Történetünk vészesen közeledik a végéhez, íme az utolsó előtti rész.♡

2012. október 27.

„Vége.”

A doktor felbukkan a műtőből.
Minden megáll, mikor felállok a helyemről, majd szúrós tekintettel vizslatom a doktor szemeit.
Itt van; a legutolsó teszt eredménye. Mindenki kíváncsi, válaszokat várunk. Baekhyun élhet még pár hónapig, pár évig?
Hónapokon keresztül küzdöttünk a kemoterápiákkal és műtétekkel; Baekhyun rettentő törékenynek tűnik.
Isten tudja, hogy én abba akarom hagyni, de nem tehetem; nem tehetjük. Minden egyes operáció megtörténtekor egyre jobban veszíti el a hangját.
Megéri ez egyáltalán?
Élete legnagyobb kincsével játszunk; tényleg megéri?
Mi van akkor, ha az operáció nem sikerül? Elveszíti az életét; elveszíti a hangját. Ez nem egy olyan szituáció, ahol csak nyerni lehet, hiszen vállalni kell a kockázatát, bármit is válasszunk útnak. Baekhyun akarta ezt, mert élni akar. Én is élni akarok – vele.
A doktor odasétál elénk.
Az elmém kavarog, és az orvos csak kulcsszavakat használ előttünk: életjel, állapot, szövetek, rák, operáció, Baekhyun, meghal. Túl sok szó, túl sok felesleges dolog.
Minden homályba borul.
Minden lelassul.
Nem értek egy szót sem, amíg magamhoz nem térek, és megemésztem a doktor utolsó szavait.

„Azt hiszem a hátralevő életét veled fogja tölteni.” A mosolya olyan, akár egy angyalé.

Kyungsoo sírásban tör ki, miközben Jongin szorosan magához húzza. A boldogság könnyei folynak le arcáról. Baekhyun édesanyja megütögeti a hátamat. A válaszok idáig kielégítőek.

„Köszönöm.” –suttogja halkan. "Köszönet mindenért, Chanyeol.”

„Baekhyun él.” Az édesanyja halkan ejti ki a szavakat, közben a könnyeit törli a szemeiről.
Megmarkolom a textilanyagot a szívem felett. Egy könnycseppet sem ejtek.
Baekhyun él. Baekhyun túlélte.
Minden olyan, akár egy álom; mint egy regény, egy fikció, ami tökéletesen meg van írva – egy mese.
A szavak bennragadnak. Keverednek, zsúfolódnak, homályosak – de egy mondat élesen visszhangzik.
Ha lehetne egy második esélyem, Chanyeol, akkor a hátralévő életemet veled tölteném.
Baekhyun élni akart.
Csak ez az egy megingott mondat; Baekhyun utolsó szavai az utolsó műtét előtt visszhangoztak a fejemben.
Én is vele akarom tölteni az életemet. A következő életemet vele szeretném tölteni. Végtelen időt szeretnék vele.
Mindenki szemei engem fürkésznek. Le vagyok sokkolva, de a boldogság szavai szólalnak meg belőlem; a legőszintébben, leghálásabban.

„Meg szeretném kérni Baekhyun kezét.”

2011. október 28. (egy évvel korábban)

Frissen sütött bacon és tojás illat csapja meg az orromat, ahogy felébredek.
Minden annyira nehéz, de egyúttal nyugalmas. Fekszem az ágyban, fél ébren, és hagyom, hogy az illatok beborítsák a szobát, csak úgy, mint a gondolatok az elmémet a múlt éjszakai beszélgetésről.
Haldoklok. Haldoklok, Chanyeol.
Még mindig el vagyok merülve ebben a forgatókönyvben és nem veszem észre, hogy Baekhyun belép a szobába.

„Chanyeol.”

Puha kezek zökkentenek ki, és megpillantom őt az ágy szélén ülni.

„Már elég régóta itt ülök, és egyetlen kérdésre sem válaszoltál, amit feltettem neked.”

„Bocsánat.” – csak ennyit tudok kinyögni.

„Min gondolkozol?”

„Dolgokon.” Lassan mozdítom meg a testemet felé, és addig fészkelődök, amíg oda nem kerülök mellé. „Mindenen.”

