Sage:
A két fiú tátott szájjal, teljesen döbbenten és hitetlenül merednek rám a kijelentésem után, ami nekem szélesebbé varázsolja a mosolyom. Ezt a két izompacsirtát nem könnyű elhallgattatni, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra, hogy nekem ez sikerült. Másfelől viszont...gőzöm sincs, hogy ezt mégis hogyan gondoltam.
-Figyelj, Kicsim-ocsud fel elsőnek Nathaniel a döbbentségből, s a két kezével fogja meg az enyémet-, véletlenül sem szeretném megkérdőjelezni a beszélőkédet, vagy azt, hogy elintézel mindent, amit csak akarsz, de Melody nem olyan egyszerű eset ilyen téren és ezt talán te tudod a legjobban. Mel nem randizik, ahogy Nate sem. Csakis egy éjszakát tölt egy fiúval, ha olyan a hangulata és, ha van köztük bármilyen bizsergés, vagy vonzalom. Bár utóbbi teljesen érthető, az, hogy nem randizik, azzal nem tudsz mit kezdeni. Persze, mint mondtam teljes mértékben bízom benned és nem szeretném veszekedéssel indítani a kapcsolatunkat, még véletlenül sem, de ezt számításba kell venned-néz mélyen a szemembe csokibarna íriszeivel.
-Azért, mert együtt vagyunk, nem kell félned attól, hogy nem tetszik majd a véleményed-simítom meg az arcát mosolyogva.-Több, mint egy évig legjobb barátok voltunk, tudom jól, hogy milyen vagy. Talán jobban, mint bárki.
-Tudom, csak nem akartalak megbántani-ad puszit az ujjamra finoman.-De ebben az esetben, sokkal rosszabban tálalom, amit az előbb finoman kifejtettem. Annak az esélye, hogy Melody belemegy egy duplarandiba, egyenlő a nullával.
Ezt én is tudom.
Igazából fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt. Talán csakmert látni akartam Nate reakcióját, ami valljuk be, hogy fenomenális volt, ugyanis még mindig döbbenten pislog rám, de arról viszont halványlila gőzöm sincs, hogy ezt hogyan fogom tovább vinni. Biztos, hogy megpendítem Melnek. Ahogy az is biztos, hogy valahogy rá fogom venni arra, hogy igenis eljöjjön a duplarandira. Makacs lány vagyok. Ő is az, de vannak praktikák, amiknek ő sosem tud ellenállni. Talán nem szép dolog lekenyerezni, de ezt a fejembe vettem és, mint említettem, makacs ember vagyok és az azt jelenti, hogy ezt végig is fogom csinálni. Ha kell, akkor lekenyerezem és egy életre az adósa leszek. Ezt még alaposabban át kell gondolnom az biztos. Meg az is biztos, hogy ebben most nyakig benne vagyok.
Azonban nincs az a pénz, hogy ezt hangosan ki is mondjam és beismerjem, hogy pácba kevertem saját magam.
-Majd meglátjuk-felelem egy vállrándítással.-Ahogy te is mondtad, kell neki, hogy legyen kémia a sráccal, mint az emberek kilencvenkilenc százalékának. Nate és Melody között pedig láthatóan van. Megoldom, az legyen az én gondom, hogy hogyan. Na mit mondasz, Szépfiú?-Pillantok Nate-re és rátámaszkodom az egyik székre elválva Nathanieltől.-Ha ráveszem Melt, hogy legyen ő a lány, akivel randira mész, akkor hajlandó vagy kipróbálni? Csak egyetlen este, hacsak utána nem akartok majd többet-mosolyodom el újra, ahogy belegondolok.
Nate és Mel szerintem sokban hasonlítanak, viszont van köztük pontosan annyi ellentét, ami kell egy kapcsolatban. Nem akarom őket összehozni, ha ők nem akarják, mert az ő életük és felnőtt emberek, de szerintem kár lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget. Maximum nem lesz belőle semmi. Az is lehet, hogy barátok lesznek. Mármint szorosabb barátok, mint most. Az is jót tenne Melody lelkének, ami annyira be tud zárkózni mások előtt. Nemcsak, hogy be tud, de be is szokott. Azonban, amikor a kórházba megjelent a két fiú, mikor anya bekerült, nem kerülte el a figyelmem, hogy Nate mennyire kedves és gyöngéd volt vele.
