-Csak te hiányoztál- morgot Daichi és közelebb akart jönni hozzám, azonban Itaru ezt nem engedte
-Menj innen, míg szépen mondom- sziszegte, ami sikerült is, mivel Daichi egyből elment
-Köszönöm, hogy megmentettél- motyogtam lehajtott fejjel, így megfordulva, ölelt jó szorosan magához
-Még, hogy megtudod magad védeni- motyogta, így fejemet a mellkasába fúrtam
-Hé! Milyen buli az, ahol nem iszol?- rántott ki Itaru kezei közül Demi és a pult felé kezdett vonszolni mindkettőnket- csak igyátok meg- nyomott a kezünkbe egy-egy poharat. Össze nézve Itaruval, bólintott, így egyszerre ittuk meg az italt, amitől egyből rosszul kezdtem lenni
-Kérnék egy üveg vizet- kértem amit egyből oda adott, így inni kezdtem
-Keike nem bírja az alkoholt- nevetett mellettem Demiyah- azonban a mi Uchihánk egész jól bírja- mutatott Itaru felé, aki meg sem érezte ezt az italt
-Ebből még baj lesz- nyeltem egy nagyot, mikor Nova felénk tartott egy újabb italt

-Keiii~- hallottam Itaru nyavajgását, így a fejemet a tenyereimbe raktam, miközben a pultnál ültem. A lányok csak hordták felénk az italokat és míg én nem bírtam meginni, addig Itaru az összeset megitta. Így vigyázhatok rá, mert sikerült berúgnia. A nagy Uchiha Itaru berúgott. Ilyet sem hittem, hogy egyszer láttok
-Megint mi bajod?- fordítottam oldalra a fejem, mivel az Uchiha fiú, rám támaszkodott
-Szomjas vagyok- kapott az újabb ital után, azonban rácsaptam a kezére és a fülénél fogva, kifelé kezdtem húzni
-Kicsit szellőzön ki a fejed, mielőtt elindulunk- ültettem le és helyet foglaltam mellette. Egyből rádőlt a vállamra, így fejemet a fejére hajtottam és simogatni kezdtem a hátát
-Menjünk vissza inni- nyavajogta, miközben átölelte a derekam
-Nem iszol többet- néztem rá szúrosan, mire durcásan nézett rám- nem
-Fázok
-Akkor ideje haza menni- ásítottam fel és felállva, segítettem volna fel, azonban átkarolta a lábam
-Ne menj még
-Nem én megyek. Mi megyünk- segítettem fel és az egyik karját átrakva a vállamon, fogtam a derekát- mi megyünk haza- találtam meg a többieket, akik bólintottak
-Lassan mi is megyünk haza
-Okés. Hétfőn találkozunk. