L O G A N

- Nina - suttogtam bűntudatosan, hátrébb húzva tőle a fejem, megszakítva a csókunkat.

Nem, nem vonhatom bele ebbe. Ebbe a káoszba, ami az életem.

Hiába tudtam már jó ideje, hogy ki kell őt zárnom, ezt tényleg megtenni sokkal nehezebb volt, mint gondoltam.

- Hm? - nyitotta ki kék szemeit, ijedten nézve rám. Beleharapott az alsó ajkába, amitől le kellett hajtanom a fejem. Elengedtem a haját és a derekát, ahol megragadtam rövid csókunk közben és zsebre vágtam a kezeimet.

Gyerünk Logan, gondolkozz. Mi az a mondat, amivel elűzöd magadtól?

Az alkohollal a fejemben már nem nagyon fogott az agyam, talán ezért álltam elő a világ leghülyébb hazugságával.

- Barátnőm van - nyögtem be, behunyva a szemeimet.

Hatásszünet.

- Nézz rám.

Nina csak ennyit kért, de még ezt is borzasztó nehéz volt megtennem.

Belenéztem a gyönyörű kék szempárba, ami daccal és haraggal volt tele.

Bármit olvasott ki az én tekintetemből, az őt csak megacélozta.

- Hogy hívják? - kérdezte - közben alig észrevehetően felszegve a fejét -, amin úgy meglepődtem, hogy majdnem kiestem a szerepemből. Majdnem.

- Samantha - mondtam ki az első lány nevet, ami eszembe jutott.

Nina bólintott, és csalódottság söpört végig az arcán. Többet nem nézett rám. Ellökte magát a faltól és engem kikerülve elindult a lépcsőn.

- Nina, várj! Most hova mész? - ugrottam utána egyből, mint valami hülye.

- Haza. - A hangja üresen csengett.

Anélkül ment ki az ajtón, hogy bármerre vetett volna egy pillantást. Egy szál ruhában kiment a minuszokba!

Úgy megdöbbentett, hogy egy pillanatra megtorpantam a lépcső közepén, majd amikor a nagy sietségben folytattam volna az utamat, elvétettem az utolsó lépcsőfokot és meg kellett kapaszkodnom a korlátban, hogy el ne taknyoljak.

Nem. Ez nem történhet meg. Ennyit nem ihattam! De hiába, az emlékek megrohantak, én pedig elvesztettem a fókuszt.

- Logan, gyere, táncolj velem - karolt belém az egyik évfolyamtársam hirtelen. Emily Saunders. Bénultam belenéztem barna íriszeibe, és hirtelen úgy kiegyenesedtem, mintha villám csapott volna belém. Emily hátratántorodott, én pedig elképesztő dühvel és elszántsággal trappoltam tovább.

- Ne most! - morogtam, majd feltéptem a szekrény ajtaját, és pár pillanat gondolkozás után rájöttem, melyik Nina kabátja. Amelyikre az enyémet akasztottam.

Amikor kiértem, a hideg mellbe vágott, egy pillanat alatt is sokat tisztult a fejem. Nina az utcán állt és a telefonját nézte.

- Tessék - nyújtottam oda neki a kabátját, bár én magam sem viseltem semmit. - Hogy fogsz hazajutni? - kérdeztem, miután ráterítettem a ruhadarabot a vállára, ugyanis nem nyúlt érte.

- Felhívtam apámat.

Továbbra is olyan üresen hangzottak a szavai, hogy muszáj volt valamit mondanom - bár utólag visszagondolva talán mégis jobban tettem volna, ha csendben maradok.

- Nina, én csak szeretnék a... - kezdtem volna a mondatot, de még épp idejében szívtam vissza. A lány ugyanis olyan tekintettel bámulta az aszfaltot, ami azt üzente: "ki ne mondd!". - Bocsánatot kérni - fejeztem be máshogy a mondatot. Nina mintha jobban megbékélt volna ezzel a befejezéssel, mint azzal, hogy "szeretnék a barátod lenni". Különben is hazugság lett volna. - Túl messzire mentem. Sajnálom.

