Haliho! ❤

Hoztam egy újabb részt. Köszönöm, ha elolvasod, és várom a véleményeket 🥰

- El kell tünnünk Tae. - zökkent ki az átmeneti sokkból Jungkook. - Most, még mielőtt még többen lesznek. Szóltam a sofőrnek ne aggódj. Két sarokkal arrébb vár. Menjünk! - ragadja meg a kezem és futni kezd engem pedig maga után húz.
Nem tudom elhinni. Ez az első, hogy eljövünk együtt valahova, és már is ez van belőle.
Ligehve szálltunk be a kocsiba és hajtottunk el a rajongók orra elől. Előre félek, hogy mi lesz ebből.

- Hogy mi van? Mégis, hogy lehettetek ennyire felelőtlenek? Tudjátok mekkora bajt hoztatok most a nyakunkra? - szid meg minket Jin, amikor már visszaértünk, és mindent elmeséltünk. Pontosabban nem is kellett mesélnünk. A rajongók képei mindent elárultak.
- Hyung, én sajnálom. Nem akartam, hogy ez legyen. - hajtom le a fejem. A sírás fojtogat. Ezzel most lehet, egy életre tönkre tettem a karrierünket.
- Beszéltem a főnökkel. - tér vissza sóhajtva Namjoon is. - Elég nagy bajt csináltatok ti ketten.
- Én nem értem. Miért baj, ha valóban szeretjük egymást? Ha a rajongók shippelnek minket, akkor most miért csinál belőle mindenki ekkora ügyet? - csattan fel Jungkook idegesen. - Mindannyian tudjátok mennyire oda vagyok érte és hogy mióta próbálom elérni, hogy végre ő is szeressen. Most pedig, hogy ő is úgy érez, ahogy én, nem lehetek vele, a rajongók miatt?
- Kookie... - kulcsolom össze ujjainkat. Igaza van. A rajongók is azért shippelnek minket, mert együtt akarnak látni. Akkor miért ne lehetne? Mindemellett én is nagyon szeretem őt. - Nincs valami megoldás rá, hogy együtt maradhassunk? - nézek fel kérdőn leaderünk szemeibe.
- Nem tudom srácok. Ti lebuktatok a fanok előtt. Így sokkal nehezebb lesz. De megoldható - dörzsöli orrnyergét.
- Hogy tudjuk megoldani? - kérdezem reménykedve. Én is szeretem Jungkookot és nem akarom megint elveszíteni.
- Együtt maradhattok, ha tisztázni tudjátok a dolgot. A fanoknak azt kell hinniük, hogy ez is csak egy fanservice volt. - közli Nam. - De erre még később visszatérünk. Most pedig pakoljatok és induljunk.
Sóhajtva mentem be a szobába és pakolászni kezdtem. Valahogy tényleg helyre kell hoznunk ezt az egészet.

***

Az eset óta lassan egy év telt el. Látszólag minden rendben, de közben mégsem. Jungkook azóta hozzám sem szól, és ami a legrosszabb, csak Jiminnel foglalkozik. Azt hiszem kezdek féltékeny lenni.
Most épp az esti koncertünkre tartunk. Mindenki a régi megszokott helyén ül. Hiányzik Jungkook, és hogy mindig zaklasson vagy a közelembe legyen. De ma vissza fogom szerezni.
- Jiminie - karolom át legjobb barátomat egy erőltetett mosollyal az arcomon. - Tudunk beszélni?
- Sajnálom Taehyungie, de most nem épp alkalmas. Inkább öltözz te is. Nem soká kezdünk - hagy magamra.  Esküszöm nem értem. Egyszerre vesztettem el a legjobb barátomat, és a szerelmemet. 

Lehajtott fejjel kullogok az öltözőbe, hogy megkapjam a ma esti szettemet. Semmi kedvem nincs ehhez. Legszívesebben otthon gubbadnék a szobámban, és animét néznék.

