Sziasztok!
🎖Elérkeztünk az első fordulóhoz!🎖

Mielőtt elkezdenék, szeretnék valamit tisztázni veletek. "A kevesebb néha több". Ugye a story-hoz odaírtam hogy rövid legyen. Nos, tudom, ha jön az ihlet, nehéz rövidre megírni, de légyszi próbálkozzatok meg vele. Nem fer ez a többi játékossal szemben, akik rövidebb történetet írtak. Én nem akarok szó határt megszabni és ehez tartani is akarom magam, de légyszíves a továbbiakban rövidebb story-kat írjatok. Remélem nem okozok ezzel senkinek se nagy problémát.

Na de a versenyünkre visszatérve...

Az oc-kre kommentben lehet szavazni (úgy, hogy beírjátok az adott oc-nek a sorszámát). És ne feledjétek, a 3 közül csak 1-re szavazhattok!
Na, de akkor nem húzom tovább az időt, kezdődjék el a verseny!

1. Versenyző: Otaku-girl33

Neve: Yasei Miou
Szuperhős név: Shirone
Családi Háttér történet: Egy szuperhős családban nőtt fel, ezért mindenképpen hős szeretne lenni, hogy a szülei büszkék legyenek rá.
Személyiség: Nagyon kedves és pörgős, egy kis energia bomba.
Quirk: macskává tud változni, a karmait meg tudja növeszteni és vas keménységűre változtatni.
Kinézet:

Rövid story:
Miou magányosan álldogált az iskola kapuiban, legjobb barátnőjére várva. Az idő lassan telt de barátnője még mindig nem volt hajlandó a kijárat közelébe se merészkedni.

Még várt egy kicsit, de mivel elég türelmetlennek számított, így inkább el indult meg keresni pasztel lila hajú barátnőjét.

Szinte már mindenhol meg nézte, de nem találta sehol, olyan volt, mintha a a föld nyelte volna el. Miou teljesen tanácstalan volt és félt, mivel legjobb barátnője nélkül elég félénk és antiszociális tudott lenni más emberek felé.
A macska fülű lány úgy határozott, hogy még meg nézi az iskola kertjében, hátha ott lesz a Kiko.

Ahogy be lépett a kertbe rögtön észre is vette szemüveges barátnőjét.
-Kiko!-integetett neki Miou.-Mit csinálsz? Már vagy egy órája otthon kellene lennünk!
-Jajj ne! Ne haragudj Miou, teljesen bele merültem az olvasásban!
-Gondolhattam volna!-nevetett fel a magasabb.

2. Versenyző: Badoly77

Neve: Ashokei Sasuka
Gonosztevő neve: Death Leader
Neme: Nő
Kora: 19 éves
Születésnap: December 13.
Képessége: Holtidézés.
Személyisége: Kerüli a feltűnést, nem szed civil áldozatot, csak hősöket gyilkol. Nem kicsit pszichopata, szereti a vér látványát, akár a sajátját is. Nem riad vissza a halál gondolatától. Mindent megtesz az általa látott igazságért. Érzéketlen, nem érez nagyon mást, csak dühöt, bosszúvágyat és néha örömöt. Szadista vigyora van, szinte már fájdalmat se érez. Agyi kapacitása magas.
Külseje: (nem mindegyiket az illető csinálta)

Rövid story:
Sötétség. Félek. Csak rohanok az apró fénysugár felé, ami a megváltást jelentené, de soha sem érhetem el, ha erőm teljében rohanok a kicsi fénysugár felé. Ha elgyengülök mindig közelebb kúszik hozzám a kis üdvösséget jelentő csillogás. De mikor felállok, hogy közelebb menjek, megint eltűnik.

