Juri még mindig a kezében fogta, azt a babát, amit a kanapén talált. Egyszerűen nem tudja elengedni, és csak a babát csodálja, mintha csak őt várta volna, már olyan sok ideje.

-Ideje lenne abbahagynod, hogy azt a hülye rongybabát nézegeted-szólalt meg Juri mögül egy hang

A lány ijedten felállt, és a hang irányába fordult. Előtte egy ismeretlen lány állt, derékig érő vörös haja, és barna szemei voltak. Ruhája egy fekete szoknya volt.

-Ki vagy te?-kérdezte meg Juri, a nála talán pár centivel magasabb lánytól

-Az neked nem lesz fontos, hisz hamarosan az Uram tulajdona leszel, és nem fogunk találkozni-vörösen izzó szemei a lányt figyelték- Kuran Kaname előtt elkéne vigyelek innen

Juri döbbenten nézte a lányt, Kaname ide fog jönni? De hisz honnan tudta, hogy idehozták? De ezen most nincs ideje agyalni, hisz ha lankad a figyelme, a lány könnyen elviheti innen. Ha sikerül addig feltartania a lányt, amíg Kaname ideér, akkor megmenekülhet.

-Hogy találtál rám?-szólalt meg a lány, és végig a lányt figyelte

-Nem volt nehéz, Uram elmondta, hogy a Kisasszony, hogyan is néz ki. Nem volt könnyű, elcsalni sem-vigyorgott az ismeretlen lány- Nos ideje mennünk innen, nem akarom, hogy Kuran Kaname elrontsa a terveimet-lépett közelebb a lányhoz, és elkapta Juri kezét- Ha ellenkezel rosszabbul fogsz járni, és ezt személyesen garantálom

Juri esélyt sem látott arra, hogy elszökhessen a lány elől, hisz a lány mégiscsak vámpír, ő pedig egy ember, de ha a lány nem próbálja ezt meg, akkor lehet, hogy többet nem látja Kanamét, Yukit, Zerot, az Igazgatót, és a többieket sem. Nem akarja őket magukra hagyni. A lány szemeit az előtte állóra emelte, majd szemeiben a düh, és az élni akarást lehetett felvélni.

Juri másik kezével fegyveréért nyúlt, majd a lány felé tartotta. Juri fegyvere szintén egy pisztoly volt, mint Zeronak, és Yuseinek. A lány tudta, hogy mit is kell tennie, annak érdekében, hogy elterelje a lány figyelmét, addig ameddig ő elrejtőzik, vagy kirohan a házból. De a Kuran lány érezte, hogy még nem képes itt hagyni a házat, hisz valami hívja őt ide, és ezt kiszeretné deríteni.

-Gondold meg mit teszel, te lány. Ha megpróbálsz elbújni előlem, könnyen megtalállak, de akkor abból nem lesz köszönet. Nem kéne, hogy bántódásod essen, mert különben az Uram engem fog, megbüntetni, a te ostobaságod miatt, mert annyira a hőst akarod játszani, a megmenekülésedhez-hajolt közel Jurihoz a lány, és megszorította a lány kezét- Ha így folytatom a csontod eltörik, és utána következik a másik kezed, vagy a lábad, és úgy viszlek el innen, hogy képtelen vagy mozogni

-Nem félek tőled-Juri még mindig a lány felé tartotta, a pisztolyt, és ujjai a ravaszon voltak- Ha elengedem a ravaszt tudod, hogy mi fog történni veled igaz?-nézett a lány szemeibe Juri, ezzel tudatva a lánnyal, hogy képes megtenni

A fiatal lány végig nézett a vámpíron, a lány 18 év körülinek nézett ki, de lehetséges, hogy már több 100, vagy több 1000 éves is lehet. Arca gyönyörű volt, bárki megirigyelné a lány szépségét. Nem érti, hogy mi miatt követi azt az embert, aki ilyenekre kéri, és nem hagyja, hogy a lány döntsön saját sorsáról.

-Miért csinálod ezt? Lehetnél szabad, nem kellene mások szavára cselekedned, nem hiányzik az, hogy ne másoktól függj, és magad ura lehess?-kérdezte végig a lányt figyelve a fiatal Kuran lány

-Én szabad? Sajnos én már szabad nem lehetek, és azt kell tennem amit, az Uram parancsol, mert ha nem cselekszem úgy akkor halott lennék, és ő is halott lenne-válaszolt a lány, és hangja kissé megcsuklott 

-Ő? Kiről beszélsz? Az a valaki aki kényszerít fogva tart, valakit aki fontos neked?-képedt el Juri, és kezét lejjebb engedte

A lány szemeit a lányon pihetette, elszólta magát, húgáról, akivel Rido zsarolja őt. Legszívesebben ott hagyná Ridot, a húgával együtt, de nem tudja, hogy a férfi hol rejtette el, egyetlen élve maradt rokonát, így képtelen teljesíteni a parancsát. Most viszont, hogy Juri tud róla, az neki nem jelenthet jót. Ha Juri elmondja Kanaménak, a fiú tudni fogja kit szolgál, és lehet húga veszélyben lenne.