-Nincs kötelezettség, se szabályok. Csak egy randi, ami, ha jól alakul, akkor talán egy csodás, falakat rengető éjszakába csap át-szűkítem össze a szemem, miközben tovább szugerálom a fiút.-És nem is kell feltétlen kapcsolatban végződnie. Persze csak, ha nem félsz-vetem be az aduászom, amit tudom, hogy minden pasi utál.
Na jó...mi nők sem szeretjük, ha ezzel jönnek nekünk.
-Tudod mit?-Csap az asztalra felvillanyozva, majd mélyen a szemembe néz.-Legyen. Ha rá tudod venni Melt, hogy elmenjen egy randira, akkor benne vagyok a duplarandiban. De-emeli fel a mutatóujját és alaposan kihangsúlyozza a szót-, nem vethettek el majd olyan megjegyzést, ami arra utalna, hogy össze akartok hozni minket; nem jöhetnek a másik pozitív tulajdonságainak előszedegetése és nem kérdezgethettek majd a következőről, mert ez egyszeri alkalom lesz. Így is áll az alku?-Nyújtja felém a kezét, én pedig az alsó ajkamba harapva elgondolkozom.
-Jó, legyen-nyújtom én is a kezem felé, de mielőtt megráznám azt, én is elmondom a feltételeimet.-De, ha rákérdezek arra, hogy élvezted-e, akkor őszintén kell válaszolnod; csak azért, hogy ne kelljen a gatyádban tartanod a farkad, nem mondhatsz le Melről, amennyiben megtetszik úgy komolyabban és a legfontosabb-hajolok közelebb hozzá és ismét mély szemkontaktust veszek fel vele-, ha megbántod a legjobb barátnőm, akkor letépem a tökeidet és megetetem veled, hiába bírom a képed.
Nate egy pár másodpercig dolgozza fel azokat, amiket mondtam, de aztán a telt ajkai egy magabiztos, féloldalas mosolyra görbülnek.
-Megegyeztünk-rázza meg a kezem.-De szerintem engem jobban kell félteni a barátnődtől, mint őt tőlem.
-Szerintem ne jussunk el addig, amíg ezt ki kell deríteni-felelem határozottan, majd a barátomra nézek.-Nat, elvágod kérlek a kézfogásunk?
Nem pontosan tudnám megmondani, hogy Nathaniel most döbbentebb, vagy akkor volt az, amikor meghallotta, hogy Melt akarom beszervezni Nate randipartnerének. Az biztos, hogy nekem egy nap alatt, sőt, egy reggel alatt kétszer sikerült ledöbbentem, ami azért elég ritkaságnak számít.
-Persze-pislog nagyokat, aztán megrázza a fejét, hogy összeszedje magát, majd ide jön és eleget tesz a kérésemnek.-Nem tudom, hogy ezt hogy csináltad, de az biztos, hogy még jobban csodállak, mint eddig-ad szűzies csókot a számra vigyorogva, majd visszamegy csinálni még egy kávét a legjobb barátjának.
Amint a sütő jelezni kezd, én is visszatérek a korábbi elfoglaltságomhoz és kiszedem a sütiket, majd egy tányérra pakolom őket.
-Ha kell még, akkor csinálok-ülök az asztalhoz középre téve a tányért, s kortyolok egyet a kávémból.-És kóstold meg, mielőtt lefikázod, hogy börtön kaja-mutatok szigorúan a velem szemben ülő fiúra.
-Igenis Asszonyom-tiszteleg, majd már el is vesz a reggeliből egyet.-Kösz, Haver-biccent hálásan Natnek, amint megérkezik a kávéja.-Egyébként a barátnőd sokkal ijesztőbb tud lenni, mint amilyennek látszik. Vagy most csak jobban félek, mivel már a barátnőd és tudom, hogy szétrúgod a seggem, ha úgy van-kortyol a reggeli italából, miközben Nat leül mellém és átkarolja a vállamat.
Mind a kettőnkből kicsal egy kacajt, de inkább nem reagálok erre. Féljen is tőlem.
