Ezt az OC-t RandomFangirl29 részére készítettem. a könyvét egyszerüen imádom, ha van időtök, lessetek be hozzá. A karaktere elégé megtetszett, mert kiélhettem összeeskűvések utáni rajongásom benne, majd megértitek később miben.  

Jöhet az OC:

Név: Daniel Wizwolá (varázsló angol és akarat lengyel szavakból gyúrtam egybe „poliglish")

Kor: 18 (valójában csak ennyinek néz ki, de 1118 éves)

Kinézet: Magas kb 190 cm, Válig érő szőke hajú, aminek a végein ibolyalila színűek (nem festék miatt és a hoszátt varázslattal beállíthatja), enyhén szeplős, ibolyaszínűek a szemei és szemüveges.

Hekaté elsőszülött és egyetlen fiúgyermeke.

Varázstárgya: Egy Ametiszt ékkövü fülbevaló, ami segít neki összpontosítani, amikor varázsol és elrejti mások elöl a nagy varázserejét.

Képessége: Varázslás, Kódirányítás, Ködugrás, Felmérés (mások varázserejét)

Háttere: Édesapja egy Las Vegasban illuzionista, míg dolgozik, fia a Lótusz Kaszinóban van. Az apja igazából, az örökélet varázslatát elsajátított Merlin, aki Kirké eltitkolt fia, akit száműzött a szigetéről, apja ismeretlen, de biztos, hogy egy isten. Merlin Camelot bukása után Lengyelország és a szláv országok területén tevékenykedett, ahol több halandóval megtanította a varázslás művészetét és létrehozta a Merliniákus rendet, aminek ma is ő a feje titokban. Fia Hekatétól született, ezért el kellet rejteni, mivel egy jóslat szól róla. Merlin és Hekaté ezért döntöttek úgy, hogy maradjanak ott. Danielt tanítja az apja és az anyja is varázslatokra, mert nem csak a ködöt képes irányítani, hanem rendesen varázsolni. Szülei jó viszonyban vannak, sőt szerelmesek is. Hekaté csak aszért szül más gyermekeket, hogy fentartsa az egyensúlyt a mitológia világ, varázslatokoldalán. Anyja mindig kedves alakot ölt fel a jelenlétében. Könnyen ki tudott szabadulni Daniel, mert hatalma túl erős volt, lévén anyja a varázslás istennője, apja a valaha élt legnagyobb varázsló, nagyanyja pedig a legnagyobb varázslónő. A kaszínót azért kellet elhagyni, mert az anyja ellenségei csapdába ejtették, és üldözni akarták őt. És így jutott el a táborba, oda ködugrott, amikor üldözték.

Személyisége: Egy folyton gondolkodó és viccelődöző srác, mivel soha nem voltak igaz barátai (Lótusz virág miatt nem emlékezet rá senki, még ha össze is barátkoztak vele) ezért túl kedves és naiv néha. Egy nagyon kreatív srác, aki mindig új varázslatokon töri a fejét, főleg olyanokon, amivel megviccel másokat. Magányát sokszor viccekkel palástolja.

Kedvel: Viccek, új varázslatokat kitalálni, új varázslatokat megviccelésre használni, barátkozni

Utál: Néha van Klausztrofóbiája

Róla szóló jóslat:

Ha Hekaté elsőszülött fia és a száműzött istennő találkozik,

A titkos tudás hatalma megváltozik.

Azúrkék sziget gyomra rejti a titkos mérleget

Ha rossz irányba hajlik, kelt nagy félelmet!

Ha Hekaté fia döntése helytelen,

A világ sorsa reménytelen!

A Táborba kerülés története:

– Anya! Miért nem mehetek ki a kaszinóból? Mióta az eszemet tudom, itt vagyok. Apa és te állandóan varázslatokra tanítotok, ne értsd félre, imádom, amikor tőletek tanulok mágiát, meg a köd irányítását, de barátokra van szükségem, velem egykorúakra. Olyan nehéz lenne csupán egy napra kimenni? – kérdeztem őt dacosan, de gyönyörű ibolya szemeivel, amik úgy tündököltek, mint két ametiszt kristály, aggodalommal és bánattal teltek meg.

