahogy lekerült rólam is a nem odaillő textília, férfiasságára kulcsolok, majd gyengéden mozgatom markomat; a kellemes tettre átveti karjait vállamon, majd nyakszirtembe temetve homlokát mar fogaival bőrömre. Lehelete egyre súlyosabb és szaporább lesz, mely rettentően beindító és édes, de tudom, ennél többet kell tennem, hogy minden tökéletes legyen. Kicsit elválva tőle, kapkodó mozdulatokkal hajolok az ágy melletti kis szekrénybe, s ahogy realizálja, mit is keresek - ha lehet mondani -, még jobban felcsillannak szemei. Sebesen bontom ki a lila folyadékot tartalmazó tubust, majd ahogy ujjaimra nyomok az anyagból, lehunyja pilláit s kisebb terpeszbe húzza lábait.

- Biztos akarod? - kérdezem utoljára, ahogy bal markommal még mindig nemességét kényeztetem.

- Soha nem akartam még ennyire semmit sem - zihálja, miközben próbál nem felrobbanni az őt érő impulzus hatására.

Ajkára csókolva mozgatom tovább tenyeremet, s ezzel párhuzamosan kezdem ingerelni izomgyűrűit is; hirtelen húzódik össze, ahogy első ujjamat elmerítem benne, de próbálok minél gyengédebben bánni vele - minden rezdüléséből ki tudom olvasni, mi az, amire vágyik, így szépen, fokozatosan készítem fel, melyre először nem éppen kellemesen reagál, de ahogy harmadik, majd negyedik ujjamat megérzi, egyre alábbhagy görcsössége s ellentétesen mozog a saját magam által diktált tempóval. Folyamatosan figyelem reakcióját, s már csak ez is elég lenne ahhoz, hogy átlépjem a mennyek kapuját; ahogy fel-le emelkedik mellkasa, izzadt tincsei homlokába tapadnak, nem tudok nem arra gondolni, hogy milyen lesz, amikor már nem csak külső szemlélőként fogom ezt a helyzetet élvezni.

Váratlanul hagyom el testét, melyre azonnal fájdalmas nyöszörgést hallat, de ahogy feltérdelek, s az ismerős csomagolást bontanám fel, kikapja kezemből az óvszert, majd vágytól égő tekintettel mér végig, ajkával szakítja fel. Szavak nélkül kommunikálunk, s ahogy megsimogatja tagomat, majd incselkedően görgeti fel a latexet, legszívesebben azonnal ellökném s magam alá temetném; de nem kell semmi ilyesmit tennem, hisz ahogy végzett leheveredik, majd kicsit feljebb húzza lábait. Hevesen dobogó szívvel, türelmetlenül dőlök rá, s ahogy bejáratához helyezem nemességemet, az este leggyengébben csókját nyomom ajkára, úgy hatolok bele; apró mozdulatokkal próbálok haladni, nehogy fájjon neki bármi is, de ahogy rám szorul s megérzem a forróságot, összeszorított szemekkel, remegő kezekkel kell tartanom magamat, nehogy elveszem minden hideg véremet és belecsapódjak.

Könnycseppek csorognak le orcáján, melyeket ajkaimmal tisztogatok le, s ahogy újra lapockámra mar, majd engedélyt ad, úgy érzem magam, mintha újjászületnék.

- A tied vagyok. Mindenhogyan - ez az utolsó, amit megértek abból, amit mond, s ezzel párhuzamosan emeli fel csípőjét, melyre szinte se perc alatt húzódok kijjebb, majd újra beljebb nyomulok; körmei már az első mozzanattól fogva felszántják hátamat, így még szenvedélyesebben, egyik kezemmel fenekét markolászva merülök még mélyebbre benne; nem akarom, hogy túl heves legyek, de ahogy fülembe nyöszörög és morog, nem tudok ösztöneimnek parancsolni.

