TAEHYUNG SZEMSZÖGE

Amikor azt mondta, hogy maradunk még egy kicsit és elengedett, egy aprót bólintottam, majd elindultam. Nem tudok minderre mit mondani. Hisz egyik pillanatról a másikra hagyott teljesen magamra, holott elméletileg szerelmes belém. Bár már ezt sem hiszem el.
Lassan sétálok az emberek között. Nem akarok visszamenni a szállásra. Félek, hogy talán újra minden elrontódik. Jimin nem beszél velem továbbra sem, Jungkook pedig újra úgy kezel majd, mintha levegő lennék. Ez pedig szörnyen fáj.
- Igyunk egy forrócsokit. Mit szólsz hozzá? - simít hátamra Jungkook, de én azonnal elhúzódtam tőle.
- Rendben - bólintok egy aprót, majd elindulok az egyik kis árus felé, ahol árulnak forró csokit.
- Én fizetek Szépségem - néz rám mosolyogva, de jelenleg ez engem nem igazán tud meghatni. Nem tudom miért csinálja ezt. Miért jó neki, hogy újra elhiteti velem, hogy jelentek neki valamit, majd így itthagy. Amint kikértem, és ő fizetett, én elindultam nélküle. Meg kell hagyni, finom forrócsokit árulnak. És ez egy kis melegséggel tölt el, ha már másképp nem érzek semmit. - Hé! Várj meg! - siet utánam, majd megfogja a kezem.
- Jungkook! Hagyj! - rántom ki a kezem övéből. - Nem tudom mit akarsz, de ezzel nem éppen segítesz. Nem kértem, hogy maradj velem és pátyolgass mint egy elveszett kölyök kutyát. Közel egy éven át le se szartad mi van velem. Nem beszéltél velem, nem kérdezted meg mi a baj, amikor odamentem hozzád, akkor is arrébb mentél Jiminnel... Csak tudod rohadtul nem értelek. - sóhajtok majd inkább elhalkulok, hisz elég sokan kezdenek nézni. Nem lenne jó ha felismernének, és újabb botrány lenne. - Tök mindegy. Elment a kedvem ettől... Menjünk vissza a hotelbe. - indulok el valamerre.
- Taehyung! Ne legyél egy hisztis picsa! - szól utánam, ami miatt legszívesebben felpofoznám, de nem teszem. Inkább minden szó nélkül megyek tovább. Most már tudom merre kell mennem, így rá sincs szükségem.
Szerencsére viszonylag hamar hazaérek, igy egyből a szobánk felé veszem az irányt. Belépek, de Hobi sehol sincs. Gondolom fürdik, ezért az ágy felé indulok, és útközben ledobom a kabátom, illetve a pulcsim.
- Kim Taehyung! - ront be utánam Jungkook és becsapja az ajtót. - Állj meg szépen és hallgass meg!
-Mi a francot hallgassak? Hogy hazudtál? Hogy soha nem is éreztél irántam semmit? Mindig is Jimin érdekelt, nem igaz? Én csak arra kellettem, hogy féltékennyé tedd, és legyen kit megdugni, nem igaz? - nevetek, bár igazából rohadtul fáj az egész. Úgy érzem tényleg csak kihasznált, holott én őszintén szerettem őt.
- Teljesen megőrültél Taehyungie? - néz rám és derekamra simítva próbál meg közelebb húzni magához, de eltolom őt.
- Őrült lennék? Komolyan? Hisz részegen megfektettél, majd zsaroltál, és benyögted, hogy szeretsz. Amint viszonoztam pedig egyből elhagytál és összeálltál Jiminnel - nézek rá. - Csak menj, és hagyjuk egymást! - indulnék el, de ekkor megragad és a falhoz passzíroz.

