Sage:
-Mit mondasz divat királynő, kapok egy táncot?-Néz vigyorogva Aiden Destiny-re, aki szokásához híven egy bájos, mégis szexi mosolyt villant a fiúra.
-Az attól függ-biccenti oldalra a fejét a szőkeség.-Az úszók királya csak a vízben tud, vagy a táncparkettet is meg tudja hódítani anélkül, hogy megtaposna?
-Esküszöm Cicám, hogy ha megtaposlak, akkor kiengesztellek-libben ki a bokszból az úszó, majd a kezét nyújtja Des-nek.
Destiny csábosan pillant fel a pillái alól, aztán egy újabb ragyogó mosollyal megjutalmazva Aident, a fiú kezébe csúsztatja a sajátját és hagyja, hogy a kék szemű a parkettra húzza maga után.
A tekintetem ismét végigsiklik a tömegen, Natet és Melody-t keresve, de megint feleslegesen teszem. Vagy nagyon jól elbújtak, vagy én vagyok teljesen vak, de lehet, hogy leléptek.
-Melody és Nathaniel meg hova tűntek?-Teszi fel a kérdést Will, akinek a barátnője Grace-szel és Rhys-szal társalog.
-Leléptek-lép mellénk egy lány és először fel sem fogom, hogy ki az.-A kocsiban ültünk még, amikor ők kirohantak innen.
Felnézek az újonnan jöttre, s csak most esik le, hogy ki az.
-Trinity-pattanok fel és a nővérem nyakába vetem magam.-Hát eljöttetek. Sziasztok-ölelem meg Isaac-et is, Trinity barátját.
Én hívtam meg őket, mert egy részt nagyon rég láttam a tesómat és hiányzott, másrészt pedig szerettem volna bemutatni nekik Jace-t.
-A mai fiatalok ezt nevezik bulizásnak?-Vigyorog Isaac átkarolva Trinity-t.-Bezzeg a mi időnkben egy percre sem álltunk le.
-Három évvel vagy idősebb csak nálunk-lököm meg mosolyogva, aztán Jace felé fordulok, aki mellém lépett közben.-Szeretném bemutatni a barátomat-mutatok rá.-Ő Jace, Jace, ő a nővérem, Trinity és a barátja Isaac.
-Vigyázz rá haver-ráz kezet vele Isaac, mire a fiú biccent.
-Úgy lesz-teszi hozzá mosolyogva, majd a nővéremre néz.-Sage rengeteget mesélt már a nagy példaképéről, örülök, hogy végre meg is ismerhetem-lehel csókot a nővérem kezére, mire Trinity elmosolyodik.
Tényleg ő a példaképem.
Mindig is ő volt.
Trinity miatt kezdett érdekelni a színészet és miatta szeretnék én is olyan dolgokat elérni, mint amilyeneket ő. A nővérem már sorozatokban szerepel és nagyon jó úton halad a befutás lépcsősorán át. Most épp a Netflix egyik saját gyártmányú sorozatában alakít egy alkohol problémákkal küzdő anyukának a lányát, aki elvesztette az apját és ezért törvényen kívüli dolgokba kell belemennie, hogy tudja fizetni a kiadásokat és ne adja fel az álmait és az életét. Na és persze bekavar a szerelem is a dologba.
Az egyik kedvenc sorozatom és nem csak azért, mert a nővérem játszik benne.
Ha Nattel nem a Dr. House-t nézzük, akkor biztos, hogy azt. Már sokadjára pörgetjük ki a sorozatot és mindig van valami, ami meglepetést okoz. Egyébként, mivel elég nagy sikert aratott a műsor, ezért most forgatják a második évadot.
Mondanom sem kell, hogy már tűkön ülök, ugyanis Trinity semmit sem árulhat el róla és a befejező rész elég ütősre sikerült, így alig várom, hogy folytathassam.
Félreértés ne essék, a szüleink sosem várták el tőlem, hogy kövessem Trinity útját. Sőt, nem nagyon örültek neki, de támogattak. Soha nem hasonlítgattak minket és mindig azt tanították, hogy ne adjuk fel az álmainkat.
