Elérkeztünk rövid sorozatunk utolsó részéhez. Fájó szívvel írom ezt, mivel rettentően szeretem ezt a fanfiction-t, nem is tudom már hányszor olvastam az eredetit. Na nem is húzom tovább, jó olvasást!

2013. október 27.

Apró kopogást hallok az ajtómon. Arra gondolok, hogy anyukám az.
Baekhyun egyszer azt mondta nekem, nincs olyan dolog, hogy egyenlőtlenség. Az emberek a nehézségek különböző szintjeit tapasztalják meg, és ez csak attól függ, hogy az milyen hatást gyakorol egy személyre.
Nem értek vele egyet.
Nem számít, hogyan állítom meg magamat a sajnálkozástól, a végén mindig visszaemlékezek.

2013 Október 7

"Hiányozni fogsz." Mondom és szorosan átölelem Baekhyunt. Érzem, ahogy karjait körém fonja.
Baekhyunnak Kanadába kell mennie pár hétre. A szakértők találtak egy módot, hogy fájdalommentesen tudjon beszélni. Ehhez egy vizsgálatsorozaton kell átmennie. Semmi sem 100%-os, mert Baekhyun rákbetegsége a legritkább. A híreket hallva, habozás nélkül ragadta meg az esélyt. És minden támogatásom megkapta.

Jól leszek. Mutogatja Baekhyun.

"Tudom. Csak annyira hiányozni fogsz."

Nekem is hiányozni fogsz.

"Ígérd meg, hogy visszajössz még október 27-e előtt."

Ígérem.

Az ígéretek arra vannak, hogy tönkremenjenek.

2013 Október 9

Izgatott vagyok. Nagyon korán keltem, mert ez egy különleges nap.
Kopogást hallok az ajtón. Végre.

"Jó napot uram, egy csomag Park Chanyeolnak."

"Én vagyok Chanyeol. Hol kell aláírnom?"

A kézbesítő srác a lap aljára bök, én pedig gyorsan ráírom a szükséges információkat.
Szívemhez ragadom a csomagot. A szívem hangosan ver, nem tudom elrejteni széles mosolyom az arcomról.
Lassan bontom ki és a legtökéletesebb dolog fogad.
Egy Tiffany doboz Európából.
Kettő, fehér aranyból kiöntött kerek ékszer. Benne a monogramok, PC és PB, és mindkettőben ott van az Október 27-ei dátum.

"Végre. Az eljegyzési gyűrűink."

2013 Október 12

"Jongdae, nagy szükségem van a segítségedre ebben. Kérlek."

"5 perc Park. Ez a legjobb, amit adhatok számodra."

"Te vagy a legjobb."

Hónapokig könyörögtem a középiskolában megismert haveromnak, Jongdaenak, aki a Lotte World-ben dolgozik, hogy pár percre megállítsa a Ferris Wheel-t, míg megkérem Baekhyun kezét.
Napokon át folyamatosan jöttem és könyörögtem, míg Jongdae bele nem egyezett. Tudtam, hogy a munkája a tét, ezért nagyon hálás voltam neki, hogy belement a dologba.

"Tényleg nagyon szerelmes lehetsz, Chanyeol."

"Ez több a szerelemnél."

2013 Október 15

Megérkeztem Baekhyun házába. Az édesanyja köszöntött engem. Amikor Kyungsoo és Jongin megláttak össze voltak zavarodva. Felkészültem - öltönyben és nyakkendőben, virágokkal és étellel.

"Mi ez az öltözet, Chanyeol?" Mutat Kyungsoo az ujjával a cipőmtől egészen a fejem búbjáig.

"Férjhez mész?" Horkan fel Jongin.

Mindenkinek meg van a maga ötlete.

"Azért vagyok itt, hogy az áldását kérjem." Hajolok meg Baekhyun anyukája előtt. Kyungsoo a levegőjéért kapkod.
Egy lágy kezet érzek, mely végigsimítja vállamat.
Felnézek, és látom Baekhyun könnyekben kitört édesanyját. "Több, mint boldog vagyok, hogy itt vagy, mint vejem."

Egy nyugodt mosoly jelenik meg arcomon.

"Baekhyun nagyon boldog lesz veled." Mondja, aztán megölel.

Jongin és Kyungsoo is csatlakozik.

"Egy család." Hallom Jongin hangját.

2013 Október 17

"Szóval, megjegyezted a soraidat?" Kérdezem Kyungsoot.

"Persze. Jól megy."

"Jongin, biztos vagy benne, hogy nem szólod el magad Baekhyunnak?" Jongin önelégülten mosolyog rám, és valamit elrejt.