– Drága Danielem, – ölelt magához – az apáddal csak aggódunk érted. Nagyhatalmú varázslók és boszorkányok vére folyik az ereidben, ami keveredik az én isteni véremmel. Ez több kilométeres körből a legerősebb szörnyeket vonzaná feléd. És ne feled, Vegasban vagyunk, ahol csak úgy hemzsegnek a szörnyek. Itt egyellőre biztonságban vagy, apáddal rengeteg bűbájt eresztettünk a területre, hogy megvédjünk téged! – Mondta kedvesen, majd átölelt – Kérlek, bírd ki még.

– Rendben, Anya. – egyezte bele, ő pedig eleresztett, lágy kezeivel pedig közrefogta a fejem és a szemembe nézett.

– Tartsd észben fiam, attól még, hogy örök életed van, nem vagy halhatatlan, bármikor meghalhatsz a külvilágban. – Erre csak bólogatással válaszoltam – Úgyhogy ha minden szál szakad, akkor kel használnod a helymeghatározó varázslatot, amit mutattam neked. Nagyon fontos, hogy Percre pontosan kell elképzelned a koordinátákat és miután megvan, a ködbe kell engedned a varázserőd, majd a ködugró képeségedet kell használnod, amire a gyermekeim közül nagyon kevesen képesek.

– Értettem, anyám! – nyugtattam őt, mivel ezt havonta elismételi nekem, úgyhogy már álmomból felkeltve is feltudom, sorolni azokat a koordinátákat. – De mi van ott? Miért nem mondod el? Ha az is biztonságos hely, akkor miért nem ott vagyunk? – Tettem fel a már megszokott kérdéseket és a válaszok is megszokottak voltak.

– Az egy biztonságos hely és azért nem mondom el, mert ha tudnád, mi van ott, minden okvetlenül oda akarnál menni, az ott lévők viszont nem lennének biztonságban. – Magyarázta anyám – Viszont be kell látnom, hogy a mostani álmaim túlságosan vészjóslóak, úgyhogy a mai nap az erekjédet készítjük el. – mondta halkan és fáradtan.

Ledöbbentem, tudom, hogy mik azok az erekjék és hogy milyen nehéz elkészíteni. És azt is, hogy apámnak majdnem az életébe került, amikor elkészítette az Excaliburt. Állítása szerint most valahol Amerikában van, ugyanúgy kőbe szúrva, – milyen frappáns megoldás – és várja új gazdáját Arthúr király után.

– Mivel neked nem azért kell, hogy varázslatot használj, hanem hogy elrejtsd azt és még egyéb egyszerű dolgokra, nem lesz olyan nehéz megbűvöli, viszont ahhoz, hogy csak hozzád köthető legyen, kell egy kicsi az életeszenciádból. Készülj fel, legalább három évig eszméletlen leszel, de ha valamire szükséged van ahhoz, hogy elhagyd ezt a helyet, akkor ez az lesz. Viszont az elkészítése csak akkor sikerül, ha te eszméletlen vagy és az élet eszenciádat rakjuk bele minden teliholdkor, tehát 30 telihold szükséges . – Mondta komolyan, majd elmosolyodott – Ne félj, majd apáddal meglátogatunk és tanítunk odabent tovább, de mivel nem veheted magadhoz a lótuszt, öregedni fogsz, így 18 éves leszel, ha felébredsz. Megfelel?

Elgondolkodtam rajta, megéri ezt a mizéria három évemet, hogy végre kapok esélyt talán elhagyni ezt a helyet? Egyértelmű a válasz.

– Kezdjünk bele! – Egyeztem bele a feltételekhez. – Tudattomnál leszek igaz? Csak eszméletlen. Akkor semmi gond.

Anyám halványan mosolygott és biccentett, majd megsimogatta a fejemet.

– Daniel, tudod, hogy nagyon szeretlek téged, a legkedveltebb és legtehetségesebb gyermekem vagy már nagyon-de-nagyon hosszú ideje. Bíz magadban és amire apáddal tanítunk neked. – Mondta kedvesen és a fülemhez ért. éreztem, hogy áramlik belé a mágia és hírtelen szúró hideg érzés váltotta át, majd újra normális lett minden – Ez a fülbevaló, bár nem az ízlésem, divatos mostanában a fiatalok körében. A benne lévő Ametiszt az egyik jelképem, ami elősegíti a varázslást és összpontosítást. Most pedig erekjét készítünk belőle, amit úgy bűvölünk meg, hogy csak te használhatod és nem tudod elhagyni sose. Ugye tudod mi lesz a hátulütője?

Bólintottam – Senki se fogja érzékelni, hogy milyen lenyűgöző és bámulatos fiad vagyok! – Jelentettem ki félig viccelve, félig büszkén, mire anyám elnevette magát.

– Te mindig tudod, hogyan nevettess meg, az én lenyűgöző és bámulatos fiacskám. – Mondta egy csöppet elérzékenyülve. – Na jó, feküdj le az ágyadra, had kezdjem el a varázslatot.

Már nagyon sokat varázsoltam anyámmal, bár ekkorát még nem, de már kimondatlanul is megértjük egymást, hogy mit akar a másik. Ugyanez igaz apámra is, úgyhogy azonnal megéreztem csukott szemem mögött is, hogy mikor csatlakozott a folyamathoz. Mikor elértük a pontott úgy éreztem, a testem és a tudatom nem egy helyen van.

Egy köddel körülvett helyen találtam magam, amikor észhez tértem. Megnéztem magam, enyhe lilásfehér kivételes voltam, tehát az Asztrális síkon an az elmém, ami az egyik legveszélyesebb hely számomra.

– Pontosan, ezért hoztalak egy védett helyre az Asztrális síkon belül. – Jelent meg apám mellettem, anyámmal. – Itt fogjuk folytatni az oktatásodat, ami fontos, itt fog megedződni a tudatod is. Egy Varázserővel rendelkező egyénnek nagyon fontos, hogy meg tudja védeni az elméjét. Főleg neked, aki egy félisten és isten fiának, meg egy istennek a gyermeke vagy. Igazából benned nagyon alacsony a halandó vér, de mivel ha van benned, ez tesz téged mégis halandóvá és sebezhetővé. – Magyarázta nekem apám.

– De mivel ilyen nagy hatalommal rendelkezel – folytatta anyám – megbűvöltelek, hogy az erődnek csak egy részét tud használni.

Jó, ez ledöbbentett. Tehát a már így is elégé nehezen kezelhető erőm, amit alig bírtam el, még nehezebb lesz és kezelhetetlenebb.

– Ezért se baj, hogy itt vagy. A tested 3 éven keresztül pihenni fog, ez idő alatt az asztrális síkon megállás nélkül edzeni fogod magad, anyád fokozatosan csökkenteni fogja az akadályodat. Hozzá kell szoknod és meg kell tanulnod irányítani és emellett az általános tudásodat is növelnünk kel, ami a külvilághoz kelleni fog. Készülj fel, nem lesz könnyű.

Apámnak igaza volt, tényleg nehéz volt. A megállás nélküli edzés, tanulás, meditálás aztán megint edzés, tanulás, editálás és ez így ment fokozatosan. A legrosszabb az volt nem ehettem semmit. Annyira ettem volna már egy jó duplasajtburgert vagy egy duplasajtos, sonkás-kukoricás pizzád, hogy az már fájt. Emellett nem tudtam, hogy hogyan telik az idő, mivel anyám szerint a fizikai tényező, mint idő, nem létezik itt. Így jóformán nem tudtam, hogy még csak egy napja, egy hónapja vagy egy éve vagyok az Asztrális síkon.

A lélektestemen nem vettem semmi változást észre, viszont két dolog teljesen tudatosult bennem

1. Az erőm és annak irányítása egyre jobb lett és ez a gát felállítása a fejemben is értendő.

2. A gát felállításának köszönhetően egyre jobban helyreálltak a dolgok a fejemben és rá kellet jönnöm, hogy én nem 14, hanem 1114 éves vagyok, baszod!

