N I N A

*részletek Nina eddigi legjobb pizsamapartijáról*

Odébb toltuk a kisasztalt, és leültünk egy körbe. Úgy, ahogy voltunk, pizsamában, na és persze odapakoltuk a sok kaját magunk mellé, és a poharaink is ott vártak minket az asztalon.

- Önbizalom-tréning. Erre van szükséged - jelentette ki Jess.

- Hogy mire? - kérdeztem vissza döbbenten.

- De előbb ki kell találnunk, hogy hol ment félre az egész - szúrta közbe Ginger.

- Hogy érted? - kérdezte Becca. Érdeklődve fordultam Ginger felé, hátha végre valaki elmagyarázza, hogy mi folyik itt.

- Egy gyerek önbizalom hiányosan születik? - tett fel egy költői kérdést. - Nem! Szóval kellett lennie egy pontnak, ahonnantól Nina nem volt elég magának.

- Jogos - bólintott Jess.

- Mikor érezted magad utoljára olyannak, hogy jöhet bármi, te megbirkózol vele? Hogy nem érdekelt mások véleménye? Hogy egyedül is teljesen boldog voltál?

- Honnan tudjátok, hogy nem így érzek? - hunytam le a szemem fájdalommal, mert már a könnycseppek ott voltak a szemem sarkában.

- Nina - bújt közelebb hozzám Jess, aki addig is mellettem ült. - Tudom, hogy néha úgy tűnt, nem érdekelsz minket, és nem törődtünk veled, de mindigis a barátunk voltál. Hidd el, figyeltünk rád - fejezte be, és oldalról átölelt, a fejét a vállamra hajtva.

- Ó, naa, gyertek ide! - mondtam akadozva, egy ötös nagy ölelésbe húzva őket. - Annyira szeretlek titeket!

- Sajnálom, hogy úgy érezted, nem számíthatsz ránk, Nina. Ne haragudj ránk - suttogta szomorúan Lucy.

- Én is úgy szeretlek titeket! Az összes idegesítő hibátokkal együtt - nevetett Ginger.

- Na jó, elég a nyáladzásból - nevettem fel én is, majd elengedtük egymást, aztán kaptam egy zsepit Beccától, hogy abba töröljem könnyes arcomat.

- Szóval? - biztatott Ginger, hogy válaszoljak a kérdésre, amit feltett az előbb.

- Fogalmam sincs - vontam vállat. - Hol szoktam én ezen gondolkozni?! Ma estig eszembe se jutott... Azt sem tudtam, hogy ilyen kevés az önbizalmam, meg hogy ennyire nem szeretem magam! - sóhajtottam, továbbra is magamban tartva a Self-LoveProject ötletét. Azt tudtam, hogy nem szeretem magam, na de hogy ennyire... Ahogy a lányok megfogalmazták, számomra egy teljesen más dimenzióba emelte az egészet.

- Tudjátok, mi jutott eszembe? - kérdezte Becca a szőnyegen tartva a szemét. Az utóbbi pár percben csendes volt, ami kezdett gyanússá válni. - Tudjátok, volt az a Zack nevű srác, aki tetszett Ninának.

- Nem akarok róla beszélni! - rázkódtam meg azonnal. - El akarom felejteni még az emlékét is, utálom, utálom, utálom! - ráztam meg a fejem erőteljesen, és még a hideg is végigfutott a karomon.

- Itt már lehet valami - ráncolta a szemöldökét Ginger, ahogy rámnézett.

- Erről beszélek! Zack és Nina között akkor nem történt semmi... Mi van, ha Nina ezt úgy élte meg, hogy kevés volt hozzá?

- És utána össze is jött azzal a Kiarával... - tette hozzá Jess, mintha megsajnált volna engem.

- Azóta Nina nem is beszélt olyan fiúkról, akik tetszenek neki, nem? - kérdezte Becca.

- Pedig tuti van olyan! - csettintett idegesen Jess.

- Egyedül Logan volt más - gondolkozott el Lucy.

