Heyho! Kicsit megkésve, de meghoztam az újabb részt. Jó olvasást! 💗

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

Legszívesebben utána mentem volna, de a szívem mélyén tudtam, hogy csak rontott volna a helyzeten. Ha időre van szüksége, meg kell neki adnom, különben tényleg megutál. Bár már szerintem így is éppen eléggé utál. 

Az a hülye álom. Annyira valóságszerűnek tűnt. Én tényleg azt hittem, hogy az este mindent megbeszéltünk, és végre javítottunk a kapcsolatunkon, de talán nem érdemlek meg egy olyan tökéletes fiút, mint ő.

Nem bírtam tovább egy helyben feküdni, és agyalni. A végén még megőrülök saját magamtól. Felöltöztem, majd úgy döntöttem zaklatom egy kicsit Yoongit. Tudom jól, hogy morcos lesz, ami miatt felkeltettem, de ott van neki Chim, szóval lesz aki feldobja a napját.

Nos, igen. A mi kemény rossz fiúnk, más néven Min Yoongi, rajong a kis mochiért. Ha jól emlékszem, nagyjából egy éve van teljesen beleesve, amit persze a világért se vállalna fel. Néha rossz nézni, ahogy szenvednek egymás miatt.

Többek közt, miattuk is döntöttem úgy, hogy most lesz a megfelelő alkalom, hogy Taehyung közelébe kerüljek. Igaz, én úgy terveztem, hogy veszekedés helyett mást csinálunk, de idővel talán oda is eljutunk.

Amíg gondolataimban eljutottam eddig a pontig, a keresett személy szobaajtójához értem. Bekopogtam, és vártam, hogy mogorva tekintettel rám morogjon, miközben elküld a francba.

- Jungkook? - nyitott ajtót egy fürdőköntösös, kissé kócos Jimin. Talán rosszkor jöttem? Lehet, hogy Suga mégsem fogta annyira vissza magát, és amiatt van ilyen állapotban?

- Remélem nem zavartam meg semmit. - léptem beljebb egy hatalmas mosollyal arcomon. Ha Yoongi épp most készült megfektetni Chimet, akkor tuti még nagyobb fejmosást fogok kapni.

- Mégis mit zavartál volna meg? - döntötte kicsit oldalra fejét, ami aranyos külsőt kölcsönözött neki. Meg kell hagyni, elképesztő cuki, és rohadt jó feneke is van... Persze Taehyungot még mindig nem tudja túlszárnyalni. De már kezdem érteni Tae miért ilyen ártatlan. Szinte Jimin mellett nőtt fel, aki szintén ártatlanabb egy újszülöttnél. Nem is értem, hogy ő mikor vagy hogyan veszthette el a szüzességét. - Gondolom Yoongi Hyunghoz jöttél. Még alszik, de ha te ébreszted fel, akkor nem rám fog morogni. - nevetett. - Én addig is elmegyek fürdeni. - csapta vállára a törölközőjét, majd eltűnt egy ajtó mögött.

- Még, hogy Hyung mi? - foglaltam helyet kuncogva legjobb barátom mellett. - Azt hittem ennél már tovább jutottatok. - csapkodtam meg Yoongi fenekét.

- Elég lesz maknae! A végén még a föld alatt végzed. - morogta, miközben felült. - Megmondtam, hogy dél előtt semmiképp se keltsetek fel. Mégis mi volt ennyire fontos?

- Ahh, elcsesztem... Mindent elcsesztem. - temettem arcom kezeim közé.

- Azt tudom. Mondj valami újat is. - dörzsölte meg szemeit, majd kissé kusza tincseit is megigazította ujjaival. - Na, mesélj!

- Tegnap este koncert után eltűnt, de ezt tudod, hisz itt is kerestem. - kezdtem bele. - Aztán későn ért haza, én pedig letámadtam.

- Mondd, hogy nem erőszakoltad meg. - ráncolta össze homlokát.

