A felhők között vagyok, vagy ez a valóság?

Az, amit itt fogok a kezemben, tényleg az én drámám, amire a bekerült szó van rányomva, vagy csak valami olcsó kópia?

Az istenekre esküszöm, nem tudok válaszolni a saját kérdéseimre.

Az eponümosz szinte csillogó szemekkel veregette meg a vállamat, amikor visszaadta a művemet, és én hirtelen nem is tudtam foglalkozni a belőlem levegőt is kiszorító tömeggel, mert akkor TÉNYLEG a felhők között jártam.

Hihetetlen, lenyűgöző, elképzelhetetlen! Egyszerűen nincs annyi szó, amennyivel érzelmeimet le tudnám írni.

Én, Szophoklész, az egyszerű, 16 éves középiskolás fiú fogok a versenyre bekerült emberek sora között vigyorogni, és magamban ujjongani, nem egészen három nap múlva.

Bizony, bizony: holnap kezdődik a Dionüszia, s én versenyzőként fogok megjelenni ott! Hát nem csodás? Erre azonban tudok válaszolni: igen, CSODÁS!

Éppen ezért ismét szeretnék minden segítséget megköszönni, hiszen nélkületek aligha tudtam volna meg valamit a versenyről. Nagyon hálás vagyok!

És bizony, tartom a szavam, így hát, íme: a művem az Aiasz címet viseli, a cselekményét pedig röviden össze is foglalom. A trójai háborúban elesett nagy múltú, dicsőséges hős, Akhilleusz fennmaradt fegyvereit nem a jogosan utána következő férfi, Aiasz kapja meg, hanem Odüsszeusz. Aiasz persze nem tűri ezt birkatürelemmel, bosszút akar állni, mégpedig a görög sereg vezéreit akarja legyilkolni. Pallasz Athéné ezt nem nézi jó szemmel, ezért egy bizonyos bűbájt bocsát rá, aminek most nem lőném le a nevét.

Sőt, inkább nem is írok többet: amennyiben érdekel titeket a mű, gyertek, s látogassátok meg a Dionüszia negyedik napját, ahol én, Szophoklész fogok fellépni! Ott találkozunk!

***

Nahát, és akkor a kétperces részek után most jönnek majd a hosszabb terjedelmű posztok. A versenyen azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, úgyhogy a szavak számát (részenként legalábbis) egyáltalán nem figyeltem.

Köszönöm eddigi türelmeteket! ^^

RandomNev