Idegesen mentem anya munkahelyére. Tűrtőztetni kellett magamat, hogy az utcán ne sírjam el magam. Ahoz a helyhez mentem, ahol Salviggel együtt a meteorológiai feldataokat végzik. Kopogás nélkül feltéptem az ajtót.

-Odyssia minden rendben? -hallottam meg Salvig recés hangját.

-Te tudtad, hogy ő az apám? -kérdeztem a dühtől fortyogva.

Nem mond semmit, csak lesüti a szemét. A méreg bennem még erősebb lesz. A könnyek lassan, de megereszkednek, s végigfolynak idegtől rácba borult arcomon. Szorosan lehunyom szemeim és hirtelen egy kép villan be.
Norvégia egy gyönyörű táján vagyok. Közvetlen velem szemben a tenger hullámai helyezkednek el. A Nap fényei visszaverődnek a tenger kék színén. A fű, amin állok selymes és nagyon szép zöld. Hirtelen egy lépést teszek hátra, mert a szikla szélén állok. A tenger hangját és madarak csicsergését egy köhintés nyomja el. Ijedten összerezzenek és megfordulok. Egy öregember ül egy kövön. Jobb szemét aranyozott szemfedő fedi. Ruhája a régies kori időkre emlékeztet. Bársonyos lehet anyaga, s az arany színt is felfedeztem öltözetében.

-Igaz milyen gyönyörű Odyssia? -hangja gyenge és erőtlen. Minden egyes szó után vesz egy mély lélegzetet.

-Honnan tetszik tudni, hogy-hogy hívnak? -kerekednek el kisírt kék szemeim.

-Az unokám vagy Odyssia! Thor leánya! Odinson sarj! -feleli rámemelve tekintetét.

Felém nyújtja ráncos tenyerét. Vacilálva, de belecsúsztatom enyém, s hagyom, hogy maga mellé húzzon. Leülök és a tájat figyelem. Hallgatom madarak csicsergését, bogarak neszét. Beletúrok barna lombkoronámba, és beharapom alsó ajkam.

-Miért nem volt mellettem Thor? -töröm meg a csöndet.

-Öreg vagyok már! Asgardban a harcokban nem tudok már mit tenni! Gyenge vagyok Odyssia! Az asgardi népnek már nem tudok segíteni! Fiam Thorra hárul ám e feladat, hogy megvédje népünket! Édesanyád halandó, míg jóapád a mennydörgés istene! Sok feladat hárul reá, hogy mint Asgardot, mint a Földet védelmezni tudja! És mellé még tárul a csínytevés istene is Loki! Loki, akire sok figyelmet kell szentelni! -csodálkozva nézem az öregbácsit, s próbálom befogadni az elhangzottakat.

-De... Miért ennyi év után kell találkoznunk? És megtudnom, hogy ő az igazi apám? -nézek rá kíváncsian, de fáradtan. Ujjaimat összefonva ejtem bele ölembe.

-Mert leányom most nőttél bele, ami vagy valójában! -fogja meg alkarom és szorít rajta egyet. -Apádnak szüksége van rád!

-Miért?

-Hela... Az első szülöttem! A jogos trónörökös!

-De akkor miért nem ő uralja Asgardot? -kérdeztem kicsit hitetlenkedve. Nem sikerült felfognom az előbb hallottakat.

-Túl sokat akart! A kilenc birodalmat akarta! Nem volt megelégedve azzal, amit kapott... Nem volt elég neki Asgard! Ezért száműztem! De ütött az órám... Nagyanyád hív engem! Neked és apádnak kell megakadályozni Hela uralmát! -néz rám rezzenéstelen arccal.

Szám széle legörbült, ahogy néztem Odin arcát, amint mereng. Nézi a tájat, csodálkozik szépségében. Hirtelen felindulásból magamhoz ölelem. Meglepődik, s karomat kezdi paskolni. Gondolom nincs hozzászokva az ilyesfajta szokásokhoz.

-Odin! -szólítom meg halkan. Tudván, hogy lehet nem halja öregsége miatt. -Mi tévő legyek?

-Erre neked kell rájönnöd! -válaszolja, majd hirtelen minden eltünik.

Norvégia, az elhangzott párbeszéd, Odin.

