Kaname szíve boldogsággal teli volt, végre mellette lehet Kedvese, Juri. Megtudja védeni, de tudja, hogy Rido egy darabig nem fog támadni, fiát fogja utasítani, hogy mit kell tennie. Juri a Szálló területén sétál, Kain kíséretében, Kaname kijelentette, hogy óvniuk kell őt. Szíve hevesen vert, végre érzelmei viszonzásra leltek a fiúnál. Juri felemelte szemeit, és meglátta az ablakban Kanamét, aki annyira megtudja szívét dobogtatni. A fiú őt figyelte mosolyogva. Juri elhatározta, mindig látni fogja azt a mosolyt, ami most is a fiú arcán ült. Azuma éppen akkor ért a Szálló falain belülre, Juri szemeit a fiatal Azumára emelte, rossz érzés kerítette hatalmába, Azuma rokonára emelte szemeit, majd mosolyogva lépett Jurihoz.

-Juri, örülök neked és Kanaménak. Bátyám mesélt róla-fogta meg a lány kezét Azuma

-Köszönöm Azuma Úrfi-Juri kihúzta kezét a fiúéból

-Ne bízz benne-szólalt meg Juriban egy hang- Veszélyt jelent számodra

Juri az egyik fa irányába nézett, egy gyönyörű nőt látott meg, ki annyira hasonlít rá, mosolyogva nézte őt, majd hirtelen felemelte fejét, és Kaname ablakához nézett, majd megfordult és elsétált. Ki lehet ez a nő? Miért hasonlít rá ennyire?

-Én drága, egyetlen Jurim-a szél hirtelen feltámadt, és Juri ijedten meredt maga elé, a férfi hang megrémisztette őt, de nem érti miért

Kaname érezte Rido jelenlétét, közel merészkedett az Akadémiához. A fiú szemei vörösen kezdtek izzani.

-Nem fogom hagyni, hogy elvedd tőlem- Kaname ideges volt- Nem hagyom, hogy felhasználd őt, ravasz céljaidhoz

Az üveg repedezni kezdett, majd betört. Juri ijedten nézett, az ablak irányába. Mikor meglátta, hogy az üveg betört, egyből berohant és Kaname szobájába rohant. Mikor meglátta, hogy Kaname az ablaknál áll egyből a fiúhoz rohant, és megfogta a kezét. Kaname rá emelte szemeit, és Juri szemeiben aggódást fedezett fel. Kaname elmosolyodott, és Juri arcára tette kezét.

-Jól vagy?-emelte fel szemeit szerelmére

-Ne aggódj, minket vámpírokat ezzel nem lehet megsebezni-mondta nyugodt hangon

Juri felsóhajtott, és körbe nézett a szobában. Lába alatt üvegszilánkok hevertek, döbbenten nézett Kanaméra.

-Ilyenre lenne képes Kaname?-kérdezte meg magától Juri

Kaname a döbbent lányt figyelte, ezzel most Jurit is veszélybe sodorta volna, ha vele van. Juri Kaname asztalára nézett, melyen meglátott egy képet. Juri elengedte Kanamét, és az asztalhoz lépett, és elvette a képet, hogy megnézze. Kaname figyelemmel kísérte minden mozdulatát. Juri szemei egyből az ismerős nőre tévedtek, és dermedten Kanaméra nézett.

-K-ki ez a nő Kaname?-kérdezte meg a fiútól, ki egy pillanatra megdöbbent. Talán Jurinál megkezdődött az ébredés? De az nem lehet, korai még

-Ő az édesanyám-válaszolt a lány kérdésére Kaname- Miért kérdezed? -lépett közelebb a lányhoz

Juri ledermedve nézte a képet.

-Kaname anyja? De miért hasonlítok rá? Miért láttam az előbb ott lent?-kérdezte magától Juri

Kaname megfogta a lány kezét, és átölelve őt, magához húzta.

-Mi a baj Juri?-kérdezte a lánytól aggódó hangon Kaname

A lány Kanaméra emelte szemeit. Kezében még mindig a képet szorította. Tudni akarja, miért hasonlít ennyire a fiú anyjára, hisz nem látta még őt soha.

