Nos, megint itt tartottunk. Ismét ez történt. Pont, mint ahogy az egész kezdetét vette. Rey egy kissé már vastagabb, csinos, fekete ruhát viselt és egyáltalán nem volt abban biztos, hogy itt kéne lennie. Bár, Rose megígérte neki, hogy Ben ezúttal nem lesz itt. Egyszerűen nem tudta, hogy most ezt kéne-e csinálnia. Bulikra járni és inni, miközben békésen is felkészülhetne az ünnepekre, hiszen nemsokára itt volt karácsony. De mint midig, Rey most is elhitt mindent a barátjának. Ráadásul Rose a szavát is adta, hogy ez lesz az utolsó... legalábbis egy darabig biztosan.

- Mit is mondtál, kinek a bulija ez? - fordult Rose felé Rey, miközben épp egy idegen kaput léptek át. Úgy tűnt, mintha a lány habozna, valamiért nem akarta megosztani ezt az információt barátjával. Tudott valamit.

- Rose! - rivallt rá Rey már türelmetlenebbül. Érezte, hogy Rose nem hiába akarja lehallgatni előle ki itt a házigazda. Közben a tornáchoz értek. 

- Légyszi ne legyél rám mérges Rey... De ez Hux háza - nyögte ki végül a lány és már nyúlt is a kilincs után.

- Hux? Te szórakozol velem? Elhoztál Ben legjobb barátjának a bulijára? - Rey idegesen mérte végig Rose-t. Hux és Ben már egészen fiatal koruk óta nagyon jó barátok voltak, olyan nem létezett, hogy erre a partira nem hívta volna meg őt is.

- Száz százalék Rose! Száz százalék, hogy Ben itt lesz. Istenem, ezt nem hiszem el. Én haza megyek - jelentette ki határozottan Rey és egyet hátra is lépett. Kész volt itt hagyni ezt az összeesküvést ellne. A zene és emberi hangok tompán szűrődött ki a faházból, az ablakokon keresztül pedig rengetek elsuhanó alakot lehetett látni. Nem tehette ezt sem magával, sem Bennel. Hisz ki tudja milyen fordulatot venne megint a végre normalizálódott helyzet kettejük között.

- De Rey, nem azt mondtad, hogy már rendeződtek a dolgok? - beszélt Rose és óvatosan a kilincs után nyúlt. 

- Ez nem ilyen egyszerű, sosem volt az - fonta egymásba karajit Rey.

- Nem is biztos, hogy itt lesz, nem tudhatod ilyen biztosan - győzködte tovább barátját, arról, hogy ez a buli egy jó ötlet. Idő közben kitárta az ajtót, melyen kellemes meleg és pizza szaga szökött ki a sötét éjszakába. Rey sóhajtott, ez most más volt mint az előző eset, volt benne kíváncsiság is.

- Félek Rose - vallotta be végül halkan a lány. Rose lila ruháján meg csillantak a sárgás fények.

- Mégis mitől? 

- Hogy valami történni fog. Nem tudom, hogy készen állok-e erre. Arra, hogy lépjünk valamerre Bennel - mondta Rey kissé zaklatottan. Szégyenlősen tűrte begöndörített, rövidebb haját füle mögé. Rose erre közelebb lépett és biztatóan barátnője vállára tette kezét.

- Akkor talán most jött el az ideje. Csak érezd jól magad, holnap majd számolunk a következményekkel. Mindenkinek kijár egy kis szórakozás időnként, még neked is - mosolygott kedvesen és teljesen kitárta a bejárati ajtót. Rey kicsit magabiztosabban bólintott és a két lány belépett a házba.

- Többet nem jövök el veled, most már biztos - nevetett halkan Rey. Ezzel próbálta leplezni idegességét, és a rakoncátlan pillangókat hasában, melyeket annak a gondolata ébresztett fel, hogy Ben ott lehet valahol, abban a házban. A lány feketében nagy levegőt vett és a forró, téli éjszakában élő ház elnyelte.

És itt kezdetét vette. Egészen úgy festett az ég, minta csillagos óceán lett volna.

A nagy belmagasságú ház szépen volt kivilágítva, lila és kék fényekkel, azok villogták körbe a fehér falakat, ez az egyetlen fényforrásnak bizonyult. Rey kicsit kezdett megnyugodni mivel eddig nem futott bele Ben Soloba és a zene is egészen kellemes volt, ráadásul olyan rengetegen sem voltak.

- Bocsánat - lökte valaki arrébb Reyt óvatosan. Ismerős volt számára a hang, talán valamivel mélyebb, mint mikor utoljára hallotta.

- Hux! - kiáltott fel Rose boldogan. A vörös ünnepélyesen tárta szét kezeit, hogy egy szoros ölelésbe vonja a vendégeit, ügyelve arra, hogy a puncsos poharaknak ne essen baja ujjai között. Sokkal barátságosabbnak és közvetlenebbnek tűnt, mint ahogy Rey emlékezett rá. 

- Örülök, hogy itt vagytok, rég láttalak titeket - vigyorgott és a lányok felé nyújtotta az italokat. Rose azonnal elvette tőle, Rey csak kis habozás után. Emlékezett mi történt múltkor.

- Kék puncs? - kérdezte meglepetten Rose, miután a poharába nézett.

- Szeretem a kéket - vonta meg a vállát szórakozottan Hux. 

- Én is - jelentette ki halkan Rey és beleivott az italba. Ha már idáig eljutott már nem nagyon volt mit vesztenie.

- Alapozásnak nem rossz - nevetett a házigazda. Rey, Rose-ra pillantott, alig bírta visszatartani a nevetést. Ismerős volt ez neki.

- Majd szóljatok, ha kell valami - mondta Hux, majd megfordult.

- Várj! - szólt utána Rey. Hux visszanézett rá várakozva.

- Ben is itt van? - kérdezte kissé bizonytalanul. Talán jobb lett volna, ha mégsem tudja meg erre a választ, de már késő volt.

- Talán - vigyorodott el Hux és lassan eltűnt az emberek közt. Rey idegesen nézett körbe az alakok közt. Nagy levegőt kellett vennie. Szóval, Ben bárhol itt lehet a házban, vagy éppen otthon aludt. Fantasztikus.

- Ha itt van, úgyis megtalál magának - kacagott Rose. 

- Remek - forgatta meg a szemeit Rey.

- Nem lesz semmi galiba belőle. Csak most az egyszer ne ezen gondolkozz! Ben Solo nem ér meg ennyit. Ideje táncolni! - ragadat meg barátnője karját Rose, hogy így vegyüljenek el a már rinagtózó tömegben. Az idő pedig telni kezdett, ahogy a két lány a zene ritmusát követte, néhány újabb pohár társaságában. Rey már egészen el is feledkezett arról, mitől is tartott ennyire, hisz olyan jól érezte magát. 

Rose nevetve és pihegve állt meg egy pillanatra, már egészen kitáncolta magát. Rey vállán támaszkodott meg egy pillanatra, hogy kifújja magát. Azonban mosolya hirtelen máshogyan festett. Sötét szemei egy távolabbi ponton állapodtak meg Rey mögött.

- Mi az? - kérdezte Rey is kicsit komolyabban. 

- Itt van - jelentette be izgatottan Rose. Reyt kirázta a hideg, Ben a háta mögött volt.

- Te miért örülsz ennek? - próbált idegesnek hangzani, de már képtelen volt. 

- Oda kell menned hozzá Rey! - szorított rá Rose barátja vállaira.

- Nem, nem szó sem lehet róla - tiltakozott Rey.

- Ne foss már! Ben Solo oda van érted és láthatóan te sem vagy közömbös felé. Kapd el! - Rose hirtelen fordította meg Reyt a tengelye körül és így látta meg őt. Ben feszengve állt nem is olyan messze, kezei közt egy pohárral. Fekete ing volt rajta, igazán jól festett a kék fényekben. Csak figyelte az embereket, egészen elveszettnek tűnt így egymagában. Rey arcán egy halvány mosoly jelent meg. Minden vágya volt csatlakozni hozzá, de félt attól mi történne, ha csak odaállítana. 

- Menj oda hozzá! - lökött egyet rajta Rose.

- Ne! - fordult vissza Rey akaratos táncpartneréhez. 

- Épp ideje, hogy véget vess ennek a szűz életmódnak - magyarázott tovább a lány.

- Rose! Nem kell nekem kerítő - szólt rá Rey felháborodottan.

- Nos, akkor nem hagysz nekem túl sok választást - vonta meg a vállát és Rey mellé lépett.

- Mire készülsz? - nézett hol Benre, hol Rose-ra rémülten.

- Szólok neki - mondta egyszerűen Rose és tölcsért csinált kezeiből. Rey szemei kikerekedtek, ezt nem hagyhatta, tudta, hogy Ben eléggé megilletődött volna ettől.

- Ne! Ne! Jól van! Oda megyek - akadályozta meg sikeresen a kínos szituációt Rey és meg is indult az emberek közt. 

- Csak ügyesen! - kiáltott utána Rose. Valamit morgott az orra alatt, ahogy haladt. Mégis mit mondhatna neki? Miről kéne beszélgetniük. 

Így ért lassan Ben elé. A férfi nem vette őt észre először. Barnán ragyogó szemei a tömeget pásztázták, talán épp Reyt kutatták. Reynek pedig annyi terve sem volt, hogy mit kéne mondania neki. Gyomra bukfenceket vette, ahogy egyre közelebb ért.

- Szia! - csak ennyit tudott kinyögni végül. Képzeletben homlokon is vágta magát. Ben meglehetősen meglepetten figyelte őt. Pár pillanatig csak bámult, végigmérte a lányt, majd óvatos mosolyra húzta vastag ajkait.

- Szia! - hangzott a 'válasz'. Szinte csak szájának mozgásáról lehetett pontosan leolvasni mit is mondott, de így is egyértelmű volt Rey számára.

- Van kedved táncolni? - állt elő egy ötlettel Rey és egyik kezét Ben felé nyújtotta. A férfi úgy festett, mint aki el sem, hiszi, hogy Rey ezt kérdezi tőle. Az eddig foggal, körömmel tiltakozó, zöldszemű lány úgy tűnt meglágyult. 

Ben beleegyezően bólintott és Rey keze szinte eltűnt az ő ujjai közt, ahogy elfogadta balját. Rey játékosan ugrálva húzta beljebb új partnerét a táncoló emberek közé. Mintha nem is létezett volna az a szigorú önmaga. Nevetve táncolt Bennel az égszín fényekben fürdött boldog arca. Fekete ruhájának fodrai szintén bohókásan forogtak körülötte. Ben ámulattal figyelte a másikat. Talán sosem látta ilyennek azelőtt, legalábbis nem vele. Önfeledt volt. Meglehet, hogy ebben az alkohol is jelentős szerepet játszott, de nyilvánvalóan volt itt más is.

- Más vagy - szólalt fel végre Ben és közelebb lépett, hogy a címzett hallja is szavait.

- És ez baj lenne? - kérdezett vissza Rey kicsit lassítva. Mellkasában dübörgött a zene, bár meglehet, hogy csupán szíve vert ilyen hevesen. 

- Nem - érkezett Ben halk válasza. Rey kezei szoknyáját markolták, már alig mozogtak lábai. Teljesen a férfire akart ezúttal figyelni. Füleit és koponyáját kitöltötték a kékkel keveredett basszusok. Már nem is ő irányított. Akár szavak nélkül beszéltek volna. Zöld és Mézbarna mosódott össze óceános színekkel.

- Most mihez kezdünk? - súgta Rey majd lépett ismét. Közelebb. Ben nagy levegőt vett, gondterheltnek tűnt, pedig pontosan tudta a választ.

- Nem tudom ezt tovább csinálni - mondta ki a férfi. Nagy, óvatos, meleg keze Rey derekára talált. A megérintett szemei Ben ujjait figyelték először kíváncsian, ahogy puha ruháját gyűrik. Nem is igazán tudta jó ötlet lenne-e most felnézni a partnerére. Arca megtelt vörös forrósággal Ben kezei alatt. Kínzó, fehér bizsergés indult meg egészen hasa aljától az egész testében.

- Ben... - ejtették ki lángoló ajkai a nevet. Igazán pedig maga sem tudta mire akarta felhívni a másik figyelmét. Késő volt, Rey és Ben tekintete ismét találkozott. Rey már tisztában volt vele, hogy a vére zúgása tölti el hallójáratait. Egészen sötétnek tűnő ajkai is elnyíltak. Ben egészen nyugodtnak tűnt akkora, vele ellentétben. Fekete szempillái alól figyelt, mintha az utolsó pillanatig várt volna a visszautasítására. Mivel azonban ez nem érkezett másik, még mindig szabad kezével Rey arcára simított. Ujjai a puha, hullámos tincsek közt pihentek, mikor ajkaik végre egymásra találtak a kék szobában. Rey először mintha megrémült volna, de aztán gyorsan elveszett valahol ez a kósza érzése az emberek gyilkos lábai alatt. Visszacsókolt, váratlanul hevesen és gyorsan. Ezúttal már ő is kapaszkodott Benbe, félt, hogy összeesik majd a sok évnyi érzelem alatt, mely most felszínre törhetett. A csók hirtelen fordult egészen hevesbe, bizsergetőbe és akaratosba. Rey összekócolta Ben fekete haját, ám az ő tincsei sem álltak már úgy, mint korábban. Nedves, édes és kiérdemelt csókok voltak ezek. Ben már markolta a fekete anyagot így kicsit felhúzva Rey egyébként is rövidebb ruháját. A lányt azonban ez abban a pillanatban egy cseppet sem tudta érdekelni. Mintha ezt kereste volna egész életében és most végre megtalálta. Lábujjhegyen lépett a közelebbnél is közelebb a férfihez. Markolta a könnyed inget, annyira ragaszkodott. Szemei szorosan szorultak össze, bár még így is érzékelt némi kékes árnyalatot. Mindent magába akart szívni, amit Ben adott neki azokban a pillanatokban. Elöntötte minden érzékszervét.

Majd Ben vállt el tőle. Rey ajkaival még utána kapott, de már csak a fülledt levegőbe haraphatott. Dühösen és zavarodottan pillantott a nála magasabb alakra. Ben mosolygott, szája hidegen ragyogott. A zene lelassult körülöttük. Mindenki táncolt csak ők ketten figyelték egymást. A világ már kicsit sem volt egy érdekes dolog számukra. Épphogy csak egy szívdobbanásra voltak egymástól, hiába nem érintkeztek már. Ben óvatosan kisimított egy összekuszált tincset Rey arcából. A lány elvarázsolva figyelte mozdulatait. Minden más tényező eltompult, Benen kívül akkor nem létezett senki. 

- Rey... - szólt halkan Ben és homloka érintette a másikét. Orruk éppen súrolta egymást. Pont, mint azon az esős napon.

- Igen? - hunyta le ismét szemeit Rey. 

- Nem akarlak elengedni. Nem megy - panaszolta Ben. Rey arcát kezei közt tartotta.

- Akkor ne csináld! 

Rey ismét csókolni kezdte őt. Nehéz volt ezek után megálljt parancsolni, de igazából már egyáltalán nem is állt ez szándékában. Egész lényét elöntötte a forró, óceánkék.

Hullámai mindent elsodortak...