Térdre rogyva fogtam tenyerem közé arcomat. Az elhangzott mondatok cikáztak fejemben. Testem minden egyes szögletén, mintha áramütés olyan érzés járt át. Fejem erősen lüktetett, légzésem szaporább lett, szívem egyre hevesebben dobbant. Kezeim remegtek.

-Odyssia! -fut hozzám édesanyám, s kezét homlokomra helyezi. Szorosan magához ölel. -Jól vagy? -kérdezi aggódó tekintettel.

Könnyeim végigszántáznak arcomon. A tudat, hogy hazugságban éltem teljesen maga alá döngölt. Hátracsúsztam anyától. Meglepedséget fedeztem fel tettem miatt arcán. Nem is tudom mit éreztem. Idegességet? Csalódotságot? Düht? Vagy szomorúságat? Vagy mindegyiket egyszerre?

-Miért nem mondtad el? -szipogtam szorosabban összehúzva magam.

-Mert nem tudtam mit fogsz reagálni rá! Mindig azt mondtad, hogy Thor nem létezik! Ezért nem mondtam el.... Mert a végén idiótának néztél volna! -pásztázta a földet. -Sajnálom Sia, de ahoz, hogy elhidd elsőnek találkoznod kellett vele! -nézett végre szemeimbe. Bólintottam. Megértettem tette okát.

-És Strange? Róla miért nem beszéltél soha? -csattantam fel hirtelen.

-Miért talán őt elhitted volna? -vonta föl szemöldökét.

Arcizmaim megenyhültek, majd nagyot sóhajtottam. Megdörzsöltem fájdalmasan két szemem.

-Tudod, hogy nem! -ráztam meg fejem szomorúan.

Halványan elmosolyodik és széttárja karját. Ezzel azt jelzi, hogy öleljem meg. Elsőnek kezeire, majd szemébe nézek. A remény egyre csak kiégni látszik. Közelebb mászok és kezei közé bújok. Megfogom pulcsiját, s szorosan megmarkolom. Hagyom, hogy magasban lévő pulzusom vissza álljon normálisra.

-Bocsáss meg, hogy ilyen lett a 20. születésnapod! -simítja meg hajam. Lehunyom szemeim.

-Már mindegy... Pedig reggel még kedvesen is ébredtem!

-Kár, hogy lemaradtam róla! -sóhajt anyu tettetett szomorúsággal, én pedig elmosolyodom.

-De Strange örülhet! Ő megtapasztalhatta olyan 5 percig se! -kuncogok.

Anya is elneveti magát, majd szorosan megölel.

-Szeretlek! -mondja és megpuszilja fejem búbját.

-Én is szeretlek anyu! -fúrom arcom vállába.

Feláll, felsegít és a laptopjához vezet. Megnyitja a dokumentumokat, azon belül pedig a képeket. Görgeti az albumokat, majd megáll egy olyannál, hogy Thor. Megnyitja a legelső képet megnyitva tárul elém apa, amint egy csésze kávét tart kezében és mosolyog. Most látom csak köztünk a hasonlóságot. A szemformánk és a szem színünk. Az ajkaink nagysága. Az állam. Amit anyutól örököltem az a testalkatom, orrom mérete és formája, arcom szélessége és hajam színe.

-A személyisége is pont ugyanolyan, mint a tiéd! -néz rám.

-De Odin azt mondta, hogy te halandó vagy ő pedig a mennydörgés istene! -kattog az agyam folyamatosan. -Akkor én mi vagyok? -tárom szét a karom tehetetlenül.

-Azt nem tudom! Erre neked kell rájönni! -hajtja le a laptop fedelét, majd belekortyol innivalójába.

Ezt látván, csak most jöttem rá igazán, hogy kiszáradt a torkom és a szám. Odalépek a hűtőhöz és töltök magamnak innivalót. Közben gondolataim össze-vissza cikáznak. Segítenem kell Thornak. De hogyan és miként? Miként tudok Hela ellen győzni?

Sziasztok Raptorok!🦖

Kérlek olvasd el!

Bumm egy újabb rész! Remélem tetszett, ha igen írd le véleményedet! És azzal kapcsolatban is, hogy van-e értelme folytatnom!😌