Teljes érdektelenségbe merülve, a plafont bámulva unatkozok a szoba négy fala között, miközben Chan éppen az isten háta mögött kajtat kötszer és fertőtlenítőszer után.

Én akartam elmenni és bejárni a helyet a zsákmányokért - hisz ő a sérült kettőnk közül -, de ragaszkodott hozzá, hogy neki kell bebarangolnia az emeleteket - saját felelőtlensége miatt.

Ezért most itt tespedek az ágyon arra várva, hogy végre betoppanjon és pontot tudjunk tenni ennek az idióta ügynek a végére.

Felixék legalább egy órája eltűntek, és azóta se hírük, se hamvuk; elnyelte őket a föld. Hiába hívtam és kerestem üzenetben is, nem reagált semmire sem; van egy olyan érzésem, hogy Changbinnal együtt tűnt el.

Fogalmam sincs, mégis mi történhetett a Jisunggal lefolytatott beszélgetés során - aminek mostanra már biztosan vége van -, de abban reménykedek, hogy csöndbe fog maradni a tábor során és nem hoz ránk semmi bajt sem; bízok benne, hogy moderálni tudja magát a továbbiakban, ha már így magára rántotta Chan nem éppen gyenge haragját...

Tudom, hogy miattam kaptak össze.

És férfiasan bevallva imponáló is lenne a dolog; imponáló lenne akkor, ha nem azért tennék ezeket a gyerekes - már-már ovis - dolgokat, hogy versenyezzenek egymással, hanem azért, mert ténylegesen akarnak tőlem valamit; nem azt akarják, hogy csak egy trófea legyek a képzeletbeli listán (egy jól átmulatott éjszaka után).

Még mindig nem tudom ép ésszel felfogni hogy tud két idős, érettnek kikiáltott fiú ilyen gyerekesen viselkedni egy harmadik srác miatt, de úgy döntök, hogy elengedem a dolgot; szerintem ők sem tudják, mit miért csinálnak.

Kicseszett hosszúak lesznek a visszamaradott napok, már előre érzem - nem szívesen, de belátom, igaza volt Channak tegnap; és még jó formán semmit sem csináltunk...

Hirtelen csapódik ki az ajtó - kiszakítva gondolataimból -, majd úgy, mintha nem fájna semelyik tagja sasszézik be az említett szőke démon, s nagy mosollyal ajkán ül le a paplanra, miközben úgy nyújtja felém a kezét, mintha valami manikűrösnél lenne - ujjait is úgy rázza meg; apró mosolyt kicsalva belőlem.

Lehunyt szemekkel, magához képest csöndesen várja a csípő, maró folyadékot rácsöppenni hegekkel tarkított bőrére.

De hogy oldjam egy picit a kialakult feszültséget  - és kiélvezzem a nem mindennapi helyzetet -, elkezdek hülyéskedni és mindenféle hangokat kiadni az üveggel - többször meglöttyintem a cuccot -, mire már ő sem tudja visszatartani kacagását.

Idilli hangulat keríti hatalmába a kicsiny helyiséget, s néhány percre még saját problémáimat is el tudom felejteni, ahogy egymással szemben nevetgélünk; per pillanat nem foglalkoztat az a tény sem, hogy miatta alakult ki az összes.

- A picsába! - szisszen fel erősebben, ahogy végre végigfolyatom végtagjain a burgundi szert; sebesen szánkázik le kezein a lötty ügyetlenségem miatt, s pólóján találja meg végső helyét, apró cseppekkel borítva azt.

De nem törődik baklövésemmel; szemöldöke többször megrándul, s nagyokat lélegezve bírja a nem éppen kellemes, számára szerintem kínzásként megélt procedúrát.

- Ennyire fáj ez a cucc? - kérdezem halkan, ahogy grimaszba torzuló arcát figyelem, melyről ezer meg ezer érzelem olvasható le.

- Hiába a tapasztalat, még mindig nem szoktam hozzá. Nem bírom az ilyeneket - vallja be nevetve, ahogy már a tapaszokat és textíliákat rakom rá a megsérült ujjpercekre. - Esküszöm ez a szar lesz a mumusom.