A mosoly egy pillanatra az arcára fagy. „Kihozom magamból a legjobbat, Chanyeol. Ígérem.”

Az érzés, hogy mellettem van, teljességgel tölti el a szívem, és most úgy tűnik, hogy minden rendben van, mintha a puzzle darabjai a helyükön lennének.
Felemelem a karjaimat, majd átölelem őt. Pár pillanatig így maradunk; belélegzem a kellemes illatát, ami keveredi a bacon illatával.

„PARK CHANYEOL! MEGPRÓBÁLNÁD NEM AZ ÉN ÁGYAMON CSINÁLNI…. OH ISTENEM! AZ AZ ÉN ÁGYAM!”

Kyungsoo miatt szétrebbenünk, aki tovább folytatja a sikongatását. Baekhyun és én csak értelmetlenül nézünk egymásra.

„JOBBAN TESZED, HA TISZTA ÁGYNAMŰT HÚZOL, PARK CHANYEOL!”

„Kyungsoo, mégis miről beszélsz?”

„PONT TEGNAP MOSTAM KI! NINCS MÁSIK BELŐLE; A SAJÁT ÁGYADAT KELLETT VOLNA HASZNÁLNOD AZ ILYEN CÉLJAIDRA!”

„Várj, Kyungsoo, azt hiszem…”

„KAI ÉS ÉN NEM FOGJUK EZEN AZ ÁGYON CSINÁLNI AZ ELKÖVETKEZENDŐ HETEKBEN, MERT NINCS TISZTA ÁGYNEMŰ!”

„Uhm, Kyungsoo…”

„JOBB LESZ HA VESZEL ÚJAT, CHANYEOL.”

„Kyunggie?”

„Kyungsoo, nem csináltunk semmit az ágyadban…” – megpróbálom megmagyarázni neki.
Azt hittem letisztáztam a dolgot, de Kyungsoo szemei tágabbra nyílnak és nagyobb szikrákat szórnak, mint valaha.

„NEM AZ ÁGYBAN? OH ISTENEM! NINCS BENNED SEMMI TISZTESSÉG, CHANYEOL. HOL CSINÁLTÁTOK? A KANAPÉN? OH ISTENEM! KELL EGY ÚJ KANAPÉ! MI SOHA NEM CSINÁLTUK A KANAPÉN! AZ CSAK AZ ÁGYBAN MEGENGEDETT!”

Kyungsoo feltételezése már túlságosan is sok. Jongin épp ekkor jön be a szobába, és egy bepánikolt, ideges Kyungsoo üdvözli őt.
Kyungsoo tovább folytatja a mormogást, hogy milyen mocskos dolgot műveltünk lehetetlen helyeken. A borzalom Jongin arcán eszméletlen.
Kyungsoo csak folytatja, hogy Baekhyun és én igazán tanulhatnánk tőlük, hogy ne csináljuk a dolgot a szobán kívül. Már saját magamat kezdem szégyellni azok miatt a szavak miatt, amik elhagyják Kyungsoo ajkait. Nem akarom hallani, hogy ők hogy csinálják, vagy, hogy hogyan oktat ki minket erről – ez már túl sok.
Baekhyun hirtelen nevetésben tör ki, és a hasát is fogja. Kyungsoo abbahagyja a beszédét és mindenki Baekhyunra pillant, aki már a földön fetreng a nevetéstől.
Nevetés közben megpróbál pár szót kipréselni magából, de nem sikerül.

„Most hallhattuk a szexuális életed, kicsi Jongin.”

Jongin arca vörösebb volt, mint egy érett paradicsom.

„Nem szeretkeztünk. Sem az ágyban, sem a kanapén, és nem is a fürdőszobában. NEM. NUKU.”

Baekhyun rákacsint Kyunsoora.
Ismét elkezd nevetni. Miután ráébredek arra, mi is történik itt valójában, én is elkezdek nevetni. Kyungsoo arca kipirul, Jongin ezt viccesnek találja.
A reggeli közben Jongin és Kyungsoo boldogan csatlakoznak hozzánk, miközben én próbálom őket eltávolítani. Ez a pillanat csak az enyém és Baekhyuné kellene, hogy legyen. Jongin valami rettentő zavarba ejtő dolgot hoz fel beszédtémának.

