N I N A

"Be alone. Eat alone, take yourself on dates, sleep alone. In the midst of this you will learn about yourself. You will grow, you will figure out what inspires you, you will curate your own dreams, your own beliefs, your own stunning clarity, and when you do meet the person who makes your cells dance, you will be sure of it, because you are sure of yourself." - Bianca Sparacino

Ezt az idézetet találtam este Tumblr-ön. Az érzés, amit kiváltott belőlem, hihetetlen. Gyakorlatilag megerősített benne, hogy jó úton haladok, igenis egyedül kell lennem és akkor megtalálom majd, amit és akit akarok.

Az egyetemre például már rég leadtam a jelentkezést, és hiába adtam be a barátaimnak, hogy ide meg oda akarok menni, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy tényleg azt akarom. Csak egy "Úgyis felvesznek!" kijelentés kíséretében legyintettek, és már el is terelődött a beszélgetés másra. Mert a barátaim már megkapták az "Örömmel értesítjük, hogy..." kezdetű leveleiket, míg nekem még várnom kellett. Ilyen az, ha nem az Államokban tervezel továbbtanulni... Dehát ez volt az egyetlen dolog, amit tudtam: a helyszín. A szakokat csak egy vállvonás kíséretében írtam be, mert fogalmam sem volt, mi akarok lenni, "ha nagy leszek".

***

- Jézusom! - csattantam fel matekon, amikor már nem bírtam tovább a fiúk ordibálását. - Hét faktoriális per kettő! - mondtam meg a megoldást, majd hirtelen tanárnőre néztem, hogy tényleg annyi-e. Mrs Blake bólintott. - Egy embert lerögzítünk, bárhol, ő ott fog ülni. Az asztal körül még marad hét hely, az elsőre még ülhetnek heten, a másodikra már csak hatan, aztán öten és így tovább, az utolsó helyre csak egy ember marad. Ez hét faktoriális. És a körüljárási irány miatt kell kettővel osztani, mert egy kör alakú asztalnál mindegy, hogy a lerögzített személy melyik oldaláról nézed a sorrendet, az ugyanaz.

Befejeztem a mondanivalómat, amit síri csend fogadott. Egyszerűen meguntam, hogy a fiúk minden hülyeséget bekiabálnak, de gondoltam, ha már a megoldást megmondom, akkor el is kéne magyaráznom.

Körbenéztem, de mindenki tátott szájjal bámult, úgyhogy összefontam a karomat és mereven előrenéztem. Nem fognak zavarba hozni. Mégis, mindenki közül talán Mrs Blake tűnt a legmeglepettebbnek. Az arca pont olyan döbbenetet tükrözött, mint a szüleimé, amikor először közöltem velük, hogy külföldre akarok egyetemre menni.

- Helyes válasz - köszörülte meg végül a torkát. - Mindenki érti?

A többiek lassan bólogatni kezdtek és visszatértek a füzetükhöz, a tanárnő pedig rátért a következő feladatra.

- Nina, gyere csak, légy szíves - intett magához óra végén már megint Mrs Blake. Már majdnem rávágtam, hogy "Nem beszéltem Logannel". - Mennyi a szabadidőd mostanában? Lenne itt egy elsős lány, akit korrepetálni kéne... - mosolygott rám, a válaszomat várva.

- Hát, de én... Nem hiszem, hogy... Hogy én lennék a megfelelő korrepetitor - nyögtem ki végül. A fejemben csak annyi visszhangzott, hogy "MI VAN?". - Elsős koromban hármas voltam matekból - tettem hozzá szemöldökráncolva.

- Pontosan ezért gondoltam rád - bólintott. - Végignéztem a fejlődésedet, felzárkóztál a legrosszabbaktól a legjobbakig. Most is, ahogy megmagyaráztad a feladatot órán... Na meg Logannek is segítettél pótolni, de hiszen te is tudod, hogy jobb lett az eredménye, mint sok olyan diáknak, aki negyedik éve jár ide és nem három hónapja!

