6.rész
Heyho ❤️ itt van a következő rész. Jó olvasást. 😇
Esküszöm direkt csinálja. Nem elég, hogy az elején szándékosan rontott egy csomót, hogy a közös mozdulatunkat még többször keljen gyakorolni, de még most direkt itt szexizik. Tudom, nem kellene így éreznem, és nagyon foglalkoznom sem kellene vele, de na. Elég jó teste van, azt meg kell hagyni. Ha nem lennénk bandatársak, sem pedig barátok, akkor még talán lehetne is köztünk valami. Miket hordok össze? Hisz megzsarolt.
- Pihenjétek ki magatokat az este előtt. - szakadt el tőlünk a liftben Nam.
- Miattam ne aggódj! Nekem mondanod sem kell. - ásítozott Yoongi és már el is tűnt Jiminnel együtt.
- Egyetek is valamit. Kelleni fog az energia. - eskü néha Jin olyan, mintha az anyukánk lenne. Ezért hálás is vagyok neki.
- Elmegyek zuhanyozni. - léptem be közös szobánkba, majd válaszát meg sem várva mentem be a fürdőbe. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Kell egy kis felfrissülés.
- Csatlakozhatom? - hallottam meg szobatársam hangját.
- Jobban szeretek egyedül túlesni ezen. Nem leszek sokáig. - válaszoltam, közben pedig bevizeztem a hajamat is.
- Ezt csak udvariasságból kérdeztem. - kuncogott, majd elhúzta a kabin ajtaját, és belépett mellém.
- Jungkook, mégis mit művelsz? Azonnal szállj ki! - szóltam rá, és megpróbáltam úgy fordulni, hogy a lehető legkevesebbet lássa belőlem.
- Ugyan már Taehyung! Kár eltakarnod magad. Már láttam meztelenül a csodás tested. - simított végig derekamon, majd közelebb lépett.
- D... De akkor részeg voltam. - mentegetőztem, arcom pedig egyre pirosabb lett.
- Az nem változtat a tényen, hogy hihetetlenül élvezted amit veled tettem. - harapta be alsó ajkát, amitől egy hatalmasat kellett nyelnem. Miért érzek késztetést rá, hogy megcsókoljam?
- Az nem számít. - sütöttem le szemeimet.
- Miért ellenkezel? Mondtam, hogy vigyázok rád. - markolt rá fenekemre, amitől egy aprócskát sóhajtottam.
- A... Azt mondtad, nem kell lefeküdnünk. - kaptam rá riadtan tekintetem.
- Tudtommal nem csináltam semmi olyat. - mosolyodott el kivillantva édes nyuszifogait. Mióta lett ennyire zavarba ejtő? Régebben még csak fürdeni sem ment el addig, amíg ébren voltunk, most meg itt állok vele a zuhanyzóban, teljesen meztelen. - Ne aggódj, nem akarom, hogy teljesen eltávolodj tőlem. Azt akarom, hogy önszántadból akard majd. - zárta el a vizet, majd kinyúlt egy törölközőért, amit derekam köré tekert, míg egy másikat magára. - Öltözz fel! Hozok valamit enni. - simított rá arcomra, majd otthagyott. Hogy mi? Mi lelte, hogy hirtelen megint a normális Jungkook lett, nem pedig a perverz zaklató?
Még pár másodpercig meredten bámultam magam elé, majd kiszálltam és megtörölköztem. Rossz előérzetem van.
Magamra kaptam egy fekete pólót, illetve egy melegítő alsót, majd leültem a szobában lévő ebédlőasztalhoz. Ekkor azonban megcsörrent telefonom. Jimin hívott videóhívásban. Felvettem, és kitámasztottam készülékem az asztalon lévő kis dobozkához.
- Hali Chim! - köszöntem neki.
- Aggódom Tae. - sóhajtott. - Olyan fura vagy ma egész nap. Biztos nincs semmi baj?
