Heyho!❤️
Boldog Valentin napot mindenkinek! ❤️🌹

Egész úton egy szót sem szóltam. Éreztem magamon Jungkook égető tekintetét, de inkább az ablakon keresztül figyeltem, ahogy a sötét utcákat bevilágítja a lámpák fénye. Későre járt már. A többiek vagy aludtak, vagy a telefonjukat nyomkodva próbáltak meg ébren maradni.

Vajon Bogum már ott van? Megvár ha kések? És... Vajon jobb lesz valamivel, ha elmondom neki? Hisz úgy sem tud segíteni. Én rontottam el. Ha nem akarom annyira elveszteni a szüzességem, és nem piálok annyit, akkor ez nem történt volna meg.

- Ne maradjatok fent sokáig! Fontos, hogy holnapra kipihenjétek magatokat. - indult meg szobájuk felé Jin.

- Ha lehet délig fel se keltsetek. - mormogta Yoongi, s a már félig alvó Jimint cipelte be az ajtón. Szegény alaposan kifáradt. Nagyon megterhelő neki az a koreográfia, és még túl is hajtja magát. Olykor másnapig gyakorol lent a próbateremmel Hoseokkal, hogy minden tökéletesen menjen. Emiatt minden tiszteletem az övé.

Megvártam, míg mindenki elvonul, majd amikor senki sem figyelt, elosontam. A vékonyka folyosón át egyenesen a kinti medencéhez mentem, ahol már Bogum várt.

- Ne haragudj a késésért! Én próbáltam sietni, de elhúzódott. - magyarázkodtam.

- Ugyan Taehyung, semmi baj. - mosolyodott el. - Megértem. Híres idol lett belőled. Foglalkoznod kell a rajongóiddal. Emlékszem a megismerkedésünkre. Még kis suttyó voltál. - kacagott fel az emlékre. - Behoztak a céghez, hogy képezzelek ki modellnek. Direkt szívóztam veled, de te álltad a sarat. És nézzenek oda. Egy tökéletességet teremtettem. - borzolta össze hajamat.

- Hyung, zavarba hozol. - hajtottam le fejem. Mindig is egyfajta példakép volt a szememben, hisz annyira tehetséges színész, mindemellett remek modell is. Egy tőle kapott elismerés nagyon sokat jelent nekem.

- Abbahagytam. - tette fel kezeit védekezésképp. - Na, de mesélj! Mi miatt búslakodtál itt a délután?

Kérdésére arcomra fagyott a mosoly. Tudom, hogy bízhatok benne, de mi van ha elítél majd miatta? Egy nagy sóhajtást követően, végül úgy döntöttem, mégiscsak elmondom neki.

- Kérlek ne ítélj el! - pillantottam rá félve, majd azonnal el is kaptam tekintetem. - A srácok felköszöntöttek szülinapom alkalmából. Iszogattunk, játszottunk de feljött valahogy szóba, hogy ki szűz még. A bandából én voltam az egyetlen. Elképesztően gázul éreztem magam. Kívülállónak. Tenni akartam ellene, de nem így... - hagytam abba egy pár másodpercre. - Én... Lefeküdtem Jungkookkal. - böktem ki nagy nehezen.

- Azzal a fiúval akivel múltkor láttalak? A szobatársaddal? - kerekedtek ki szemei. Aprócskát bólintottam. Féltem, hogy elítél majd amiatt, hogy egy fiúval történt. - Tudod Tae, ezzel igazából semmi baj nincs. Ha a fiúkhoz vonzódsz, akkor azt el kell fogadnod.

- De én... Én nem. - motyogtam. - Vagyis... Nem tudom mit érzek. A közelében minden annyira más, de ő ...

- De ő mi? - pillantott rám értetlenül.

- Az igazság az, hogy megzsarolt. Készített egy videót, miközben.... Szóval érted. - jöttem zavarba. - Azt mondta, azt kell tennem amit kér, különben megmutatja a többieknek. És azóta annyira más...