"Oké, mi történt? Valami történt!"

Emelem fel kezeimet kudarcomban.
Mióta bejelentettem, hogy megkérem Baekhyun kezét, Jongin és Kyungsoo mindig kis beszélgetéseket folytatnak maguk között. Vagy mutogatnak egymásnak valamit, amit én nem értek. Néha, úgy látom őket, mintha csak az elméjükkel kommunikálnának.

"Semmit." Mondja Kyungsoo, meglehetősen túl gyorsan.

"Mit rejtegettek előlem?" Faggatom Kyungsoot.

"Komolyan, Chanyeol. Nem rejtegetünk előled semmit." Válaszol Jongin, egyenesen a szemeimbe nézve.

"Biztos vagy benne? Nem mondtál el semmit Baekhyunnak?" Teszem fel a kérdést újra.

"Igen. Nagyon jó vagyok titoktartásban. Higyj nekem, meg fogsz lepődni."
És megint ott az arcán, az az önelégült kifejezés.
Azon voltam, hogy megint rákérdezek, amikor meghallottam csörögni a telefonom. Kaptam néhány üzenetet Baekhyuntól.

Feladó: Baekhyun

Hiányollak. Pár nap múlva látjuk egymást.

Feladó: Baekhyun

Meglepődsz, mikor visszatérek.

Címzett: Baekhyun

Már nem meglepetés többé. Csak valld be.

Feladó: Baekhyun

Figyelmeztetlek, hogy készítsd fel rá a szíved.

Feladó: Chanyeol

Mekkora meglepetés lesz, hogy fel kell rá készíteni a szívem? Meg fogok halni?

Feladó: Baekhyun

Lehetséges ;)

Feladó: Chanyeol

Szeretlek!

Feladó: Baekhyun

Tudom. Nagyon hiányzol! Majd látjuk egymást!

2013 Október 21

"Chanyeol, ne légy ideges." Veregeti meg a hátam Jongin.

"Mi van, ha elutasít?"

Olyan sok minden kavarog a fejemben. Mint például, Baekhyun soha nem mondta, hogy szeret, de Jongin biztosított róla, hogy Baekhyun nem az a fajta srác. Ő inkább az a fajta, akinek a tettek fontosabbak, mint a szavak, de én nem tudok szabadulni ettől az érzéstől.

"Nem fog elutasítani. Higyj nekem."

Jongin hangja erőteljes és merev, ígérete rendíthetetlen és biztos.

"Oké."

Jongin épp menni készült, mikor megállítottam,

"Jongin." Szólalok meg halkan. "Vigyázz magadra, később találkozunk."

Jongin mosolya volt a legragyogóbb, amit valaha láttam.

"Igen."

Mielőtt teljesen kiment volna a szobámból, hallom, ahogy azt mondja,

"A legjobb gyűrűt fogom megvenni!"

2013 Október 25

Baekhyun járata ma indul. Nagyon ideges vagyok. Nem tudom elrejteni az izgatottságom, mert minden meg van tervezve holnapra. Jongin és Kyungsoo meg fogja kérni Baekhyunt, hogy kísérje el őket a Lottle World-be.
Minden gondosan van eltervezve. A jegyek lefoglalva. A megállapodás a Ferris Wheel-re elrendezve.
A gyűrűk épségben megérkeztek.
A gitáromra felkerültek az új húrok, és megírtam a fogadalmam neki.
Baekhyun felszállt a gépre.
Hagyott egy üzenetet megerősítve a járatáról.

Baekhyuntól:
Repülési adatok: KE27
Érkezés dátuma: Október 26, 2013
Érkezés ideje: 21:25

Baekhyuntól:
Találkozunk holnap, Yeol. Most van a beszállás.

2013 Október 26

Reggel 4 van, és még mindig gondolkozok, fejben újra és újra játszom a forgatókönyvet, és remélem, hogy a holnapra sor kerül. A legjobb rész az lesz, amikor megkérem a kezét. Tudom. Érzem. És biztos vagyok benne, hogy Baekhyun boldog lesz. Egy párt látva a műsorban, más dolgokra terelődnek a gondolataimat.
Később, a szemeim elárulnak, ahogyan elalszom.
A telefonom csörgésére ébredek, a televízió még mindig be van kapcsolva, és hangosan kopogtatnak az ajtómon. Felkelek, idegesít, ahogy ez a személy dörömböl a lakásom ajtaján.

"Megyek!" Próbálok kiáltani, de a dörömbölés nem marad abba.