Jól esik, hogy Jace emlékszik rá, hogy Trin a példaképem.
-A szavakat jól használod, de ha nem vigyázol a hugicámra, akkor szét rúgom a focitól formás segged.
-De vigyáz rám, ne aggódj-karolom át a barátom mosolyogva.-Úgyhogy nem kell senkit sem bántani. Üljetek le inkább.
-Ti üljetek le, én addig hozok inni-ültet vissza a bokszba Jace, majd puszit lehel a homlokomra.-Ki mit kér?
-Nekem sört hozhatsz-jelentkezik Rhys, majd visszanéz Grace-re, aki láthatóan zavarban van a fiú folyamatosan őt koslató tekintetétől.
-Én is sört kérek, köszi-biccent Will hálásan, majd Trinity-re néz.-Szóval a húgom Nattel ment el?
-Úgy öt perce-biccent a nagyobbik változatom, majd becsusszan a lányok mellé és magához öleli Grace-t.
Mivel együtt nőttünk fel a lányokkal, Trinity mindannyiunk nővére volt egy kicsit és milyen irónikus, Grace nővére lett Trinity legjobb barátnője. Ebből kifolyólag pedig Grace bátyja lett mindannyiunk legnagyobb tesója.
Igen, tényleg ennyire összetartóak vagyunk.
Kár, hogy Grace tesói nem értek rá ma.
-Nekem valami erőset hozz-dörzsöli meg az orrnyergét Hunter, miközben hanyat dől a boksz kanapéján.
Van egy olyan érzésem, hogy neki nem Nat miatt fáj úgy a lelke, hanem inkább Melody távolságtartása zavarja. Nekem viszont a mellkasomban valami kellemetlen nyomás keletkezik, ahogy belegondolok, hogy együtt léptek le. Nem tudom, hogy mi ez, ugyanis eddig nem volt ott, de mióta a hét elején Natnél aludtam, valami megváltozott. És most, hogy nincs itt, mert lelépett sírni tudnék valami miatt és nagyon fáj a dolog.
-Mi még megvagyunk-rázza meg a poharát Lola és Grace is, Isaac pedig megy Jace-szel a pulthoz, így kicsit magamra maradok.
Hiába ülök a társaságommal, magányosnak érzem magam, mert a legjobb barátom nincs itt velem együtt most.
Des-re és Aidenre siklik a tekintetem, akik olyan szenvedélyesen táncolnak, mintha csak ők lennének itt és ettől a magányérzet csak erősödik bennem.
Szedd már össze magad!-Szól rám a belső hangom erélyesen, amitől kicsit magamhoz térek.-Melody és Nathaniel a legjobb barátaid, neked pedig van egy pasid. Ne légy önző picsa, mert akkor olyanná válsz, mint azok, akik utálkoznak veletek szemben.
Nem akarok olyan lenni.
Veszek egy nagy levegőt és egy pillanatra behunyom a szemem, hogy lehiggadjak.
Nem is értem, hogy mi ütött belém mostanában.
-Amikor azt mondtad, hogy új barátod van, azt hittem, hogy végre Nat összeszedte magát és eléd állt, hogy elmondja, hogy mit érez-szakít ki a gondolataimból Trinity hangja, amire felkapom a fejem.
-Ezt meg hogy érted?-Vonom össze a szemöldököm értetlenül, s mélyen a szemébe nézek.
-Tudod, hogy hogy értem-villantja rám gyönyörű mosolyát, amivel az összes pasit szerelembe tudja ejteni.-Meddig akarjátok még ezt húzni?
-Nem húzunk semmit, mert nincs mit húzni-fonom keresztbe a karom magam előtt és hátradőlök.-Csak barátok vagyunk.
-Ja, persze. Pont úgy, mint Alex és Rosie az Ahol a szivárvány végetérben-néz a szemembe huncut mosollyal.
-Nem, nem úgy. Mi tényleg csak azok vagyunk és nem is lehetnénk többek, mert Nat nem a hosszútávú kapcsolatok híve és elmondta, hogy rám nem is tudna úgy nézni.
