Sage:
Hatalmas mosollyal az arcomon kelek a napsugarak meleg érintésére, a barátom karjaiban, ahogy a göndör tincseimmel játszik. Lassan nyitogatom a szemem, hogy megszokjam a megváltozott fényviszonyokat, majd felé fordulok.
-Jó reggelt Hercegnő-simogatja az arcom felfelé görbülő ajkakkal.
-Jó reggelt-adok puszit neki, majd hozzábújok.
Jace körém fonja a karjait, majd magára húz, hogy a hasán tudjak feküdni. Az államat megtámasztom a mellkasán, s mélyen a szemébe nézek. A mosoly letörölhetetlen az arcomról, s ez csak fokozódik, ahogy az íriszeink összeragadnak.
-Tudtál aludni?-Kérdezem, miközben kikapcsolom az ágytámlára csavart kis gömböket.-Nem zavartak a fények?
-Ugye tudod, hogy aludtunk már együtt?-Simogatja a hátam kisfiús tekintettel.
-Tudom, de mindig parázom, hogy nem tudsz aludni a kislámpáim miatt-hajtom a fejem a mellkasára és elkezdem hallgatni a szívverését.
Mióta kiskoromban egy barom Halloweenkor megijesztett a sötétben, azóta rettegek ahányszor lemegy a nap és nincs világítás, így még amikor otthon laktam, apukám felszerelt nekem kis gömböket a szobámba, hogy halvány fényt adjanak nekem esténként is, amikor alszom. Sajnos ezt a félelmet a mai napig nem nőttem ki, úgyhogy ahányszor új barátom lesz, mindig félek, hogy nem fog tudni aludni ezektől, de szerencsére eddig mindig megértettek és nem panaszkodtak.
-Tökéletesen aludtam, ne aggódj-puszilgatja a homlokom.-Mostmár sokkal jobban, hogy nem kell paráznunk, hogy esetleg Nathaniel megtudja és balhét csap.
-Igen, az tény, hogy így jobb-hagyja el egy sóhaj a számat.-Szörnyű volt hazudni neki. Mért nem bírjátok egymást?-Nézek megint fel rá a szemeibe.-Nem is tudnátok megoldani a nézeteltéréseteket? Kibékülni, vagy ilyenek?
-Kétlem, hogy meg tudnánk-húzza el a száját keserűen.-Nat és én már gimi óta ilyen kapcsolatban állunk. Sosem bírtuk egymást. Amolyan két dudás, egy csárda szitu van köztünk. De azt megígérem-kezdi a szomorú tekintetem látva-, hogy amikor egy társaságba kerülünk és te is ott vagy, akkor nem fogunk civakodni, vagy ilyenek. Normálisan viselkedünk majd és nem lesz gond.
-Ezt értékelem, de-beharapom az alsó ajkam, mielőtt kimondom-mindketten fontosak vagytok nekem. Jól esik, hogy nem fogtok egymásnak esni, ha ott vagyok, de attólmég tudom, hogy nem bírjátok egymást és ez nekem fáj, tudod? Ő a legjobb barátom, te pedig a párom.
-De tudtommal Melody sem bírja a képem és a legjobb barátnőd.
-Igen, de Mel más. Ő mindenkihez így áll, amíg nem tudja a közelébe engedni az adott személyt. És Melody tegnap azt mondta, hogy elfogad téged, amíg nem töröd össze a szívem, mert akkor Nattel karöltve ássák majd el a megkínzott hulládat-hajolok közelebb hozzá az alsó ajkamba harapott mosollyal.
-Ne aggódj, a szíved összetörése nincs a listámon-simít az arcomra, majd finoman megcsókol.
A csókja lágy, visszafogott és érzelmes. Olyasmi, amilyet minden lány elképzel elsőnek. Nem követelőző, vagy erőszakos. Pontosan tökéletesen éri el, hogy az ajkai felforrósítsák az egész testem.
-Lemegyünk reggelizni?-Kérdezem az orrom az övének pöccintgetve, miután elváltunk.
-Menjünk-ad még egy puszit, majd segít kimászni az ágyból.-Baj, ha így maradok?-Pillant rám, mielőtt elindulnánk kifelé.
