Sage:
Pár nappal később, amikor kijövünk anyától, ő már lényegesen jobban van. Nyilván még nem futkos és ugrándozik, meg a fájdalmai is megvannak, de sokkal jobb az állapota, mint a műtét utáni napon. Aznap szinte azonnal világossá vált a szüleimnek, hogy sírtam, de nem gondoltam, hogy jó ötlet megosztani velük, hogy becsípve legyalogoltam egy negyed órás útat hajnalban, hogy megcsókoljam Nathanielt, miközben barátom van, s kábé bármit csináljak a legjobb fiú barátommal. Arról nem is beszélve, hogy össze-vissza beszéltem előtte és amikor ruhát adott, hogy lefeküdjek aludni, közöltem vele, hogy maradjon bent, amíg átöltözöm. Ezeket határozottan nem jó ötlet megosztani a szüleimmel, Trinity-nek pedig megígértem, hogy majd megosztom vele, ha készenállok. Úgyhogy apáéknak csak annyit mondtam, hogy összekaptam a lányokkal és Nattel is volt egy kis veszekedésünk, Jace-szel meg nem a legjobbak a dolgok mostanság és besokaltam. Szerencsére nem feszegették a dolgokat, hanem hagyták, hogy rendezzem magamban a történteket. A baj csak az volt, hogy nem sikerült. Főleg úgy nem, hogy Nat látogatta anyát és mindig vitt neki valami apróságot, ami minden egyes látogatásnál az arcomba röhögött.
-Rendes Nathanieltől, hogy így látogatja anyát-próbálkozik beszélgetésbe keveredni Trinity, de én csak nézek ki az ablakon és egy hümmögéssel reagálok.-A lányok is voltak bent nála, tudtad?
-Anya mondta-motyogom az ablaknak támasztott fejjel, s nézem, ahogy a táj elsuhan mellettünk.
Azt hiszem kijelenthetjük, hogy nem sikerült visszanyerni a régi énem, ami homályba került a majdnem erőszak után. De legalább már a rémálmok nem olyan sűrűek, mint eddig. Végülis mindennek megvan a maga előnye és hátránya.
-És azt tudtad, hogy a srácok is benéztek? Még Nate is velük volt-fut neki újra, de most sem kap nagyobb aktivitást.
-Igen, ezt is mesélte anyu.
-Nate melyikőtöknek akar udvarolni?
-Passz-vonok vállat.-Talán Melnek, de ő nem a lehorgonyzós típus-teszem hozzá, majd hangosabbra veszem a zenét, ő pedig nem próbálkozik tovább, csak egy elkeseredett sóhajtást hallatt.
Vagyis hazáig nem próbálkozik tovább.
Épp a vendégszobában kuporgok az ágyon és írom az egyik történetem, miközben üvöltetem a fülembe a zenéimet, amikor kinyílik az ajtó. Felkapom a fejem, de nem reagálok, csak amikor Trinity idejön hozzám, megfogja a telefonom és kihúzza a fülesem belőle, ezzel megállítva a zenét.
-Hékás-kapom ki a fülemből a kütyüt.-Mi az már?
Trinity a mobilom az éjjeliszekrényre rakja, majd leül velem szemben az ágyra egy hatalmas sóhajjal.
-Nézd-kezdi felvezetni a dolgot-, nem tudom, hogy mi történt közted, a lányok között, meg Jace-szel és Nathaniellel, és tudod, hogy addig maradsz nálunk, ameddig csak akarsz, de valami nagyon nem okés. És én nagyon aggódom érted-veszi el a tabletet, amin írtam, majd azt is lerakja a telefon mellé és megfogja a kezem.-A lányok ma is kerestek, Nat nekem írt, hogy mi van veled, de nem tudok neki válaszolni annál többet, hogy árnyéka vagy önmagadnak, mert nem mondasz semmit. Nem jössz ki hozzánk filmezni, vagy vacsorázni esténként; nem reagálsz pár szónál többet, ha beszél hozzád az ember; nem válaszolsz az üzenetekre sem a lányoknak, sem a fiúknak és Isaac is baromira aggódik már, akárcsak anyáék, vagy én. Nem tudok segíteni, ha nem mondod el, hogy mi történt-rázza meg a fejét és nagyot nyel.-És nem elég annyi, hogy összekaptál a többiekkel, ahogy azt is tudom, hogy anya balesete sem az, ami ezt váltotta ki belőled.