-Kérlek ezt ne hangoztasd. Nem szeretném ha bárki is megtudná, ez maradjon kettőnk között-kérő tekintettel nézte Juri, a fiatal leány

-Ne aggódj nem fogom, ígérem, hogy a titkod biztonságban van-mosolyodott el a lány, és kezéből letette a fegyvert, és kezet nyújtott a lánynak- Ígérem neked kedves........

A vámpír lány épp válaszolni szeretett volna, mikor a vámpír lány, megérezte Kaname jelenlétét a közelben. A lány tudta, hogyha Kaname ideér, akkor neki annyi, és testvére soha nem fog kiszabadulni, és ezt nem akarja hagyni. Rido kitudja mit tenne vele. Vörös szemei az előtte álló, kedves, barátságos, és segítőkész Kuran Hercegnőt figyelték.

-Miért vagy ilyen kedves hozzám? Hisz te nem értheted, hogy én, min megyek keresztül, neked nincs senkid, aki miatt aggódnod kellene-szólalt meg végül a vámpír- Nem is találkoztunk eddig egyszer sem, és most is elraboltalak-nézte végig a Kuran lányt

-Én sem értem, hogy miért segítek neked, de valahogy úgy érzem, hogy segítenem kell neked-mosolygott barátságosan a lányra Juri- És próbálok segíteni neked, ha kell megmentem, azt aki fontos számodra. Nekem is van olyan személy akiért bármit megtennék, vele szeretnék lenni-emelte szemeit az ablakhoz Juri

-Kuran Kanaméról beszélsz, ha nem tévedek-mondta arcán kis mosollyal a lány- Látszik, hogy szerelmes vagy belé-engedte el Juri kezét a lány, majd hátrébb lépett tőle

-Igen Kaname az. 10 évvel ezelőtt megmentette az életemet, és belé szerettem. Tudom, hogy ő vámpír, de ugyan azt érzi amit én, és mellette akarok lenni, amíg tudok-mosolygott a lány, és arcán halvány pír jelent meg

Lily gondolataiba mélyedt. Az előtte álló Tisztavérű Hercegnő, még nem sejti, hogy Kaname a bátyja, de még így is vele lenne, sőt ha kellene feláldozná magát a fiúért. Lily nem gondolta volna, hogy Juri ennyire édesanyjára hasonlít. Szívesen a lány mellé állna, de amíg kishúga Ridonál van, nem szeretne más mellé állni, mert könnyen húga bánhatja a döntését. 

A lány egyre közelebb érezte a Kuran Herceget, így jobban tenné, ha még most eltűnne, és akkor Kaname nem tudna vele akármit tenni. A lány tiszteletből meghajolt Juri előtt, majd eltűnt. Juri egy darabig a lány helyét nézte, úgy érzi, hogy fog majd még a lánnyal találkozni. Szemeivel ismét végig nézett a helységben. Vajon miért érzi úgy, hogy járt már ebben a házban? Vajon köti őt valami Kanaméhez? Hisz a lány lehet direkt ide hozta őt. 

Juri próbált emlékeiben kutatni, de ez zsákutca volt. Emlékeiben semmi, hisz 5 éves kora előttről nincsenek neki, a kezében lévő babát felemelte, és még egyszer szemügyre vette azt. Szemei előtt ismét magát látta meg, vámpírként. Vörösen izzó szemei figyeltek, majd ismét kinyújtotta kezét.

-Miért hasonlítasz rám?-szólalt meg Juri, végig magát nézve

-Oh, tudod te nagyon is jól. Hisz én.........-nem tudta befejezni mondatát, mert az ajtón Kaname lépett be, és Juri szeme elől, saját maga eltűnt

Szemeit egy darabig azon a helyen tartotta, majd az előtte megálló Kanaméra emelte gyönyörű íriszeit. A fiú megfogta a lány kezét, majd egy gyors mozdulattal magához húzta, és megölelte a lányt, aki egy darabig döbbenten nézte a fiút, majd arcán pírral visszaölelte őt.