- Rendben. A ma esti fő műsorszámunk a Home lesz. Készüljetek fel annak megfelelően. - jelenti ki Namjoon. - Egy apró részletet se hagyjatok ki. Értve vagyok?

Mind bólintunk, így az utolsó előkészületek is megkezdődnek. Megkaptuk a mikrofonjainkat, s elfoglaltuk a helyünket. Akkor hát játsszuk meg újra, hogy minden rendben.

Felcsendültek az ismerős dallamok, így mind felmentünk és elkezdtük a koncertet. Amikor elértünk az est utolsó dalához, Jungkook a refrénnél hozzám sétált, és úgy énekelte a sorokat. A szívemet boldogság járta át egy aprócska pillanatra, és azt hittem, végre minden a régi lesz...

De tévedtem. A koncert után ugyan úgy nem szólt hozzám egy szót sem. Elegem van. Vége. Nem bírom tovább. Torkomat a sírás fojtogatta.

- Elmegyek sétálni. - szólok Hoseoknak, aki a jelenlegi szobatársam. Nos, igen. Ez is megváltozott. Nem elég, hogy Jungkookot elvesztettem, de már Jimin sem beszél velem.

- Veled menjek Taehyungie? - néz rám Hobi.

- Nem kell, köszönöm. Nem soká jövök. - kapom magamra a kabátomat, és elindulok valamerre. Fogalmam sincs jelenleg hova is megyek. A lényeg, hogy minél messzebb. Megfordult a fejemben, hogy fogom magam, és visszarepülök Koreába, de nem hagyhatom a rajongókat cserben.

Végül egy gyönyörű vásár szerűségen kötöttem ki. Minden ki volt világítva, és rengeteg ember volt itt. Talán így sikerül elterelnem egy picit a gondolataimat. Sétálgatni kezdek az emberek közt. Ők mind annyira boldognak tűnnek. Én miért nem lehetek az? Mit ronthatok el mindig újra és újra? Talán én már sohasem lehetek boldog?

Egy boldog párt pillantottam meg, akik épp az egyik játékot próbálták ki együtt. Elképzeltem, vajon milyen lenne, ha Jungkook is velem lenne. A szemembe újra könnyek szöktek. Szép álom Taehyung. Szép álom.

Ekkor azonban a telefonom jelzett. Egy újabb posztot osztottak meg az instagramon.

" Úgy néz ki a TAEKOOK végre újra együtt. Örülhetnek a fanok. 😍"

"Csak nézzétek azt a pillantást, ahogy Jungkook néz Taehyungra. A vak is látja mi van köztük"

- Oh te jó ég! - törlöm le könnyeimet. Bárcsak igazak lennének a kiírások, de mind tévednek. Mindemellett ha ezt az igazgató meglátja, vagy Jungkook, ennél is jobban fog utálni, azt viszont nem fogom tudni elviselni. Nem tudom mit kellene most csinálnom, és az igazat megvallva, azt sem tudom jelenleg merre vagyok. Talán nem is baj. Úgy sem fog érdekelni senkit, ha nem megyek vissza. 

Egy padra ülök le, és csak telefonom kijelzőjét bámulom. Annyira szép volt minden egy évvel ezelőttig. Bárcsak mindent visszacsinálhatnék.

- Taehyung... - áll meg előttem egy lihegő, ugyanakkor eléggé ingerült Jungkook. Mégis hogy került ide? És hogy talált meg? - Mégis, hogy képzelted, hogy csak így eltűnsz? Már legalább 2 órája vissza kellett volna érned. Tudod, hogy aggódtam érted?

- Jungkook, hagyjuk ezt. Semmi szükség a színjátékra. Mindenkinek jobb ha nem vagyok láb alatt. - sóhajtok. - Nem megyek sehová.

- Mégis, hogy mondhatsz ilyet? Most azonnal emeld fel a formás kis feneked, és indulj el! - ragadja meg a kezem. Minden újra kezdődik?