- De emlékeztek, hogy reagált Nina, amikor mondtuk, hogy vallja be, hogy tetszik neki Logan? Elzárkózott, nem akart róla beszélni - emlékeztetett minket Ginger.

- Szóval azt mondjátok, Zack óta csökkent le az önbizalmam?

- Elég valószínű - bólintott Lucy. A másik három lány is nagyon gondolkozott.

Csak a falióra mutatójának mozgását hallottuk, csend vett minket körül. Addigra már biztos voltam benne, hogy teljesen vörös az arcom, és legszívesebben elbújtam volna, ami megint csak azt bizonyította, hogy igazuk van a lányoknak.

- Szóval volt olyan srác az elmúlt három évben, aki bejött neked? Loganen kívül.

- Ginger! Nem akarok erről beszélni - fontam össze a karom.

- De hát ez teljesen természetes, Nina! - mosolyodott el. - Mindenkinek tetszik valaki, még ha csak annyi is az egész, hogy „De helyes az a srác!". Nincs ebben semmi, attól még nem kell összeházasodnod vele.

- Huh. Na jó - adtam fel a szócsatát, és megerőltettem az agyam. - Loganen kívül... Az a harmadikos srác, valami Ian, ő nagyon cuki. Aztán a múltkor egy kávézóban volt az a pultos srác, akinek nem is mertem a szemébe nézni. Na meg Zac Efron a Rossz szomszédság 2-ben, áá - vakartam meg a fejem. - Na jó, ennyi elég is lesz.

Mind a négyen egyszerre nevettek fel.

- Ne játszd már a prűd szüzet! - kacagott rám Jess.

- Soha nem voltam a prűd szűz - ráncoltam a homlokom.

- Erről van szó, Nina! Egyáltalán nem vagy prűd szűz, fantasztikus vagy! - ragadta meg mindkét vállamat Ginger. - Te vagy a legfigyelmesebb, legsegítőkészebb ember, akit ismerek! Ezen kívül pedig van stílusod és humorod is, de valahogy mindig visszafogod magad, nem engeded, hogy mások is lássák az igazi, elképesztő énedet. Ami nagy kár. Nina, te egy értelmes, erőteljes lány vagy, egy igazi badass. Mi ezt mind látjuk, mert a barátaid vagyunk, ez a dolgunk, csak neked is észre kéne venned! Miért nem látod, hogy milyen király vagy? - hanyatlott vissza a helyére Ginger, én pedig elsírtam magam.

Keservesen hüppögtem, és artikulátlanul dobálóztam szavakkal, amelyeket én magam sem értettem. Összegörnyedtem és átöleltem a lábam, míg a többiek csak csendben várták, hogy mit fogok csinálni.

- Azzal, hogy visszafogod magad, és nem mersz teljesen önmagad lenni, elpazarolod azt, aki vagy.

- Ha nem lenne rád szükség a Földön, meg sem születtél volna.

- Te vagy az egyetlen ilyen Nina Davis, aki valaha létezett, és valaha létezni fog. Különleges vagy és itt az ideje megmutatnod.

- Nina, ha valaki olyanra vársz, aki megváltoztatja az életed - nézz tükörbe.

A négy lány egymás után közölte velem a véleményét, amint fel tudtam nézni a könnytengerből. Hiába, utána még jobban zokogtam, és végig kellett ölelgetnem mindenkit. Becca, Lucy, Jess és Ginger, egymás után.

- Ti most komolyan elszántátok magatokat, hogy bölcsességeket vágtok a fejemhez, amíg nem lesz több önbizalmam?

- Hát... Eddig működött? - rágta a szája szélét Lucy.

- Nem tudom, hova akartok kilyukadni - ráztam meg a fejem.

- Oda, Nina, hogy azt szeretnénk, hogy boldog legyél. Senki más nem érdemli meg jobban a boldogságot, mint te. És ehhez először is az kell, hogy szeresd és elfogadd önmagad, úgy, ahogy vagy, az összes hibáddal együtt, ahogyan mi is ismerünk és szeretünk.

- Értem - sóhajtottam.