Végigvezetem rajta a tekintetem. Az izmos lábait és a fenekét eltakarja a mackónadrág, amit pizsamának vett fel, de nagy szerencsémre a kidolgozott felsőteste tökéletesen látható, mivel a pólója rajtam pihen. Hülye lennék azt mondani, hogy igen. Gyönyörködni akarok a látványában reggeli közben.
-Nem, gyere-fogom meg a kezét, de mosolyogva megtorpan és nem hagyja, hogy tovább húzzam kifelé.
-A lányokat sem fogja zavarni?
-Melody valószínűleg úgy fog tenni, mintha lenne rajtad felső, Grace sem hiszem, hogy nagyon foglalkozna majd azzal, hogy félmeztelen vagy, de még amúgyis lehet, hogy alszanak. Ami pedig Des-t illeti, nos, ő szerintem még nincs itthon, tekintve, hogy egy sráccal lépett le a buliból, de ha meg is jön, akkor maximum élvezkedni fog a látványodban, semmi több. Esetleg elhint egy-két megjegyzést hangosan, vagy csak nekem, de nem fog senkit sem zavarni. Nekem meg kifejezetten tetszik-veszem a fogaim közé ismét az alsó párnám.
-Tetszik?-Húzza fel a szemöldökét mosolyogva.-Szeretnéd, ha gyakrabban mászkálnék felső nélkül?
-Határozottan-bólogatok hevesen, s újra végigvezetem rajta a tekintetem.
Jace és én még nem feküdtünk le, mivel nem akartam elsietni, amíg nem tudtam, hogy hova vezet a dolog. Nincs bajom az egyéjszakás kalandokkal, Des és Melody is gyakran keverednek futókalandokba, de én nem vagyok ennek a híve. Párszor próbáltam, amikor felejteni akartam egy szakítás után, de a kaland végével mindig azt éreztem, hogy helytelen volt, amit tettem és mocskos vagyok. Nekem kell az érzelmi kötelék ahhoz, hogy lefeküdjek valakivel, vagy bármit csináljak vele ruha nélkül. Kicsit irigylem azokat, akiknek nincs erre szükségük, de én ilyen vagyok és ezért nem akartam még Jace-szel sem lefeküdni. Na jó, igazából akartam volna. Sokszor megfordult már a fejemben és nem egyszer ébresztett bennem vágyat, de mégsem tettem semmit, hogy oda jussunk. Jace pedig azt mondta, hogy addig vár, amíg én azt nem mondom, hogy már szeretném. Viszont, ahogy itt áll előttem póló nélkül és kicsit lecsúszott nadrággal, megint felébred bennem a vágy. Nézem, ahogy a nap fénye megtörik a kockás hasán, amin már szinte sakkozni lehetne; figyelem, ahogy a kidolgozott mellkasa felemelkedik, majd lesüllyed, ahogy lélegzik; csodálom, a bordázott oldalát és az izmos karját és szemérmetlenül meredek a nadrágból kilógó V vonalára. Az utóbbitól bizseregni kezd a nyelvem. Annyira, de annyira megízlelném a bőrét. Legszívesebben végignyalnám a V vonalát és megsimítanám az összes izmát.
-Majd észben tartom-ad puszit a számra, majd kinyitja az ajtót és előre enged.
Amint kilépek az ajtón, megcsap a reggeli Isteni illata és szembe találom magam Grace-szel. Ezekszerint megint Mel varázsol a konyhában, mert az kizárt, hogy Des a tegnap este után már itthon lenne. Becsléseim szerint ő úgy durván fél óra múlva esik majd be, de, ha korábban keltek, akkor negyed óra múlva. Destiny sosem kezd egy pasival többször, előre tisztázza a szándékait és nem marad ott az adott fiúnál reggelire sem. Olyan, mint Nat, csak lányban. Nem csoda, hogy megtalálták egymást már gólya korunkban egy éjszakára az egyik buliban. Már több srác is gondolta azt, hogy majd ő betöri az én szabadlelkű barátnőmet és meghódítja a szívét, de mind elbuktak. Des nem játszadozik velük, ha egyszer nemet mond az elején, akkor az nem lesz később is. Állítása szerint, ha valaki más lesz, akkor azt tudni fogja és azt nem utasítja majd vissza, de még ennek nem jött el az ideje és szeretné kiélvezni a fiatal korát.
