JUNGKOOK SZEMSZÖGE

Reggel amikor felébredtem arra számítottam, hogy egy édesen alvó Taehyunggal találom szembe magam, de ez nem teljesen úgy alakult ahogy képzeltem. Valóban aludt, azonban nekem hátat fordítva, közöttünk pedig egy párnákból épített fal húzódott. Mégis mikor építhette őket? Hisz este még hozzám bújva aludt, és ellentétben velem még most is alszik. Bár ha rajtam múlik nem sokáig. Újra érezni akarom ajkait.
- Jó reggelt TaeTae! - simítottam gyöngéden arcára, majd magam felé fordítottam. Annyira édes mikor alszik. Olyan akár egy angyal. Végig futtattam tekintetem törékeny testén, majd ujjaimmal is bejártam ugyan ezt a részt, ami belőle egy halk sóhajt csalt ki. Arcomon újra megjelent a levakarhatatlan mosolyom, hogy ilyen hangokat tudok kicsalni belőle, s közben felidéztem magamban a szülinapján történteket. 

Újra birtokolni akarom. Megjelölni őt, hogy mindenki tudja, csak is hozzám tartozik. Újra hallani akarom édes kis nyögdécselését, ahogy azért könyörög, hogy folytassam.

Nem bírok magammal. Muszáj legalább csak megcsókolnom őt. Kisimítottam arcába lógó tincseit, majd ajkaimat övéire tapasztottam. Annyira hiányzott már ez az érzés. De muszáj türtőztetnem magam. Nem ronthatom meg úgy, hogy közben még alszik. De... Talán elérhetem, hogy felébredjen.

Kezemet újra végig húztam felsőtestén, majd óvatosan benyúltam nadrágjába, megkeresve a kicsi Tae-t, aki annyira talán mégsem kicsi. Lassan húzogatni kezdtem rajta kezem, ami belőle egyre több halk nyögést vagy sóhajt váltott ki. Esküszöm, imádom ezt a hangot. Akár egész nap is képes lennék hallgatni.

- Jungkookhh... - sóhajtotta miközben kinyitotta szemeit. - Mit művelsz? - fogott rá csuklómra.

- Csak kényeztetlek egy kicsit. Gondoltam ma talán...

- Azonnal hagyd abba! Teljesen elment az eszed? Mégis, hogy képzeled? - húzódott távolabb tőlem pirosló arccal.

- Azt hittem tetszeni fog. Én örülnék neki, ha egyszer te is így ébresztenél. - villantottam meg nyuszifogaimat, ahogy elfantáziáltam az ötleten. Milyen jó is lenne. Azokkal a hosszú ujjaival biztos nagy élvezetet tudna okozni nekem.

- A tegnap este után a helyedben én annak is örülnék, ha egyáltalán hozzád szólnék. - kiabált rám.

- A tegnapi után? - néztem rá értetlenül. Tudtommal az este pont, hogy ő bújt hozzám és kérte, hogy öleljem át.

- Igen. Nekem estél, amiért később értem vissza, mint ahogy az neked tetszett. Majdnem megerőszakoltál Jungkook! És ezek után, még te sértődtél be! - nézett rám könnyes szemekkel. - Csak kérlek, hagyj békén egy kicsit. - hagyott magamra, és a fürdőbe zárkózott. 

Az nem lehet. Tisztán emlékszem az estére. Vagy... Talán csak egy álom volt az egész? Tudhattam volna, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. De most mégis mit tehetnék? Ha igaz amit mondott, jogosan haragszik rám. 

TAEHYUNG SZEMSZÖGE

Az esti vitánk után nem számítottam ilyesfajta ébresztésre. Reménykedtem benne, hogy pár napig még haragudni fog rám, és addig is hagy egy kis nyugtot, de ez nem jött össze. 

Mostanában semmi sem úgy alakul, ahogy én azt szeretném. Teljesen kiborultam. Miért csinálja ezt velem? Talán ennyire élvezi, ha szenvedni láthat? 

A fürdőben megmostam az arcom, letöröltem könnyeimet, majd megpróbáltam magamnak valami emberibb külsőt varázsolni.  Óvakodva léptem ki a szobánkba. Semmi kedvem nem volt most megint beszélni vele. 