"Mit ak-"

Ami fogad, az egy megtört Kyungsoo. A szemei pirosak, a haja kócos, és a teste izzadt.

"M-mi történt?" Kérdezem. "Te és Jongin... szakított veled?"

Kyungsoo folyamatosan zokog.

"Ch-ch-aanyeol"

Hallom, hogy remeg a hangja. Szorosan átölelem. Ez az első alkalom, hogy Kyungsoo ilyen összetörtnek látom. Össze tudom hasonlítani azzal az idővel, amikor Jongin miatt sírt.
A nappaliba vezetem, a TV még mindig megy, de nincs idő arra, hogy kikapcsoljam. Kyungsoo leül a kanapéra, én pedig kimegyek a konyhába egy kis vízért. Ahogy visszaérek a nappaliba, a legfrissebb híreket adják hirtelenjében. Kyungsoo felnéz és rémület tükröződik az arcáról.
A riporter szava tiszta és éles.

"Mint délután 2:15-kor, nem találtak túlélőt a roncsok között, a KE27-es repülőjárat darabjainál. A jelentés szerint, a gép..."

"Nem... nem... nem..."

Kyungsoo rám néz és hangosabban sír.

"Nem."

"Chanyeol."

"Nem, nem, nem."

"Chanyeol."

"Várj itt, Kyungie. Csak ellenőrzöm Baek járatát."

"Chanyeol, kérlek."

"El kell készülnöm, pár óra múlva meg kell érkeznie. Neked is készülnöd kellene."

"Kérlek, Chanyeol."

"Kyungsoo... Csak... egy másik járaton van. Talán rosszul jelentette be."

"Chanyeol."

"Később látni fogom Baekhyunt. Holnap meg fogom kérni a kezét. 2013 Október 27-én megkérem a kezét és 2014 Október 27-én össze fogunk házasodni."

"Annyira sajnálom, Chanyeol."

"Össze fogunk házas..."

A könnyeim eleredtek, és ebben a pillanatban, ebben az egyetlen pillanatban, megkérdőjelezem az életemet.

"Miért én? Miért ő? Miért mi?"

Kyungsoo odasétál hozzám.

"Össze fogunk házasodni, Kyungsoo. A legjobb eljegyzésnek kell lennie, mert kibaszottul megérdemli. Kyungsoo, össze fogunk házasodni. Egy életen át együtt leszünk. Össze fogunk..."

2013 Október 27

Összetörtem.
A szívem nem tud feldolgozni semmit. Ma van 2013 Október 27, a nap, amikor megkérem Baekhyun kezét.
Nem álmodtam.
Reméltem, hogy ez csak egy álom.
Egy halk kopogás ébreszt fel a transzomból.
Nem akarok látni senkit. Nem figyelek a kopogásra, de egyre hangosabb lesz. És nem áll le. A harag fellángol a testemben, és felkelek az ágyból, hogy az ajtóhoz menjek.

"MI VAN?" Kiabálok.

A férfi, aki magasabb nálam, nem tűnik döbbentnek a kirobbanásom miatt. Csak áll ott, kezében egy dobozzal.

"Ez a tiéd."

"Nincs időm erre a szarságra."

Be akarom csukni az ajtót, de érzem, ahogy megragadja a karom.

"Te vagy Park Chanyeol?"

"Mit akarsz?" Próbálok szabadulni a szorításából, de meg sem mozdul.

"Te vagy Park Chanyeol?" Ismétli.

"Igen. Igen, én vagyok. Mi a faszt akarsz?"

Odaadja a dobozt, amit a másik kezében tart.

"Mi ez? Nekem nincs kibaszott időm erre." Elhajítom a dobozt. Ahogy a földre csapódik, kiderül, mit tartalmaz. A szétszóródott dolgokra nézek, és egy kis ezüst megragadja a figyelmem.
A nyitófül. A kibaszott Coca-cola nyitófül. A mi kibaszott nyitófülünk.
Az egész arcom megváltozik. A térdeim nem bírják a feltörő érzelmeim, ahogy hirtelen a földre zuhanok, észre se veszem, hogy sírni kezdek, míg a férfi nem nyom a kezembe egy zsebkendőt.

"Lehet, hogy meg akarod kapni ezeket és elkezdeni a napod, vagy el fogod szalasztani, amit ő készített." Ránézek, könnyeim továbbra is folynak.

"M..m..ik ezek?"

"Magadtól kell kitalálnod. Várok. De légy gyors."

