Szóval majd egy éve tagja vagyok a Boku no Hero Academia [HUN] facebook csoportnak, ahhol  felrakott egy játékot. Az volt a feladatt, hogy egy meglévő karakterhez ki kellet találni egy Oc-t vagy saját magunkat kellet a sztoriba vennünk, és sztorikat kitalálni velük. A témákat mindig Minahuha találta ki, viszont úgy döntöttem, hogy a történetet majd itt is meg fogom veletek osztani, így ma a prológust megosztom veletek. Hogy mikor fogom felrakni, azt még nem tudom, de remélem, élvezni fogjátok ezt a karaktert:

Név: Uranaishi Okane (占師お金)

Képesség: Vélelem, képes mindennek az előre látható értékét megjósolni, legyen az élő vagy élettelen.

Kinézet: Fekete haj arany hajvégekkel, szemüveges, sárga szeme van, a bal szemében egy yen jel látható, ha használja a képességét. Jóképű, középmagas 178 cm, álltalában márkás ruhákban, vagy rászabott öltönyökben járkál. A jobb fülében egy gyémántfülbevaló van (olyan pötty izé, nem nagyon értek hozzá)

Viselkedése: Elismerésre vágyik, mivel legkisebb gyermek a családban, nagyon fenn hordja az orrát mások ellőt, hogy ne nézzék le, lekezelően beszél másokkal. Egyébként egy komoly és mindig megfontolt egyéniség, aki az embereket az értékük szerint osztályoz és csak nagyon kevés embert enged magához.

Kedvel: Pénz, bankkártyák, lovaspóló, mégtöbb pénz, Márkás cipők és kiegészítők, külföldi Autók, mégtöbb pénz.

Nem kedvel: Az értéktelen emberek, azok, akik nem tesznek semmit, Gyorskaják, amikor az Anyja túlpörög, a Bátyjai szekálását.

Extra: Néha a képessége nélkül próbálja megjósolni az értékeket, majd összehasonlítja a valóssal, ez egyfajta játék a számára.

Hogyan találkoztam avval a szerencsétlenséggel? Úgy hogy majdnem megölt.

Sziasztok, Uranaishi Okane vagyok, másodéves menedzserszakos hallgató. A családom már több nemzedék óta foglalkozik hőstámogató készülékek és hősök reklámozásával. A pénz a legfontosabb dolog a világon számunkra. Családunkban két szabály van: 1) A pénz a legfontosabb 2) Egymás bizniszébe nem szólunk bele. A családomban is ritka nagy pénzsovárgásomnak köszönhetően, saját munkaköröm van már a cégünknél. Most is az egyik kiszemelt támogató tagozatosomat jövök meglátogatni.

Hatsume Mei, első éves támogató tagozatos, a sportfesztiválon nagy reflektorfény vetült rá, mivel ő volt az egyedüli támogatós, aki továbbjutott, pletykák szerint ő uralja mind az 1 A-s, mind a 1 B-s diákok kosztümötlet megvalósító piacot. Sokan kíváncsiak, hogy milyen zseni lehet, vagy, hogy menyire hatékonyak az ötletei, én viszont nem. Én a figyelem, a hírnév és a pénz utáni sóvárgását vettem észre. Úgyhogy itt állok a szerelő csarnok előtt. Nekem kel őt megszereznem, kerül, amibe kerül, nekem fog dolgozni.

– Kop-kop! Van itt valaki? – senki sem válaszolt – Hahó, Uranaishi Okane vagyok, 2.éves menedzser. Hatsume Mei-t keresném.

Minthogy észrevehettem volna egy nagy böhöm gép alól kicsúszott egy olajfoltos, rózsaszín, raszta hajú, bögyös csaj és már száguldott is felém.

– Örvendek a szerencsének, Hatsume Mei vagyok, első éves támogató tagozatos tanuli és ő itt 268-as bébim (-Bébi?) ha menedzser szakos vagy akkor biztosan azért jöttél, mert érdekelne téged a bébiim. Amit be tudnák mutatni most neked és nem életveszélyes, (–Életveszélyes) az 179-es, 85-ös és 237-es bébiim, melyiket szeretnéd látni? – hadarta le egy szuszre, engemet meg szó nélkül hagyott.

– Engem... engem nem érdekelnek a bébiid. – Mondtam száraz kimért hangon és szokáshoz híven feltoltam a szemüveget az orromon, amikor tárgyalok. – Mutattok egy 6 számjegyű csekket, neked pedig mutatnod kelesz havonta... egy olyan bébi izét rendben? – Kérdeztem türelmetlenül, miközben a csekket nyújtottam felé. De az arckifejezése megállított. – Mi az? Nem elegendő? Felemelhetjük 7 számjegyűre, de egy középiskoláshoz képest az elég...

– Nem érdekel! – jelentette ki határozottan és visszabújt a 268-asnak nevezet bébije alá.

– Mi az, hogy nem érdekel? – Fogtam meg a csuszkát és ki rántottam. – Nekem nem mondhat senki sem nemet, menyi kel? 8? 9? Mennyi számjegyű legyen? – kérdeztem, már-már ordítottam, de őt nem érdekelte.

– Ülj fel arra a mocira, próbáld ki és meglátjuk mi lesz – Mondta semminemű kedvel a hangjában.

– Oké renden lássuk, mi ez a tákolmány, ami nekem több ezer yenbe kerül.

Így történt az, hogy menedzser szakos létemre, Recovery Lady-nél kötöttem ki, mert az a hülye motor nem volt képes megállni a falnál, neki rá kellet hajtani a falra. Én ugyebár engedelmeskedek a fizika törvényinek és hat rám a gravitáció, úgyhogy nagy erejű g-vel estem a földre, a motor meg mellém. A legviccesebb az, hogy az a Frankenstein csaj a „Bébijéért" nyávogott. Akkor határoztam el magam, ott az elsősegély szoba ágyán fekve.

– Jól figyelj Hatsume Mei, mert az enyém leszel, ezt meg fogadom, a jövőalapomra!