Szervusztok, üdv mindenkinek!

Igen, ismét itt vagyok, de nyugodjatok meg, most ebédidő után vagyok, így időm, mint a tenger!

Na, szóval, egyszerre elszomorító és boldogító érzés, hogy (úgynevezett) rajongóim veszekedését kellett moderálnom. Mint említettem, nem vagyok sztár, de nagyon jól esnek szavaitok – még akkor is, ha egymás ellen szólnak.

Tehát, hol hagytam abba? Áh, tudom is: az eponümosz bizarr, már-már elrettentő arcjátékánál. Jó, rendben, értem én, hogy tetszett neki a szerzeményem (és ez a része igen jó kedvre derít), de… Ezzel egészen mást kezd a tudtomra adni, amibe ne is menjünk bele. Bizarr. Nincs több hozzáfűznivalóm.

El sem tudjátok képzelni, hogy milyen hihetetlenül ideges vagyok! Holnap (igen, HOLNAP) én adok elő! ÉN! SZOPHOKLÉSZ!
El sem hiszem, pedig már jó ideje benne vagyok ebben az egészben.

Milyen ruhát viseljek? Lezser, lazaságot és a fiatalságomat tükröző öltözéket, esetleg egy igen elegáns, kifinomult ruhát, netalán csillogót és feltűnőt? Hogyan beszéljek? Legyek kissé fennhéjázó, mint akinek meg sem kottyan, hogy hol áll, vagy próbáljak mindenkivel szemkontaktust teremteni, és bátor mosolyokkal leplezni idegességemet? Esetleg mellőzzem az arcmimikát? Mondjuk, jobban belegondolva, ez nem lenne a legjobb megoldás, hiszen nem akarok mogorvának tűnni. Ti és a véleményetek egyaránt fontosak vagytok nekem.

Bízok bennetek, ezért elárulom, mi nyomja lelkem: félek attól, hogy túl béna leszek, vagy holnap ér majd a szerencsétlenség, és, például hasra esek a lépcsőn. Eh, minek is beszélek, a végén még tényleg beköveteznek ezek a balszerencsés dolgok…

Azt hiszem, most megyek sétálni egyet és kiszellőztetni a fejemet. Gondolkodnom kell, nagyon sokat, enni, hogy el ne ájuljak, aztán aludni, hogy kipihenjem magam. Viszont, ami a legfontosabb: magamban beszélni, hogy ezzel is gyakorolhassak.

Válaszposztok a hetedik naphoz

1. Ugyan már, ha neked nem fog menni, akkor senkinek sem ezen a földi világon!

2. Nem hiába használta olyan sűrűn és hivalkodón arcmimikáját az eponümosz: tényleg ügyes voltál. Higgy nekünk, hogy holnap is jó leszel!

3. Oké, leálltam az ellenségeskedéssel, és nem viszem túlzásba a rajongást… De, akkor holnap adsz aláírást?

4. A Dionüszia nézőinek több mint a fele csak neked szurkol! Hidd el, hogy nem vagy sem béna, sem szerencsétlen, és nem is leszel az. Ne betegítsd a saját lelkedet azzal, hogy ezt hajtogatod, hiszen biztosan bámulatos leszel. Mint látod, mi mindannyian támogatunk!

5. Én is írhatnék valami aranyosat és bátorítót, de azok, akik előttem szólottak, tökéletesen összegyűjtöttek mindent, ami megfogalmazódott bennem. Egyetlen dolog maradt leíratlanul: HAJRÁ!