Ezt mégis hogyan tudták eltitkolni előlem, azt tudom, hogy anyám képes volt erre, de miért? Miért volt szükség rá? Még nem tiszta az egész, biztos megvan rá az okuk, de mégis!

Éppen a nagyerejű rontások semlegesítését gyakoroltam, amikor anyámék megjelentek előttem. Már hozzászoktam, így még egy oldalpillantással se zavartam meg a gyakorlást. Miután befejeztem a gyakorlást, feléjük fordultam.

– Mi lesz a mai tananyag? – kérdeztem tőlük szárazon.

Az elmúlt időben, legyen az bármenyi, rengeteg mindent tanultam. Az elementáris dolgokon keresztül, az asztrológián át, még a necromanciával is megismerkedtem. Na, az nagyon ijesztő tud lenni.

– Nem, ma ünneplünk – Jelentette ki boldogan apám – elkészült az erekjéd és elhagyhatod az asztrális síkot.

Erre a hírre egyből felugrottam és feltőltődve eléjük teremtem.

– Tényleg, elkészült az erekjém és nem kel többé itt lennem?

– Igen, pontosan – bíztatott anyám – viszont van itt egy bökkenő.

– Mi lenne az, anyám? – aggodalomittasan.

– Ne gondolj olyan nagy dolgokba, egyszerűen, hogy mivel szükséges voltunk az életerődre, így le kellet vennem rólad a növekedés gátlót, így a 3 év alatt már 17 évesen nézel ki, így hogy ne lepődj meg nagyon, fokozatosan meg fog változni az Asztrális kivetülesed. Egyszóval öregedni fog az itteni kinézeted.

– Hát az 1100 év kieséshez képes ez semmi. – Jegyeztem meg epésen, mire a szüleim meglepődve néztek rám

– Ezt meg honnan tudod, Hétszeres pecséttel zártam el ezeket a dolgokat, hogyan vagy képes emlékezni. – kérdezte kicsit feszülten anyám.

– Nem tudom, de fontosabb az, hogy miért pecsételted le ezt az 1100 évet, erre nem emlékszek. Volnátok szívesek elmondani az okát? – kérdeztem, mire anyám meg megkönnyebbült.

– Addig jó, míg nem tudod.

– De jogomban áll tudni!

– Daniel, nyugodj le! Édesanyád mindent okkal tett, ne kérdőjelezd meg! – próbált nyugtatni apám.

– Nem! Tudnom kell! Már nem vagyok gyerek, csak egy gyerek bőrébe zárt 1000 éves muksó! – Akadtam ki, de hirtelen végigfutott a gerincemen a hideg és anyámra néztem, aki nem a megszokott alakjában volt.

A köd gomolygott körülötte és lilás aurában pompázott előttem, ókorigörög ruhában, a szemei lilán világítottak és az arca is sokkal csodálatosabb lett. Majd visszhangzó hanggal hozzám szólt.

– Daniel Wizwolá, ne hidd, hogy mert a legkedveltebb gyermekem vagy, nem büntethetlek meg! Ha mégegyszer visszafeleselsz, akkor azt keservesen meg fogom büntetni. – Monda anyám és csak most realizálódott bennem, hogy ő az egyik legősibb isten. – Most pedig visszatérünk.

Csettintett egyet és minden elsőtétült, amikor nagy nehezen kinyitottam a szemem, újra a szobámban voltam. Nem éreztem, hogy menyi ideig voltam az Aszteális síkon, a szobám nem változott semmit, úgy éreztem, hogy épphogy csak lefeküdtem este és most ébredtem fel. Avval a különbséggel, hogy kb 20 centit nőttem és izmosodtam is.

Ami nagyon furcsa volt, hogy egyből úra voltam a testemnek, tudtommal a kómás betegek nem így viselkednek, amikor felébrednek. Biztos anyám varázslatának köszönhetően életben maradtam. Apropó anyám? Ő és apa hol vannak? Erre gondolva hírtelen fájdalom hasított a fejembe és meghalottam anyám távolinak tűnő hangját.

– ...niel Daniel! – Ordította fejembe, ami kicsit el kezdett csengeni is

– Igen anya, hallak, túlságosan is. Hol vagytok?