- És? - nézett rám Becca türelmetlenül.

- És rajta vagyok. Igyekszem. Szeretném szeretni magam - sóhajtottam ismét.

- Oké, szóval először vissza kell szerezned azt az önbizalmat, amit Zack elvett tőled, anélkül, hogy tudott volna róla - vázolta a helyzetet Jess.

- El kell hinnem, hogy igenis elég vagyok. Talán Zacknek nem kellettem, de valaki másnak lehetek elég - foglaltam össze röviden.

- Nem, nem, nem - rázta meg a fejét Lucy. - Nem így. Nem úgy volt, hogy Zacknek nem kellettél. Egyszerűen olyasvalakire vágytál, akivel nem volt dolgod. Attól még egyáltalán nincs veled baj. Hány olyan jófej, helyes fiút ismersz, akivel te sem akarsz összejönni? Ott van például Nick és Justin. Okos, helyes srácok, de mégsem akarsz összejönni velük. Ez nem jelenti azt, hogy velük baj van. Csak nem passzoltok egymáshoz. Nincs közöttetek kémia. Érted, hogy mire akarok kilyukadni?

- Lucy, te mégis honnan a francból szedtél össze ennyi okosságot? - fordult felé Becca lassan, dühös hangsúllyal.

Lucy szerényen elmosolyodott.

- Rengeteg könyvet olvastam erről, meg filmeket, videókat néztem. Valahogy össze kellett jönnöm Rafaellel, nem? Ne mondjátok, hogy gondoltátok volna, hogy pont nekem egy ilyen srác jut. Legalábbis a tavalyi énemnek tuti nem egy ilyen pasit képzeltetek el.

- Ami igaz, az igaz - vont vállat csodálkozva Becca, mire Lucy megdobta egy díszpárnával.

- Csak vicceltem - nevetett fel Becca. - Én mindig is tudtam, hogy rád is vár egy elképesztő csávó! - ölelte át oldalról a lányt.

Lucy elégedetten mosolygott, de az én szám tátva maradt. Hát ezért maradtam volna le? Mert azt hittem, velem van a baj, és ezért elment minden önbizalmam, aminek következtében hinni se mertem, hogy akár egy - például - Rafael vagy Logan szintű srác egyáltalán rámnézhet?

- Tessék? - ráztam meg a fejem hirtelen, Lucy-ra pillantva, aki kérdezett valamit, csak nem figyeltem.

- Azt kérdeztem, hogy szoktál-e Loganre gondolni. De őszintén!

- Persze. Elképzelem, hogy beszélgetünk, és rámmosolyog, és fogja a kezem, és megcsókol... - kezdtem áradozni, és már láttam is magam előtt az arcát.

- Ácsi, ácsi, ácsi! - tette fel a kezét Lucy. - Újabb hiba. Szerintetek mi lehet?

Néhány csendes másodperc után Ginger szólalt meg.

- Ez az, amit én mondtam, ugye? Hogy magaddal kell foglalkoznod, mert direktben nem működik. Hogy a szerelem akkor jön, amikor a legkevésbé számítasz rá.

Lucy bólintott.

- Ezzel már egy kicsit elkéstünk - morogtam. - Logan hirtelen érkezett a suliba, de azóta úgy érzem, mintha egy macska-egér játékot játszanánk. Az a kérdés, hogy én tetszem-e neki, vagy nem.

- Nem. Az a kérdés, hogy van-e barátnője, és ha nincs, akkor van-e töke összejönni veled - jelentette ki Becca határozottan.

***
*egy héttel később*

Kiraktuk Ryant és az autóját is otthagytuk náluk, aztán Logan hozott haza. Mindketten megköszöntük egymásnak (én azt, hogy visszafelé végigbeszélgettük az utat telefonon, ő pedig nekem azt, hogy elmentünk érte Spokane-be és elvittük a mezét is), de nem sokat időztem mellette, mert a barátaim autói ott álltak az utcán. Amikor beléptem, a lányok mind nálunk voltak, és a nappaliban beszélgettek, míg a szüleim a konyhában sürgölődtek.