Amúgy sosem bántanám őt, de ezt neki nem kell tudnia. Igazán élvezem, hogy van, aki tart tőlem az aprócska termetem ellenére. Meghát...elég vicces, hogy az pont egy nálam majdnem kétszer magasabb focista. És pontosan tudom, hogy azért fele annyira sem fél, mint azt előadja.
-Van is miért-vigyorodik el Nat, majd a sütimbe harap.
Én is elveszek egyet a tányérról, mielőtt a hasam hangos korgásba kezdene, majd őket figyelve elkezdek nyammogni rajta.
-Hát tudom, tapasztaltam az elmúlt öt percben, mióta itthon vagyok-harap a reggelibe ő is, majd amint lenyeli, rám néz.-Fejet hajtok előtted, igazad van, ez tényleg finom.
-Örülök, hogy ízlik-szökik őszinte mosoly az ajkaimra.
Komolyan jól esik, hogy még neki is ízlik, pedig tudom, hogy mennyire nincs oda a zabkásáért például.
-Egyébként, hamár így felhoztad Melt-kezdi Nat felvezetni az új témát.-Mondjátok már, csak nekem tűnt fel tegnap, hogy Hunter ráhajtott? Meg aztán az, ahogy Melody kikosarazta?
-Mel folyton kikosarazza-vonok vállat, de a tekintetekből látva, nekik ez a válasz nem elég.
-Akkor ezekszerint nem először mozdult már rá?-Vonja fel a szemöldökét Nate kíváncsian.
-Maradjunk annyiban, hogy Hunter és Melody kapcsolata elég...érdekes.
-Mi a helyzet köztük?-Kérdezi Nat egy újabb süteményért nyúlva.-Csakmert Mel úgy kerüli szegény srácot, mint a tüzet, de azt határozottan kijelentette tegnap, hogy nem utálja őt. Akkor mi ez az egész?
-Őszintén, ezt Melen kívül egyikünk sem tudja pontosan. Még Hunter sem-húzom el a számat.
Kicsit sajnálom a srácot. Persze tudom, hogy nem egyszerű, hiszen, ahogy azt Nat is észrevette, Hunter a tesókódex ellenére rámozdul néha Melre, de ettőlmég nagyon rendes srác. És igen, megvan a maga stílusa-mint mindenkinek-, de a szíve a helyén van és tudom, hogy mennyire zavarja ez a helyzet Mellel.
-Ezt kifejtenéd kérlek?-Pislog türelmetlenül Nate én pedig az alsó ajkamba harapok.
Nem tudom, hogy mit mondhatok el, vagy mit nem. Mondjuk kétlem, hogy tudnék olyat mondani, amit nem kéne, tekintve, hogy tényleg nem tudok sokat én sem. Mel ezt az egy dolgot még nekünk sem mondta el. Valószínűleg azért sem, mert Des ikertesójáról van szó.
-Nos, mint mondtam, én sem tudom, hogy pontosan mi ez az egész. Meg, hogy Melody miért zárkózott ennyire el Huntertől, mert tényleg nem utálja. Ha valami baj lenne a sráccal, akkor tuti, hogy az elsők között állna ott, de tény, hogy úgy kerüli a mindennapokban, mintha maga lenne a gonosz. Tizenöt éves korunkban Mel életében történt egy tragédia, ami eléggé megviselte. Ezt nem fogom kifejteni, majd, ha akarja, ő elmondja, de a lényeg, hogy akkor kezdődött ez az elzárkózás. Abban az időszakában elég sok rossz összejött neki és mire észbe kaptunk, már egyáltalán nem állt szóba Hunterrel, ha nem volt muszáj, pedig régen kábé a legjobb barátja volt. Szegény srác meg tényleg azt se tudja, hogy mi történt-sóhajtok elkeseredetten, s a fejem Nat mellkasára hajtom.
-Ezt nem is tudtam-kezdi a vállam simogatni Nat, én pedig csak újabb szájhúzással tudok reagálni.
-Ezt szinte senki nem tudta.

Nathaniel:
-Izgulsz?-Pillantok a térdén doboló barátnőmre a kocsiban ülve.