Rendre emelkedő mellkassal, a másik ajkából lélegezve ringatjuk egymást a kellemes, mámoros érzésekben, de ahogy lökéseimmel párhuzamosan kezdem kényeztetni férfiasságát, egy éktelenül nagy, az előbbiekhez össze nem hasonlítható hang szalad ki torkán; kapkodja a levegőt, mire egyre gyorsabb tempót diktálok, s rendre dobálja magát. Ám hiába ezen mozdulatok, csak nem sikerül elérnem gyönyörközpontját, így egy hirtelen mozdulattal emelem fel, s húzom újra magamra, melynek meg is lesz gyümölcse; teljesen új szögben érem el, teljesen máshogy mozgok, ahogy az előbb tettem. Csípőjénél fogva irányítom, mégis mit csináljon, s amint eltalálom a megfelelő helyen, szinte sikításra hajazó nyögést hallat.

- Meg vagy - jelentem ki lihegve, diadalittasan vigyorogva, ahogy gerincét teljesen begörbítve hajol le, majd egy összeszedetlen, nyálas csókot nyom véresre harapott párnácskáimra. Új erőre kapva döntöm le, majd teljesen kihúzódva csapódok bele, s reakciója láttán egyre többször ismétlem meg ezt a mozdulatsort; hirtelen sokkal több ingerre leszek figyelmes, érzem, ahogy alhasamban kezd megjelenni az a mindent elsöprő érzés, így előbbi tüzes mozdulataimat lelassítom, s érzékien emelgetem fel-le csípőmet. Ő is realizálja ezen tettemet, s ki is használja vadságom elmúlását, így hajamba túrva tapaszt nyakára, melyet nem habozok szétcincálni; mint kígyó tapadok rá a pacákra, melyeket pillanatokkal ezelőtt varázsoltam oda.

- Én... Mi-mindjárt - motyogja szinte sírva, ahogy egyre jobban rándul össze teste, markom között egyre többször mozdul meg.

- Együtt, bébi - szenvedem ki, ahogy ajkára tapadok. Szabad kezemet összekulcsolom az övével, s felé helyezem, miközben kényszerítem arra, hogy rám nézzen. - Nyisd ki a szemed! Látni akarom, ahogy elmész - utasítom keményen, melyre bólint egyet, s abban a pillanatban, amint megpillantom mogyoró íriszeit, egyszerre ér el minket a gyönyör, s egymás nevét nyögve szánkázik végig rajtunk az eufória, melytől mindketten megrészegülünk; néhány levezető lökés után húzódok csak ki belőle, majd rögtön a mellettünk levő kukába dobom az óvszert s rádőlve mellkasára próbálom megnyugtatni lelkem.

Rettenetes nagy görbület jelenik meg ajkamon, s ahogy lehelet finoman cirógatja rakoncátlan tincseimet, mint macska dorombolok bele az érintésekbe. Tudom, hogy nem mondtam el érzelmeimet, így feljebb tornászva magam húzom ki alólunk a paplant, majd édesen betakarom s tenyeremmel állára fogok, egy vonalba vezetem szemeinket; látszik, a homály még mindig nem tűnt el, így a helyzethez megfelelően cselekszek.

- Szeretlek, Minho - sutyorgom ajkára, ahogy újra derekára vezetem jobb kezemet s közelebb húzom magamhoz. - Nem érdekel, ki mit mond, nem érdekel, mit gondolnak mások. Szeretlek és veled akarok lenni. Bármi áron - jelentem ki, miközben válaszára várok. Hasonlóan cselekszik, mint én; lusta mosolyt villantva szólal meg ő is, s olyan érzésem van, mellettem fekszik a világ is.

- Szeretlek, Chan. Szeretlek, ameddig csak engeded - motyogja meghatottan, majd könnyekkel küszködve folytatja tovább. - Tudod, világ életemben azt mondták, ha a tűzzel játszom, megégetem magam... Én mégis úgy érzem, ez nem történt meg... Félrevezettek és hazudtak. A szerelmed lángja lassan, de gyengéden ért el. Én pedig hagytam, hogy ezt tegye, mert akartam. Akartam, hogy viszont szeress. Akartam, hogy a tied legyek. Akartam, hogy felperzselj; én égettem meg magam, hisz én voltam az olaj a tűzre.

Vége