- Köszönöm Tanárnő, de én nem hiszem, hogy...

- Hát higgy magadban egy kicsit jobban! - vágta rá. A hátsójával a tanári asztalnak támaszkodott, és levette a szemüvegét. Rövid, festett barna haja tökéletes hullámokban omlott a vállára, mi diákok mindig is irigyeltük. Ráadásul mindig kifejezetten elegánsan járt, igaz, hogy is festett volna a rengeteg egyenruhás diák között farmerben? - Nézd, Nina, láttam, hogy hova tudtál eljutni. Ez a lány pontosan abban a helyzetben van, mint te voltál három éve. Mi van akkor, ha azt mondom, nem a matekot kéne megtanítanod neki, hanem hogy higgyen magában? Tudod jól, hogy te sem azért vagy most a legjobbak között, mert hirtelen rájöttél, hogy van "tehetséged" a matekhoz. - Ennél a szónál tényleg macskakörmöket rajzolt a levegőbe. - Rájöttél, hogy igenis meg tudod csinálni, és keményebben kezdtél dolgozni érte, vagy nem jól mondom?

- De igen - hajtottam le a fejem. - Rendben, elvállalom - mosolyodtam el, mire Mrs Blake felállt, és a szemüvegét is visszahelyezte az orrára.

- Ez a beszéd. Gyere, bemutatlak neki - tette a vállamra a kezét, és kivezetett a már kiürült teremből.

Így ismertem meg Mackenzie-t.

***

Logan ugyanúgy kedden sem jött be suliba, és már egyre több diák kérdezte tőlem, hogy merre van. Amikor visszakérdeztem, hogy miért beszéltem volna vele, akkor ilyesmi válaszokat adtak, hogy: "Hát, veled lógott állandóan.".

Na és? Szilveszter óta egy szót nem beszéltünk.

Talán pont ez a reakció volt gyanús a lányoknak, ugyanis szerdán ebédkor letámadtak.

- Nina, meddig is kaptál időt, hogy szerelmet vallj Logannek? - kérdezte Jess karba tett kézzel, hátradőlve. Becca is ugyanígy csinált, és még Lucy meg Ginger is érdeklődve tette le a szendvicsét és a villáját.

- Nem vagyok belé szerelmes, csak tetszik nekem - javítottam ki, a kérdés "lényegtelenebb" felére koncentrálva.

- Részletkérdés - vágta rá Jess, felvont szemöldöke azt üzente: "Mondod már?".

- Karácsonyig - sóhajtottam.

- És megmondtad neki? - kért számon most Becca.

- Meg - bólintottam. Fogalmazhatunk így is, nem? Végülis, én nem toltam el őt magamtól, amikor megcsókolt, szóval már nyilván rájött...

- És? - Ezt már mind a négyen egyszerre kérdezték, és ugyanolyan kíváncsian dőltek előre.

- És nem kért belőlem. Azt mondta, barátnője van - vontam vállat, unottan piszkálva a salátámat a villámmal.

A lányok felszisszentek.

- Tuti, hogy van barátnője? - ráncolta a homlokát Jess.

- Nem vagyok biztos benne - meredtem a semmibe.

Két sorozatrész között eszembe jutott, hogy nem ártana rákeresni erre a Samanthára. Sajnos hamar kiderült, hogy cseszhetem. Logannek öt Samantha nevű ismerőse volt, négy lakhelye Boston, Massachusetts, egyé pedig Spokane, de őt kizártam, mert a profilképén valaki mással smárolt. Még egy bostoni lányt kizárhattam, aki viszont a borítóképén pózolt egy fiúval, aki határozottan nem Logan volt. Maradtak hárman. Az egyiküknek a profilján a családi állapotnál ott volt, hogy kapcsolatban, de hogy kivel, vagy mióta, arról semmi információ. Szóval nem találtam bizonyítékot arra, hogy Logan hazudott.