Nemcsak, hogy dobol a térdén, de folyamatosan piszkálja a nyakláncát, amit tőlem kapott. Valamint egyfolytában rágcsálja az alsó ajkát, amit ezekszerint feleslegesen kent ki szájfénnyel.
-Nagyon-vágja rá, s rám vezeti a tekintetét.
-Dehát már nem egyszer találkoztál a családommal és tudod, hogy imádnak téged-teszem a kezem a combjára, s megfogom a kezét.-Ne harapdáld a szád, mert eltereled vele a figyelmem-vonom össze a szemöldököm, amivel mintha kicsit oldanám benne a feszültséget, halványan elmosolyodik.
-Tetszik, ha harapdálom a szám?-Hajol közelebb, amitől megcsap a cseresznyés illata.
-Beindítja a fantáziám, az biztos-bólintok nagyot nyelve, s inkább visszavezetem a tekintetem az útra, mielőtt balesetet szenvednénk, mert a barátnőm eltereli a figyelmem.
Nem titok, hogy már jóval azelőtt vonzott testileg, minthogy barátok lettünk és ugyan tény, hogy nem akarom elsietni vele a dolgokat, mert nem tudom, hogy hogy reagálna, de rohadtul vágyom azokra, amik álmomban megrohamoznak. Mocskos dolgok. Dehát, senki sem mondta, hogy szent vagyok. És nem mellesleg, lassan több, mint egy hónapja nem voltam nővel, ami a kisebbik változatomnak új és nagy szenvedés. De Sage-re megéri várni. Bármennyit.
-És, ha én pontosan azt akarom?-Búgja a fülembe, amitől nekem az egész testem libabőrös lesz.
Tagadhatatlan, hogy Sage is vonzódik hozzám testileg már elég régóta. Amikor épp szingli volt, láttam, hogy hogyan méreget, de sosem gondoltam volna, hogy bármikor is gondol rám úgy, mint szexuális partnerre. Vagyis egészen addig nem, amíg meg nem kérdeztem, hogy előfordult-e már, hogy rám gondolt, amikor ő egyedül...nos...elvolt a szobájában magával. Akkor azt válaszolta, hogy már igen. Azt hiszem, hogy nem kell részleteznem, hogy ez a válasza mit okozott nálam.
-A családi ünneplés előtt szeretnéd felhúzni a friss barátodat?-Kérdezem, s ügyelek rá, hogy ne hallja a hangomon azt, amit érzek.
-Elég izgalmas lenne-feleli, s ahogy a göndör fürtjei a vállamnak ütköznek, érzem, hogy bólogat.
-Az előbb még izgultál, hogy találkoznod kell velük, pedig nem egyszer történt ez már meg, most meg már be akarsz indítani, miközben oda megyünk. Elég hullámzó hangulatod van-pillantok rá egy másodpercre, majd vissza az útra.
-Igen, mert most először találkozom velük úgy, mint a barátnőd és nem csak mint egy csak barát-feleli, majd visszadől az ablaknak és megfogja a kezem.-És attólmég, mert izgulok, lehetnek vágyaim. Főleg, ha azok elterelik a figyelmem.
-Hát...ha annyira előtörnek azok a vágyak, kénytelen leszek kielégíteni őket-hajtok be a feljáróra, de a szemem sarkából látom, hogy Sage megborzong.
Talán, miután több, mint egy évig barátok voltunk és jobban ismerjük egymást, mint bárki és még szexuális témáink is bőven voltak, akkor nem tudom elsietni. Főleg úgy nem, hogy Sage esetében nem csak egy éjszakáról van szó, hanem arról, hogy tényleg szeretem. Utoljára gimiben szeretkeztem és nem csak dugtam egyet. Igazán szeretném megtapasztalni, hogy milyen az, amikor őszinte szerelemből fekszel le valakivel, akiről tudod, hogy nem fog átverni, nem úgy, mint régen.
-Hát azt hiszem, hogy igen-harap újra az alsó ajkába, majd kiszáll a kocsiból és kiveszi az ajándékokat, amiket a bátyámnak és a szüleimnek vett.
