Heyho!💗Itt is lenne az újabb rész. Jó olvasást! 

- Jungkook, megígérted, hogy nem... - tettem fel kezeimet, hogy ne tudjon megcsókolni.

- Te is megígérted, hogy hozzám tartozol. - vágott vissza. - Ő volt az nem igaz? - mosolyodott el szomorúan. - Vele voltál... Jól mondom?

Most mégis mit mondhatnék? Bogum egy régi jó barátom, viszont Jungkook tuti nem értené meg, és csak még mérgesebb lenne. Mostanában annyira birtokló személyisége lett. Emlékszem, amikor megismertem, teljesen odavoltam gyermeki bájáért, és sokáig küszködtem vele, hogy kiszeressek belőle. Ha tudtam volna, hogy pár év múlva ő maga éri el ezt, akkor sok felesleges energiapocséklást megspóroltam volna.

- Nem vele voltam. Mint mondtam, levegőre és magányra volt szükségem. - próbáltam meg a leghihetőbb választ adni.

- Ha te mondod Tae... - sóhajtott, majd lemászott rólam. Meglepetten figyeltem minden mozdulatát, de ő ahelyett, hogy bármit is tett volna, elfeküdt az ágyon, nekem hátat fordítva, s lekapcsolta a lámpát. Megharagudott volna? Bár örülök neki, hogy így végre leszállt rólam.

- Jungkook... - szólítottam meg halkan, de nem válaszolt. - Most megharagudtál rám?

- Nem. - hangzott a rövid válasz, azonban hangján tisztán hallatszott, hogy eléggé mérges rám.

- Tudom, hogy hazudsz...

- És akkor? Te is hazudtál nekem. Vagy csak neked szabad? - pillantott rám. - Nem hogy inkább örülnél, hogy nem érek hozzád. - vetette oda sértődötten, majd újra hátat fordított. Most még komoly ő sértődik meg?

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

- Jungkook, én sajnálom, jó? - sóhajtott, majd hátulról átölelt. - Valóban hazudtam, de nem azért amiért gondolod. - motyogta félénken. Ha akarnék se tudnék rá haragudni, hisz mindennél fontosabb ő nekem. Ennyire ezelőtt még senkit sem szerettem, de ezt neki nem kell tudnia.

- Akkor magyarázd el kérlek, hogy mi másért! - játszottam tovább a sértődöttet. 

- Mert féltem, hogy félre érted, és pont így fogsz reagálni, ahogy most. - fúrta fejét hátamba. - Az az igazság, hogy azóta az este óta valami teljesen megváltozott az életemben. Annyira más lettél. Régen simán elhülyéskedtünk, halálra szívattuk egymást, de te most... Olyan más vagy.

- Aludj inkább! - löktem le magamról kezét, azonban őt ennyivel nem ráztam le. 

- Mondd el! Tudni akarom, mi miatt vagy ilyen. - nyaggatott. Ezek szerint nincs más választásom, mint színt vallani és viselni a következményeket. 

- Azért Taehyung, mert szeretlek! Az első naptól kezdve beléd vagyok esve, de neked mindig is csak Jimin létezett. Észre sem vettél. Tudod mekkora fájdalmat okoztál nekem ezzel? - adtam ki minden szívfájdalmam, amit ő csak döbbenten hallgatott. - Azért is zsaroltalak meg, hogy valamilyen szinten magam mellett tartsalak, de ennek az ellenkezőjét értem el. Egyre távolabbinak érezlek Tae. - suttogtam. - Pedig számomra te jelented a világot. - simítottam gyönyörű arcára.

Nem tudom elhinni. Tényleg megtettem? Elmondtam neki az érzéseimet ennyire nyíltan, közel 7 évnyi titkolózás után?

- Én is szeretlek. - nyögte ki nagy nehezen, ami még jobban meglepett.
- Tudom Tae. De én jobban szeretlek téged, mint egy barátot. Próbáltam ellene tenni, de nem tudlak kiverni a fejemből. Annyira édes, csodálatos és elbűvölő vagy. - mosolyodtam el, ő pedig teljesen elpirult bókomtól. Nem hittem volna, hogy itt lyukadunk ki a mai nap után. Azután, hogy koncert után úgy eltűnt...