- Hűha... - vett egy mély levegőt ő is. - Nagy bajban vagy. Itt már csak az a kérdés, hogy szereted -e?

- Hogy szerethetném, ha egyszer megzsarolt? - csattantam fel, hisz pont ezt teszem. Nem szabadna, de én mégis szeretem.

- Ez esetben szerezd meg valahogy a telefonját, és töröld ki a videót. - tanácsolta. Erre hamarabb is gondolhattam volna. Ezt kell tennem! - Most viszont, mennem kell. Reggel korán kezdjük a forgatást. Ha bármi baj lenne, szólj! A szomszéd szobában vagyok. - tette kezét vállamra.

- Köszönöm. - bólintottam, majd együtt mentünk fel. Miután elbúcsúztunk, halkan beléptem a szobánkba, ahol sötétség honolt. Gondolom elaludt. Végül is kimeríthette a mai koncert. Óvatosan levettem cipőmet, majd amennyire csendesen csak tudtam az ágyhoz lépkedtem. Szinte csiga lassúsággal ültem le a matracra, hogy még véletlenül se keltsem fel, de ekkor felkapcsolódott a villany, és egy elmondhatatlanul mérges Jungkookkal találtam szembe magam.

- Micsoda meglepetés... Te még ébren vagy? - pillantottam rá ártatlanul, holott tudtam jól, hogy mekkora bajban vagyok.

- Hol voltál? - kérdezte nyugodt hangnembe, amitől csak még ijesztőbbnek tűnt.

- Csak sétáltam egyet. - hazudtam.

- Az éjszaka közepén? Ne nézz hülyének Taehyung! - mordult rám, majd egy gyors mozdulattal ellökött az ágyon, és fölém mászott. - Megmondtam, hogy az enyém vagy. Miért feszegeted még mindig a tűrőképességem? - lehelte szavait ajkamra.

- Én... Nem csin...csináltam s...semmit. - dadogtam. A szívem ki akart szakadni a mellkasomból, olyan eszeveszett tempóban lüktetett.

- Kivel voltál? - simított végig oldalamon. - Mondd el szépen, és akkor talán kegyelmezek.

- Egyedül voltam. Mondom, csak sétáltam. Kellett a friss levegő, egy kis magány. Engedj el, kérlek! - mocorogtam. Még mindig erősebb mint én. Erővel semmire sem megyek, és a telefont is meg kellene valahogy szereznem. Bele kell mennem a játékba, és akkor talán...

- Játszunk így! - komolyodott meg tekintete, kezeivel pedig áttért nadrágom kicsatolására. - Ha nem beszélsz, majd kiszedem belőled.

- Jungkook, kérlek! Állj már le! - vergődtem alatta. Nem akartam, hogy úgy érjen hozzám. Legalábbis így nem. Ha már megtörténik, az azért legyen, mert szeret és nem azért, mert büntetni akar vele.

Ő azonban bármennyire kértem nem állt le. Megszabadított farmeremtől, és a szoba egy másik pontjába dobta. Ajkaival nyakamat kezdte el ostromolni. Eleinte csak csókolgatta, később azonban szívni kezdte.

- Ez meg fog látszani! Hagyd abba! Nem tettem semmit! - kérleltem már szinte a sírás határán állva, de ekkor valaki kopogott. Megkönnyebbülten lélegeztem fel.

- Itt még nem végeztünk. - dünnyögte. - Igen? - nyitotta ki az ajtót.

- Öhm, hello. Elnézést, nem akarok zavarni. Taehyung egyik ismerőse vagyok. Olyan volt, mintha az ő hangját hallottam volna. - Ez Bogum! Tényleg ő az?

- Tae már elaludt. - válaszolta a feketeség. Kis hazug. - De, te ki is vagy pontosan?

- Az nem fontos. Akkor biztos rosszul hallottam. Megyek is. - köszönt el. 

- Szóval... Hol is tartottunk? - zárta be az ajtót, majd felém indult, miközben levette pólóját. Esküszöm sokkal könnyebb lenne ellenállni, ha nem nézne ki ennyire jól.