-Jó reggelt-mosolyog rám kedvesen Grace és megdörzsöli a szemét.
A testét egy hálóing takarja, a haja pedig egy kócos kontyban pihen a feje tetején. A tekintete még bágyadt és mikor kinyújtózik az izületei ropognak, jelezve, hogy most kelt ki az ágyból.
-Jó reggelt-indulok el a lépcső felé Jace-t húzva magam után.
-Hogy aludtál Grace?-Kérdezi a barátom a lánytól egy biccentés után.
-Nagyon jól, köszönöm-lépdel mögöttünk Grace.-Ti tudtatok aludni?
-Mint a bunda-vágja rá engem átkarolva.-Jó reggelt-mosolyog kedvesen Melre, amint belépünk a konyhába.
A legjobb barátnőm már a szokásos itthoni szerelésében van. A fekete rövidgatya és a laza haspóló, meg a fonott konty jelzi, hogy már volt futni, így megkönnyebbülten készíti a reggelit.
-Sziasztok-teszi a salátát az asztalra a pirítósok mellé.-Gondoltam jól fog esni a buli után valami reggeli. Van bőven. Csináltam két féle salit és a sütőben van a brownie a vanília fagyi pedig a hűtőben, üljetek le. A kávét nektek megcsináltam-adja Grace és az én kezembe a bögrét, majd Jace-re néz.-Neked csak kiöntöttem, mert nem tudom, hogy hogyan szereted, ha kérsz valamit hozzá szólj.
A hangja kedves, de a szemében van valami, amit nem tudnék megmagyarázni. Talán feszélyezettség. Mindenesetre nem kérdezek rá, csak, ha Jace majd elment. Nem akarok balhét, vagy őt kellemetlen helyzetbe hozni.
-Feketén iszom, köszönöm-mosolyog rá Melody-ra Jace, miközben leül az asztalhoz.-Isteni illatok vannak.
-Jó kedvem van-von vállat Mel, majd elénk pakolja az evőeszközöket és tányérokat.-Milyen volt a buli?-Ül le végül ő is közénk.
-Elment egynek-iszik a kávéjából Grace.-Nem voltam túlságosan buli hangulatban, de nem volt rossz.
-Én jól éreztem magam-hajtom a fejem Jace vállára, miközben elveszek egy szelet pirítóst.-Nattel is megbeszéltem, amit kellett, meg jó volt kicsit kimozdulni.
-Igen, egyetértek-helyesel Jace, majd feláll.-Mit szedhetek?
-A cézársalátából kérlek-pillantok rá áhitattal.
Még egy barátom sem tett értem ilyet.
-Lányok, nektek miből szedhetek?-Néz végig a barátnőimen, miután nekem szedett.
-Én is abból kérek, köszönöm-adja oda a tányérját neki Grace.
Melody-ra néz, miután a másik lánynak is szedett, de ő megrázza a fejét. Az ajkait szóra nyitja, ám ekkor nyílik a bejárati ajtó és a társaságunk negyedik tagja lép be a házba.
-Megjöttem lányok-kiáltja el magát.-El sem tudjátok képzelni, hogy milyen szép estém volt. Azta, Isteni illatok vannak-jön a konyhába.-Áhh, szia Jace, jól nézel ki-kacsint rá, majd rám néz.-Szép fogás Merida-vigyorodik el, aztán a pulthoz megy és elveszi a neki elkészített kávét.
-Merida?-Néz rám összevont szemöldökkel, értetlen pillantással Jace.
-A vörös, göndör hajam miatt-magyarázom el neki.-Amikor először találkoztunk, Des közölte velem, hogy úgy nézek ki, mint Merida és azóta úgy is szólít engem.
-Ja, hála neki mind kaptunk valamilyen hercegnő nevet-iszik újabb kortyot a kávéjából Grace.
-Pontosan mióta is vagytok barátnők?-Kapkodja köztünk a tekintetét a barátom.
