Heyho! 💗

Hosszas kihagyás után, hoztam egy újabb részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket. Várom a véleményetek! Köszönöm, ha elolvasod! 😇

- Tae! Ébredj! – keltegetett gyöngéden Jimin. – Lassan indulnunk kell.

- Még 5 percet. – nyafogtam, s visszahúztam takarómat a fejemre.

- Nincs 5 percünk. A repülőnk két órán belül indul. – hallottam meg Suga hyung ideges hangját, majd valami eszméletlen hideget éreztem meg tarkómon.

- Yoongi! – szólt rá az említettre a kisebb. – Ez nem volt szép. Tae, légyszi kezdj el készülődni.

A hideg víz megtette hatását. Egyből magamhoz tértem, és eleget téve legjobb barátom kérésének pattantam ki az ágyból, és szaladtam a fürdőbe. Arcot mostam, megszárítottam vizes tincseimet, megmostam a fogam, majd felöltöztem, és vettem be fájdalom csillapítót. Iszonyatosan fájt a fejem. Gyors összepakoltam pár fontosabb kellékemet a bőröndömbe, majd végül telefonomat kezembe kapva indultam le.

A sofőrünk már a ház előtt várt minket, a fekete furgonnal. Beültem jól megszokott helyemre, leghátra az ablak mellé, míg mellém Yoongi, mellé pedig Jin ült. Előttem Jungkook foglalt helyet, majd Hoseok, és Jimin. Legelöl a sofőr mellett pedig Nam. Általában mindig ő ül elől, és beszéli meg a fontos tudnivalókat. Igazán jó leader.

Csodálkozva néztem a mellettünk elsuhanó tájat. Szeretem a természetet. Olyan gyönyörű.

Közel egy órás kocsikázás után, végre megérkeztünk a reptérre, ahol rengeteg sikítozó rajongó fogadott minket. Ilyenkor legszívesebben odamennék hozzájuk, és végig ölelgetném őket, de nem tehetem. Egy aprót intettem feléjük, amitől még hangosabb lett a sikoltás, belőlem pedig egy elégedett mosolyt váltott ki.

- Jól van már Romeo! Ne szédítsd el ennél is jobban az Armykat! – kezdett el maga előtt tolni Jungkook. – Nem szeretek versenyezni másokkal.

Nem értettem, hogy értette, hisz neki is rengeteg rajongója van. Ez nem verseny. Miért zavarja, ha egy kicsit viccelődök a fanokkal? Mostanában olyan komoly lett.

A gépünk már felszállásra kész volt, így csak el kellett foglalnunk helyeinket. Szokás szerint Jimin megint mellém ült, mögénk Jungkook és Yoongi, körénk pedig a többiek. Az ablakon keresztül bámultam, ahogy elemelkedünk a földtől, fel a felhők közé. Amikor már a fellegekben jártunk, elővettem telefonom, hogy kedvenc mangámat olvashassam rajta, de megláttam egy üzenetet.

Jungkook: Féltékeny vagyok, hogy Jimin mellett ülsz. Vonszold ide, a csinos kis feneked!

Hogy mi van? Ez most csak valami vicc ugye? Körbenéztem, mivel ekkorra eltűnt mögülünk. Amikor is megpillantottam a szikrákat szóró tekintetét a leghátsó sorból. Hogy került oda?

- Mi a baj Tae? Rosszul vagy? – fordult felém aggódva Jimin. - Olyan sápadtnak tűnsz. Minden rendben?

- I...Igen, csak... Ki tudnál engedni? - álltam fel. Muszáj megtudnom mi ez az egész.

- Persze. - húzta fel lábait, így kifértem. Hátra sétáltam oda, ahol Jungkook ült, majd leültem mellé.

- Na végre! Nem szeretném ha továbbra is ilyen közel lennétek egymáshoz. - mormogta.

- Tessék? - néztem rá hatalmas szemekkel.

- Jól hallottad. Megígérted, hogy az enyém leszel és, hogy szót fogadsz nekem. - simított arcomra.

- Hogy mi van? - húzódtam tőle távolabb. - Még mindig részeg vagy, vagy mi van veled? Azt hittem az üzenetet is csak viccből küldted.