- Nincs. Csak a fáradtság. - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Ismerlek. Tudom mikor hazudsz. - ráncolta össze szemöldökét. - Miért nem mondod el, hogy mi a baj? Lehet, hogy tudnék segíteni. Vagy talán Jungkookkal van valami? Összevesztetek?
- Az a helyzet, hogy... - kezdtem volna bele, de ekkor betoppant az említett, kezében két tál kajával, amit az asztalra helyezett.
- Figyelek. - türelmetlenkedett Chim.
- Hello Jimin! - lépett be a kamera látószögébe Kookie is.
-
Szia! - köszönt zavartan legjobb barátom. Láttam tekintetén, hogy szívesen faggatna még tovább, de nem tudja megkérdezheti-e most.
- Mint láthatod, minden a legnagyobb rendben. Épp kajálni készülünk. - vettem kezembe a telefonom. - Szóval ha nem baj, majd később beszélünk. - köszöntem el tőle, s letettem.
- Jól gondolom, hogy rólam beszéltetek? - ült le velem szembe szobatársam.
- Csak megkérdezte, hogy minden rendben van-e. De mint láthatod, nem mondtam neki semmit. - tettem le telefonom. - Viszont együnk! Kaja után még szeretnék egy picikét aludni. - húztam magam elé az egyik tálat. - Szeretnéd, hogy ezúttal is megetesselek? - tettem fel viccelődve a kérdést.
- Nem. Egyél csak. - mosolyodott el, majd ő is nekilátott. Eskü hangulatingadozásos, de jelenleg nekem ez csak jól jön. Ez az énje, talán nem akar megrontani ismét.
Miután kellőképpen teletömtem pocakom, elégedetten dőltem el az ágyon. Éreztem, hogy Jungkook is követett, azonban ezúttal nem ölelt át, és nem is bújt hozzám. Kissé furcsálltam, de nem szóltam. Becsuktam szemeimet, és elaludtam.
***
- Tae! Ébredj! - keltegetett Jungkook, miközben hajamat simogatta.
- Még egy kicsit hagy pihenjek... - motyogtam, fejemet pedig belefúrtam a párnámba. Deja vu érzésem van. Még szerencse, hogy ezúttal Yoongi Hyung nincs a közelemben.
- Hidd el Édesem, én sem szívesen kelek ki, az édes karjaidból. - kuncogott. Mi van? Mégis miről beszél? Kinyitottam szemeimet, és ekkor láttam meg, hogy a dolog, amit én eddig párnának gondoltam, nem más volt, mint a mi golden maknaénk mellkasa.
- Miért nem szóltál? - tápászkodtam fel ülésbe. - Miért hagytad, hogy rád másszak? - kérdésemre arcán csak egy elégedett mosoly terült el. - Tudod mit, inkább ne válaszolj! - keltem ki mellőle.
- Annyira aranyos vagy ilyen kis kócos hajjal. - követett. - Imádom. Annyira puha. - dúrt közé.
- Ne fogdosd! - csaptam el kezét. - A végén még lecsesznek a fodrászok. Bár meglehet, hogy így is. - sóhajtottam. Eléggé elfeküdtem.
- Megoldják, bár számomra így is tökéletes vagy. - ölelt magához. El akartam tolni, de egyszerűen nem tudtam magam rávenni. Jól esett közelsége, így inkább viszonoztam ölelését, arcomat pedig nyakába fúrtam. - A végén még tényleg megkedvelsz. - nevette el magát, ezzel pedig tökéletesen megtörte a romantikus pillanatot.
- Hát... Eddig tartott. - engedtem el, majd felhúztam a cipőm. - Most inkább lemegyek, és szívok egy kis friss levegőt. - hagytam magára. Vajon csak azért akarja, hogy belé szeressek, mert azzal is növelni tudja az egóját? Nem hagyhatom, hogy nyerjen. Valahogy meg kell oldanom ezt az ügyet, és el kell érnem, hogy újból csak barátként tekintsen rám.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro