- Most az én szobatársam lesz. - válaszolt helyettem Jungkook. - Jól mondom Tae?

- Igazából mindig Jiminnel szoktam lenni... - próbáltam meg elhúzódni tőle, de ő csak még jobban rászorított oldalamra.

- Megmondtam, hogy ne ellenkezz velem, különben megmutatom azt a videót. - suttogta fülembe. Mióta lett ilyen zsarnokoskodó?

- Épp ezért nem árt egy kis változatosság. - erőltettem egy mosolyt arcomra. - Nem baj Chim, ha kivételesen a maknaéval leszek?

- Nem baj. - nézett ránk meglepetten.

- Majd átküldöm Yoongit. - zárta rövidre a beszélgetést Kook, majd engem maga előtt tolva indult meg az épület felé.

- Itt vannak a szobakulcsok. Ha lehet ne hagyjátok el őket. - nyújtotta át az említett tárgyakat Namjoon.

- Igen is apuci. - flegmázott vele Yoongi, majd beszállt a liftbe. - Ha nem akartok lépcsőzni ajánlom, hogy haladjatok. Álmos vagyok. - dünnyögte.

- Hyung! - szólt utána Jungkook. - Átmennél Jiminhez vagy Hobihoz?

- Parkhoz szívesen. Hoseok egy energiabomba. Nem hagyna aludni. - válaszolta. - De jönnétek végre?

Mind beszálltunk a liftbe, majd a számunkra kijelölt emeleten ki is szálltunk. El sem hiszem, hogy tényleg belekeveredtem egy ilyenbe. Más esetben szívesen lennék Kookieval. Legalábbis a kedves Kookieval. De ennek valami komoly agybaja van. - méregettem hátulról.

- Menj csak! - nyitotta ki előttem udvariasan az ajtót. Egy nagyot sóhajtottam, majd bőröndömet magam után vontatva léptem át a küszöbön.  

- Azt azért igazán megengedhetted volna, hogy Jiminnel legyek. - fordultam felé morcosan.

- Nem hagyhattam ki az alkalmat, hogy veled aludhassak. - ölelt át hátulról. Nem tudom miért, de közelsége furcsa érzéseket keltett bennem. Sajnálatos módon a jó értelemben. Nem érheti el, hogy belé szeressek, elvégre is zsarol.

- Mégis miért csinálod ezt?

- Mert kellesz nekem. Kívánlak Taehyung. – kezdett el az ágy felé tolni.

- Állj le Jungkook! – toltam el magamtól. – Ha kell szerzek neked egy barátnőt, vagy fizetek neked.

- Ugyan már Taehyung! Nem fogsz belehalni. – szorított rá csuklómra. – Gyöngéd leszek, ne félj!

- Sajnálom, de én ezt nem akarom. – próbáltam meg kivonni magam szorításából sikertelenül. – Engedj el!

- Ha ilyen akaratos vagy, muszáj leszek erőszakhoz folyamodni. – lökött az ágyra. – Választhatsz! Vagy engeded, hogy azt tegyek veled amit akarok, és te is élvezni fogod, vagy elmondom a többieknek, hogy részegen szinte könyörögtél, hogy folytassam. – szavai hallatán a vér is megfagyott bennem. Igaz, nem önszántamból, de tényleg ezt tettem, ami miatt alaposan emésztett is a bűntudat. Mit tehetnék?

- Mit akarsz? - sóhajtottam lemondóan. Nem tehettem mást. Bele kellett törődnöm, hogy mostantól a maknae játékszere lettem.

-Nos... - simított rá arcomra, miközben sötéten csillogó szemeivel bámult. -Kezdésnek mondjuk, fürödhetnénk együtt. Mit szólsz?

- Én nem... Nem szeretnék. - ráztam meg fejem. Én vagyok az idősebb, mégis simán eljátszadozik itt velem. Ezt nem engedhetem.

- Miért nem? - harapta be alsó ajkát, amitől megint eluralkodott rajtam az a kellemes bizsergés. - Egy jó érvet mondj, miért ne élvezzem ki, hogy enyém a csinos kis feneked.

