Heyho ❣️
Újabb hosszú szünet után hoztam egy újabb részt 🥰 várom a véleményeket. Jó olvasást!

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

~ 1 évvel korábban~

- El kell tűnnünk Tae. Most, még mielőtt még többen lesznek. Szóltam a sofőrnek ne aggódj. Két sarokkal arrébb vár. Menjünk! - ragadtam meg a kezét és futni kezdtem. Tudhattam volna, hogy ez lesz, de annyira boldog voltam, hogy végre igent mondott. 

Miután beszéltünk a srácokkal mind elvonultunk a saját szobánkba. Tudtam, hogy ennek itt nincs még vége. Tae elaludt, engem pedig Namjoon magához hivatott. . Iszonyatosan félek, hogy elvesztem Taet.

- A főnök szeretne veled beszélni a történtekről. - sóhajt és átadja a telefont. Aprót bólintok, és külön vonulok, hogy még csak véletlenül se hallja senki, hogy mit is beszélünk. Egy rövid fejmosás után, végül a lényegre tértünk.

- Sajnálom, többé nem fordul elő ilyesmi. Ígérem. Kérem ne rúgjon ki minket. Jóvá teszem valahogy - szólok bele sóhajtva, miután végig hallgattam.

- Kirúgni semmiképp sem foglak titeket. Ti vagytok a két legnépszerűbb tag. Viszont tisztáznotok kell ezt az egészet. Nem folytathatjátok tovább ezt az egészet a kamerák előtt. Mostantól Jiminnel foglalkozz a színpadon. Taehyungtol pedig maradj távol. Értve vagyok Jungkook? - kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon. 

-De, én... 

- Nem érdekelnek a kifogások! Jimint is tájékoztatni fogom. Taehyungnak egy szót sem szólhattok az egészről. Ha mégis megtörténik, azonnal kirúglak. És őt is. - jelenti ki komolyan.

- Igen is uram - egyeztem bele fájó szívvel. Fájdalmas lesz, de mindenképp meg kell tennem Taehyung boldogsága miatt. Tudom jól, hogy nagyon a szíven viselné ha emiatt kellene a bandát elhagynunk, vagy utálnának meg a rajongóink.

Innentől kezdődött életem legnehezebb egy éve. A főnök utasítása szerint, elkezdtem kerülni Taehyungot, és több időt Jiminnel tölteni. Szörnyen fájt, hogy nem lehettem mellette, főleg amikor láttam mennyire megviseli őt az egész helyzet. 

Rengetegszer elakartam neki mondani az igazságot, hogy én őt szeretem, nem pedig Jimint, és hogy mindent miatta teszek, de nem tehettem meg. Viszont a ma esti koncert más volt. Ez a dal, a zene, és az egész magával ragadott, és ő is annyira gyönyörű volt. Epekedve néztem szemeibe. Bárcsak megcsókolhatnám, megérinthetném, vagy legalább elmondhatnám neki mennyire szeretem.

Miután a műsor lement mind a saját szobáinkba mentünk. Amikor megláttam, hogy bemegy a szobájába, utána akartam menni, de a fiúk meggátoltak. Igaz is. Most nem lehet. Egyet sóhajtva feküdtem el az ágyon.

- Tudom, hogy nehéz Jungkook, de ezt te cseszted el. Tudtad jól, hogy ha lebuktok ez lesz. - sóhajt Jimin. - Nekem sem könnyű. A hülyeséged miatt veled kell lennem, ahelyett , hogy Yoongival lehetnék. Mindemellett a legjobb barátomat is elvesztem. Tudod te milyen rossz érzés, hogy kerülnöm kell? Pisis korom óta ismerem, és szeretem, de most titkolóznom kell az orra előtt.

- Szerinted nekem nem ugyan olyan szar? - ülök fel mérgesen. - Mindennél jobban szeretem őt. És igen. Rohadtul tudom, hogy elcsesztem. De mondd, te mit tettél volna a helyemben? 7 kibaszott éve birtokolja a szívem. Sajnálom, hogy akkor épp nem tudtam magam visszafogni. Mindegy. Hagyjuk inkább. - húzom a fejemre a takarót. - Nincs kedvem veszekedni.

Szerencsémre Jimin is látta mennyire nincs jó kedvem. Szörnyen megvisel, hogy nem lehetek Taehyung mellett. Az pedig még jobban, hogy minden nap látnom kell mennyire szenved és maga alatt van, mindezt miattam.

Jó ideje a gondolataimba voltam már merülve, amikor Hoseok ront be a szobába idegesen.

- Taehyung eltűnt. - jelenti ki lihegve.

- Hogy érted azt, hogy eltűnt? - pattanok ki azonnal az ágyból.

- Azt mondta sétálgatni megy, és egy órán belül jön. - mondja aggódva. - Ez 11 kor történt. Jelenleg hajnal 2 lesz. Próbáltam hívni, de nem veszi fel. 

- Miért nem szóltál hamarabb? - kapom magamra idegesen a kabátomat. - Szólj a többieknek. Minél hamarabb meg kell találnunk. - rohantam ki a szobából. Nagyon remélem, hogy legalább be van kapcsolva a telefonja. Akkor a kis appommal meg tudom találni.

Amint elővettem a telefonom a szemem elé került az a poszt, ahol épp Taehyungot bámulom a koncerten. Szóval mások is észrevették. Nem voltam elég elővigyázatos. De nem érdekel többé. Szeretem őt, és ezt el is fogom neki mondani, amint megtalálom. Nem bírom tovább nélküle. A botrány amúgy is régen lecsengett már.

Azonnal beléptem a kis applikációba, és amint megláttam szerelmem tartózkodási helyét, elindultam, hogy megkeressem. Átcsörtettem a tömegen, csak , hogy megtaláljam őt és a karjaimba zárhassam. 
- Taehyung! - rohanok oda hozzá kissé idegesen. - Mégis, hogy képzelted, hogy csak így eltűnsz? Már legalább 2 órája vissza kellett volna érned. Tudod, hogy aggódtam érted?

- Jungkook, hagyjuk ezt. Semmi szükség a színjátékra. Mindenkinek jobb ha nem vagyok láb alatt. - sóhajt. - Nem megyek sehová.
Szavai miatt nem kicsit szomorodom el, de végül is megértem őt. Az utóbbi időben tényleg nem foglalkoztam vele úgy, emiatt pedig nem is csoda, ha ezt érzi.

- Mégis, hogy mondhatsz ilyet? Most azonnal emeld fel a formás kis feneked, és indulj el! - ragadom meg kezét, és magam után kezdem húzni. - Nem ez a legalkalmasabb hely arra, hogy beszélgessünk. - húzom be egy kissé eldugodtabb utcába. - Menjünk vissza, és elmondok mindent.
- Semmi szükség erre... Tudom mit gondolsz rólam. Ma adtál egy kis reményt a színpadon... Azt hittem vissza kaptalak, hisz ugyan azt a csillogást láttam a szemeidben, amit régebben is. De ezek szerint tévedtem. Benéztem valamit - hajtja le a fejét. - Szeretném megnézni a vásárt. Utána majd visszamegyek.
- Tae... - lépek közelebb hozzá, és gyengéden az arcára simítok. Nem hazudhatok neki tovább. Teljesen össze törtem.
- Ezt ne! Kérlek! - néz rám kissé könnyes szemekkel. - Ne akarj összezavarni, vagy még jobban elszomorítani. Eléggé fáj anélkül is, hogy bántanál. - indul el, de keze után kapok és vissza húzom őt.
- Hallgass meg Taehyung! Könyörgöm. - nézek szemeibe,amiben szó szerint látni lehet a szomorúságot. - Mindegy... Sétáljunk végig a vásáron. Meghívlak egy forró csokira, aztán vissza megyünk együtt, jó? - mosolyodok el kedvesen és elengedem kezét. Szeretném őt visszakapni. Újra boldognak látni. Imádtam a mosolyát, és hogy mindig boldog volt. Hiányzik az a Taehyung. És én vettem el tőle a gyönyörű mosolyát, és a mindig vidám személyiségét.