-Azért ne nevezzük balesetnek. Meglőtték-felelem mereven, de most is kiráz a hideg, ha csak rágondolok.
Az emberek azt hiszik, hogy miután valaki túlél egy ilyen traumát, akkor olyan könnyű azon átlendülni és feldolgozni, de ez messze nem így működik. Ha ilyen történik egy szeretteddel, akkor teljesen átértékeled a dolgokat. Akaratodon kívül is elkezdesz félni bizonyos helyzetektől és emberektől. Rettegsz, hogy újra bekövetkezik és nem leszel majd ilyen szerencsés. Megjelenik az álmaidban és mindig kicsit jobban fogsz aggódni azért, akivel ez megtörtént korábban. Mióta anyával ez történt, sokkal jobban szemügyre veszek egy-egy gyanúsnak látszó alakot és még annyira sem bízom bizonyos helyzetekben, mint addig.
-Tudom, hogy mi történt vele, én is ott voltam mellette-válaszol keményen.-De ismerlek-vesz vissza újra-és tudom, hogy nem ez az igazi bajod. Szóval kérlek Sage, mondd el végre, hogy mi van, hogy segíteni tudjak, mert nem bírom tovább nézni, hogy így szenvedsz.
A szemem égni kezd, ahogy eszembe jutnak a történtek. Ahhoz, hogy pontosan el tudjam mondani neki, hogy hogyan lyukadtam ki ide, el kell mondanom azt is, amit Luke tett velem, pedig arra már próbáltam nem gondolni, mióta eljöttem. Miután kisírtam magam Trinity kocsijában aznap, azóta igyekeztem nem sírni és kifejezetten jól ment. Azonban most minden elfojtott könny előtör.
-Az nagyon hosszú mese lesz Trinity és nem biztos, hogy készenállsz hallani ezt-remeg a hangom, miközben a sós cseppek égetik az arcom.
-Tudni szeretném-csúszik mellém és magához ölel.-Úgyhogy ne kímélj-simogatja a vállam és nekidönti a fejét az enyémnek.
Lehunyom a szemeim és veszek egy mély levegőt, hogy meg tudjak szólalni, de így sem tudom legyőzni a könnyeket és a remegő hangomat.
-Az egész hetekkel ezelőtt kezdődött-kezdem el mesélni, s innentől a szavak ömleni kezdenek belőlem.-Átmentem Jace-ékhez, mert arról volt szó, hogy aznap délután náluk leszünk, de amikor odaértem, Jace nem volt ott, csak Luke. Mondta, hogy menjek be, mert Jace nem sokára otthon lesz, én pedig eleget tettem a kérésének, de gőzöm sincs, hogy miért-rázom a fejem és érzem, hogy Trinity teste megfeszül, ahogy sejti, hogy mi lesz a vége a történetnek.-Eleinte rendes volt, de aztán túl kedves lett. Rám mászott, megcsókolt és elkezdett simogatni. Benyúlt a bugyimba, én pedig teljesen lesokkoltam. Végül sikerült ellöknöm és eljöttem onnan, és szerencsére nem történt több, de után két hétig rémálmom volt. Nem igazán beszéltem senkivel, csak ugye veletek, de nem akartam mondani. Nem tudtam mondani. Megromlott a viszonyom Jace-szel, mert ahányszor csak hozzám ért, eszembe jutottak a történtek. Mondjuk eléggé szart is a fejemre. Nathaniel viszont helyette is aggódott. Folyamatosan látogatott és próbált segíteni, de ő sem tudta, hogy mi van. Aztán, amikor anya kórházba került, először Jace-t hívtam, mivel elvileg ő a barátom, de lerázott. Közölte, hogy majd holnap együtt bemegyünk hozzá, de most nem ér rá. Nat viszont megjelent-remeg meg a testem, ahogy a sírás jobban kezd rázni.-Ott volt velem és ez többet jelentett bárminél. Este, amikor hazamentünk, a lányokkal elkezdtünk iszogatni, én pedig egy kicsit becsíptem és miután a többiek elmentek lefeküdni, átmentem Natékhez. Megcsókoltam és szinte szerelmet vallottam neki, de reggel betojtam. Csak az volt előttem, hogy mennyire hülyén érzem magam, meg, hogy ő nem így érez és barátom van, én pedig kábé tálcán kínáltam magam egy másik fiúnak, így elrohantam. Hazaértem és összetörtem. Kiakadtam a lányoknak, aztán pedig jött a fekete leves. Kiderült, hogy Jace a kapcsolatunk elején rámozdult Melody-ra, aki persze lekoptatta, de innentől pedig egyértelmű, hogy valószínűleg félrelépett mással és még Mellel is összepattantam. Kiborultam és akkor hívtál, hogy nem sokára ott vagy értem, én pedig muszáj voltam eljönni egy kis időre, hogy átgondoljam a dolgokat.