- Én tegnap sem voltam részeg. Veled ellentétben. - fogott rá alkaromra. - Pontosan emlékszem mindenre, ami tegnap történt.

- Hát az remek. Emlékezeteim szerint pedig, nem történt semmi. Szóval mi ez az egész? - néztem rá értetlenül.

- Hát nem emlékszel kicsi Tae? - mosolyodott el. - Tényleg nagyon kiüthetted magad, ha nem emlékszel rá, hogy tegnap lefeküdtünk.

- Miket hordasz össze? Az kizárt. - ráztam meg a fejemet nemlegesen. Miért ilyen fura most? Tegnap még annyira normális volt. - Tisztán emlékszem rá, hogy este Jimin benyomott az ágyba, reggel pedig ott is ébredtem.

- A kettő között pedig átjöttél hozzám, én pedig szépen magamévá tettem a popsid. - simított az említett részre, amitől kellemes borzongás járta át a testem. - Imádom, hogy még mindig így reagálsz rám. - kuncogott.

- Nem hiszek neked.

- Akkor nézd meg ezt, és fogsz. - mutatta nekem telefonját, ahol meztelen feküdtem az ágyán. Én erre miért nem emlékszem? Hogy történhetett ilyen? 

"- Nos, Taehyung... Ígéred, hogyha most segítek rajtad, akkor innentől az enyém leszel és minden kérésemet teljesíted?" - hangzott Jungkook kérdése a videóban, amire én ribiket megszégyenítő hangon sóhajtozva egyeztem bele.

- Azonnal töröld ki azt a videót! - próbáltam meg kikapni kezéből a telefont.

- Sajnálom Tae, de nem tehetem. - csúsztatta vissza zsebébe. - Mától az én tulajdonom vagy.

- Egy részegen tett ígéretem miatt nem lettem a tulajdonod. Te veled pedig valami nagyon nagy baj lehet, hogy kihasználtál egy ittas embert. - motyogtam, és felálltam, hogy otthagyjam.

- Ülj le! Vagy különben megmutatom a videót a többieknek is. - hallottam meg ekkora már teljesen komoly hangját. Felvont szemöldökkel fordultam felé, azonban az arca is komolyságot tükrözött. Nem ellenkeztem tovább. Helyet foglaltam mellette.

- Mire jó ez neked? Én azt hittem jóban vagyunk. - dünnyögtem.

- Én is azt hittem. De te túl sok időt töltesz Jiminnel. - duzzogott. Most megint olyan volt akár egy kisfiú.

- Hisz ő a legjobb barátom. - sóhajtottam. 

- Hát mától nem. Mostantól csak én vagyok neked. - nézett rám fölényesen.

- Soha többé nem iszok. - motyogtam magam elé. Mégis hogy kerülhettem olyan öntudatlan állapotba, hogy ne emlékezzek semmire? Ha nem lenne ott az a videó biztosra venném, hogy hazudik.

- Ugyan már. Te is élvezted. - mosolyodott el. - Ha tudnád mennyire. Ha szeretnéd megmutathatom megint. - simított rá combomra.

- N...Nem szeretném. - vettem le onnan kezét. Vagyis csak vettem volna, de túlságosan is erősen fogott. Nem ellenkeztem vele tovább csak vártam, hogy végre leszálljunk és elfoglalhassuk a kellemes hotelszobánkat. 

Landolás után magunkhoz vettük cuccainkat, majd a már minket váró fekete furgonhoz mentünk. Mindenki a megszokott helyére ült, engem azonban továbbra sem hagyott nyugodni a repülőn folytatott beszélgetésem Jungkookkal. Miért csinálja ezt? Mi haszna van neki ebből? Ennyire ki lenne éhezve? De akkor mi van azzal, hogy jelenleg is szerelmes? És egyáltalán mióta érdeklődik a fiúk iránt? Zavaros nekem ez az egész.

Végül egy fél órás kocsikázás után megérkeztünk. Kiszállás után kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat, míg az ismerős épületet bámultam.

- Leszünk most is egy szobában? - lépett mellém legjobb barátom. Épp válaszra nyitottam volna ajkaimat, amikor is megéreztem egy kezet derekamon.

- Most az én szobatársam lesz. - válaszolt helyettem Jungkook. - Jól mondom Tae?