- Na mesélj már, Nina - vetették rám magukat köszönés nélkül.

- Minden oké - kezdtem volna, de nem hagyták, hogy végigmondjam.

- Azt tudjuk, Ryan írt nekem - emelte fel Jess a telefonját.

- Először vehetek levegőt? És köszönhetek a szüleimnek? Mindjárt megyek, megvárhattok fent is - intettem az emelet felé, mire morcosan feltápászkodtak és a cuccukkal együtt elindultak fel.

- Szia Nina - ölelt meg egyből anyukám, és apa is rámmosolygott.

- Nem történt semmi, mindenki és minden autó ép és egészséges - biztosítottam őket azonnal, mert tudtam, hogy erre kíváncsiak a leginkább. - Kivéve Ryan karját, de azt nem én csináltam - vontam vállat, mire anya felnevetett és elengedett. Már mondtam nekik, hogy mivel a srác eltörte a karját, nekem kell vezetnem, és emiatt kell sürgősen írniuk egy szülői igazolást. Fogalmam sincs, mit gondolhattak egyébként. Hiszen nem őrültség kilenc órát vezetni egy iskolanapon, csak hogy visszahozd a - gyakorlatilag - megszökött évfolyamtársadat?! De elengedtek, én meg annál jobban paráztam az egésztől, minthogy ilyeneken elgondolkozzak.

- Ügyes vagy, Nina. Látod, hogy képes vagy rá?! - biztatott apa. - Csináltunk nektek vacsorát, aztán békén is hagyunk titeket.

- Mindenkinek találsz ágyneműt, ugye?

- Persze. Uuu, spagetti? Ti vagytok a legjobbak - nyomtam egy puszit az arcukra, aztán felszaladtam az emeletre, hogy átöltözzek.

- Mesélj már, Nina, majd' meghalunk a kíváncsiságtól - szidott le Ginger, amíg átvettem a farmeremet melegítőre.

- Egy tíz perc múlva lemegyünk kajálni, oké? Addig mesélek - ültem le melléjük a szobámban a szőnyegre.

Elmeséltem nekik, hogy Logan milyen szarul nézett ki, de Erik milyen jófej, meg hogy Ryan mennyire kedves volt végig, meg persze a hazafelé utat, amin mind egyszerre olvadoztunk. Én is.

- Amúgy... Azon nem gondolkoztatok, hogy mi van a barátnőjével? - vetette fel Becca. - De most komolyan, nektek nem jutott eszetekbe, hogy egyenesen a barátnője házához mentek?

- Egy pillanatra sem - csodálkoztam.

- Miért nem a nője az, aki megmenti? Már ha létezik egyáltalán. Miért mindig Nina hozza az áldozatokat? - sorolta tovább a kérdéseket Jess.

- Olyan érzésem van, mintha állandóan bizonyítanom kéne. Hogy méltó vagyok hozzá - forgattam a szemem gúnyosan.

- Ugye te is tudod, hogy ez hazugság? - pillantott rám Lucy.

- Persze. Logan sem tökéletes. Miért ne lehetnénk együtt?

- Néha azt gondolom, hogy Logan nem érdemel meg téged - bökte ki Rebecca.

- Ez az! Mi van, ha ő is így gondolja? - kérdezte izgatottan Lucy. - Hogy ő az, aki nem érdemli meg Ninát?

- Nina, szerinted? - fordult felém Ginger.

- Nem is tudom. Igazából... Hát, szóval alapból azt gondolnám, hogy ez hülyeség, de azt el tudom képzelni, hogy ő ezt így gondolja.

Tíz perc helyett egy óra múlva mentünk le enni (annyi baj legyen, hogy meg kellett melegíteni a szószt), és amikor visszamásztunk az emeletre, azt vettük sorra, hogy mi minden történt a héten.

- Szóval hogy állsz az önbizalommal?

- Tettünk néhány lépést - bólogattam. - Mackenzie korrepetálásán egyre jobb voltam. Magabiztosabb. Na meg alapból az, hogy levezettem ma kilenc órát. Akár a múlt héten, gondoltátok volna?

- Nem, de ez így jó is volt. Majdhogynem hálás vagyok neki, amiért eltűnt - vallotta be Becca.

- Ilyen rohadt régen jártunk volna a szobádban? Nem lila volt a fal? - nézelődött Jess, mint aki először jár nálam.

- Tényleg, mikor volt festés? - nézett szét Becca is.

A kezembe temettem az arcom és elfintorodtam.

- Szeptemberben - böktem ki fojtott hangon.

- De azóta azért voltunk náluk, amikor Nina beteg volt, emlékeztek? - védte magukat Ginger.

- Na jó, ezek után le sem tagadhatjátok, hogy nem távolodtunk el egymástól. És még el sem ballagtunk! Mi lesz, ha egyetemre megyünk?! - ráztam meg a fejem hisztisen.

- Most itt vagyunk, nem? Mi lenne, ha a jelenre koncentrálnánk? - vágott vissza Jessica, miközben copfba fogta sűrű haját.

- Például hogy el kéne mennünk vásárolni, mert jövő héten bál?

- Rebecca, basszus, jó, hogy mondod, nekem teljesen kiment a fejemből - hőköltem hátra.

- Pedig Justin elhívott.

- És nemet mondtam - sóhajtottam. - Mennyi az esélye, hogy Logan elhív? - gondolkoztam.

- Nem sok - felelték egyszerre.

- Elegem van ebből az egészből! Már megint tiszta gyökérnek érzem magam. Nem fogok rá várni, leszarom az egészet! Tökéletesen megvagyok egyedül is, köszönöm szépen - akadtam ki, és hátradőlve összefontam a karomat, mint valami durcás kisgyerek. - Francnak hiányzik ez a sok dráma. Elegem van. Leszarom - motyogtam.

- Nina, pont ezt akartuk elérni - csapott a vállamra Jess.

- Majdnem - legyintett Lucy. - Amúgy én tök sokat gondolkoztam ezen az offline-dolgon. Arra jutottam, hogy három lehetőség van: vagy offline vagy, vagy elérhetetlen, vagy mindenkinek online. De igazából tök bonyolult ez az egész. Vegyük például Ninát. Justin és Nick számára offline, Logannek online.

- Hát igen, mert az, hogy offline vagy, nem zárja ki, hogy valamikor valakinek online legyél. Logan valami ilyesmit mondott.

- Pali! Én nem hiszem el, hogy Logan ezt ki tudta találni részegen. Én tök józan vagyok, de megfájdult ettől a fejem - mondta Becca, mi meg jól kinevettük szegényt.

- Ezek szerint mindannyian offline vagyunk, nem? Csak egy ember van, akinek online vagyunk: Ryan, Luke, Fleming, Rafael és Logan - mutatott körbe Jess.

- Igen. Team Offline - vigyorodtam el.

- Team Offline - bólogattak a lányok egyetértően, mosolyogva.

- Amúgy... Nináéknak mi lenne a ship-neve? - kérdezte Jess órákkal később, hajnali három körül, amikor már mind alvásra készen voltunk elhelyezkedve.

- Ez egy jó kérdés, Racy, Jyan, Lucca és Flinger - duruzsoltam félálomban.

- Lona? Lina? Vagy Nigan? - sorolta az ötleteit Lucy.

- Nekem a Nigan tetszik - szólt Becca.

- És miért ne lehetne... Loganina? - érdeklődött Ginger, mi pedig megegyeztünk, hogy ez hangzik a legjobban, aztán elnyomott miket az álom.

_________

(Néhány gondolatot - amiket épp egyik este olvastam... véletlen? nem hiszem 😏 - Almási Kitti Bátran élni című könyvéből vettem kölcsön 😊)

Sajnálom, hogy ilyen sokára hozom a részt... Valami blokkolta az agyamat és nem tudtam írni 😞

#Loganina 💖
#TeamOffline 💞

Kellemes húsvétot Nektek! 😘

xx, zitablack 💛
2017. 04. 17.