Egy ideig csend telepedik ránk. Trinity emészti a hallottakat, én pedig hosszú levegőket véve igyekszem lenyugtatni magam.
-Jelentsük fel Luke-ot-jelenti ki, amint összeszedte a gondolatait.
-Nincs értelme. Hetekkel ezelőtt történt és nem volt erőszak. Nem érnék vele semmit.
-Basszus-motyogja és szorosabban kezd ölelni.-Akkor ráküldöm Isaac-et. Vagy én magam herélem ki.
-Kérlek ne-rázom meg a fejem.-Próbálok túllépni a dolgon, nem akarok többet beszélni róla, vagy bármilyen balhét vele-nézek fel rá, s ugyan látom az arcán, hogy kicsit sem örül annak, hogy Luke ennyivel megússza, de miattam bólint.
-De azt ugye tudod, hogy a lányoktól felesleges elmenekülnöd? Voltak már veszekedéseitek és mindig meg tudtátok ezt beszélni. A tetejében Mel kétlem, hogy haragszik rád.
-Tudom-törölgetem a szemeim.-De nagyon szégyellem magam, amiért így reagáltam. Hülye voltam.
-Pontosan min vesztetek össze?
-Hát...nem kifejezett veszekedés volt, csak én ugye kiborultam, hogy megcsaltam Jace-t, ő pedig kissé lecseszett, hogy Nat végig ott volt nekem és még mindig Jace miatt aggódom és akkor mondta el, hogy a barátom, aki állítólag szeret, miket csinált.
-Tudod, hogy szeretlek, de én sem tudom, hogy miért vagy kiborulva a Nates dolog miatt. Láthatóan szereted. Jace pedig nem biztos, hogy a szerelmed, sőt...én a helyedben felképelném, közölném vele, hogy felejtsen el és ott hagynám a francba.
-Natnek nem kellek-szipogok, ahogy felülök és a szemébe nézek.
-Amikor ezt mondta, mégcsak fél éve ismertétek egymást, vagy annyi sem. Nat megváltozott és a kapcsolatotok is sokkal mélyebb lett. Tudod mi van húgi?-Törölgeti az arcomon maradt sós cseppeket a szemembe nézve.-Ha nem beszéled meg vele a történteket, akkor sosem fogod tudni, hogy benne mi játszódott le és, hogy vajon lát-e közös jövőt. Nem fogok hazudni, előfordulhat, hogy nem, de legalább tudni fogod. De egyébként nem egyszer láttalak titeket együtt és véleményem szerint Nat csak arra várt, hogy küldj neki egy jelet arról, hogy mit is szeretnél pontosan tőle.
-Félek, hogy elveszítem azért, amit tettem. Nem bírnám ki, ha többet nem lenne mellettem.
-És ez is azt bizonyítja, hogy kit is szeretsz igazán. Ne azt válaszd, akivel le tudod élni az életed, hanem azt, aki nélkül nem. Kizárt, hogy Nathaniel ne szeretne téged-ad puszit a homlokomra, majd újra magához ölel.-Elmondhattad volna ezt Picúr-simogatja a karom, én pedig pillanatok alatt nyugszom meg és álmosodom el a karjaiban.