„Szóval ti ketten egyek vagyok végre?”

Jongin beleharap a szendvicsébe, amiben Baekhyun házi bacon-ös tojása van.
Kiköpöm az innivalót. Jongin tényleg tudja, mikor kell berobbantani a bombát. Totális idiótának nézek ki. Baekhyun elkezd nevetni, amikor meglátja, mit szerencsétlenkedek.

„Igen.” – mondja, miközben idenyújt egy szalvétát. „Ugye?” – kérdi tőlem.

Minden szempár rám szegeződik. Nyelek egyet.
Félénken bólintok, és az összes vér az arcomba száll.
Én és Baekhyun – együtt.
Az együtt ebben a dologban azt jelenti, hogy kapcsolatban vagyunk, járunk. Plusz, hogy még bonyolultabbá tegyük a dolgot, Baekhyun pasija vagyok. Soha nem voltam boldogabb.

„Mind a ketten három kibaszott éven keresztül játszottátok a bújócskátokat.” Kyungsoo mormog, amit Baekhyun kellőképpen nevetségesnek talál.

„Soha nem késő.” Hallom Baekhyun kijelentését, miközben egy mosolyt formál ajkaival.

„Soha nem késő, ha az örökkévalóságról van szó.”

Talán ez volt a legnyálasabb szöveg, amit kiejtettem a számon életem során. Felháborodott tekintetet kaptam Jongin felől és zavaros tekintetet Kyungsootól; viszont soha nem fogom megbánni, amit mondtam. Baekhyun ekkor feláll a helyéről, megragadja a felsőmet, magához húz és elhallgattat egy csókkal.

2011. október 28.

„A repülő járatod két órával ezelőtt elment.”

Egy hangot hallok a hátam mögül. A valóság visszatér, miután kiejti a szavakat.

„Nem tudtam, hogy cigizel, Jongin.” Megpróbálom elterelni a témát, de eredménytelenül.

„Tudod, hyung tönkre fogja tenni magát, ha tudni fogja, mit adtál most fel.”

Sosem gondoltam volna, hogy Jongin így cigizik. A szemeim a kezeit figyelik, és úgy tűnik, már elég régóta dohányzik.

„Baekhyun fontosabb.”

„Ez volt az álmod, Chanyeol.”

„Baekhyun az álmom.”

„Kitartóak vagyunk, nemdebár?” Jongin önelégülten mosolyog, közben lassan beletúr a hajába.

„Baekhyun egyszer mondta nekem, hogy a szerelem várhat, de az álmok nem.” – szomorúan mosolygok Jonginra, „Egyetértettem. De tudod, mi tényleg várhatunk a szerelemmel?”

Jongin egy szót sem szól ezek után. Tudván a helyzetet, mindkettőnk elméje ködössé válik. Az, amire szükségünk van: egymással lenni.
Pár perc eltelik, egyikünk sem szól. Jongin már a harmadik szálat szívja. Folyamatosan a Holdat figyelem.
Jongin elmegy, és hallom, ahogyan nyílik az ajtó. „Tedd boldoggá.”

Az erkély ajtaja becsukódik.
Soha nem tanultam külföldön.
Elszalasztottam a lehetőséget.

2011. december 4.

„Jól leszek.”

Megszorítja a kezeimet, de az nem hagyja abba a remegést. Kiver a víz, az eszem leállt működni. A túl sok információ és az érzelmek beködösítik azt.
Ma van Baekhyun legelső műtétje.
Azt mondják, végre kell hajtani egy pár műtétet és kemoterápiát. Ha sikeres lesz az operáció, akkor az megmenti Baekhyun életét, de a hangját fokozatosan fogja majd elveszteni. Ennek ellenére ő mégis vállalja a kockázatot.

„Veled szeretném leélni a hátralévő életem, Chanyeol.”

Ez az utolsó mondata a műtét előtt, ami visszhangzik szinte mindenhol.

„Én is.”

2011. december 24.

„Utálom a hideget.”

Baekhyun mormog, közben haladunk a lakóhelyünk felé.

„Mondtam neked, hogy meg tudom venni egyedül is az ételt. Nem kellett volna jönnöd.”

