Heyho ❤️ Meghoztam a következő részt. Jó olvasást 😇Várom a véleményeket.

Még volt egy kis időnk az esti koncertünkig, így gondoltam kiszellőztetem a fejem. Lesétáltam a medencéhez, ahol szerencsémre senki sem tartózkodott. Levettem cipőmet, hogy lábamat a vízbe tudjam lógatni, közben pedig elhelyezkedtem a szélén.

A víz hideg volt, mégis kellemes. Jót tett felhevült testemnek.

- Leülhetek? - szólalt meg valaki a hátam mögül. Kérdésére csak bólintással válaszoltam, ő pedig helyet foglalt mellettem. Nem néztem rá, mivel nem volt kedvem beszélgetni. Főleg egy vadidegennel nem. - Látom, nem igazán vagy beszélős kedvedbe.

- Ami azt illeti tényleg nem. - dünnyögtem. Nem kellene vele bunkónak lennem, hisz nem ő idegesített fel. Ami azt illeti, nem is tudom mi miatt vagyok ideges. Talán a koncert miatt? Amiatt, hogy meg kell játszanunk magunkat? Vagy talán Jungkook miatt? Netalántán azért, mert kezdem megkedvelni, de ő csak kihasznál? Mindegy is.

- És miért vagy itt? - tette fel az újabb kérdést.

- Gondolkodnom kell. Túl sok minden történt velem az elmúlt pár napban. - vettem egy mély levegőt, majd rá pillantottam. Egy fél percre még a szívem is megállt. Nem hiszem el, hogy tényleg ő az. Miért nem vettem eddig észre? Túlságosan is lefoglaltak a saját gondolataim. - B...Bogum?

- Igen Tae. Rég találkoztunk. - mosolyodott el.

- Túlságosan is rég. Annyira hiányoztál már. - öleltem magamhoz. Szükségem volt a közelségére, és nyugalmat nyújtó karjaira.

- Minden rendben? Szeretnél beszélni róla? - simogatta gyöngéden kusza tincseimet.

- Talán később. Alig van időm. De te , hogy kerülsz ide? - távolodtam el tőle, hogy szemeibe nézhessek.

- A városban forgatjuk a kövi filmhez szükséges jeleneteket. Nem sok kedvem volt eljönni egy ekkora városba, a rengeteg idegen közé. Aztán épp a szobámba mentem, amikor megláttalak egy fekete hajú fiúval. Gondolom a bandatársad lehet. - elmélkedett. - Megörültem, hogy végre újra találkozhatunk annyi év után. Na, de mesélj! Mi nyomja a szíved?

- Ez hosszú... De örülök neki, hogy végül találkoztunk. Most el kell mennem, de ha visszaértem mindent elmondok. Éjfélkor ugyan itt? - tápászkodtam fel mellőle.

- Itt várlak. - mosolyodott el, mire egy aprót bólintottam és már siettem is az aulába.

- Na, végre! Hol jártál? - kért számon Jin Hyung.

- Már azt hittük elvesztél. - lépett mellém Jimin is.

- Csak levegőztem egy kicsit. De már itt vagyok. - vágtam rá egyből, s elindultam a kijárat felé.

***

- Ezeket vedd fel, utána pedig gyere vissza és megcsinálom a hajad. - utasított az egyik öltöztető. Kezembe vettem a számomra kijelölt öltözéket, majd bevonultam az egyik kis kabinba.

A szett legtöbb része fekete, amihez fehér bőr övek tartoznak. Legalábbis én annak nevezném őket. Nem igazán tudom, hogy mik is azok. Magamra kaptam a nadrágot, majd a felsőt is, azonban a fehér kis cuclikkal abszolút nem boldogultam.

- Segítsek? - lépett be a szűk helyre Jimin.

- Azt megköszönném. Sehogy sem tudok rájönni, hogy ezeket hogy kellene felvennem. - nyújtottam felé a problémámat okozó tárgyakat.

- Emiatt egy percet se aggódj! Majd én megoldom. - mosolyodott el, majd aprócska kezeivel babrálni kezdte őket. Kis idő után sikeresen rám csatolgatta az egészet, így elégedett mosollyal fordult felém. - Valamire csak jók ezek a kicsi mancsok. - kuncogott.