- Logan egy barom, ha nem akar járni veled - dőlt hátra Jess dühösen.

- Nem értem a srácot. Meg mertem volna esküdni, hogy bejössz neki - csóválta a fejét Becca.

- Én is - szorította meg a kezemet Lucy.

- Mindegy, akkor már elmondhatom, hogy úgy néztetek volna ki együtt, mint Edward és Bella az első részben - vihogott Jess.

- A Twilight-ban? - fintorodtam el.

- Téényleg - értett egyet Becca.

- Szerintetek is nagyon hasonlít Logan Edwardra a Twilight-ból? - tátotta el a száját Lucy. - Eddig nem mertem mondani, de hát mostmár... - nézett rám tágra nyílt szemekkel, de én csak unottan tologattam ide-oda a paradicsomdarabokat a villámmal.

Legalább Ginger nem vett részt ebben az egész hülyeségben.

- Tarthatnánk egy pizsibulit hétvégén és megnézhetnénk mind az öt filmet! - mondta izgatottan Jess, bár én nem értettem, mitől volt úgy oda.

- Mindenkinek jó a péntek? - nézett körbe rajtunk Becca, mire unottan bólintottam. - Csak az a kérdés, kihez menjünk.

- Gyertek hozzánk, úgyis olyan régen voltatok nálunk - ajánlotta fel Ginger.

- Oké! - lelkesedett Lucy is.

- És akkor majd kitárgyaljuk, miben hasonlít Logan Edwardra - dörzsölgette a tenyerét Becca. - Például az állkapcsa vonala, az szerintem teljesen ugyanaz.

- De a szeme színe Logannek szebb - szólt közbe Ginger.

- És az orra is sokkal jobb Logannek - morogtam.

- Meg a haja is sokkal sötétebb - tette hozzá Lucy. - De a fazonja egész hasonló, nem gondoljátok?

Jézusom. Most komolyan azt tárgyalják, miben hasonlít Logan Edward Cullenre?

És Lucy drágám, remélem, ezt nem gondolod komolyan, ugyanis Edwardnak olyan a haja az első részben, mintha megrázta volna az áram.

***

- Több is van még, ugye? - kérdezte Ginger ebéd után azon a bizonyos szerdai napon.

Bólintottam.

- Megcsókolt.

- Komolyan? - tátotta el a száját, egy pillanatra megállt, aztán berángatott a mosdóba. Megnézte, hogy üresek-e a fülkék, de persze így ebéd után azok voltak. - És miért nem mondtad? Életed első csókja, ünnepelnünk kellett volna, Nina! - szidott le.

- Mert utána azt mondta, nem lehet, mert barátnője van - nyögtem ki, a szám automatikusan lefelé görbült és könnyek gyűltek a szemembe.

- Jajj, Nina, drágám - szontyolodott el Ginger, megölelt, és a hátamat simogatta, amíg én erőtlenül szipogtam.

- Miért mindig velem történnek ilyenek? Végre van egy srác, aki tényleg, úgy igazán tetszik nekem, és megcsókol, aztán otthagy?! Miért? - nyögtem ki szaggatottan, ahogy egyre csak folytak a könnyeim.

- Minden rendbe fog jönni, Nina, megígérem neked. De most sírd csak ki magad, ne gondolj semmire - simogatta a hátam rendületlenül Ginger, aztán egy picit elhajolt tőlem és kivett egy csomag zsepit a táskájából, hogy odaadja nekem.

- Köszönöm - szipogtam, és jól kifújtam az orrom.

- Úgyis csak rajzunk lenne, majd elmagyarázom Ms Sheperdnek, tuti megérti. Most mondj el mindent, ami bánt!

És akkor minden kiszakadt belőlem. Minden apró mozzanat, amikor Logan ellökött magától, azon keresztül, hogy New York-ban együtt koriztunk, egészen addig, hogy elköszöntünk egymástól szilveszterkor. Ennyit a titkokról - mindent elmondtam neki.