- Én csak nem értem - meredt továbbra is a semmibe. - Az egy dolog, hogy azt hittem, immunis vagyok a fiúkra. De hogy a fiúk is immunisak rám... - csóválta meg a fejét.

Felettünk valahol épp most pattant egy tűzijáték. Néztem, ahogy elmúlik, és hallgattam, ahogy az utcában is kurjongatnak és dudát fújnak. Petárdázzunk - ordította valaki Flemingék házából is.

Sóhajtottam, és szorosabbra fontam magam körül a karom.

- Nem arról van szó, hogy immunisak lennének rád. Amit mondtam, hogy gyönyörű vagy, kedves, intelligens, és amúgy vicces is, meg hogy bármelyik fiú szívesen megcsókolna, az még mindig úgy igaz, ahogy van. Csak mintha... rosszkor történne rossz helyen. Vagy nem is tudom... Próbálom valamihez hasonlítani - törtem a fejem, hogy mégis mivel tudnám egy picit jobb kedvre deríteni, miután megcsókoltam és leráztam. Mint egy igazi faszfej. - Tudod, mit jelent az offline szó, ugye? - jutott eszembe, mire unottan bólintott. - Hogy nem vagy elérhető. Amikor mondjuk messengeren is kiírja, hogy offline vagy. Igazából tudnál csatlakozni a hálózatra, csak pont akkor nem vagy elérhető. Talán így van ez mindig. Hiába jönnének össze neked a dolgok, valami közbeszól, valami nem megfelelő, ami miatt nem tudsz csatlakozni. Talán az időzítés rossz, talán a személy, mindig van valami. És így csak...

- Offline maradok - fejezte be Nina, mire bólintottam, és kétkedve ránéztem.

Sikerült előállnom a lehető legnyomorékabb magyarázattal, és Nina mégis mintha elmosolyodott volna.

- Van ennek értelme? - kérdeztem összezavarodva.

- Van - bólintott, de elég bizonytalan egy mozdulat volt. Mintha már nem is számított volna, hogy mit mondok, csak menekülni akart volna. Innen, a buliból, és innen, mellőlem. Meg is tudom érteni.

Egy szörnyeteg vagy, Logan.

- Apukád mikor jön?

- Pár perc. Be is mehetsz nyugodtan - lökte oda a szavakat, és a körmét vizsgálgatta.

- Megvárom.

- Szóval mindig van egy tényező, ami miatt offline maradok...

Bólintottam.

- Ez gyakorlatilag olyan, mintha elérhetetlen lennék, nem? Mintha érinthetetlen lennék, vagy nem is tudom - ráncolta a szemöldökét. - Akárhogy is van, nem hangzik túl jól.

- Pedig hidd el, hogy jó dolog! - vitatkoztam vele feszülten. Muszáj megnyugtatnom. Muszáj. Legalább egy kicsit. Elrángattam a buliba, nem engedhetem el úgy, hogy tönkretettem számára az egészet. - Sokkal jobb, mintha mindenkinek odadobnád magad, vagy akár csak egy olyannak, aki nem méltó hozzád. Tudnod kell, hogy milyen sokat érsz, és nem szabad, hogy alább add!

Miket hordok én itt össze?

- Azt eddig is tudtam, hogy magasak az elvárásaim, de talán túl magasak is, te meg csak biztatsz, hogy ne adjam alább?! - Mi. A. Franc. Nina mosolyog. Nina kibaszottul mosolyog. Ez a lány vagy robot, vagy félreismertem a jeleit, vagy csak megjátszotta, hogy bejövök neki? Nina, baszki, nálad bonyolultabb lánnyal még nem találkoztam. 