- Hálás vagyok neked, és a kicsi kezeidnek is. - csatlakoztam hozzá cselekedetében, közben pedig visszasétáltunk és leültem a fodrászszékbe.

Amíg a hajamat próbálták meg a lehető legtökéletesebb állapotába hozni, én akaratlanul is elaludtam a székben. Igaz, hogy szinte egész délután aludtam, de nem tehetek róla. Imádom ha a hajamat piszkálják.

Már mindennel készen voltunk. Átbeszéltük újból az egész forgatókönyvet, hogy mi után melyik dal jön, és már a mikrofonjainkat is megkaptuk.

- Akkor ne feledjétek... Szórakoztatnunk kell az Armykat! - nézett ránk elszántan Nam, mire csak egy aprót bólintottam. Jöhet az újabb színjáték.

Elképesztően jól éreztem magam a koncert alatt. A világ egyik legjobb érzése, hisz ilyenkor láthatjuk a megannyi boldog rajongónkat. Ennél többet álmodni sem mernék. Jó érzés tudni, hogy több száz ember csak azért jön el, hogy minket láthasson. Kötelességemnek érzem ilyenkor minden tőlem telhetőt megtenni, csak hogy boldognak láthassam őket, és hallhassam az önfeledt sikításaikat.

Már a koncert vége felé közeledtünk amikor felcsendült az ismerős dallam. Most jön az a rész. Egy vonalba álltunk, majd megkezdődött az est utolsó előadása, ami nem más, mint a Fake Love.

A rajongók hangosan kántálták neveinket, míg el nem kezdődött újból a zene. Énekelni kezdtem, míg a többiek szép sorjában kitáncoltak mögülem. Ekkor azonban Jungkook következett. A közös részünknél a sikítás tovább fokozódott. Nem értem miért rajonganak ennyire az ilyesmiért. Alig vártam, hogy végre vége legyen.

- Köszönjük New York! - kiáltotta búcsúzásként leaderünk, majd leszaladtunk a színpadról. Szomjas voltam, és fáradt. A pulzusom az egekben volt, és ezen a fél perccel ezelőtt látott csupasz Jungkook felső test sem segített. Mégis mióta vált ki belőlem ilyen érzést? Ennek nem szabadna megtörténnie.

Legurítottam pár ásványvizet, majd magamra kaptam a rendes ruháimat, és kimentem a kocsiba. Reméltem, hogy a többiek is hamar elkészülnek, hisz semmi kedvem nem volt lekésni a találkozómat. Ő az egyetlen aki tényleg megért, és mindent tud rólam. Persze Jimin is mindent tud, ezt leszámítva. 

- Oh, hát itt vagy. - mászott be mellém hátra Jungkook. - Tudod, meg kellene beszélnünk néhány dolgot. - sóhajtott.

- Szívesen beszélgetnék, de sajnos dolgom van. Nem tudnál szólni a többieknek, hogy siessenek? - halásztam elő telefonom zsebemből, majd az időre pillantottam. 20 perc múlva éjfél. Kifutok az időből.

- És mégis mi dolgod van? - vonta fel szemöldökét. - Tudod, ennek nagyon nem lesz jó vége.

- Mégis minek? - pillantottam rá értetlenül.

- Hallottam, mit műveltetek Jiminnel az öltözőben. - vált ingerültté tekintete. - Ha kielégülésre vágysz, nekem szólj, ne neki! - szorított rá combomra, majd egyre feljebb vándorolt.

- Mi van? - kaptam keze után. - Jimin csak egy barátom. Neked is csak annak kellene lenned.

- És akkor az én kezeimet is megdicsérnéd? - kérdezett vissza pimaszan. - Megmondtam Taehyung! Hozzám tartozol!

- Indulhatunk? Mindenki itt van? - nyitotta ki az ajtót Hoseok.

- Aish, a maknae befoglalta a helyem. - dünnyögött Yoongi. - Stoppolom az ő helyét. Jimin, te pedig mellettem ülsz! - jelentette ki és már le is ült az előttem lévő ülésbe. Hosszú éjszakám lesz úgy érzem.