08/01 

 Write a story that tackles a conversation between two characters in a hospital waiting room.

Írj egy történetet, ami egy párbeszédet ragad ki két embertől a kórházi váróban. 

"- Na! Már megint nem működik a légkondi! - rázta fejét - Bezzeg bent az orvosoknál működik. Csak mi fulladjunk meg itt, mi? Amíg várunk, ki tudja meddig. 

Mintha nem is érdekelte volna, kihez intézi szavait, ő hangot adott kényelmetlenségének. Jogosan is, mert a harmincnyolc fokos kánikulában még a gyenge szellő is csak forró levegőt mozgatott a nyitott ablakokon. A behívást várók többsége homlokán gyöngyözött a veríték, s páran olcsó legyezőkkel próbálták hűsíteni magukat a fülledt melegben.

- Nem gondolnak bele, hogy egyesek a magas cukrukkal és rozoga ízületeikkel milyen nehezen élik a mindennapokat. Le se szarnak. - keserűsége, amit nyilván felhalmozott az évtizedek során egyre nagyobb megnyilvánulást kapott. Többen rosszalló pillantással büntették, minek károgni, attól úgysem lesz jobb. - Hát nem?

- Dehogynem - adott igazat az asszonyság mellett ülő fiatal lány, aki eddig némaságban tűrte zsörtölődést. 

- És még igaz is! Minek foglaljunk előre időpontot, KÉT hónappal korábban, ha úgyis érkezési sorrend van? Pazar!

- Uhum - a lány valószínűleg nagykorú volt már, hisz nem kísérte senki, mégis teszetoszán próbált kitérni a válaszadás elől, amivel csak tovább szíthatta az öregasszony monológját. Mindennél kellemetlenebb volt számára ez a fölösleges rosszindulat, ami annyira jellemző az öregek korosztályára. Csak kerüljön végre már rá a sor és menjünk innen. 

- És ön meg miért van itt? - szegezte neki váratlanul a szót az eddig hangoskodó. 

- Rutin vizsgálat. Alkalmassági a jogosítványhoz.  

- Oh? Vagy úgy... Ha még olyan jó vóna az én látásom, mint húsz évvel ezelőtt... - az öregasszony arcára váratlan mosoly ült ki. Őszinte és a múltba kalandozó mosoly, amire a fiatal lány felfigyelt és felé fordult. - Egy jó autó tele tankkal és én már uzsgyi, visszamennék a nászutamat újrajárni. 

- Oh? - most már kíváncsi lett - Merre jártak?

- Mindenfelé! - dőlt hátra nyikorgó műanyag székében az idős asszonyság és emlékek csillogtak szemében - Anno, ifjú asszonykaként... végigjártuk a Benelux államokat. Csodálatos hegyeket néztünk meg, és azok a tulipánmezők! Látogassa meg majd magácska is! 

- Csak nem Hollandia? 

 - Bizony hogy az! Ha teheti, tervezze oda a mézes heteket, vagy egy nyaralást. - legyintett és becsukta szemét majd úgy folytatta - Azokat a végeláthatatlan, színpompás mezőket egy képeslap sosem adja vissza...

- *BÍÍÍPP* Kérjük Schöllerné Kis Piroskát, fáradjon a 2-es rendelőbe! - recsegett a bemondó és félbeszakította az éppen csak kibontakozó élménybeszámolót.

- Na, ideje is volt. Hát akkor - állt föl az öregasszony - Szép napot önnek!

- Önnek is! És jobbulást! - mosolygott az ifjú hölgy is a székén, de még további három szempár kísérte élénken az asszonyka döcögését a rendelő ajtajáig."