Erre a gondolatra egy pillanatra olyan, mintha hasba vágtak volna, de gyorsan összeszedem magam.
-Komolyan egyszer sem gondoltál bele, hogy te és ő egy párt alkossatok?
-Van barátom Trinity és ezt a dolgot ne is említsd Jace előtt, mert nem igazán bírják egymást.
-Ez nem válasz a kérdésemre.
Hosszú, sokat mondó pillantást küldök felé, mire felsóhajt.
-Csak kérdeztem. Abból, ahogy rád néz, meg veled bánik nem az jön le, hogy ő tényleg csak barátként tekint rád.
-Nem néz rám sehogy és, mint mondtam, Nathaniel bevallása szerint amúgyis veszett fejsze nyele.
-Sage, egy pasi sosem mondja ki, ha szerelmes-forgatja meg a szemét a nővérem.-Nagyon ritka az olyan pasi, aki kimondja, hogy szeret egy lányt. Be kell látniuk. Nem mindenki olyan, mint mondjuk Will-biccent a fiú felé a fejével.-Pláne egy olyan embernek nehéz ezt belátni, aki tizenöt éves kora óta kábé csak az egyéjszakásoknak él-túr az ugyanolyan vörös, göndör hajába, mint amilyen az enyém.
Trinity és én még a testvéreknél is jobban hasonlítunk egymásra. Ahányszor valahova kettesben megyünk, mindenki azt hiszi, hogy nem csak testvérek, hanem ikrek vagyunk.
-Nézd, ha Nat most valami csoda folytán kitálalna, akkor is kapcsolatban vagyok és szeretem Jace-t-rázom meg a fejem kissé ingerülten.
Kezd elegem lenni abból, hogy mindenki negatívan áll a Jace-szel való kapcsolatomhoz.
-Most nehogy megsértődj, hé-fogja meg a kezem átnyúlva az asztalon.-Csak azt mondtam, hogy azt hittem, hogy vele jöttetek össze. Ettőlmég örülök, hogy boldog vagy Jace-szel. De, ha megbánt, akkor Isaac-kel együtt nyírjuk ki.
-Mindig ezt mondjátok, de sosem szóltok bele-forgatom meg a szemem, de elmosolyodom.
-Honnan veszed, hogy a szakítás után Isaac nem látogatta meg az exeidet és beszélgetett el velük?-Kérdezi komolyan, rám pedig rám tör egy kisebb szívinfarktus.
-Ugye csak viccelsz?
-Ki tudja-von vállat mosolyogva.-Egyik fiú sem ment utána a közeledbe és nem tört össze többet.
-Trinity, de csináld ezt-fut ki az arcomból a vér.-Mondd, hogy nem bántott senkit és...
-Persze, hogy nem bántott senkit-nevet fel félbeszakítva.-Jesszus, látnod kéne az arcod-kacag egyre jobb ízűen és a barátaim is kuncogni kezdenek.-Nem beszélt egyikükkel sem, de ha bántottak volna, komolyan együtt intéztük volna el őket.
-Nem vagy vicces-nyújtom ki rá a nyelvem, de képtelen vagyok nem mosolyogni.-A szívbajt hoztad rám.
-Tudom, de szeretlek ám-küld puszit felém.-Kérdezhetek valamit?-Vált megint komolyra, miután leellenőrizte, hogy a fiúk még messze vannak.-Aztán esküszöm, hogy többet nem hozom ezt fel témának.
-Ki vele-sóhajtok a hajamba túrva.
-Kicsit sem zavar, hogy Nat és Mel együtt léptek le és ki tudja mit csinálnak?
Csak lesütöm a szemem és egy reszketeg sóhaj hagyja el a számat ezúttal, miközben a nyomás visszatér.
-Önző volnék, ha azt mondanám, hogy kicsit?
-Jaj Drágám, dehogy-ül át mellém és magához ölel engem, amitől újra égni kezd a szemem.-Köztetek van egy kötelék Nattel, ez teljesen érthető.
-Holnap el tudunk menni valahova kettesben?-Nézek rá az alsó ajkamba harapva.