Bárhogy is próbálkoztam, egy hang sem jött ki a torkomon. Talán én is akarom? Nem lehetek ennyire önző. Minden erővel azon voltam, hogy elszakítsam tekintetem párnácskáiról, de nem jártam sikerrel. Egyre közelebb hajolt hozzám, míg végül megcsókolt. Olyan szinten váratlanul ért, hogy még csak ellenkezni sem tudtam. Nyelvét átdugta számba, ezzel táncra hívva enyémet.

- Tudod Tae, ezzel nem éppen győztél meg. - markolt rá fenekemre, ami belőlem egy halk sóhajt váltott ki. - Imádom amikor ennyire ártatlan vagy. Ezt a hangot, akár egész nap el tudnám hallgatni.

- Ne... Nem szabad! - szedtem össze magam, majd megpróbáltam eltolni magamtól, de ő erősebbnek bizonyult. Meglátszik, hogy az évek során jóval többet edzett, mint én. - Kérlek! Megteszek bármit, csak ezt ne! - néztem rá kérlelően. Féltem, hogyha megtörténik a dolog, onnan nincs visszaút. - Megveszek neked bármit. Ha kell a csicskásod leszek, de kérlek, ezt ne! - könnyesedtek be szemeim. Hülyeség volt lerészegednem. Soha többé még csak látni sem akarok alkoholt.

- El ne kezdj itt nekem sírni! - fogta gyöngéden kezei közé arcom. - Nem erőszakoskodom, mivel nem akarom, hogy végleg megutálj. Viszont ilyen könnyen nem mondok le rólad. - nézett egyenesen szemeimbe, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra. - Nem kell lefeküdnöd velem, de attól a többi dologban segítő kezeket nyújthatsz. - terült el arcán egy perverz mosoly. - De mindent csak szép sorjában. Első lépésnek az is megfelel, ha velem alszol. Egy ágyban. 

Mióta érezhet így felém? Vajon tényleg tetszem neki? Vagy ennyire rég volt együtt bárkivel is, hogy neki már minden mindegy alapon megy?

- Menj el fürdeni, addig én megágyazok. - mászott le rólam. Nem tudtam mit tehetnék. Ha nem teszem meg amit kér, akkor elmondja a többieknek, azt pedig nagyon nem szeretném. Végül is, csak vele kell aludnom. Az nem jelent semmit. Egy aprót bólintottam, majd magamhoz vettem egy pólót és egy nadrágot, majd a fürdőbe mentem. Gondoltam elidőzők bent egy darabig, így szép lassan csináltam mindent. Beállítottam a megfelelő vízhőfokot, levetkőztem, s áztatni kezdtem magam. A mai nap után alaposan rám fér. Végül közel egy óra után hagytam el a fürdőszobát. Tudtam jól, hogy Jungkook is sokáig fürdik, így reménykedtem benne, hogy bealszok mire visszatér, és nem történhet köztünk semmi. Ekkor azonban megrezdült a telefonom.

Jimin: Tae, minden rendben? Hogy hogy Jungkookkal alszol? Ugye nem haragudtál meg valami miatt?

Szegény Chim, most azt hiszi vele van bajom. Bárcsak elmondhatnám neki az igazat, és tudna segíteni, de erre nem sok esélyt látok.

Én: Minden rendben, ne aggódj. Szimplán Jeon kikönyörögte, hogy vele legyek. Rád pedig sohasem tudnék haragudni.

Épp, hogy elküldtem az üzenetet, a fürdőszobaajtó nyílása ütötte meg a fülem. Az nem lehet, hogy ennyire hamar végzett. Gyors lezártam a telefonom, majd a takarót magamra húzva hunytam le szemeimet, hogy alvást színleljek.

Már csak az ágy besüppedését éreztem hátam mögött, majd egy kezet derekam köré fonódni.

- Tudom, hogy csak színlelsz. - suttogta fülembe, amitől a hideg is kirázott.