Mondtam, hogy nem kell, de ragaszkodott hozzá, így a bátyám a kedvenc borát kapta, anya a kedvenc csokoládéját, apa pedig a legjobban szeretett whisky-jét. Mindig is hozott valamit nekik, amikor hozzánk jött, de ez azért elég erős volt. Mondjuk Sage olykor hajlamos ilyen téren túlzásba esni, szóval annyira nem lepett meg és tudtam, hogy vitatkozni sincs értelme, szóval inkább ráhagytam.
-Elvegyek valamit?-Kérdezem, miután bezártam a kocsit.
-Nem kell, bírom-ad puszit az arcomra.-Menjünk-mosolyodik el édesen, én pedig a derekát átkarolva indulok az ajtó felé, miközben igyekszem lehűteni a felforrt vérem.
Végre megint itthon vagyok. Már hiányzott a családom és annak ellenére, hogy anno az a tragédia történt velünk, mindig szívesen jövök haza. A családunk még szorosabb lett az öcsém halálával és bár már felnőtt vagyok, elég családcentrikus és igenis hiányoznak, ha nem vagyok velük. Éppen ezért pedig szeretek hazajönni hozzájuk.
-Nahát, itt vagytok? Már kezdtem azt hinni, hogy az én focisztár öcsikémnek jobb dolga is akadt, mint idejönni-nyit ajtót a bátyám vigyorogva, majd szorosan megölel és megveregeti a vállam.
-Csak szeretted volna, hogy több süti jusson neked, de ne aggódj, itt a király-mutatok végig magamon, mire a bátyám megforgatja a szemét.
-És látom, hogy egód sem maradt otthon-vág vissza majd a mellettem álló lányra pillant.-Sage, de jó újra látni-öleli meg a barátnőm, akinek az arcára hatalmas mosoly szökik.
-Én is örülök, hogy megint láthatlak, Mitch-simogatja a bátyám hátát, majd amikor elválnak, odanyújtja neki a megfelelő ajándékzacskót.-Ezt neked hoztam.
-A legjobb vagy, de nem kellett volna-ad puszit az arcára, s miközben elindul befelé, hozzáteszi.-Öcsikém, igazán összeszedhetnéd magad végre, mielőtt Sage végleg egy másik fiút választ helyetted.
-Igazából már összeszedtem magam-karolom át ismét a barátnőm derekát, de ahogy Mitch megtorpan, mi a hátának megyünk, aztán le is pattanunk róla.
A nagytesóm olyan lendülettel fordul felénk, hogy mind a ketten hátrálunk tőle egyet a hirtelen mozdulat elől, nehogy véletlen leüssön.
-Összeszedted magad?-Szaladnak fel a szemöldökei a homlokán, nekünk pedig Sage-dzsel egyszerre görbülnek felfelé az ajkaink.
Tekintve, hogy olyan jó barátok voltunk, mint amilyenek valószínűleg az, hogy a derekát átkarolva pihen a kezem, nem olyan nagy dolog, mivelhogy ezt eddig is csináltuk. Alig vártam ezt a pillanatot, mert kíváncsi voltam Mitch reakciójára, minekután folyamatosan azzal jött, hogy hülye vagyok, amiért nem vagyok még együtt a legjobb lány barátommal.
-Igen, összeszedtem-bólintok, majd a tekintetem a mellettem álló, vörös szépségre vezetem.-Tegnap megkértem, hogy legyen a barátnőm.
Mitch pár másodpercig emészti a szavaim, de aztán hatalmas vigyor szökik az arcára, majd mind a kettőnket újra megöleli.
-Gratulálok gyerekek, sokáig, meg minden. Erre ma pezsgőt bontunk-füttyent, miközben újra elindul befelé.
-Köszönjük-bújik hozzám Sage még mindig mosolyogva, s nekem forróság keletkezik a mellkasomban.
Tényleg hülye vagyok, hogy ezt nem akartam előbb átélni.
-Mitch, az öcséd volt az, vagy megint valaki, aki el akart adni egy rakat vackot nekünk?-Hallom meg édesanyám hangját a konyhából, amitől a forróság tovább terjed a testemben.
Annyira régen hallottam már élőben. Telefonálni szinte minden héten szoktunk, de az nem ugyanaz. Élőben sokkal jobban szeretem hallgatni.