– Még az asztrális síkon. Megtámadtak minket apád ellenségei így nem tudjuk elhagyni az Asztrális síkot, apád megsérült, úgyhogy elhoztam a rejtekhelyemre, de most nem ez a fontos! Ellenőrizd le az Erekjédet, kész van, teljesen feltöltődött, rajta van az egyedüliség használata bűbáj?

Azonnal a bal fülemben lévő ékkőhöz nyúltam és elemezni kezdtem.

– Igen, igen és igen. Minden rendben.

– Akkor most jól figyelj rám, emlékszel a koordinátákra, amit adtam. Menj ki a Kaszinóból, majd szaladj egy elhagyatott sikátorba, ott végezd el a köd ugrást. Az ágyad alatt van egy táska, mindent megtalálsz benne, amire szükséged lehet. Térmágiát használtam rajta, a legfontosabb dolgokat rakd csak bele, ne húzd az időt.

– Értettem!

– Ha megérkezel, keresd meg Keirónt, mond el neki mi történt, ő biztonságba fog helyezni.

– Rendben!

– És Daniel... vigyáz magadra! Tud, hogy apáddal szeretünk és hiszünk benned! – Mondta a lágy kedvesebb hangjával.

Aztán megszakadt a telepatikus kapcsolat, én meg összeraktam néhány cuccomat a hátizsákban. És elhagytam az oly sok éve otthonomnak nevezett Hotel lakosztályt.

A kaszinóba érve a mágikus túlfeszüléstől égnek állt a szőr a hátamon. Ez nem jelenthet jót. Amint ezt gondoltam egy átok pattant vissza a pajzsomról. Az pedig egy fekete ballonkabátot viselt férfitől érkezett.

Nemvolt egyedül, többet is láttam belőlük. Nem tudván, hogy mit tegyek, gyorsan megerősítettem a védelmemet és a kijárat felé futottam. Az átkok csak úgy záporoztak, legtöbbjük az előzőhöz képest nem ért el, az erősebbeket, meg magam hárítottam. A kijárathoz érve pedig egy nagyon erős mágiával rendelkező fickóval, ami megtorpanásra késztetett.

– Jó fiú, – szólt hozzám mézes mázosan – tudod, hogy hogy viselkedj, ha egy erősebb ellenféllel állsz szembe. Nem úgy, mint apád! – gúnyolódott, amitől csak feszültebbé váltam.

– Fogadni merek, hogy valami aljas módszert használt. Ahogy elnézem, azt a ronda menyét képét, biztos vagyok benne, hogy valami sunyiságat művelt az apámmal. – a gyűlöletem pillanatonként egyre nőt.

– Ó, te kis senki házi! Ne merészeld a gyönyörű arcomat, a te mocskos száddal ócsárolni! Én a Göncöl 7 csillagának egyike vagyok. Te pedig ugyanolyan vagy, mint az apád, ő is mindig azt hitte, hogy viccel megoldhatja, ha szorult helyzetbe kerül! – haragtól eltorzult arcán látszott, hogy nagy varázslatra készül és erőt gyűjt.

Ez a félkegyelmű nem tudja, hogy ki vagyok és mire vagyok képes! Az eddigiek is felhúztak, de ez a lenéző stílus még inkább fűtötte a dühömet iránta.

– Valamit félre értesz menyétképű! Én arra vagyok büszke, hogy Hekaté és Merlin gyermeke vagyok! – A szemem megtelt a mágia édeslila színével és támadó varázslatra készültem – Daniel Wizwolá vagyok, Hekaté legerősebb és legidősebb, halhatatlan gyermeke! Hogy merészel egy hozzád hasonló engem lenézni!

Látszott a fickón, hogy meglepődött, annyira biztosan, hogy a bűbája is szertefoszlott.

– Lehetetlen, neked nem szabadna létezned! Miattad felborulhat az egyensúly! A mérleg meg fog zavarodni!

Nem értettem miről hablatyol, de nem is érdekelt. a varázslat készen álét és elsütöttem a lila villámot, ami eltalálta őt, amitől térdre esett.