- Tapasztalat? - bukik ki belőlem, mire rögtön bólint, majd további kérdések nélkül kezdi megmagyarázni előbbi kijelentését mellém telepedve.

- Gondolom elég sokat hallottál róla a suliba, hogy mennyit verekedtem... Na, hát amióta nyáron elkezdtem motorozni, rengeteg embert megismertem és megsokszorozódott az alkalmak száma. Sajnos belekeveredtem egy olyan társaságba, akik szinte minden héten kirobbantottak valami balhét, amiben nekem is részt kell vennem tagként. Csomó bulihelyről kitiltottak minket, és megjegyezték az arcunkat. Nem mondom, hogy megérte, de legalább le tudtam vezetni a feszkót valahogy - áll fel mellőlem sóhajtva, miközben bőröndje felé lépked. Hirtelen, egy szempillantás alatt rántja le felsőtestéről foltos textíliáját és hajítja a többi szennyes közé, majd szélesre tárva kezeit, nagyokat nyújtózva ropogtatja ki csontjait. Szinte tányér méretűek lesznek szemeim, kipirosodik orcám, s próbálok mondandójára figyelni; próbálok nem elveszni tökéletesen kidolgozott testének vonalaiban; mely úgy vonzza tekintetemet, mintha kötelező volna. - Ezek a foltok mind onnan vannak. Egyszerűen nincs olyan hely, ahol ne lennék beborítva színekkel - lép hozzám közelebb kuncogva, ahogy a hasfalán és derekán kezd végigzongorázni, megmutogat mindenféle heget és pacát.

Beharapott ajkakkal, s karmazsin színtől pettyező almácskákkal figyelem a kalandos utat, miközben azon dolgozok, hogy ne látszódjon rajtam, mennyire zavarba hoz a hirtelen kialakult, arcpirító szituáció.

Ám azonnal észre is veszi belső tépelődésemet, így csak kaján mosollyal arcán vesz elő egy másik ruhadarabot - amit azon nyomban fel is húz -, majd a semmiből ad egy apró csókot kézfejemre hálája jeléül.

- Köszöntem a szolgáltatást, hercegnő - mondja vigyorogva, s otthagyva döbbent valómat indul el valamerre; hangosan becsapva maga után az ajtót megy ki.

Én pedig szinte lesokkolva játszom le a jelenetet újra és újra fejemben, s mentálisan verem agyon magam; átkozom az eget, hogy ennyire összeszedetlen és gyenge vagyok vele szemben.

......

Felixszel kint ülünk a buliszoba erkélyén, s cigarettáját szívva mesél a délutánról, miközben az égboltot pásztázzuk és iszunk a korábban becsórt töményekből.

Elmondja a vedelés közben, hogy Changbin jó sok könyörgés és alkudozás árán meg tudta győzni Jisungot a nap folyamán - így nem ment köpni a tanárnőhöz.

Megtudom azt is, hogy a feketével szinte az összes délutáni programot ellógták - szokás szerint -, s a parton sétálgatva vesézték ki életük történetét, amíg én visszamentem kézműveskedni.

Hiába a bénaságom, nem tudtam mást kitalálni a késői órákban - így győzött az unatkozás és semmittevés elleni kényszerem; legnagyobb meglepetésemre pedig kiderült, nem is vagyok olyan menthetetlen, mint amilyennek gondoltam magam... Lehet holnap is visszamegyek, még fogalmam sincsen.

Örülök eper szőke haveromnak - hisz végre valaki miatt boldog tud lenni -, s ennek hangot adva koccintunk rengetegszer; nem számoljuk a poharakat és a mennyiséget.

Mindketten kicsit be vagyunk már csiccsentve, így kellő bátorságot véve libbenünk be a szobába, melyben a lehúzott redőnyök és a hangulatvilágítás megadja az alaphangulatot; jótékony sötétséggel borítják be a helyiséget.

Mindketten Changbin mellett foglalunk helyet - hisz ott foglalt nekünk -, majd bekapcsolódva a játékba kezdünk mi is ökörködni és hülyéskedni.

Chan velem szemben helyezkedik el a földön kialakított körben - így tökéletes rálátásom van alakjára -, és a szesz oldott gátlásai miatt szinte pofátlanul, rá sem jellemző intenzitással mustrál.