Szükségem van most a nővéremre.
-Persze, menjünk el brunch-olni, jó? Ott vagyok érted kilencre-simogatja meg az arcom kedves mosollyal.
-Jó-bújok hozzá újra.

Nathaniel:
-Jézus Mel, arany kezed van-hagyja el a számat egy nyögés, miközben a vékony, kis ujjaival a hátamat masszírozza.
Pontosan ez az, amit nem tudnék megcsinálni bármelyik csajjal. Melody viszont nem azért lépett le velem, hogy mindenképp az ágyban kössünk ki. Szimplán látta, hogy nem vagyok buli hangulatban és ő sem volt, így barátilag eljöttünk. Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lennék benne többen, ha ő is akarja, de nem ez a fő célja egyikünknek sem.
Őszintén kissé bánt, hogy ott hagytam Sage-et, de nem bírtam tovább nézni, ahogy Jace kisajátítja.
-Tudom, a lányok is ezt mondják, amikor edzés után valamilyük be van állva-érkezik a mosolygós válasza.
-Szoktátok egymást masszírozni?-Pillantok hátra a vállam fölött rá.
Már nem az a szexis ruha van rajta, ami a Monolith-ban fedte, vagy nem a testét, hanem az én egyik pólóm és a bugyija. A felsőm a combja közepéig ér, de így is állati dögös. A Campus bármelyik pasija ölne azért, hogy most a helyemben lehessen.
Ettől egy pillanatra beugrik Hunter arca, de mivel nem tudom megfejteni, hogy mi van köztük, ki is verem a fejemből a haverom.
-Persze, amikor hazaérünk és szar állapotban vagyunk. Kicsi korunk óta legjobb barátnők vagyunk, régen együtt fürödtünk, ha egymásnál aludtunk, ez a masszázs nem nagy dolog-von vállat, nekem pedig hatalmasat kell nyelnem.
Nem szeretem a sztereotípiákat. Azokat sem, amik a nőkről szólnak, mint például, hogy a csajos pizsipartikon a lányok pucéran párnacsatáznak, de most önkéntelenül megjelenik előttem a kép, ahogy Melék meztelenül masszírozzák egymást. Aztán a gondolataim ráfókuszálódnak Sage-re, amint meztelenül ül és valamelyikük őt masszírozza és ettől a barátom a nadrágomban ébredezni kezd.
Nem egyszer masszíroztam már meg Sage-et, bár akkor legalább egy melltartó takarta, de pontosan tudom, hogy milyen hangokat ad közben és mire hogy reagál. Eszméletlen szexi.
Talán nem kéne ilyenekről fantáziálnom, de nem tehetek róla. Mióta nálam aludt, még gyakrabban találnak meg ilyen gondolatok és még jobban zavar, ha más fiút látok a közelében.
-Jesszus Nat, te most komolyan ezen pörögsz?-Kiált fel Mel nevetve percekkel később, amikor nem reagálok semmit.
Azt hiszem, hogy a gondolataim kiültek az arcomra is.
-Lebuktam-vigyorgok rá, aztán kacsintok.-Pasi vagyok.
-Na persze, ez mindenre nagyon jó kifogás-forgatja meg a szemét tovább masszírozva.
-Ne légy igazságtalan-csapok a fenekére játékosan, mire egy kis sikoltás hagyja el a száját, amitől a mosolyom szélesebb lesz.
-Nem igazságtalan vagyok, csak reális. Ahogy te sem azért képzelted el a jelenetet, mert pasi vagy, hanem, mert kanos vagy.
-Igazából a kettő általában együtt jár-érvelek tovább, a válasza pedig újabb szemforgatás.
-Mert a farkatokkal gondolkoztok.
-Ezt kikérem magamnak-nézek ismét rá, bár azért tudom, hogy részben igaza van.
Egy másik lány miatt pörgök napok óta éjjelente, mégis, ha úgy alakulna, akkor simán nyomnék Melody-val egy jó lepedőgyakorlatot.