A szám egy nagyon picit kinyílt, és talán túl sok ideig is hallgattam. Nina elkapta rólam a pillantását és megnézte a telefonját. A hideg továbbra is majd' megfagyasztott, de Nina egyetlen mosolyától képes voltam jobban lefagyni, mint bármi mástól.

- Nem - köszörültem meg a torkom, kicsit kihúzva magam. - Ne add alább. Biztos lehetsz benne, hogy találsz egy neked megfelelő srácot. Ebben 1000%-ig biztos vagyok - jelentettem ki, mire Nina újra megeresztett felém egy halvány mosolyt.

- Szóval nem arról van szó, hogy én nem érdemlek meg egy fiút, hanem hogy egy fiú sem érdemel meg engem? - faggatott tovább, mire kezdtem rájönni, hogy baromira kételkedik, és azt várja, hogy mikor zavarodok bele a mondandómba. Úgyhogy nagy levegőt vettem és utoljára megpróbáltam meggyőzni.

- Ez így elég beképzeltnek tűnik, nem? - kérdeztem vissza, átgondolva a szavak jelentését. - Nem arról van szó, hogy nem érdemelnek meg, vagy hogy elérhetetlen, vagy érinthetetlen vagy, vagy mittudomén, csak arról, hogy...

- Offline? - vágott közbe, miközben a mellkasa előtt karba tette a kezét.

- Igen. Offline - nyomatékosítottam, mert még mindig bizonytalankodott. - A különbség az offline és az elérhetetlen között az, hogy ha elérhetetlen vagy, akkor hiába közeledne hozzád valaki, te nem engeded közel magadhoz. Ellököd, megbántod, megszabadulsz tőle, pedig lehet, hogy méltó lenne hozzád. Ha offline vagy, akkoris jönni fog valaki, sőt, többen fognak jönni, de csak annak nyílsz meg, csak annak leszel online, aki méltó hozzád. Ha elérhetetlen vagy, akkor a, baszki, hogy szokták ezt mondani.. az igazinak! Fúj, de nyálas egy szó ez. Na mindegy, szóval ha elérhetetlen vagy, akkor az igazi számára is az vagy, ha offline vagy, csak az igazi számára vagy online. Érted már a különbséget? Hogy miért jó, hogy offline vagy?

- Asszem - suttogta ijedt arcot vágva. Lehet, hogy egy kicsit túl meggyőző voltam?

Még nagyjából egy perc telt úgy, hogy mindketten a gondolatainkba merülve bámultuk a sötét aszfaltot, pedig felettünk ugyanúgy pattogott a tűzijáték. Fogalmam sem volt, mennyi volt az idő, de pont nem is érdekelt. Aztán megérkezett Nina apukája, a lány pedig beült az anyósülésre.

- Boldog újévet! - köszöntem el, amit nekem is megismételt, majd bevágta maga mögött a kocsiajtót.

Addig bámultam utánuk, míg az autó ki nem fordult az utcából és kattogott az agyam. Arra kellett rádöbbennem, hogy ha Nina tényleg offline, akkor én vagyok az elérhetetlen.

_________

Tudom, gyerekek. Sajnálom. Azt hiszem, mind tudjuk, hogy Logan egy f.sz. A jó hír, hogy ő is tudja!😂 Viszont becsiccsentve is van egy-két érdekes ötlete.. Na ki offline még Ninán kívül?😏

És megint új a borító, mit is mondhatnék, hamar megunom a dolgokat 😄 Egész más a hangulata, mint az előzőnek, de nekem tetszik 😊

És a legjobbat hagytam a végére: HETEDIK helyen áll az Offline ifjúsági irodalom kategóriában! Én nem hittem el, amikor megláttam! Ezek szerint vehetem úgy, hogy szeretitek a történetet? 🙈😍
Vote-olni és kommentelni továbbra is ér, köszönöm szépen, hogy olvastok 💕💞

xx, zitablack 💛
2017. 03. 04.