-Négy éves korunk óta-huppan le Mel mellé Des vigyorogva.
Éjjel bulizott és valószínűleg nem sokat aludt, ha sráccal volt, mégis úgy néz ki, mintha most lépett volna ki a Vouge magazin címlapjáról. Hölgyeim és Uraim, ő Destiny O'Conelly.
-És mégis hogyan?
-Nos barátom, az egy hosszú és izgalmas történet eme négy ifjú hölgyről-dalolássza jó kedvűen Des, miközben ellop egy pirítóst.
-Nehogy elhidd neki, nem olyan izgalmas-kontrázik Grace azonnal, mire Des kinyújtja rá a nyelvét.
-Nem baj, akkor is érdekel-dől hátra mosolyogva Jace, amitől Des szeme felcsillan.
-Hadd meséljem én, kérlek-pattog a szőke társunk, s mi csak beleegyezőn legyintünk neki, amitől ő nagy levegőt vesz, ahogy rákészül.
Na kezdődik.

Nathaniel:
A testemnek valami puha nyomódik. Puha és forró. A mellkasomat is valami csiklandózza és az arcomra is tapad valami selymes anyag. Kinyitom a szemem, majd oldalra pillantok.
Oh, tényleg.
Tegnap összeszedtem Luna Ramirezt, a Campus latin pipijét.
A teste az oldalamnak simul, a szinte fekete haja az arcomban foglal helyet, az arca a mellkasomon pihen és a lehelete csikiz, ahányszor csak kifújja a beszívott levegőt. Lenézek rá és nagyot nyelek. Nincs rajta ruha és a melle úgy nyomódik a bőrömnek, mintha csak ingerelni akarná az amúgy is létező sátrat a takaró alatt.
Tegnap, amikor Sage visszament Jace-hez, én pedig a barátaimhoz, képtelen voltam nem figyelni a legjobb barátnőmre. Nem bízom Jace-ben és féltem, hogy baja esik majd, mert túl sokat iszik és az új palija nem figyel majd rá, vagy esetleg valakik rágyorsulnak. Nem tudtam nem szemmel tartani, ahhoz túlságosan aggódtam érte és az épségéért. Viszont, ahogy néztem őket, egyre jobban ment el a kedvem az egésztől, így épp indulni készültem Nate engedélyével, amikor Luna az utamat állta. A testét csak egy aprócska, vörös ruha takarta és egy olyan magassarkút viselt, amiben csoda, hogy állni tudott, nem hogy táncolni. A szavai igen meggyőzőek és egyértelműek voltak, én pedig ki voltam éhezve. Vetettem még egy pillantást a vörös szépségre, aki épp a pasijához simulva táncolt, miközben csókolóztak és már az a kis cérna sem fogott vissza, ami addig tétovázásra késztetett.
Luna sem akar kapcsolatot és én sem, ezt tisztáztuk, mielőtt bármit is csináltunk volna, így most nem kell attól tartanom, hogy amikor felébred, akkor a további dolgok miatt fog aggodalmaskodni, mint a randik, vagy a kapcsolat. Ez csak szex és nekem pontosan erre volt szükségem. Luna több sráccal is volt, hiszen akárcsak Des, Mel, vagy én, az egyéjszakások híve és, hogy őszinte legyek, már egy ideje én is kinéztem magamnak.
A lány szemhéja megrebben, majd pislákolni kezd és lassan rám emeli sötétbarna íriszeit.
-Jó reggelt Nathaniel-mosolyodik el, aztán az órára pillant.-Mióta vagy fent?
-Nem rég keltem én is-kezdek rajzolgatni a hátára az ujjaimmal.-Itt reggelizel? Vagy elmész?
-A reggeli az nem lenne már túl randi szerű?-Néz fel rám azzal a sugárzó mosolyával.
Ez a lány annyira jó indulatú, okos és kedves, hogy ki se nézném belőle, hogy tud olyan vad lenni, mint amilyen tegnap volt, ha nem tapasztaltam volna meg. A köröm, fog és szívásnyomok magukért beszélnek a testemen, pedig külsőre ez a csaj egy szende kislánynak tűnik. Mázli, hogy nem szeretek tapasztalat nélkül ítélni, különben kihagytam volna életem egyik legjobb estéjét.