~ Visszaemlékezés~

A koncert után mind elvonultunk a szobáinkba. Alig vártam, hogy végre újra kettesbe lehessek Taehyunggal, azonban ez nem történt meg. Az ajtón belépve szembesültem magányommal. Vajon hol lehet? Gondoltam megnézem a többieknél, viszont sehol sem volt. Egyre jobban kezdett aggasztani a dolog. Magam mellett akarom tudni. Tudni akarom minden mozdulatát, gondolatát és cselekedetét. Hogy mikor, hol, és kivel van. Kicsit megszállottnak tűnhetek, de mindennél fontosabb ő nekem. 7 éve birtokolja a szívem minden próbálkozásom ellenére is.
Amikor hazaért egyből letámadtam. Azt akartam, hogy mindent mondjon el, de ő ehelyett pofátlanul a szemembe hazudott. Amikor megjelent az a srác, tudtam jól, hogy együtt voltak. Az érzés, hogy Tae valaki mást szeret, darabokra törte a szívem. Azt éreztem, hogy elvették tőlem a legfontosabb dolgot. Nem akartam tovább beszélni vele. A végén csak még jobban összeveszünk, és még messzebb taszítom magamtól.
Azonban legnagyobb meglepetésemre ezúttal ő közeledett felém. Annyira jól esett minden érintése, de tudtam, hogy ő ezt kicsit sem úgy érzi vagy gondolja, ahogy én azt szeretném. Kibukott belőlem minden, így finoman szólva szerelmet vallottam neki. Lehet ezzel mindent még jobban elrontottam, de már nem bírtam magamba tartani. Túlságosan is fájt.
Gyönyörű arcát fürkésztem várva, hogy mit fog szólni ezek után.

- Kookie, én... Nem tudom mit mondhatnék. Nekem még új ez az egész, de én is szeretlek.

Hogy mi? Most tényleg azt mondta, hogy szeret? A hasamban pillangók kezdtek el repkedni, míg ajkaim egy aprócskát felfelé kezdtek görbülni.

- Én nem tudom, hogy mit érzek pontosan irántad. Túl gyorsan történt minden. Időre van szükségem, hogy ezt fel tudjam dolgozni. - nézett rám azokkal a csodaszép íriszeivel.

- Annyi időt kaphatsz amennyit csak szeretnél. - nyomtam egy puszit homlokára. - És tudod mit? - keltem fel az ágyból, majd átnyújtottam neki telefonom. - Töröld csak ki azt a videót. Nem szeretném, ha csak amiatt lennél velem.

Tudom, hogy így akár teljesen el is veszíthetem, hisz lehet, hogy ő pont ezt akarta elérni, de nem érdekel. Szeretem. Nem tudok tovább ártani neki.

- Komolyan gondolod? - nézett rám hatalmas értetlen szemekkel.

- Igen. Többé nem szeretnélek zsarolni. Azt akarom, hogy saját akaratodból dönthess.

- Köszönöm. - vette kezeibe a készüléket, majd ügyködött rajta egy kicsit.

- Neked bármit Tae! - feküdtem vissza az ágyba. - Jó éjt! - kapcsoltam le a lámpát, majd behunytam szemeimet. Most végre normálisan tudtunk beszélni. Úgy érzem, talán egy aprócska esélyem még most is van. Ha térre van szüksége, meg kell neki adnom. Talán ez a kulcsa, hogy közelebb kerüljek hozzá.

- Kookie? - hallottam meg szinte suttogó hangját egy kis idő után.

- Hmm? - néztem rá vállam felett.

- Nem tudok így elaludni. Megtennéd, hogy... Nos, tudod. - hangjából tisztán hallható volt, mennyire zavarban is van. Imádom amikor ennyire édes, félénk és ártatlan. Válasz nélkül hozzábújtam, kezeimmel pedig átöleltem. Ezek szerint jók a megérzéseim. Mégsem utál ő annyira, mint ahogy azt gondoltam. 

- Jó éjt TaeTae! - pusziltam nyakába, majd fejemet vállába fúrva szívtam be kellemes illatát. Akár életem végéig is képes lennék így maradni.