-Az öcsém volt, a barátnőjével-feleli Mitch, mire anya azonnal felkapja a fejét, s amint meglát minket, a szemei boldogan csillannak meg.
-Csakhogy ide is eljutottunk-rohan azonnal oda hozzám a sütőtől és szorosan magához ölel.
Nem hiszem el, hogy mindenki ezzel jön.
De már nem is nagyon érdekel. Azzal a lánnyal vagyok, akit mindennél jobban szeretek és a családom is kedvel. Ennél tökéletesebb nem is lehetne.
-Én is örülök, hogy látlak, anya-szorítom magamhoz a vékony testét mosolyogva.
-Jaj, ne csináld már, tudod, hogy én örülök neked-csap a mellkasomra finoman, szigorú pillantást vetve rám, majd a bátyámra néz.-Mitch, szólj apátoknak, hogy itt vannak, kérlek.
-Azonnal-biccent mosolyogva, aztán elindul fel, gondolom apa dolgozójába.
-Sage, de jó, hogy újra itt vagy-ölelgeti meg a barátnőmet is, majd az asztal felé mutat.-Üljetek csak le, mindjárt eszünk. Nat, a kedvenceidet csináltam neked.
Ugyan sokszor előfordult, hogy dadusok vigyáztak ránk, amikor kicsik voltunk és megvoltak a magunk szakácsai és takarítónőink is, de anya amikor csak tudott, mindig főzött és kitakarította ő maga a házat. Jobban ment nekünk mindig is, mint az átlagnak, de sosem hencegtünk vele és mindig úgy neveltek, hogy a jóért meg kell küzdenünk. Nem voltunk elkényeztetve és a csillogás ellenére megvoltak a magunk gondjai. A pénz nem minden. Sok rosszat átéltünk, kezdve Luke elvesztésével például. Ráadásul világ életünkben adományoztunk. Hiába hiszi mindenki, hogy gazdag ficsúr vagyok, ez messze nem így van.
-Mrs. Hale, ezt önnek hoztam-nyújtja át az ajándékot Sage, mire anya szemei elkerekednek.
-Kincsem, nem kellett volna-puszilgatja meg a lányt.-És mondtam már, hogy tegezz nyugodtan.
-Tudom-pirul el Sage édesen-, de tudja, hogy nem megy. Megengedi, hogy segítsek?
-Kedves vagy, de minden kész van. Én csak kirakom a levest, aztán mindenki szed magának, amennyi csak jól esik, úgyhogy üljetek csak le.
Elindulunk az asztal felé, de mielőtt kihúznám a széket a barátnőmnek, apa belép a konyhába.
-Jól hallottam, hogy itt az én kedvencem?-Kérdezi, majd magához öleli Sage-et.-Ja, meg te is Fiam-veregeti meg a vállam, belőlem pedig kiszakad egy kacaj.
-Te is hiányoztál apa-ölelem meg, amint elengedi a lányt.
-Te is nekem-simogatja meg a hátam.-Örülök, hogy itt vagy. A legutóbbi meccs nagyon jó volt.
-Mert jó volt a szurkolótáborom-pillantok Sage-re, akinek az arcát ismét elönti a pír, miközben helyet foglal az asztalnál.
Apáék nem mindig tudnak ott lenni a meccseimen, sőt, a szoros beosztásuk miatt szinte soha-nem úgy, mint régen-, de mindig visszanézik azokat, amiket adnak a tévében és amiket nem, azokat pedig a Brighton oldalán és minden alkalommal felhívnak és megvitatjuk az adott meccset. Tudom, hogy ez nem mindenkinek adatik meg, szóval az öcsém elvesztésétől eltekintve, nem nagyon tudnám szerencsésebbnek hívni magam.
-Meséljetek-ül le anya is a leves letétele után.-Hogy alakult a kapcsolatotok ebbe az irányba végre?-Pislog kíváncsian, mint egy tini.
Jellemző rá, de én így szeretem.
-Nos, az egy nagyon hosszú történet-feleli Sage rám pillantva, s megfogja a kezem az asztal alatt.
-Szerencse, hogy tengernyi időnk van-ül anya mellé apa, miután eltette a whisky-t, s összefonja anyáéval az ujjait, miközben kedvesen mosolyog.
Ez már nagyon kellett.