-Jól vagy Kedvesem?-szólalt meg végül Kaname, és eltolta kicsit magától Jurit, hogy láthassa a lány arcát

-Igen jól vagyok, szerencsére nem esett bántódásom-mosolyodott el halványan a fiatal lány

-Ennek örülök. De hol van, az aki idehozott téged?-kérdezte meg a fiú

-Elment. Kaname kérlek a kedvemért, ne kerestesd. Nem rossz ember, csak nem saját akaratából cselekedik, de ő ezt nem akarja-emelte szemeit a fiúra Juri kérően

Kaname egy ideig csöndben figyelte a lányt. Szemeiben aggódalomat, együttérzést vélt felfedezni. Juri tényleg olyan mint anyjuk, ő is mindig mindenkiben meglátta a jót, ezért szerették, tisztelték anyját sokan. A fiú kezeivel végig simított a lány arcán.

-Rendben, megígérem neked, egy csókért cserébe-hajolt közelebb a lányhoz Kaname mosollyal az arcán

Juri egy kicsit döbbenten nézte Kanamét, majd bólintott. Kaname közelebb húzta a lányt, majd ajkai a lány ajkaira tapadtak. Kaname kezei nem engedték el a lányt, szíve csakis Juri miatt dobog, egy lány sem képes így megmelengetni szívét, mint szeretett Testvére. Levegő hiányában, sajnos elkelett válniuk egymástól, Kaname homlokát a lányénak döntötte.

-Menjünk haza kedvesem-nézett mélyen Kedvese szemeibe- A többiek is aggódnak érted

A lány bólintott, majd megfogta Kaname kezét. Keveset adhat szerelméből a fiúnak, hisz a fiú több ideig fog élni, mint ő. A lány gondolataiban már az is megfordult, hogy megkéri a fiút tegye őt vámpírrá, és akkor örökké együtt lehetnek. De a fiú nem biztos, hogy megtenné. A lány kezéből a baba kiesett, amit Kaname is észre vett. A fiú tudta, hogy már nem sokáig titkolhat el semmit a lány elől, de amíg kell nem mond neki semmit.

-Az Akadémián-

Karen az egyik fa alatt ült, és szemei a holdat figyelték. A lány amikor Zero elmondta neki, hogy érzi azt a NŐT, akkor edzeni kezdett. Nem szeretne gyenge lenni, amikor szembe néz azzal aki szüleivel végzett, öccsét vámpírrá változtatta, míg másik öccsét szolgává nem tette. A fán tisztán látszott, Karen katanájának nyoma. A távolból a lányt, egy szőke hajú fiú figyelte. Kék szemei a gyönyörű Kiryu lányt figyelték.

-Meddig akarsz ott állni, és bámulni? Már egy ideje idegesít-emelte Aidou irányába szemeit Karen, arcáról folytak az izzadtság cseppek

-Nocsak lebuktam-mosolyodott el Hanabusa- Karen igaz?

-Igen Karen vagyok. És persze, hogy lebuktál, azzal a szőke hajjal nem nehéz Elza-vigyorodott el Karen, majd felállt

-Hé, ne nevezz így-fonta keresztbe kezeit a fiú- De látom azért neked van, humorérzéked, és nem úgy mint a testvérednek

-Valahol biztos, hogy neki is van. De Elza vagy, a hajad és a képességed miatt-lépett Aidou elé Karen-Nem tudsz mit tenni ellene Elza

Aidou lehajolt a lányhoz, arcuk között pár centi volt. Karen elveszett a kék szemekben, mintha a fiú eltudná minden gondját űzni. Karen még senki mellett nem érzett így még, de mióta találkozott Aidouval, azóta ezt érzi amikor találkozik vele.

-Így állunk Kiryu lány? Tudod bírom, hogy másabb vagy, mint Zero, de nem szeretem, hogyha így nevezel, hisz még nem is ismersz-hajolt még közelebb a lányhoz Aidou

-D-de hisz h-ha úgy nézel ki mint Elza, miért ne hívjalak úgy? Mi van ha nem akarlak megismerni?-jelent meg halvány pír a lány arcán

-Menthetetlen vagy-vigyorodott el Aidou- Én szeretném, hogy jóban legyünk-simogatta meg a lány fejét Hanabusa

A fiatal lány szíve hevesen vert, és arcán pír volt látható, amit még a fiú is észrevett, de még nem akarta szóvá tenni a lánynak. A fiúnak az érdeklődését felkeltette a Kiryu lány, nem érzi nála, azt amit Zeronál. Valahogy szívesen mindennapját a lánnyal töltené.

Legközelebb is szép álmokat festek neked!

Sziasztok. Végre itt van az új rész😊
A rész végére egy kis Karen és Aidou pillanat, hogy tetszett nektek?😊💜

Puszi:Azu-chan😘