„Melletted akarok lenni minden percben.” – mondja mosolyogva.

A következő két hónapban Baekhyun ismét át fog esni egy műtéten. Ezúttal már a beszéd is nehéz lesz számára.

„Fehér karácsony?” Baekhyun felnéz az égre és boldogság látszik a szemeiben, mert a hó lassan elkezd szállingózni.
Én csak bámulom az előttem lévő szépséget.

„Boldog karácsonyt, Baekhyun.” – most veszem észre, hogy az óra 12-t mutat. Rám mosolyog.

„Boldog karácsonyt, Yeol.”

Ez eddig a legszebb karácsonyom.

„Szeretlek.” A szavak tökéletesen hagyták el ajkaimat.

De az igazi tökéletesség akkor jön, amikor Baekhyun rám néz, és megtöri a távolságot kettőnk közt.
Az első karácsonyi csókunk.

2011. december 31.

„5 óra van hátra az újév kezdetéig!” – kiabálja Jongin a grillező asztaltól. A srác teljes izgalomban van, ez megmutatkozik a tetteiben. Egyik kezében a világító rudakat tartja, a másikban pedig csillagszórókat. Határozottan ez a kedvenc ünnepe Jonginnak.

„Újévkor találkoztam először Jonginnal.” – jelenti ki Baekhyun, közben idenyújt egy pohár sört.
Leül mellém a homokban és nézzük, ahogyan Kyungsoo és Jongin boldogan rohannak be a vízbe. Az utóbbi épp próbálja megvédeni a csillagszóróit a verekedő Kyungsootól, aki azt akarja, hogy tegye le őket.

„Nekem is ez a kedvencem az ünnepek közül. Az újév új kezdetet jelent.” Baekhyun belekortyol a sörébe. „De tudod, az újévi fogadalmak csak egy napig tartanak. Amikor meg akarsz változtatni valamit, általában nem vársz egy évig, hogy újból elkezdd. Akkor kell elkezdened, amikor rájössz, hogy változtatni kell.”

Nem válaszolok, mert azt szeretném, hogy ő beszéljen. Ez most már egy beidegződés – ő folyamatosan beszél, én pedig figyelemmel hallgatom. Emlékezni akarok Baekhyun hangjára. Azt akarom, hogy bevésődjön a fejembe. Nem akarok egy felvételt sem róla. Azt akarom, hogy állandósuljon a hangja minden porcikámban.

„Mondd, Chanyeol.” Baekhyun hangja komollyá válik.

„Igen?”

„Ha a műtét nem sikerül, mit fogsz tenni?”

Ez az első alkalom, hogy Baekhyun a műtétről beszél. Általában vagy hanyagolja a témát, vagy másra tereli a szót. Egy pillanatra meghökkenek, és nem válaszolok. Őszintén, fogalmam sincs, mit csinálnék.
Felmordul.

„Hát, tudod…” – elkezdi, én pedig tudom, hogy ez semmi jóra nem vezet.

„Azt akarom, hogy boldog légy.” – rám mosolyog, a kezeivel megérinti az arcomat. „Azt szeretném, ha találnál valaki mást magadnak.”

A szemeim tágra nyílnak.

„Miket beszélsz Baekhyun? Nem fogsz meghalni.” – jelentem ki határozottan, de nem nézek a szemeibe.

„Nyilván, nem fogok meghalni a műtét után rögtön, vagy a műtét közben. De tudod, ha nem sikerülne, akkor hát… a rákos szövetek lassan meg fognak ölni pár éven belül.” – nevetést és mosolyt próbál magára erőltetni.

„Azt akarom, hogy szeress valaki mást.” Baekhyunnak elcsuklik a hangja.

„Nem.”

„Chanyeol, kérlek hallgass meg.”

„Nem. Én csak téged akarlak.”

„Bármennyire is jól akarom magam érezni veled, bármennyire is meg akarlak csókolni, az egyetlen dolog, amit igazán szeretnék, ha boldog lennél, még mielőtt megtörténne a rossz.” Baekhyun csak tovább folytatja a beszédet erről, mire teljesen kiakadok, elkezdenék veszekedni, de elhallgattat egy csókkal. Hallom, ahogyan Jongin azt kiabálja, hogy még nincs is újév.