A férfi ott hagy, hogy feldolgozzam, amit adott.
Gyengéden megérintem az ezüst darabot a vékony fémen, miközben összeszorul a szívem. A szívemhez közel tartom, ahogy a könnyeim utat törnek.
Más dolgok is vannak a dobozban. Észreveszek néhány darab papírt.
Összegyűjtöm mindet a földön.
Az első papír, amit kaptam dátummal volt ellátva:

2008 Október 27
"A nap, amikor beleszerettem Chanyeolba."

Egy másik,

2010 Október 27
"A nap, amikor Chanyeol azt mondta szeret engem."

2012 Október 27
"A nap, amikor Chanyeolnak adom mindenem."

Miután elolvastam az összes papírt, észreveszem, hogy a darabok együtt jelentenek valamit. És, amikor összeillesztem, a vastaggal szedett betűk kiemelkednek. Így szól:

2013 Október 27
A nap, amikor azt akarom, hogy Chanyeol legyen boldog.

Feldolgozom a szavakat. Ez Baekhyun kézírása volt. Sok idő kellett, hogy megnyugodjon a szívem.

"Kész vagy?" Hallom a férfi hangját.

"Kris vagyok és el kell mennünk valahova. Most!"

Egy limuzin vár a lakás előtt.
Kris kinyitja nekem az ajtót. Ez kínos.

"Csak követem az utolsó..uhm, utasításokat." És átmegy a másik oldalra.

Miután beszáll, "Park Chanyeol." hallom, ahogy kiejti a nevem, felnézek rá. "Készen állsz?"

Nem tudom mi történik, de a szívem úgy érzi Baekhyun van emögött. Halkan motyogok egy "igent", mielőtt a srác beindítja a motort, és hagyja, hogy az autó az útra száguldjon.
Néhány perc csend után, Kris eldönti, hogy megtöri a csendet.

Azt mondja. "Baekhyun egyik barátja vagyok."

"Baekhyun soha nem említett téged."

"Tényleg? Nos, talán a másik nevemet használta, a kissrác Yifannak hív."

Kris egyik kezével betúr a hajába.
Az út 30 percig tart és egy ismerős épület fogad. Jongint látom öltönyben, csakúgy, mint Kyungsoot.
Amikor kiszállok az autóból, Jongin hozzám sétál és megölel.

"Chanyeol, legyél boldog. Ez minden, amit hyung akar."

Valami nedveset érzek a vállamon, és felfogom, hogy Jongin sír.
Kyungsoo rám mosolyog, közben Jongin megszakítja az ölelést.

"Mondtam neked, hogy tudok titkot tartani. Ezt is megtartottam egy kibaszott évig!"

Hallom, ahogy beszél, de még mindig össze vagyok zavarodva.

"Menj be. Egy évig várt erre. Már egy éve tervezte, Chanyeol."

Mondta Kyungsoo mosollyal az arcán, de könnyei megeredtek szeméből.

"Tudom, hogy nem ismersz. De higyj nekem, minden amit akart, hogy téged boldognak lásson."

Lök be Kris az üres terembe.
Bólintok és küzdök a könnyeim ellen, melyek ki akarnak szökni szemeiből.
Emlékszem erre a koncert teremre.
Belépek és ugyanaz az érzés fog el, mint évekkel ezelőtt, mikor hallottam Baekhyunt énekelni. A pillanat, amikor rájöttem, hogy beleszerettem.
Miután belépek, a hirtelen mozgás a videó képernyőjén meglep.

"Szia."

A szemeim a képernyőre ragadnak, ahogy meghallom az ismerős hangot.

"Valószínűleg műtétem lesz, mert épp ezt nézed."

Baekhyun kuncog. Oh, hogy mennyire hiányzik ez a nevetés. A látásom kezd elhomályosulni, de letörlöm a könnyeimet, így tisztán láthatom Baekhyunt. Emlékszem erre a frizurájára. Utáltam, mert a srácok és a lányok is megnézték őt. Egy és fél évvel ezelőtt volt ilyen a haja. A hangja még mindig tiszta és gazdag.

"Nos, így nehéz volt lefoglalni ezt a helyet. Tudod, egy évvel előre tervezem, mégis lefoglalták, szóval könyörögtem az iskolának, és sikerült meggyőznöm az igazgatót."

És Baekhyun újra elneveti magát.

"Ha kíváncsi vagy hol vagyok, valahol itt vagyok."

A szívem túlcsordul szomorúsággal. És most már nem tudom megállítani a könnyeimet.

"Később láthatsz, oké? De először, ezt kell megtennem. Rákos vagyok, és akár élek vagy elveszítem a hangomat, megcsináltam ezt. És abban a pillanatban, amikor rájöttem, hogy beléd szerettem, tudtam, hogy veled akarom leélni az életemet. Szóval egy évig, Kyungsoo, Jongin és Yifan segítségével. Megterveztük ezt.
Most menj, találd meg a helyed. Tudom, hogy megtalálod."

