(a/n: a történetet a feljebb látható kép ihlette)

Azok közül, akik csak a sorozatból ismerték, senki se gondolta volna, hogy Mads igazából egy általában nagyon jókedvű ember, Hannibalként ugyanis az érzéketlen pszichopata szerepét öltötte magára. Amikor nem épp forgattak, sokszor szokott viccelődni a többi színésszel, vagy volt, hogy egyszerűen úgy viselkedett, mint egy kisgyerek. Aztán a forgatáskor szinte teljesen átváltozott. Egyik pillanatban még önfeledten nevetett, a másikban pedig mintha minden érzelmet letöröltek volna az arcáról.

Aznap egy vacsorás jelenet terveztek felvenni. Mads és Hugh, szokásukhoz híven ismét majdnem elkéstek, de még sikerült pont időben beérniük. Hugh az egész délelőtti forgatás alatt kicsit morcos volt, ugyanis valahol elhagyta a szövegét, ami a későbbi jelenetekhez még kellett volna. Mindenesetre most nem tudott foglalkozni vele, de úgy tervezte, majd munka után megkeresi.

Történt ekkor, hogy Hugh, Laurence és Mads éppen Hannibal étkezője felé tartottak, amikor Hugh kuncogást hallott a háta mögül.

- Min mulattok ennyire? - fordult hátra a másik két férfihoz.

- Semmin, semmin! - válaszolt Mads vigyorogva, ezzel megnehezítve azt, hogy Hugh el is higgye, amit mondott.

- Hm, persze... - Hugh a fejét csóválva fordult újra előre.

- Na munkára, fiúk! - ütögette meg mindkettőjük hátát Laurence, majd kinyitotta nekik az ajtót, és előre engedte őket.

A forgatás egy darabig jól is ment. Mindenki tudta tartani a szerepét. Aztán egy kicsit leállították a felvételt, mert a rendező valamit meg akart beszélni Laurence-szel.

Mads telefonja megrezzent, mire elővette. Ahogy meglátta az üzenet tartalmát, rögtön elvigyorodott.

- Mi az? - lépett oda hozzá kíváncsian Hugh.

Mads büszkén mutatta meg neki a képet, amin épp nyuszifület mutat neki.

- Á, szóval ezen nevettetek - sóhajtott Hugh, majd elfordult.

Ahogy körbenézett a helyiségben, mindenki arcán egy mosolyt látott, ahogy a telefonjukat bámulták.

- Mit néztek ti mindannyian? - ment oda a férfi az egyik kameráshoz.

Mikor meglátta, hogy ugyanazt a képet nézik, amit Mads mutatott neki az előbb, nagyon mérges lett. Úgy tűnt, valaki már körbe is küldte, és már mindenkihez eljutott.

- Hé, ez nem vicces! - szólt a sok rámeredő szem, vigyorgó száj láttán, majd kiviharzott a teremből.

- Utána megyek! - ajánlkozott Mads, és már fel is pattant.

Még éppen látta Hugh-ot befordulni a folyosó végén, úgyhogy gyorsan utána iramodott.

- Hugh, várj!

Hallotta, ahogy kinyílik egy ajtó, majd amint ő is befordult, látta becsukódni. Már az elején sejtette, hogy a férfi a mosdó felé vette az irányt. Hugh a tükör előtt állt, és az egyik kézmosó fölé hajolt. Ahogy Mads benyitott, Hugh eltávolodott a pulttól, és a színésztársa felé fordult.

- Hé, Hugh, ne haragudj! - kezdte Mads. - Hiszen csak tréfa volt! Nem gondoltam volna, hogy valaki lefényképezte...

Mads odalépett a fiatalabbhoz, és magához ölelte. Hátul beletúrt a hajába. Azt várta, hogy a másik megenyhülve visszaölelje, de Hugh nem mozdult, csak maga mellett lógatta a karjait.

- Ugye nem haragszol? - kérdezte Mads, miután a férfi nem reagált arra, amit mondott. - Kérlek...

Megsimította az arcát, mire Hugh egy pillanatra behunyta a szemét. Mads nekidöntötte a homlokát a másikénak, és suttogva szólalt meg újra. - Vissza kéne mennünk.

Hugh elhúzódott tőle, és bólintott. Kiléptek a mosdóból, és újra csatlakoztak a többiekhez Hannibal ebédlőjében. Sikerült befejezniük a jelenetet, amin eddig dolgoztak, majd úgy egy óra múlva ismét egy nagyobb szünetet tartottak. Már nem volt sok hátra a felvételekből aznapra.

Mads figyelmét nem kerülte el, hogy Hugh még mindig nagyon csendes volt. Nem nagyon beszélgetett senkivel, annak ellenére, hogy máskor mindig szokott. Az egyik asztalnál állt, és a szövegét olvasgatta, amit időközben megtalált. Mads ismét mögé lépett.

- Még mindig mérges vagy? - kérdezte, az egyik kezét az alacsonyabb férfi bal vállára helyezte. Az ajkai alig pár centire voltak Hugh jobb fülétől.

Hugh nem nézett hátra, nem is válaszolt, csak hümmögött. Mads ekkor finoman megfogta a brit állát, és maga felé fordította a fejét.

- Sajnálom... Majd kiengesztellek - mondta, és egy csókot lehelt Hugh ajkaira.

A férfi azonnal fülig pirult. Érezte, ahogy ég az arca.

- Hülye... - motyogta, miközben Mads magához húzta, ő pedig az arcát a dán vállába temette. - Miért kellett mindenki előtt?

Mads elégedetten vigyorgott. Többen is füttyögtek és elkezdtek tapsolni, mire Hugh - még mindig Mads karjaiban - bemutatott nekik.

- Megbocsátasz? - kérdezte még egyszer az idősebb.

- Igen - válaszolta a másik, a szemüvegét megigazítva. - De csak akkor, ha most már befogod - mosolyodott el végre a sokáig tartó komor hallgatása után.

Mads is újra mosolyra húzta a száját.

- Ezaz! - ölelte magához megint a férfit, majd egy puszit nyomott a homlokára.

Este, amikor már mindennel befejezték a munkát, Mads és Hugh kéz a kézben távoztak a stúdióból.