„És ha szeretni fogsz valakit utánam, az teljesen rendben van.” – duruzsolja Baekhyun a csókjaink közben, de nem engedi meg, hogy válaszoljak erre. Egy heves csók után még forróbb csókok jönnek.

„Tudok valakit, aki tökéletes lenne a számodra.” – belemosolyog a csókunkba.

„10 másodperc az újévig” – ordítja Kyungsoo felénk.

10

9

8

7

Felállunk, miközben Kyungsoo és Jongin iderohannak hozzánk. Érzem Baekhyun bal kezét az enyémen.

6

5

„Igérd meg, Chanyeol.”

4

Látva Baekhyun kérlelő szemeit, a válaszom egy bólintás.

3

2

Baekhyun széles mosolyra húzza a száját.

1

„Találkoznod kell Yifannal.”

2012. február 14.

Baekhyun addig énekel, amíg a torka el nem kezd fájni.

2012. február 15.

Baekhyun túl van egy másik műtéten.

2012. február 16.

Baekhyun nem énekelhet többé.

2012. február 21.

Baekhyun és én jelbeszéd órákra járunk. Nagyon gyorsan tanul és néha Jongin és Kyungsoo is csatlakoznak hozzánk.

2012. március 5.

Harmadik műtét: Sikerességi ráta = 50%.
Ez egy jelentőségteljes változást hoz. A rákos sejtek a torkában fokozatosan eltűnnek, viszont egyre több csomó jelenik meg.

2012. április 21.

Baekhyun nem beszélhet többé.

2012. május 6.

Elfogadni a tényt, hogy nem beszélhet többé, fájdalmas dolog Baekhyun számára. Amikor megpróbál beszélni, rettentő fájdalmat érez. Hangok jönnek ki a torkán, de amennyire próbálkozik, a fájdalom épp annyira lesz elviselhetetlenebb. Olyan érzés, mintha tűvel szurkálnák a torkát.
Nem arról van szó, hogy egy szót sem tud többé mondani. Tud, de csak alig hallható, rekedt hangok jönnek ki a torkán. Az ezzel járó fájdalom viszont mérhetetlen, így még csak mormolni sem próbál meg egy szót sem.

2012. augusztus 28.

Még egy műtét bejelentése; és kemoterápiák sorozata.

2012. október 27.

Pár óra van még hátra az operációig.

„Azt mondták, hogy ha ez a műtét nem lesz sikeres, akkor hyung…” Jongin nem tudja befejezni a mondatot, mert a halk zokogásom tölti be a teret.
Azt hittük, hogy minden simán megy. Baekhyun megtette, amit meg kellett, egy apró lépést sem hagyott ki. Ennek ellenére a szervezetében lévő rákos sejtek egyre szaporodni kezdtek.
A szakértő azt mondja, hogy ha ma nem lesznek szemmel látható változások, akkor be fogják fejezni a kemoterápiákat és a műtéteket a jövőben. Egy tőrdöfést érzek most a szívemben.
Baekhyun megölel.
Tudom, hogy én vagyok az a személy, akinek a legerősebbnek kell lennie, de Baekhyun mosolya minden alkalommal hat a szívemre. Ha nem jövünk ki jól ebből az egészből, akkor vajon hány évet tölthetek még el vele? 2 évet? 5 évet?
Kyungsoo szemei vörösek a sírás miatt. Jongin az előcsarnokban maradt. Itt az idő Baekhyun utolsó operációjára.
Mielőtt az ágyat betolnák, Baekhyun erősen megszorítja a kezem.
Alig hallható, de én hallom.
Minden szó, minden betű, ami elhagyja ajkait, fájdalmat okoz neki, látom az arcán. Könnyek folynak le arcán, de ő akkor is beszélni próbál hozzám, megszegve a tiltást, hogy ne beszéljen.
Ez többé nem az ő hangja, nem az a hang, amit mélyen az elmémbe véstem. Ez egy rekedt, beteg hang, amit normálisan már hallani sem lehet, de ez a leggyönyörűbb hangja, mert igazán a szíve mélyéről szól.

„É…én… vel…veled…ak…akarom….leélni… az é…életem.”