És ahhoz a székhez mentem, amelyben négy évvel ezelőtt ültem.
Eltelik pár másodperc.

"Szia Chanyeol, helyet foglaltál, ugye? Felvettem ezt, mert úgy gondoltam hasznos lehet. Azt akartam, hogy tudd, mennyire törődök veled. Gáz vagyok az ilyen szavakban. De te jól csináltad. Egy napot sem hagytál ki, éreztetted, hogy szeretsz engem. Ezt tudom, érzem. Köszönöm.
Az a pillanat, mikor fogtam a kezed - 2008 Október 27- a szívem úgy vert, padum padum. Butaság, nem?"

Az arcán mosolygok. Ez az egyik arckifejezése, amit a legjobban szeretek. Az összezavarodott-felháborodott, de boldog.

"Valószínűleg, régebb óta vagyok szerelmes beléd, mint te belém. Csak féltem, mert a döntésem végleges volt. Nem terveztem, hogy szerelmes leszek. De megtörtént, veled.
Ez mindent megváltoztatott. Hirtelen küzdeni akartam, mert találkoztam veled.
Meg akarom ezt tenni, mielőtt elveszítem a hangom, mert tudom, mennyire szereted a hangom, igaz, igaz? Nos, itt van Park Chanyeol, az utolsó darabom:
Remélem tetszeni fog.
Minden szavát neked készítettem. Még gitározni is megtanultam."

A szívem darabokra tört.
Nem azért, mert nem tetszik.
Baekhyun elkezd énekelni. Annyira hiányzik a hangja.

Hiszek a szerelemben, amit adsz
Minden dologban, amit teszel
Szeretlek, szeretlek
Biztonságban leszek, ne aggódj
Nem hagylak el, a közeledben akarok maradni
Mert én is ugyanúgy érzek
Szeretlek, szeretlek
Akarom, hogy tudd, mikor veled vagyok
Szeretni foglak, szeretlek, szeretlek
Ölelni akarlak és ölelni és szorítani
Minden alkalommal megkérlek
Nem akarlak elveszíteni, elveszíteni, elveszíteni
Mert szükségem van rád, szükségem van rád, szükségem van rád
Azt akarom, hogy az enyém legyél
Meg kell értened a szerelmem

A dalnak vége és a könnyeim megállíthatatlanok.

"Nos, tudod, ez egy különleges nap. 2008 Október 27-e volt, mikor először láttalak és beléd szerettem. 2009 Október 27, amikor annyira össze voltam zavarodva, hogy vajon élni fogok vagy meghalok, a nap, amikor a koncerten énekeltem, tudtam, hogy neked éneklek. Annyira boldog voltam, amikor szerelmet vallottál 2010 Október 27-én, és utáltam magam, amiért nem szóltam semmit. Tudom, hogy durva évünk volt, de összegyűjtöttem a bátorságom, és végre, olyan boldog voltam, hogy még mindig szerelmes voltál belém 2011 Október 27-én, a napon, amikor először csókolóztunk. Vicces, hogy minden különleges pillanat Október 27-ére esik. És, 2012 Október 27-e volt, amikor mindenem neked adtam, és eldöntöttem, hogy veled akarom leélni az életem. És most itt vagyunk, egy évvel később."

Baekhyun szavait hallva, a szívem rettentően fáj.

"Sajnálom. Tudom, problémát okoztam. Kétséget. Sokat harcoltunk. Én bántottalak a legjobban. Chanyeol, nagyon sajnálom. Kérlek, többé ne sírj miattam. Tudom, hogy sokszor megríkattalak, és utálom magam ezért. Ez lesz az első alaklom a millió közül, hogy azt mondom,
Szeretlek.
Szeretlek, Park Chanyeol.
Annyira szeretlek, Park Chanyeol.
Szeretni foglak, jobban, mint ahogy ma, vagy valaha szeretlek.
Mától már nem lesz hangom többé,
És keményen fogok próbálkozni, hogy kimondjam a szavakat,
Mert az akarom, hogy személyesen halld a hangomat.
És ennél a résznél, ki kellene jönnöm és azt mondani:"

Fájnak Baekhyun szavai, nem azért mert nem tetszik, hanem mert nem számít, hogy hányszor játszom újra a videót, senki nem jelenik meg előttem.
Mert Baekhyun meghalt, és magával vitte az utolsó szavait...

Hozzám jössz?