– Ne merészelj mégegyszer a szemeim elé kerülni, Féreg! Mert akkor anyámra esküszök, megöllek. – Suttogtam, majd otthagyva őt, egy sikátorba futottam és felkészültem a ködugrásra. A koordinátákat ismételgettem. A külvilágtól taxik és szerencsejátékfüggők zaja szűrődött ki, én pedig tovább mormoltam, amig meg nem jelent a ködfal előttem.

– Ennek kel lenie. – erősítettem meg magam és beleugrottam a ködbe.

Olyan volt, mintha lebegnék, súlytalannak és könnyűnek éreztem magam. Már jó ideje, hogy nem ugrottam ködöt, ezért ez teljesen olyan volt, mintha kinyújtóztatnám a végtagjaimat. Aztán egy kemény csapódás ért engem és mindent elöntött a fényáradatt. Hát mivel keletre ugrottam, itt már biztos reggel van.

– Ha a fiatal úr méltóztatna leszállni az asztalomról, – hallottam meg egy ingerült hangot – Akkor nem változtatom át szőlőtővé.

Amint az eszméletem a helyére került, azonnal leugrottam az irodai asztalról.

– Bocsánat, elnézést kérek! – Szabadkoztam az előttem ülő pocakos, hawaii inges pasasnak.

– Mi az, a korodat elnézve régóta itt lehetsz, akkor meg miért bámulsz? – Kérdezte kétkedve – Ami fontosabb, hogy ezért a csínytettel, az egész tábórra büntetés vár. A mai félistenek nem tudják mi az a tisztelet és ilyen hülyeségeket...

– Elnézést, de milyen táborról tetszik ön beszélni? – Szakítottam félbe a sörhasast.

– Milyen faragatlan, hogy merészelsz félbeszakítani egy istent? Ez a félvértábor, hoggy a csu...

– Dionüszosz! Valaki áttörte a védelmet és bejutott, a Hekatés srácok szerint itt van... – Rontott be egy félig ló, féli emberi lény nagy sietve, de engem meglátva leállt. – Nem hiszem, hogy egy gyerek volt. Fiú, ki az, aki ideküldött téged, ki az, akinek ekkora ereje van, hogy képes áttörni a védelmünkön és mégis, hogy szereztél tudomást a táborunkról? – Szegezte nekem a kardját a kentaur (most mér eszembe jutott, így hívják)

– Hóhó, nyugalom, nem csináltam semmi rosszat és vedd innen azt az izét, akkor majd válaszolok a kérdéseidre! – Ezt hallva elrakta a kardját és már engem figyelt, de gyanakvóan. Már ez is valami. – Szóval, nem tudtam, hogy ez egy tábor, anyám adta meg a koordinátákat. Nem tudom, hogy áttörtem-e valamilyen védőfalat én csak idejöttem, ahogy anyám akarta. Ennyi, se több, se kevesebb. – Próbálta nyugodt hangon magyarázni, de be kell valljam, kissé pánikolva.

– És mégis ki az anyád? – Kérdezte a kardos ló.

–Hekaté. – vágtam rá egyből.

– Az nem lehet, Hekaténak, csak lányai születnek! Ne nevette minket fiam, mond el szépen az...

– De én az ő fia vagyok! – szakítottam félbe az ideges pocakos fickót.

És mint megerősítésre, köd kezdett el gomolyogni körülöttem és a fejem fölött megjelen anyám jele, a keresztút és a fáklyák.

– Nem lehet! Tudomásunk szerit Hekaténak egyetlen fia létezik aki eltűnt...

– 1100 éve, igen-igen, jól tartom magam. Eláruljam a titkot? – kérdeztem sejtelmesen, majd tetetett suttogással folytattam. – Lótuszvirág.

– Ez mindent megmagyaráz. – hümmögött A hawaii inges. – Fiacskám ideje lenne, ha bemutatkoznál, hál' isteneknek nem kel végig oktatnunk, mivel „elég idős" vagy már hozzá.

Nem értettem mit ért oktatás alatt, de mindegy.

– Daniel Wizwolá vagyok, Hekaté és Merlin gyermeke.

Remélem tetszet nek tek. Viszlát, pulyáim!