-Ugyan-forgatom meg a szemem felfelé görbülő ajkakkal.-Ha randira akarnálak hívni, akkor nem reggelizni vinnélek, vagy ebédelni, hanem egy gyönyörű, gyertyafényes vacsorára.
Nem úgy, mint egyesek.-Teszem hozzá fejben Jace-re utalva, de ezt gyorsan kiverem a fejemből.
-Édes, hogy így leplezed, hogy belém estél egy éjszaka után Nat, de kihagyom-cukkol felülve és a takarót a mellkasához szorítja.-Tudod, nem akarok komoly kapcsolatot, majd talán jövőre.
-Kac-kac Humorzsák-bököm meg az oldalát.-Pusztán udvarias akartam lenni. Egy olyan szexmaraton után, amit az éjjel nyomtunk, az ember éhes szokott lenni. Én mindjárt éhen halok. És tudod, rontaná az imidzsem, ha kirúgnék egy csajt reggeli nélkül, éhesen-kaptam a mellkasomhoz drámaian.
Párszor segítek próbálni Sage-nek, ha megkér egy színdarabi szereplés miatt, így ő olykor tanít pár dolgot a színészkedéssel kapcsolatban, meg akaratlanul is rám ragad, ami most pont jól jön.
-Te, meg az imidzset Mr. Szoknyapecér-csapja meg a karom nevetve.-Ígérem, hogy anélkül, hogy reggeliznék veled, majd tízest adok, ha valaki értékelőlapot nyom az orrom elé rólad.
-Csak tízest? Ez fáj-játszom továbba-egy tízes skálán minimum tizenkettőt érdemlek.
-Na és a szerénységin?-Harap az alsó ajkába mosolyogva, mire ismét megbököm, ő meg erre ugrik egyet.
-Csak őszinte vagyok és ezt te is tudod Cicám.
-Jó, maradjunk annyiban, hogy ha elém nyomnak egy kérdőívet rólad, hogy értékeljelek egy egytől tízig terjedő skálán, akkor ráírom, hogy annyira jó vagy, hogy nem lehet ezen leírni, annyira jó vagy.
-Na ez már jobban hangzik-kacsintok rá, amitől az arca halvány pirossá válik.
-Egyébként tényleg jó volt-vált komolyra.-Ha tudnád, hogy egyes pasik itt a Campus-on mennyire nagyszájúak a csajok terén, aztán közben mennyire gázak-rázza a fejét édes fintorral.-De rólad igazak a pletykák. A partnered élvezete fontosabb neked.
-Nyilván az a lényeg, hogy ő élvezze, szeretem kielégíteni a lányokat és egyébként nekem is nagyon jó volt-simítom meg az alsó ajkát, amitől a lélegzete egy pillanatra megakad.-És most meséld el szépen, hogy milyen csávókkal kamatyoltál te, akik nem voltak jók-szökik vigyor az ajkaimra, mire ő dobhártyát simogató hangon felnevet.
-Ha belekezdek, akkor elbőgöm magam és végül mégis itt maradok reggelire.
-Nem baj, gyere. Sírd ki magad Apuci vállán-tárom szét a karjaim, de újra felnevet.
-Apuci? Mi ez a becenév? Ugye nem fogsz elfenekelni?
-Csak, ha szeretnéd-kacsintok rá újra, amitől ismét felkacag.
-Majd talán legközelebb Apuci, de köszi-száll ki az ágyból és elkezd öltözködni.
-Lesz legközelebb?-Húzom fel a szemöldököm szemérmetlenül méregetve, ahogy igazgatja a ruháját a combján.
-Csak, ha te is szeretnéd-fésüli át a kócos haját az ujjaival.
-Szóval tisztázzuk-ülök fel-, elmondod, hogy mennyire élvezted, azt mondod, hogy bármikor vevő lennél még egy éjszakára, de nem maradsz reggelire?
-Mért fontos neked annyira az a reggeli?-Térdel vissza az ágyra mosolyogva.
-Csak próbálom megérteni a logikád.