- ...és arról beszélt összevissza, hogy offline vagyok. Hogy nem vagyok elérhetetlen, csak offline, mert az a különbség elérhetetlenség és offline állapot között, hogy ha elérhetetlen vagyok, akkor az "Igazi" számára is az vagyok, ellököm magamtól, de ha offline vagyok, akkor csak az igazi számára vagyok online, csak őt engedem közelebb magamhoz - fejeztem be az egész történetet szipogva.

- Nem értem - ráncolta a szemöldökét Ginger. Már vagy húsz perce a mosdóban ültünk a padlón, a hátunkat a csempének támasztva.

- Akkor már ketten vagyunk - biccentettem, miközben egy zsebkendő szétszedésén ügyködtem.

- És komolyan azt mondta, hogy barátnője van?

Újra bólintottam.

Kezdtem elfogadni, hogy talán igaz is lehet, hogy kapcsolatban van Samanthával.

- És te ezt komolyan elhiszed? - rágta a szája szélét Ginger. Az egyenruhája szokás szerint kifogástalanul állt rajta, míg én egy csődtömegnek éreztem magam mellette.

- Nem értem, miért hazudott volna. Úgy értem, ennyire kétségbeesetten el akart tolni magától? - gondolkodtam hangosan. - Egyáltalán miért akart megszabadulni tőlem? Miért nem vagyok elég jó?

- Hidd el, Nina, megéri megvárni azt a fiút, akinek bőven elég jó vagy - mosolygott rám biztatóan Ginger.

***

Miután jól kisírtam magam, újra elhatároztam, hogy csak magammal foglalkozom - szóval olyan tevékenységeket csináltam, amik jobb kedvre derítettek. Forró fürdőt vettem zuhanyzás helyett, gyertyákat gyújtottam, új könyvet kezdtem olvasni, és már megint belekezdtem egy új sorozatba, ami kikapcsolt és megnevettetett. Igaz, a témája így is érzékeny pontot érintett, talán elég is annyit mondanom róla, hogy a címe Jane the virgin. Jó, igen, Jane azért marad szűz huszonakárhány éves koráig, mert várni akar a házasságig, én meg azért, mert a kutyának se kellek, de akkoris. És akkor ott volt neki Michael meg Rafael, egy tipikus szerelmi háromszög; nekem meg csak a kekszes fagyi és a laptopom, amin a sorozatot néztem maratoni tempóban, már megint.

Csütörtökön emiatt élőhalottként mászkáltam a suliban, a sorozat nem hagyott aludni. Na jó, legfeljebb én nem hagytam aludni saját magam, de fogjuk csak a sorozatra.

- Nem hiszem el, hogy pont geometriát vesztek! - hisztiztem Mackenzie-nek órák után, amikor korrepetáltam egy random teremben a suliban. Kiderült, hogy ő zongorázni jár Maxhez, csak hétfőn és csütörtökön, ezért pont elkerüljük egymást. Egyelőre csak a csütörtökben állapodtunk meg, mert akkor úgyis van egy szabad órája zongora előtt, legalább hasznosan töltheti. - Kettes voltam belőle! Csak a halmazokkal tudtam felhozni hármasra - ráztam meg a fejem idegesen. Talán nem volt a legbölcsebb ötlet ezzel indítani a korrepet, de legalább nem voltak nagy elvárásai...

- Tudod, egyre kevésbé értem, hogy Blake miért téged választott, hogy korrepetálj - mondta unottan Mackenzie, az állát a tenyerében nyugtatva. Barna haja egy kusza kontyban tornyosult a feje tetején, és tökéletes tusvonalat húzott kék szeméhez. Fagyos kék szemei voltak, ahányszor rámnézett, minden önbizalmam elszállt. Állandóan emlékeztetnem kellett magam, hogy három évvel fiatalabb nálam, és nem szabad megijednem tőle. - Miért nem kaphattam valamelyik kosaras srácot, ennyi erővel? Mondjuk azt a sötétbarna hajút, az új srácot.