Nathaniel:
-Ma elmegyek Trinity-hez és beszélek Sage-dzsel a szülinapomról és a történtekről-jelentem ki edzés után, miközben egy forró zuhanyt követően elkezdek öltözni.
-Gondolod, hogy hajlandó lesz szóbaállni veled?-Néz a szemembe Nate a pólójába bújva.
-Most le akarsz beszélni róla?-Húzom fel a szemöldököm állva a pillantását, mire ő megrázza a fejét.
-Eszemben sincs, örülök, hogy végre rászánod magad és összeszeded a tökeidet-teszi hozzá, mire bemutatok neki, de ezzel csak a vigyorát szélesítem az arcán.-Hiába intesz be nekem, már négy nap eltelt azóta, hogy Sage átjött hajnalban és meg...
-Halkabban-szólok rá, ahogy észreveszem, hogy Jace gyilkos tekintettel pillantgat felénk, valószínűleg a hallgatózás érdekében.
-Bocs-veszi csendesebbre magát.-Szóval már négy nap eltelt azóta, hogy megcsókolt és Trinity elmondta neked, hogy már neki is elmondta a történteket. Meg ne felejtsd el azt sem, hogy állításai szerint te vagy a befutó.
-Tudom, de ismerem Sage-et és azt is tudom, hogy amikor szüksége van egy kis időre, akkor tényleg szüksége van rá, nem csak hisztizik. Most pedig rengeteg dolog történt vele, ami miatt vágyik egy kicsit a magányra. Tetejében, ha tudok vele beszélni, akkor őszintén meg szeretném vele beszélni azt is, hogy mi történt vele akkor, amikor két hétre bezárkózott a szobájába és nem állt szóba kábé senkivel.
-Azért ésszel-biccenti oldalra a fejét.-Tudom, hogy mindenre választ szeretnél kapni és, hogy aggódsz érte, de az sem jó, ha egy ilyen konfliktus után mindent megpróbálsz tisztázni vele.
-Nyilván nem egyszerre akartam ráömleszteni a dolgokat. De meglep, hogy ilyen bölcs vagy a lányok terén, amikor életedben egyszer volt hosszabb kapcsolatod, az is véget ért nyolc hónap után, még a gimiben-vigyorodom ezúttal én el és mutat be ő nekem.
-Az, hogy nem volt hosszú kapcsolatom, mert nem akarom megvonni ezt a lányoktól-mutat végig magán-, az nem azt jelenti, hogy nem értem, hogy mi kell nekik. Szerinted miért van akkora sikerem köztük?
-Mert jó vagy az ágyban, de egyetlen pasi sem tudja pontosan megmondani, hogy mi kell egy nőnek. Ahogy a sztereotípiák és rengeteg csalódás miatt egy nő sem tudja, hogy mi kell egy férfinek. Ez egy remek macska-egér játék, ami általában a legtöbb gondot okozza a társadalmunkban a két nem között.
-Tudod-mér végig az állát simogatva, mint egy pszichológus-, amikor így beszélsz, akkor pont olyan vagy, mint egy orvos. Igazán lenyűgöző Dr. Hale, ha nem jön be a meló, igazán kiadhatnál egy könyvet az ilyen elméleteidből.
-Ezek nem elméletek, hanem tények-bújok a gatyámba.-Persze, ha pontosan tudnánk, hogy mi kell a másiknak, akkor elég unalmas lenne az életünk, szóval talán ez teszi jóvá is a dolgot-vonok vállat és a pólómat is magamra veszem.
-Na ez viszont már filozofálás-nevet fel a hajába túrva.-Az, hogy szülinapod lesz, nem jelenti azt, hogy úgy is kell viselkedned, mint egy ezer éves bölcsnek. Kérem vissza a legjobb barátom.
-Te viszont igazán lehetnél komolyabb néha-bokszolok a vállába, mire a mellkasához kap.
-Ez fájt. Igenis komoly vagyok, amikor kell.
-Ez igaz-ismerem el, miután ez alatt az egész Sage-es dolog alatt mellettem volt és tényleg komolyan kezelte a helyzetet.
-Tudom, mindig igazam van-mosolyodik el újra, én pedig inkább nem szólok semmit, csak elpakolom a cuccom, majd felkapom a táskám a vállamra.
-Nos, akkor remélem, hogy azzal kapcsolatban is igazad lesz, amit Sage-ről mondtál. Szurkolj nekem-pacsizom le vele.-Otthon találkozunk-teszem hozzá, majd elindulok kifelé és meg sem állok egészen Trinity és Isaac házáig.
Azonban ott az addig rendíthetetlen határozottságomról kiderül, hogy mégsem olyan rendíthetetlen, ahogy elbizonytalanodom. De aztán ránézek a telefonomon az időre és szembe találom magam Sage mosolygós arcával, mint a háttérképem. A kedvenc képem van beállítva róla. Egyszer, amikor kint volt a meccsemen és Des épp fotósként volt jelen azon a bizonyos mérkőzésen, ő lőtte róla. A fotón Sage épp a pontszerzésünknek örül és vidáman ugrándozik. Nagyon jó pillanatkép lett a vörös lányról és amint Des megmutatta, külön kértem, hogy küldje el nekem is. Azóta az a hátterem. Legalábbis a képernyőzáras, mert a rendesen ketten vagyunk egy buliban. Azt is a szőkeség csinálta rólunk, csaképp telefonnal. A sarokban ültünk az egyik bokszban és épp nagyon nevettünk valamin. Mind a kettőnknek az lett beállítva rendes háttérnek. Ez a kép pedig most erőt ad, hogy ne hátráljak meg. Nem akarom őt elveszíteni és tényleg ideje letisztázni azt, hogy pontosan ki és mit érez ki iránt.
-Essünk túl a kiszálláson, utána már menni fog-sóhajtok nagyot az arcom dörzsölve, ami a mai edzés után elég kellemetlen, de használ.
Leállítom a motort és kiszállok a járműből, aztán elindulok az ajtó felé, miközben a fájdalmaimmal küzdök. Tuti, hogy Jace szándékosan tepert le ennyire erőszakosan, de nem akartam megadni neki azt az örömet, hogy lássa rajtam, hogy bizonyos pontokon nagyon rosszul ért a negatív inger. Sőt, olykor esés közben én is adtam neki rendesen. Lefogadom, hogy az egyik nyakára sikerült ütésnél lila folt lesz holnap a csuklyásán. Ettől halvány mosoly szökik az ajkaimra.
Ma még csak egy ütés a tarkóján. Holnap meg, ha kihúzza a gyufát, akkor meg is verem. Hiába utálom az erőszakot, az, ahogy Sage-dzsel viselkedik, az az idegeimre megy. Trinity elmondása szerint, mióta Sage ideköltözött, azóta kábé kétszer beszéltek és azok sem voltak hosszú beszélgetések. Sage sokkal jobbat érdemel nála.
Az ajtóhoz lépve még egyszer friss levegőt juttatok a tüdőmbe, majd kopogok. Pár perccel később Sage nővére mosolyogva nyitja ki azt.
-Nathaniel-virul ki az arca és az ölelésébe von.-Hát te?
-Szia-mosolyodom el ismét halványan.-Sage itt van?
Úgy érzem magam, mint egy tinédzser fiú. Anno, mielőtt az a lány összetörte volna a szívem, sokszor leptem meg úgy, hogy a házába vártam, amíg hazaér, vagy csak átjöttem hozzá minden szó nélkül virággal, vagy csokival és olyankor pontosan ez a beszélgetés zajlott le az édesanyjával, vagy épp az édesapjával. Most is legalább annyira zavarban is vagyok, mint akkor mindig.
-Persze, szólok neki-válik szélesebbé a mosolya, majd már el is tűnik bent, hogy egy köszönömöt sincs időm elmotyogni.