Mivel újak vagyunk - és már lement rengeteg kör -, mienk a megtiszteltetés, hogy mondjunk valamit.

És akkor jut el agyamig, mégis mit játszunk - én még sohasem van a a terítéken; ivással vagy vetkőzéssel egybekötve. Még sosem hallottam ilyen szabályokat, de tetszenek; határozottan beindítja fantáziámat a dolog.

- Én még sosem pisiltem bele a vízbe a strandon - szólal meg Felix bazsalyogva és akadozva, mire szinte mindenki egyöntetűen iszik bele az előtte található italba, és csapkodva reagálnak a gyermeteg mondatra; nem sok józan ember van a társaságban, az biztos.

- Na Minho, te jössz! - biztat Seungmin, s végignézve a társaságon rögtön valami gyenge dolog jut eszembe; de legalább sok emberre vonatkozik - ami egyet jelent a büntetéssel.

- Én még sosem voltam szemüveges - jelentem ki vigyorogva, s még a legvisszafogottabb emberek is lehajtják és körbeadják a sojut.

- Ez szar volt - ejti el Hyunjin - Jisung legjobb haverja -, s csak ciccegve veszi át a stafétabotot. A türkiz hajú csak idegesen és félve pillant rá, de nem tudja megállítani, hogy a fiú ne támadjon meg passzív agresszív módon.

- Én még sosem árultam el senkit a háta mögött - szúrja oda gúnyosan - szinte száz százalék, hogy nekem címezve -, de farkasszemet nézve várok arra, hogy más cselekedjen. Hisz amit én tettem, nem minősíthető ennek - én csak bosszút álltam; jogosan, megjegyzem.

Legnagyobb döbbenetemre Woojin és Chan mozdulnak meg. Megtörve az alkoholfogyasztád sorát, mindketten ruhadarabokat távolítanak el - a legidősebb csak egy zoknit vesz le kezdetnek, a szöszi pedig pulóverét húzza le; hangos éljenzést kicsalva belőlünk.

Látom, Hyu szeme megrándul, s diadalittas mosolyra húzom ajkamat, miközben felhúzom a szemöldököm; a csatát én nyertem, úgy tűnik.

- Én még sosem csókolóztam azonos neművel - dobja be Seungmin, s szinte azonnal benyakalom a műanyag alján lévő italt; a körben lévő lányok közül is isznak néhányan, ami hangos tapsvihart vált ki; de én nem tudok vele mit kezdeni, hisz Chrissel szemkontaktust létesítve ürítjük ki a poharakat.

- Én még sosem smároltam senkivel úgy egy táborban, hogy öt perce szakítottam a pasimmal - pofázik be megint Hyu, s ahogy meghallom az undorító kijelentést, szinte füstölni kezdek; érzem, ahogy megremegnek kezeim és rohamosan homályosodni kezd a látásom.

De erőt veszek magamon, s kifújom az eddig bent rekedt levegőt; egy ekkora idióta nem fog kifogni rajtam és megalázni mások előtt; főleg ma este nem.

Így óriásit gondolva, fehér felsőmet ledobva emelkedek fel a földről, s elhajítva az anyagot kapom fel az egyik üveget; a nagy sikítások és füttyögések között szinte észre sem veszem, ahogy Jisung és Chan is elkezdi bámulni fedetlen, hibátlan mellkasomat.

Sokkal inkább foglalkoztat és leköt Hyunjin gőzölgő formája - akire hirtelen felindulásból öntöm rá a bennmaradt folyadékot, s nekidobva a palackot köpöm szinte le, miközben kezeimmel simogatom reszkető, csupasz vállaimat, s úgy indulok ki a szobából; szinte futva megyek le a vízpartra, egyszer sem visszanézve a szállasra.

Hello, guys
Tudom, hogy ma volt a suli első napja, így megkérdezem, hogy milyen volt - hisz kíváncsi vagyok lol -, szóval akinek van kedve leírhatná komiba hihi.

Hogy tetszett a rész? Milyen lett? Véleményeknek örülnék, hihi
Remélem tetszett és szívesen olvastátok!
Kellemes hetet, és sok sikert gyermekeim. Menni fog ez.
Sok csók, majd tali valamikor lol