- M... Mit csinálsz? - nézek rá megszeppenve és beharapom alsó ajkam. Szívem szerint elsírnám magam. De erre esélyt sem ad, hisz pár másodperc múlva ajkaimra tapad. Nem tudom miért teszi, de ennyi idő után jól esik egy kis szeretet, így nem tolom el. Azonban könnyeim folyni kezdenek,hisz tudom, hogy ez sem fog sokáig tartani. Talán csak el akart hallgatatni, vagy már magam sem tudom.
- Hé, Baba... - válik el ajkaimtól és arcomra simít. - Miért sírsz?
- Kérlek most menj... - hajtom le a fejem. - Lefekszem. - indulok el mellette.
- Kicsim... Kérlek, ne csináld ezt. - jön utánam. - Csak engedd meg, hogy mindent elmondjak. Csak ennyit kérek.
- Felesleges... És ne aggódj, Jiminnek sem szólok egy szót sem erről a kis csókról. Nem teszem tönkre a kapcsolatotokat. - pillanatok rá, majd ledobom a nadrágomat is, és bemászok az ágyba. Fáradt vagyok. Testileg és lelkileg is.
- Én pedig nem fogom ezt hagyni. Nem fogom hagyni, hogy ellökj magadtól, amikor egy teljes éven keresztül ez tartott életben, hogy visszakaphatlak. - fekszik be mellém az ágyba, majd hátulról átölel. - Szeretlek Taehyung. Mindig is szerettelek és mindig is foglak. Egy évvel ezelőtt a főnökség tiltott el tőled, hogy leplezzük azt ami köztünk volt. Jiminnel kellett lógnom, és ő sem lehetett veled, az én hülyeségem miatt.... Ha nem akarok annyira felvágni azzal, hogy a párom vagy és végre igent mondtál nekem, akkor nem bukunk le, és nem kellett volna megjátszanom magam. Jimin is haragszik rám, mivel elcsesztem a barátságotokat, és én is rohadtul utálom magam. Egy éven keresztül kellett néznem, hogy szenvedsz miattam, és nem tehettem semmit. - ölel szorosabban. Szavai teljesen sokkolnak. Valóban ez lenne? A főnökség miatt voltak olyan furcsák velem? - De nem bírom tovább nézni mennyire összetörlek. Újra látni akarom a mosolyod, érezni akarom az ölelésed, a csókod, hogy szeretsz... Tudom, hogy szenvedtél miattam, és hazudtam neked, de nem volt más választásom... Könyörgöm, adj nekem még egy esélyt, hogy újra kezdjük. Ígérem nem lesz több hazugság, és soha többé nem hagyom, hogy szomorú légy.

Magam sem tudom mit mondhatnék. Nem tudom, hogy ez valóban az igazság, vagy csak hazudik nekem, hogy aztán újra a mélybe taszítson. Nem bírnám ki, ha újra átverne. Ha újra összetörne. Gyenge vagyok. Szükségem van bizalomra, szeretetre, és biztonságra. Szeretem őt. Mindennél jobban, jelenleg mégis csak bizonytalanságot, és csalódást érzek felé.

- Meghallgattalak... Most már kérlek menj! - szedem le magamról kezét. - Fáradt vagyok, hosszú napom volt. Szeretnék pihenni végre. És Hobi is mindjárt végez. - húzom magamra a takarót.

- Hobi nincs itt. Szobát cseréltünk. Pontosabban... Ő megkapta Yoongi egyszemélyes szobáját, Yoongi pedig Jiminnel van. - mosolyodik el. - Hisz te is tudod jól, hogy a két törpe szereti egymást. Ahogy én is szeretlek téged. - puszil nyakamba. - Tudom, sok ez az egész neked, de többé nem foglak magadra hagyni. Akkor sem, ha te kéred, vagy elküldesz. Még ha utálsz is, én itt leszek, és szeretni foglak. Türelmes leszek, és kivárom, amíg újra tudsz bízni bennem, és újra tudsz szeretni. De rendben Baba. Aludjunk! - húz magához. - És ne ellenkezz! Tudom, hogy te is sokkal jobban alszol így.