-Kaname, miért hasonlítok ennyire az édesanyádra? Hisz, ez nem lehetséges. Te vámpír vagy, én pedig ember-mondta a lány

-Sajnálom Juri, nem válaszolhatok a kérdésedre-ölelte magához a lányt Kaname

-Miért nem? Mi köt engem hozzád? Miért védesz ennyire? Miért pont engem szeretsz?-kezdett el sírni Juri- Áruld el nekem Kaname-emelte könnyes szemeit a fiúra

Kaname puszit nyomott a lány homlokára, majd szorosan ölelte magához. A lány a fiú mellkasába fúrta fejét.

-Sajnálom, nem válaszolhatok, még nem-mondta Kaname

-Miért nem? Kaname, kérlek-ölelte a fiút Juri, de szíve megszakadt, hogy a fiú nem mondja el, mi is köti őt a fiúhoz

Kaname szíve is megszakadt, legszívesebben elmondana mindent, de ezt még nem teheti meg. Az Akadémia kapuin két ember lépett be, Yagari és Karen megérkeztek végre. A közelben Zero pihent, és szemei kipattantak. Mintha megérezte volna nővére jelenlétét, de az lehetetlen, hisz Karen Yagarinál van. Karen szemeivel Zerot kereste, hátha még az éjszaka folyamán látja egyik öccsét. Aidou lépett oda a Kiryu fiúhoz, ki felemelte szemeit a szőke vámpírra.

-Lám lám, mit akarsz itt vámpír?-mosolyodott el Zero

-Beszélni akartam veled, Kiryu. Nem tűröm azt ahogy, beszélsz Kuran Mesterrel-Aidou szemei vörösen kezdtek izzani

Zero elővette a Bloody Roset, és Aidou felé emelte. Hirtelen Zero kezén, egy másik kéz jelent meg.

-Öcskös, ne csinálj hülyeséget. Ha megölöd az Igazgató, vagy Kuran Kaname von majd kérdőre-Zero felismerte ezt a csilingelő, egyben védelmező hangot

Zero hátra fordította fejét, és meglátta mosolygó, vidám nővérét. Zero egy darabig döbbenten nézte nővérét, majd egy "Tch" kíséretében eltette fegyverét.

-Mit keresel itt?-állt fel Zero

-Én is örülök neked öcsi, semmi szia Karen rég láttalak, hogy vagy?-állt fel mérgesen Karen

Zero megölelte volna, de nem akar gyengének tűnni, a szőke vámpír előtt. Karen szemeit Aidoura emelte.

-Neked meg szívesen, hogy megmentettem az életed-morogta Karen

Aidou elment, nem akart Kanaménak gondot okozni.

***

Yuki, Zero és Juri ma elkezdték összegyűjteni a Nappalisoktól az Éjjelisekről készült képeket, és még azt ami nem tartozik oda. Seiren elmondta mindenkinek, hogy ellenőrzik a szobákat.

-Köszönöm Seiren-mondta Kaname, mire a lány meghajolt

Kain az ásító Hanabusához lépett, és közel hajolt a fiúhoz.

-Gyere velem Hanabusa-indult meg fel Kain

Mikor a két fiú felért a szobába, Kain a falhoz szorította Aidout.

-Lehet, hogy nem fogsz kedvelni, de zavar az a saroknyi szemét-mondta Akatsuki

-Szemét? Ez ékes bizonyítéka Urunk erejének-hencegett Aidou

-Mit bizonyít ez a villa?-kérdezte unottan Kain, miközben felvette az említett tárgyat

Aidou kikapta a kezéből, és Kainnel együtt, a szoba ajtaja felé néztek, ahol Kanamét látták meg.

-K-Kuran Mester-lépett hátrább Aidou

-Aidou, bőven van mit megbeszélnünk  a Hold Szálló tulajdonát illetően-szólalt meg Kaname

***

Délután lett már, mire Yukiék elindultak, a Hold Szálló felé. Juri nem szeretett volna most Kanaméval találkozni, fáj neki, hogy nem mondja el mi is köti őt annyira hozzá. Miért tette meg őt Kedvesévé. Yusei észrevette, hogy Juri csöndes, ezért a lány mellé lépett.