-Ne próbáld-ráncolja az orrát a fintorral, amit vág, s megrázza a fejét.-Megyek, majd beszélünk-ad puszit a számra, majd feláll.-Amúgyis Nate miatt aggódtál este, úgyhogy nézz rá, hogy hazaért-e.
-Hazaért-ülök fel a hajamba túrva.
-Honnan tudod?
-Onnan, hogy egy csajjal volt, méghozzá a hangosabb fajtából. Amikor a zuhany alatt csináltuk, hallottam, ahogy visongat, miközben ők is csinálták.
-Azta-esik le az álla-, nem tudom, hogy le legyek nyűgözve, amiért arra is tudtál figyelni pasi létedre, vagy sértődjek meg, amiért nem voltál teljesen ott velem.
-Én az előbbire szavazok-bújok a bokszerembe, majd kimászom az ágyból és felveszem az egyik melegítő nadrágom, hogy takarjon lent.-Ott voltam veled, csak feltűnt, hogy Nate sincs egyedül. Tudod, nem elég vastagok a falak-vonok vállat.-Örülj, hogy figyelem a környezetet, képzeld el, ha egy gyilkos jön be és mindkettőnkkel végez? Akkor ma már halottak lennénk.
-Túl sok krimit nézel Sage-dzsel-nevet fel a szemembe nézve.
-Honnan tudod, hogy nézek vele ilyeneket?
-Én is színésznőnek készülök. Azonosak az óráink és egy csomószor beszél arról, hogy mennyire szeret veled lenni, meg, hogy mit csináltok olyankor és azt is elmesélte, hogy mennyi mindent köszönhet neked.
-Komolyan ilyenekről beszél neked?-Kerekednek el a szemeim hitetlenül.
-Persze, egyfolytában rólad beszél. Ha nem ismernélek titeket, akkor azt mondanám, hogy egymásba habarodtatok. Tudod, hogy hogy meglepett, amikor azt mondta, hogy Jace és ő randiznak? Azt hittem, hogy azért szakított az előző barátjával, mert rájött, hogy nem fog menni, mert te a képben vagy.
-Nem, sajnos az előző pasija dobta őt, nem pedig fordítva-húzom el a szám, ahogy eszembe jut Sage könnyektől vörös tekintete, amikor megjelent az ajtómban a szakítás után.-És most Jace van neki-sóhajtok fel meggyötörten.
-Féltékeny vagy?-Néz a szemembe őszinte érdeklődéssel.
Komolyan hihetetlen, hogy ez a lány mennyire kedves. Szerintem nem is lehetne utálni. Mondjuk egyesek így is megteszik, mert állati jól néz ki és féltékenyek rá, de arról nem tehet, hogy bombázónak született.
-Nem, csak Jace és én...nos maradjunk annyiban, hogy nem a legjobb a kapcsolatunk.
-Sage miatt?
-Nem, ez még gimibe húzódik vissza, mindegy is. A lényeg, hogy esküszöm, hogy tegnap este csakis veled voltam fejben is, testben is és lélekben is.
-Hiszek neked-simítja meg az arcom, majd még egy finom csókot lehel az ajkaimra.-Mostmár tényleg megyek. De holnap beszélünk-simítja meg a mellkasom, aztán elindul kifelé, de követem.
-Lekísérlek.
-Újabb jó pont doktor úr-fogja meg a kezem.
-Még nem vagyok orvos.
-De leszel, tudom. Érzem a zsigereimben.
-Remélem, hogy igazad lesz-hagyja el egy reszketeg sóhaj a számat, ahogy eszembe jut az indok, amiért elkezdtem a Brighton orvosiját.
-Valami rosszat mondtam?-Kezdi fürkészni az arcom, de megrázom a fejem.
-Dehogy, semmit, csak eszembe jutott egy rossz emlék.
-Szeretnél róla beszélni?
-Hosszú lenne és akkor kénytelen lennél maradni egy reggelire, mert bizony kizárt, hogy elmeséljek egy hosszú történetet egy hölgynek az ajtóban.
Luna az órára pillant a falon, majd vissza a szemembe és elenged egy halvány mosolyt.
-Tudod mit? Talán egy reggeli belefér.