-Tényleg?-Húzza fel a szemöldökét hitetlenül.-Vannak kivételek, de őszintén Nat, mióta leléptünk, hányszor képzelted el, ahogy magadévá teszel?
Ezzel nem tudok vitatkozni.
-Na erről van szó. Pedig egész éjjel Sage után epekedtél.
-Nem epekedtem utána-szállok vitába, de egy részem szinte kinevet ezután.
-Nathaniel-biccenti oldalra a fejét.-Ha lehetett volna, akkor a szemeiddel ölted volna meg Jace-t és vetetted volna magad Sage-re.
-Az más miatt volt-próbálom meggyőzni, bár lehet, hogy ez inkább magamnak szól, mint neki.
-Igen? Mi miatt?
-Jace és köztem volt egy konfliktus és azt mondta, hogy van valami, amit mindenki lát, csak én nem-túrok a hajamba sóhajtva, mire Melody már a karomat is masszírozni kezdi, hogy lelazítson.
-Valóban mindenki látja, csak te és Sage nem-sóhajt hatalmasat, de valahogy a masszázs mellett nem izgat fel annyira ez a dolog, amennyire amúgy tenné.
-Ezt meg hogy érted?
-Úgy Nat, hogy ami Sage és közted kialakult, az már messze átlépte a barátság határát. Egyesek szerelemnek definiálják ezt. Biztos hallottál már róla valamelyik szurkolólány rajongódtól.
-Nem te vagy az, aki nem hisz a szerelemben?-Fordulok felé felvont szemöldökkel.
-De igen-vágja rá, de aztán, mintha zavarba jönne.-Vagyis, nem-helyesbít.-Mármint...ez bonyolult-horgasztja le a fejét megtörten.
-Ami mit is takar?
-Hiszem, hogy nincs szükség feltétlenül a szerelemre. Sok esetben hátráltat és csak gyengévé tesz. De hogy van-e? Nos...igazából már a romantika is egy stílus irányzat volt. Ha úgy vesszük, akkor szerelem csak pár kémiai és biológiai reakció a testben, amit elkönyvelünk annak. Tök jó, hogy ráfogunk dolgokat, könyveket írunk róla, vagy dalokat. Megfestjük és lerazoljuk, de nem hiszem, hogy nekem szükségem lenne erre. Nem hiszek benne, hogy ettől lesz jobb az életem, vagy ilyenek.
-De?-Fordulok teljes testtel felé és megfogom a kezét, hogy ne tördelje tovább az ujjait, miközben magyaráz.
-De, ha én, aki nem hiszek ebben az egészben, azt mondja, hogy ti szeretitek egymást, akkor azon el kell gondolkoznod-néz mélyen a szemembe, én pedig nagyot nyelek.
-Tegyük fel, hogy így van és szerelmes vagyok belé-kezdem felvezetni a gondolat menetemet.-Miből látod azt, hogy ez így van?
-Ugyan Nat-forgatja meg a szemét, mint aki nem hiszi el, hogy ezt megkérdeztem.-Az, ahogy egymásra néztek, meg apró kis érintések. Az, hogy az éjszaka közepén is beállíthat hozzád és, hogy ahányszor elmegyünk valahova, akkor minden mozdulatát lesed, hogy nincs-e baj vele. Olyan gyöngéd vagy vele és kedves, mint senki mással, pedig jó ember vagy, nem azért mondom ezt. És egy ujjal sem nyúlnál úgy hozzá, mert jobban tiszteled, mint azokat, akik csak úgy szétnyitják a lábad neked. Ha valamin összevesztek, akkor eszméletlen rosszul érzitek magatokat és folyamatosan azon vagy, hogy megbékítsd. Ja és ki nem állhatod a pasijait, mert szerinted senki sem elég jó neki-mosolyodik el édesen és kis köröket kezd rajzolni a kézfejemre.
-Ha Jace-re utalsz, akkor ő tényleg nem elég jó neki, mer...
-Nem csak Jace-ről szól a dolog Nathaniel. Hány pasija volt már és neked egyik sem felelt meg. Mindegyiket utáltad, hiába mondtad és mutattad az ellenkezőjét, egy pszichológus palántát nem verhetsz át-nevet fel kislányosan és ez a hang nekem simogatja a dobhártyámat.