- Loganre gondolsz? - kérdeztem, és alig tudtam visszafojtani a vigyoromat. - Neki fekete haja van - javítottam ki, a franc tudja, miért.

- Nem fekete, csak nagyon sötét barna - szólt vissza. Meglepett, egyáltalán nem egy ilyen lányra számítottam azok után, amit Mrs Blake harangozott be nekem. Még hogy nem hisz magában! Inkább mintha túl sokat képzelne magáról.

- Én meg azt nem értem, hogy miért téged kell korrepetálnom - néztem rá felvont szemöldökkel. Egyből megváltozott a testtartása, a vállai lejjebb ereszkedtek és már nem tartotta a szemkontaktust.

- Hülye vagyok a matekhoz - nyögte ki, mire elmosolyodtam. Nem azon, amit mondott, hanem hogy Mrs Blake mégis mennyire érthet a diákokhoz. Mennyire igaza volt abban, hogy én kellek Mackenzie-nek.

- Én is azt hittem. Aztán nézz meg engem, három évvel később, nem akarok dicsekedni, de az enyém lett az egyik legjobb félévi vizsga. Különben meg én korrepetáltam a sötétbarna hajú új srácot is, szóval szerintem jó helyen vagy - vigyorodtam el, és ő is megeresztett felém egy halvány mosolyt. Hiába tűnt kemény diónak, úgy éreztem, képes vagyok megbirkózni vele. - Na mutasd azt a geometriát, nem fog kifogni rajtunk!

***

-... és a végére egyedül is tudta alkalmazni a Thalész-tételt!

- Büszke vagyok rád - mondta csodálkozva Ginger a művészboltban, bő egy órával később.

- Köszönöm - mosolyodtam el hálásan.

- Nem, tényleg! - Ginger szembe fordult velem, letette a földre a kosarat és a két kezével megragadta a vállamat. - Nina, nagyon büszke vagyok rád! Igaza van Mrs Blake-nek, hosszú utat tettél meg eddig a korrepetálásig és nagyon, nagyon büszke vagyok rád! Három éve téged kellett volna korrepetálni, most meg nézzenek csak rád! Gratulálok, Nina! - mosolygott továbbra is, amitől elérzékenyültem.

- Köszönöm, Ginger. Tudod, annyira hálás vagyok, hogy a barátod lehetek - vallottam be, és a nyakába borultam. Rendesen bekönnyeztem, és addig szorítottam őt, amíg már szipognom is kellett, végül elengedtem. - Minden lánynak kéne egy Ginger. Ez a támogatás, meg a végtelen hit bennem... - ráztam meg a fejem, és kifújtam az orrom.

- Ugyan - mosolygott szerényen a lány, és újra az ecseteket kezdte vizslatni. - Neked bármikor, Nina. Hidd el, én is örülök, hogy a barátod vagyok.

Újra meg újra hálát adtam az égnek, hogy Ginger a barátnőm, és csak arra tudtam gondolni, hogy nem akarom, hogy jövőre több ezer mérföldre kerüljön tőlem.

_________

Pacsi annak, aki érti, miről hadovál Nina matekon! 🙌

Ezen a héten elértük a 10K megtekintést 🙈 Őszintén, én már nem tudom, mi újat tudnék mondani. A köszönöm többé ki sem fejezi azt a hálát, amit Értetek érzek 💖
(Bleh, de nyálas vagyok 😂)

Általában szombatonként rakok fel új részt, de közkívánatra ez most egy péntek délutáni, és még vasárnap is lesz egy új, Logan szemszögéből 🙊 Tudom, mind nagyon várjuk őt vissza, de nem ígérek semmit 😳 Bízzatok bennem, remélhetőleg megértitek majd, miért kellett felszívódnia egy kicsit 😘💕

xx, zitablack💛
2017. 03. 24.