Amíg várom Sage-et a lábammal dobolok és az ujjaimat tördelem. A szívem a torkomban dobog, ahol amúgyis gombóc van. A gyomrom ökölnyire zsugorodik és a ketyegőm a fülemben ver visszhangot. Hihetetlen, hogy ennyire izgulok. Már kismillió alkalommal beszélgettem Sage-dzsel. Szerintem jobban ismer, mint szinte bárki ezen a világon, mégis félek, hogy mi lesz a vége ennek a beszélgetésünknek most.
Amikor a gyönyörű arca végre megjelenik az óráknak tűnő percek után, látom, hogy ő is zavarban van, de a szeme, mintha csillogna, ahogy meglát.
-Szia-nézi a földet, nekem pedig a mellkasomban forróság ébred, hogy újra hallhatom a hangját.
-Szia-fürkészem az arcát.-Megölelhetlek?
Erre felkapja a fejét és a tekintetét összeakasztja az enyémmel, ám a zöld íriszeiben meglepettség csillog.
-Meg szeretnél ölelni?
-Mindig meg szoktalak-döntöm az ajtófélfának a fejem.
-Igen, de az még azelőtt volt, hogy idióta módon egy lettem a sok lány közül, akik rád másznak-kezdi rágcsálni a száját és ismét lehajtja a fejét.
-Hogy tessék?-Vonom össze a szemöldököm.-Sage, te akkor sem lennél egy a sok közül, ha csak egy éjszakára jönnénk össze-rázom a fejem, miközben az álla alá nyúlok és magamra irányítom a tekintetét.
-Nat, én tényleg nagyon sajnálom azt, ami történt. Hülye voltam, amiért úgy becsíptem és átmentem. Nem kellett volna megcsókolnom téged, mert tudom, hogy semmit sem jelentett neked és hogy...
-Néha levegőt is kéne venned-szakítom félbe halvány mosollyal és elkezdem simogatni az arcát.
-Veszek, csak szeretnék bocsánatot kérni, amiért így reagáltam és...
-És, ha azt mondom, hogy én kicsit sem sajnálom, hogy megtetted? Vagyis ez így nem igaz, valamit sajnálok benne-horkantok fel az alsó ajkára simítva.
-Miről beszélsz Nat?-Vonja össze a szemöldökét értetlenül, eszméletlen édes látványt nyújtva így.
-Csak azt sajnálom, Sage, hogy be kellett csípned ahhoz, hogy ezt megtedd.
-Dehát te nem szoktál belemenni hosszútá...
-Tudod vannak bizonyos lányok, vagyis egy bizonyos lány, akivel mégis belemennék-szakítom félbe ismét mosolyogva és oldalra biccentem a fejem.-Tudom, hogy ott van Jace és, hogy anyukád mellett most én hiányzom a legkevésbé plusz problémának, ezért nem is akarok nyomulni, vagy olyanra kényszeríteni, amit te esetleg nem akarsz, de Sage, te vagy az egyetlen lány, akivel el tudom képzelni az életem. Nem foglak most választás elé kényszeríteni, ahogy máskor sem. Nem akarom, hogy megutálj. Időt akarok hagyni neked, amennyit csak akarsz és azt szeretném, ha ezt az egészet sokkal jobb helyzetben tudnánk megbeszélni, úgyhogy egyelőre csak annyit szeretnék, ha eljönnél szombaton a szülinapomra. Nem lesz buli-szólalok meg, amint látom, hogy tiltakozni akar.-Semmi nagy dolog, csak a srácok, Melék és Luna elmegyünk a Monolith-ba. Nem is szeretnék semmi extrát, csak a barátaimmal lenni. Másnap úgyis mennem kell majd a családi szülinapra, mint mindig, de azt a napot velük szeretném tölteni. És annak örülnék a legjobban, ha te mind a két alkalommal ott lennél. De, mint mondtam, nem akarlak semmi olyanra kényszeríteni, amit te nem szeretnél.
Sage pár percig csak hallgat és csillogó szemekkel néz rám. Nem szól semmit, de a zöld íriszeiben a sok érzelem mindent elárul nekem, ami forróság hullámokkal bombázza a testem. Aztán szóra nyitja a száját, de mégsem mond semmit, csak fogja magát és a nyakamba ugrik, én pedig úgy szorítom magamhoz, mintha nem lenne holnap.