Aztán egyszer csak egy hatalmas csattanás. Egy autó tűnik fel, ahogy nekicsapódik az út mentén álló villanypóznának. Egy színes ruhában ugráló alak közelít a baleset helyszínéhez, és az ujjaiból kilő megannyi színes lövedéket. Mintha nem is látná, hogy az autóban védtelen civilek is tartózkodnak, úgy tervezi, hogy a lövedékek visszapattannak az autó felszínéről. Kilövi a színes kis golyókat, de elvéti a lövést és azok egyenesen a betört ablakon át, a szerencsétlen polgárok felé süvítenek. Az egyik eltalálja a járműben ülő asszony mellkasát, a piros lövedék pedig a bent ülő kislány arcát sebezte meg.

Zihálva riadok fel álmomból. Megint ugyan azt álmodtam. A baleset...

A lassan már tizennégy éve szerzett hegem elviselhetetlenül lüktet az arcomon, mintha csak most szereztem volna. Mindig ez van. Újra és újra ezt álmodom. Mintha az agyam emlékeztetni próbálna, hogy miért is élek, miért csúztam le oda, ahova.

Feltápászkodom a futonomról. Előkotrok egy fájdalomcsillapítót, beveszem, majd iszok egy húzás vodkát. Ezt nem lehet teljesen józanul kibírni.

Felöltözöm és magamra terítem a köpenyem, majd mezítláb kiosontam a nekem kiutalt szobámból. Kilépek a bár teraszára, onnan pedig a rozoga tűzlétrán kapaszkodom fel egyenesen a tetőre.

Éjszakánként, mikor nem tudok aludni, amit bekell vallanom nagyon sokszor megesik, ide szoktam leülni és bámulni a város fényeit. Nyugtató.

Kiültem a ház tetejére, meztelen lábfejemet lelógatva az épületről, majd egy hosszú szakadozott sóhaj kíséretében elsírtam magam. Könnyeim csak úgy potyogtak mintha muszáj lenne nekik.

Már megint utálom... Nincs senkim... Egyedül vagyok.

A képességem a holtak irányítása. Halál kell hozzá. Csak az emberek vesztét szolgálhatom... Mondták nekem általános iskolába, majd mindenhol ahol jártam. Rengeteg helyen megfordultam már életemben és nagyon sok nyelven tudok. Mégis minden egyes alkalommal, akárhol jártam, azt mondták, esélytelen, hogy becsületes ember legyek. Ha! És végül mennyire igazuk lett. Abból élek, hogy gyász jelentéseket lopok, és hősöket gyilkolok,hogy legyenek katonáim.

Önkéntelenül is elmosolyodok. Egy újabb könnycsepp gördül le arcomon.  A szél lágyan bele-belekap hosszú sötét hajamba. Arcomba fújja  az egyik fehér tincsemet. Ilyen volt apám haja... Egy nagyon mosolygós és kedves ember volt... Míg a hősök meg nem ölték... Igazságtalanul. Alig voltam tizenkettő... Anyámmal is végeztek, de a hőst nem tartóztatták le, hiába ölt meg egy civilt.

Ezért vagyok én a nagy Death Leader, akitől egész nemzetek rettegnek és három országban üldözik, mint Hősgyilkos Stain utódját. Már hat négy éve ezt csinálom. És még mindig nem kaptak el. Pedig már több száz hőst küldtem a túlvilágra... Hülyék. Nem fognak megtalálni, ha a hangomat sem ismerik, és nincs meg a személyazonosságom sem. Hogy honnan tudom ezeket? Onnan, hogy van egy szolgám a rendőrségen. Nem én öltem meg, de véletlenül tudtam a nevét, ismertem az arcát és a képességét, így feltudtam támasztani, anélkül, hogy bárki tudomást szerzett volna arról, hogy öngyilkos lett.

Ez az egyetlen örömöm. Visszahívni embereket az életbe, és hallgatni őket. A Szövetségen kívül ők az egyetlen társaságom.

Egy villámlás szakít ki a gondolataimból. Elkezdett zuhogni az eső, nem is akárhogyan. Hát ez nagyon fasza.  Pár perc alatt teljesen eláztatta a bő nadrágomat, és a fekete szakadt köpegyemet. A hideg sebek csak úgy marták a hegeimet a karjaimon. Nagyon sok van belőle, akár golyó akozta akár túl vagy vágóezköz vagy képesség... Én mindegyiket túlélem. És ez a legrosszabb. Nem tudok meghalni, hiába is akarnék... Talán a sors nem ezt szánta nekem. Felálltam és végignéztem magamon... Mind a 189 centimen. Az egyszerű fekete topom volt rajtam, a hasam kilátszott... Fehér a bőröm, akár a márvány. A hasamon is van pár darab seb, de nem érdekel. Nem takarom őket. Az arcomnál lévőnél úgyse lehet rosszabb. Tekintetem a mellemre téved. Olyan szinten lapos vagyok, hogy annak a U. A. -s diáknak nagyobb a melle, pedig ő fiú... Nem mintha bárkinek is villognom kéne... Egyedül fogok meghalni! A gondolaton felnevetek. Ez olyan szánalmas.

Hát... Mint én.

Nagyon szánalmas vagyok.

Majd megpördültem, és fejemet lehúzva visszamentem a szobámba, hogy tüdőgyulladást ne kapjak az esőben.

3. Versenyző: streetwormie

Neve: Satchiko Katsumi
(Született: Makoto Shigaraki)
Hősnév: Magica
Quirk: Boszorkány
Háttértörténet: Tomura unokatesója, akitől kiskorában elválasztották, ezután árvaházban töltött pár hónapot, majd nevelőszülőkhöz került akik meghaltak és véletlen a UA-be teleportálta magát (6 évesen) ezután ott nevelkedik.
Tulajdonságok: Kedves, gondoskodó, szarkasztikus, ragaszkodó, kék csíkos barna haj, kék szemek, imádja a színeket, fest, edzésterveket ír, okos, gyorsan gondolkodik és mozog, atletikus és nem látszik rajta de nagyon erős. Sok rossz tapasztalata van a képességéről ezért nem nagyon harcol vele komolyan ha nem muszáj.
Hősruha: sötétlila holografikus szemüveg, kék fekete csíkos kapucinus pulcsi, fekete randrág, lila bakancs, fekete ujjatlan bőrkesztyű

Rövid story: (Csak ő egyedül - a jelen szava {első könyv} )
Következtem én és Uraraka. Tudtam hogy mivel fog próbálkozni, és tudtam hogy hogyan fogok nyerni. Mikor felléptünk a pályára én lótuszülésben  leültem a pálya szélén, és behunytam a szemem.

- Mit csinál Katsumi? - hallottam a hangszóróból. Oldalra néztem az osztályunkra. Mindenki értetlenül kiáltozott. Visszacsuktam a szemem. És ekkor meghallottam Uraraka üvöltését ahogy közeledik. Hát ez nagyon buta. Mikor majdnem elért eltűntem, ő meg kiesett a pálya szélén. - Lekezelően, mondhatni pofátlan lázasággal győzte le a másikat! Milyen fura technikái vannak!  Eddig nem bántott senkit. Vajon mi lesz ebből a következő meccsén Bakugou ellen? Hölgyeim és uraim, az egyetlen női elődöntős! - üvöltötte Mike, a közvetítő. Uraraka csak gyilkos tekintettel bámult rám miközben lesétáltam a lelátóra.

- Szép volt Sachi! Nagyon könnyen nyertél! - veregette meg a vállamat Denki.

- Köszönöm, Izuku, ezt jegyzetelted? Ugye nem? - kérdeztem mikor megmutatta a füzetét. - Szóval én vagyok a békés hős, mi? - nevettem el magam az egyik vázlatpont láttán. - Majd kiderül. - vigyorodtam el.

Na, akkor várom a szavazatokat! Szavazás időpontja:
05.26. - 06.02. 18:00.
Az ezután érkező szavazatokat nem fogadom el.
Eredményhirdetés időpontja:
06.03.

Sok szerencsét a versenyzőknek és jó szavazást kívánok mindenkinek!

Plus Ultra!