A helyszín Németország, nyár van, három személy, köztük én kint van egy hegyi házban, egy kisebb település szélén. Egész nap furcsa hangokat hallottunk a hegyekből. Én nyugtalan voltam, de a többiek azzal nyugtattak, hogy biztos csak farkasok (ez a történet dimenziójában normális). Én nem nyugodtam meg, de nem adtam neki hangot. Pár óra múlva a hangok erősödtek, és fura kocsik jöttek be az udvarra. Reflektorokat raktak mindenhova, engem, meg az egyik gyereket lerángattak magukhoz, és kérdezgettek, meg fenyegettek, a harmadik emberke meg fönt maradt, és elbújt. Lassan estefelé járt az idő, amikor a hangok vérfagyasztó üvöltésekké erősödtek, és egyre közelebbről hallatszottak, minket még mindig lent tartottak, de az emberek is egyre jobban rettegtek. Végül mind elmenekült, mi meg felrohantunk, és csak álltunk az erkélyen, és hallgattuk az iszonyatos ordításokat, amibe már emberi sikoly is vegyült. A katonák már mind elszaladtak, de a reflektorok még mindig égtek, és bevilágították a hegyoldalakat. Én valami pirosat láttam folyni az erdőben, és elkértem a távcsövet. Az erdő fái között rengeteg sok vért láttam lefolyni, és pánikba estem. Berohantam, és elkezdtem enni és innivalót összepakolni, és felvinni a padlásra. Mindhárman felmentünk, és csak reggel mentünk le újra. Megint belenéztem a távcsőbe, a hegy még mindig ázott a vérben, és egy piros kocsit láttam közeledni. Leparkolt elénk, és kiszállt belőle egy öregember. A többiek nem értették, mit mond, mert németül beszélt, de én megkérdeztem, beszél-e angolul. Elmosolyodott, és azt mondta, igen. Aztán elkezdett magyarázni, hogy a hegyekben találtak egy régi mocsarat, és ott találtak valami régi legenda nyomán egy ősi szörnyet, aki szunnyadt, és most feltámasztották, de mint rendesen, semmi sem úgy történt, ahogy azt a hadsereg elképzelte, és elszabadult az a valami, és minden katonát megölt. Ezután jönne az, hogy felmegyünk a mocsárhoz, az egyik személy berezel, és visszamegy, de ketten ott maradunk, és látjuk a szörnyet, ezután megpróbáljuk legyőzni.

Na, valami ilyesmi lenne az alapötlet, nyilván némileg kibővíteném, és a lezárástól függően esetleg folytatást is kaphatna. Mit gondoltok, megérne egy próbát? Tudom, hogy már így is sok storyval lógok nektek, de hát ha az ihlet azt mondja, írni kell, akkor írni kell.