-Oké, újabb feltételes mód-sóhajtok megadóan, s valamiért az ajkaim felfelé görbülnek.-Tegyük fel, hogy beleestem a legjobb lány barátomba, neki barátja van, ergo, ő nem viszonozza az érzéseimet.
-Sage hajlamos a szerelem kikiáltására, amikor nem az. Imádom őt, de ezt a pszichológiában kapcsolatfüggőségnek hívjuk. Nem tehet róla, a szülei gyönyörű kapcsolatban élnek évek óta, ahogy a nővére is, de túl sokat sérül ebben a folyamatos párkapcsolat keresésben. Félek, hogy valaki egyszer durvábban padlóra küldi-süti le a szemeit, s a mellkasomban megjelenik egy fájdalmas, szúrós érzés, ahogy belegondolok abba, ahogy Sage végleg összetörik.
Talán tényleg meggondolatlanul rohan bele a kapcsolatokba néha és valószínűleg igza van Melnek, hogy csak bemeséli magának a dolgokat-a legtöbb esetben-, de Sage egy légynek sem tudna ártani. A világ legjobb embere, akit ismerek. Édes és segítőkész és kedves, de nem a naiv és buta módon. Egy olyan aranyszívű embernek, mint Sage a bologság jár, nem a könnyek. Ha ő összetörne, akkor abba mi is beleroppannánk. És én nem akarom a padlón látni.
Csak mosolyogni akarom látni.
Azt akarom, hogy mindig boldog legyen.
Talán lehet, hogy tényleg belezúgtam a legjobb lány barátomba.
-Pusztán kíváncsiságból-nyúlok az álla alá és magamra irányítom a tekintetét.-Ha valami csoda folytán többet akarnék, akkor szerinted mivel tudnám ezt a tudtára adni?
-Csak kíváncsiságból, mi?-Harap az alsó ajkába mosolyogva.
-Fogd be-lököm meg játékosan, de ő csak jobban vigyorog.
-Nem gáz, ha beismered, hogy igazam van, már megszoktam-dobja meg a haját diadalittasan, én pedig megforgatom a szemem.
-Ha azt mondom, hogy igazad van, akkor válaszolsz a kérdésemre?
-Nem kell beismerned, tudom, hogy így van-játsza tovább a magabiztosat, pedig mind a ketten tudjuk, hogy nem mindig és feltétlen ennyire biztos önmagában.
-Jó, akkor csak mondd végre, Ms. Megmondtam-sóhajtok hatalmasat, túljátszva az unatkozót.
-Sage most elvileg szerelmes-vált komolyra a szemembe nézve.-Én nem vagyok ebben annyira biztos, mint amennyire ő és abban is egyetértek veled, hogy jobbat érdemel Jace-nél, de erre magától kell rájönnie. Mind a kettőre. Őszintén Nat, ha te komolyra akarod fordítani ezt és kikerülni a barátzónából, akkor valami nagyra lesz szükséged, ami illik hozzá és nem erőltetett. A helyedben ott lennék neki mindig, jobban, mint eddig és éreztetném vele, hogy ez neked több. Óvatosan, mert tudod, hogy mennyire heves tud lenni ebben a témában, különösen ilyenkor, de én szurkolok. Szerintem már rég együtt kellene lennetek, édesek lennétek-mosolyodik el kedvesen, amitől nekem is felfelé görbülnek az ajkaim.
-Köszi a tippet-szorítom meg finoman a kezét.-Most pedig te jössz-biccentem oldalra a fejem, s a mosolyom vigyorgásba csap át.-Ki vele, hogy mi van közted és Hunter között és mégis miért nem akarsz szóbaállni vele.
-Ezt semmiképp sem úszom meg, ugye?-Nevet fel, de láthatóan zavarban van.
-Nem, ezt kizárt, hogy elengedem-rázom a fejem letörölhetetlen vigyorral az arcomon, s tudom, hogy nem fogja ő sem tovább húzni ennek a témának a kibeszélését.