- Nem, dehogy! - tettem fel kezeimet védekezésként. - Bár nem sokon múlt. - sóhajtottam. - Jött egy pasas. Tudtam jól, hogy Tae vele volt, és kérdőre is vontam miatta, de nem válaszolt. Aztán minden bizonnyal elaludtam, és csak álmodtam, hogy kibékültünk.

- Hogy érted, hogy csak álmodtad? - vonta fel szemöldökét.

- Hát, nekem úgy rémlett, hogy este bevallottam neki mindent, majd összebújva aludtunk el, de mint reggel kiderült, ezt csak álmodtam, ugyanis... Ahh, én rámásztam. - hajtottam le a fejem.

- Tudom, hogy egy nyúl vagy, és hogy a nyulak sokat... Hát, érted. - nevetett. - De azért néha visszafoghatnád magad. Taehyung nem ilyen. Így csak messzebb taszítod magadtól.

- Tapasztalat? - pillantottam rá egy fájdalmas mosollyal, holott tudtam jól, hogy igaza van.

- Ha érdekel, ma együtt vacsorázunk Jiminnel. Itt fent. Kettesben. És pezsgőt is rendelt. Illetve meg akar nézni valami romantikus filmet, szóval... - mosolyodott el perverzen. - Talán próbálj meg, te is romantikus lenni, kanos helyett.

Könnyű azt mondani. Taehyung mellett ez nem olyan egyszerű.

- Majd próbálkozom. - tápászkodtam fel az ágyról. - Neked pedig sok sikert az estéhez. - veregettem meg a vállát.

- Meglesz, ne aggódj! - bólogatott, én pedig nevetve távoztam. Kezdenem kell magammal valamit, hogy ne másszak rá egyfolytában. A szobánkba visszaérve inkább elővettem a telefonom és játszani kezdtem rajta, addig sem agyalok.

Már este 8 körül járt az idő, de Taehyung még azóta sem jött vissza. Ennyire megbánthattam? Muszáj beszélnem vele. Bocsánatot kell kérnem, mielőtt még távolabb kerülök tőle. Fel kellene hívnom, de úgy se venné fel.

- Kookie, lassan készülődj! - nyitott be a szobába Jin. - Egy fél óra múlva indulunk. Tae merre van?

- Fogalmam sincs. - sóhajtottam. - Szerintem hívd fel! Nekem úgy se venné fel.

- Összevesztetek? - lépett beljebb, az ajtót pedig becsukta maga mögött.

- Ez bonyolultabb. Mondjuk azt, hogy nem illően viselkedtem vele. - hajtottam le a fejem.

- Tudod milyen érzékeny. Őt a legkönnyebb megbántani. - csóválta fejét.

- Tudom. Amint tudok bocsánatot kérek tőle.

- Rendben. Addig is megkeresem. - hagyott magamra, én pedig inkább elvonultam fürdeni. Szokásomtól eltérően ezúttal nem terveztem sokáig élvezni a kellemes megtisztulást. Magamra kaptam a számomra direkt előkészített ruhákat, és már útra készen léptem ki a szobából. Egyenesen az előtérbe mentem, ahová a találkozó is meg volt beszélve, és ekkor pillantottam meg őt. Az én gyönyörű angyalkámat. Szóval akkor csak engem került el.

Jobbnak láttam nem piszkálni, így inkább Yoongihoz mentem. Jimin most nem volt vele. Szokásához híven megint Tae körül legyeskedett, amivel elképesztően fel tud idegesíteni.

- Miért van már megint Taehyunggal? - kérdezem ingerülten barátomtól.

- Mivel legjobb barátok. Nem kellene ennyire féltékenynek lenned. Bizton állíthatom, hogy csak is barátok. - vezette rájuk tekintetét. 

- Biztos vagy ebben? Nézd meg, hogy ölelgeti és milyen közel van hozzá. - szorítottam ökölbe a kezem, és már azon voltam, hogy odamegyek.

- Nyugodj már le Jeon! - szorít csuklómra, hogy visszatartson. - Ennyi erővel Tae árnyékára nem vagy féltékeny? Az szó szerint mindenhol vele van.

- Én akarok lenni az árnyéka... - motyogom.