- Tae, kérlek beszéljük ezt meg! - nézett rám a lehető legártatlanabb tekintetével. Más esetben megesne rajta a szívem, és azonnal ugranék, azonban már megismertem a sötét oldalát, ami másra sem vágyik, mint hogy uralkodhasson felettem. Vajon mi történt a régi aranyos kis maknaéval, akit én annyira szerettem? 

- Nincs kedvem. Időre van szükségem. - siettem ki a szobából, ugyanis majdnem újra elsírtam magam. A legszomorúbb az egészben, hogy még mindig ugyan úgy szeretem mint amikor megismertem. Kár, hogy ő azóta ennyire megváltozott.

- Hé, Taehyung! - hallottam meg Nam hangját, ezért megtöröltem arcom és felé fordultam. 

- Igen? 

- Minden rendben? Olyan rossz kedvűnek látszol. Történt valami? - tette hatalmas kezét vállamra. Tudom jól, hogy vele bármit megoszthatok, és minden bizonnyal próbál segíteni, hisz a leaderem, és emellett az egyik legjobb barátom, de ha elmondanám bánatom, akkor mindenről be kellene számolnom, arra pedig még nem állok készen. 

- Megvagyok, ne aggódj! Csak fáj egy kicsit a fejem. - erőltettem magamra egy mosolyt. - Miért kerestél? 

- Oh, tényleg! - kapott fejéhez. - Mint azt már tegnap mondtam, mára hivatalosak vagyunk egy ünnepségre. Más bandák fognak fellépni, nekünk nincs más dolgunk, csak elmenni. 

- Van más valami is? - hajoltam közelebb hozzá. Látszott rajta, hogy még mondana valamit, de nem igazán tudja, hogy fogalmazza meg. Talán fél a válaszomtól? 

- Igen... - sóhajtott. - Tegnap nagyon ügyesek voltatok Kookieval. A rajongók elképesztően imádták, ahogy már már szinte izzott köztetek a levegő a színpadon. 

- Azt szeretnéd, hogy ma is játsszuk meg magunkat? - tettem fel a kérdést, ami talán egy kicsit bunkón hangozhatott. Nem sok kedvem van jó pofizni Jungkookkal a történtek után, bár jelenleg nem sok választásom van. Tudom, hogy nem Nam találta ki, hisz ő magától sose kérne ilyenre.
- A cég kéri. Te is tudod mennyire odavannak a rajongók ezért. És minél boldogabbak az Army-k, mi is annál boldogabbak vagyunk, mindemellett az igazgatónk is megnyugodhat. - folytatta. 

- Majd rögtönözök valamit ne aggódj! - adtam a választ és tovább indultam. 

- Köszönöm szépen. Hálás vagyok nektek Taehyung! - szólt utánam, de én már csak intettem neki és folytattam utam. Nem hiszem el, hogy tényleg belekeveredtem egy ilyesmibe. Leültem a lenti kávézóba, és kértem egy forrócsokit, hogy legalább az boldogítson egy kicsit. 

- Elég gondterheltnek tűnsz. Remélem segít valamicskét. - tette le elém a rendelt italomat egy fiú. Ránézésre velem egy idősnek tűnik. Vagy ha idősebb is, max Jin Hyunggal lehet egykorú. 

- Köszönöm. Azt én is remélem. - sóhajtottam. 

- Ha szeretnél valakivel beszélni, én szívesen meghallgatlak. - ajánlotta fel. - Bár megértem, ha nem egy idegennel szeretnéd megbeszélni. 

- Ha bemutatkozol, már nem leszel idegen. - mosolyodtam el. - Taehyung vagyok.  

- Baekhyun. - húzott ki egy széket, és ült le. Jelenleg rajtam kívül nem volt itt senki, így kellemesen el tudtunk beszélgetni. Kiderült, hogy ő is egy idol, amit mondjuk sejthettem volna, hisz elképesztően ismerős volt. Azt is elmondta, hogy eleinte ő is hasonló helyzetben volt, de azóta csodálatos kapcsolata van a bandatársával Chanyeollal. Remélem egy nap én is ezt mondhatom majd el Jungkookról és magamról.