-Ju, mi bajod van?-kérdezte meg a fiú

-Jól vagyok-mosolygott a fiúra Juri

-Ne hazudj-fonta keresztbe karjait Yusei

-Hanyagoljuk jó?-ment tovább Juri

Kaname az ablaknál állt, és megkérte Kaint, Shikit és Takumát, hogy hozzák ki Aidou szobájából a holmikat. A szőke fiú, a szőnyegen feküdt, és sírt. Juri megállt a kapuk előtt, nem szívesen megy most be.

-Eszembe jutott, hogy nekem még dolgom van-mosolygott zavartan Juri

Yusei és Yuki furcsán nézett Jurira, majd a lány elrohant. Kaname az ablakból nézte a távolodó lányt tudta, hogy a lány most haragszik rá. Yusei utána rohant volna, de Yuki megállította.

Juri a városban sétált, gondolatai Kaname körül jártak. Nem érti miért titkolja a fiú, ha valami közük van egymáshoz. Juri megpillantott egy kisfiút, aki nem messze állt tőle, és a fiú előtt egy játék hevert. Mintha a fiú ezt észre sem vette volna elindult.

-Várj kisfiú-Juri a játékhoz rohant, és a fiú után indult

A fiú egy elhagyatott részhez vezette Jurit és megállt. Juri lihegve állt meg, és a fiúra nézett.

-Elhagytad a játékodat-mosolygott Juri és a fiú felé indult 

A fiú csak szótlanul nézte a felé közeledő lányt. Mikor Juri elé ért felé nyújtotta a játék labdát.

-Tessék-mosolygott a lány

A fiú elkapta Juri kezét, és megszorította a lány kezét.

-Hé, mit csinálsz? Ez fáj-mondta Juri miközben megpróbálta kezét kiszabadítani 

A kisfiú megmutatta hegyes szemfogait, ami megrémisztette Jurit. A fiú kicsit megharapta a lány kezét, akinek sikerült őt ellöknie és menekülni kezdett. Egy régi templom belsejében sikerült kicsit meghúznia magát. A fiú követte a lányt, és a lánynak előkellet vennie fegyverét, hogy védhesse magát. A fiú megtámadta, és arcán is ejtett egy kis sebet, Juri ellökte az E-szintű vámpírt, aki ismét támadni készült, de amikor az ismét támadni készült, egy árny jelent meg. Az E-szintű vámpír megijedt, és hátrálni kezdett. Juri szemeit Kanaméra emelte.

-Szegény teremtés, milyen mélyre süllyedtél-lépett Kaname Juri mögé és magához  húzta a lányt és eltakarta szemeit- De nem bocsátom meg neked, hogy bántottad a Kedvesemet -Kaname szemei vörösen kezdtek izzani, majd az E-szintű vámpír porrá lett

Kaname elengedte Jurit, és a lány szemeit Kanaméra emelte.

-Már vége-mosolygott rá Kaname

-Köszönöm Kaname-mondta a lány

Kaname a lány arcára tette a kezét, majd szemeiben fájdalom ült.

-Nagyon rosszul esik, hogy kerülsz engem Juri-simított végig a lány arcán Kaname

Juri ezt meghallva lehajtotta a fejét, de Kaname a lány álla alá nyúlt, és felemelte a lány fejét, és magához húzta őt. Juri mélyen nézett a fiú szemeibe, neki is fáj ezt tenni, de most nem tud haragudni a fiúra, mellette akar lenni. Kaname lehajolt és megcsókolta a lányt, amit Juri egyből viszonzott.

-Az érzéseim igazak Juri-mondta a fiú a lány szemébe nézve

Juri megölelte a fiút.

-Tudok várni, ha kell évekig várok, hogy elmond azt amit tudni akarok-mondta a lány 

Kaname a lány fejére hajtotta fejét, és szemeit lehunyta. Bárcsak most az idő is megállna, és ők ketten így maradhatnának. 

Legközelebb is szép álmokat festek neked!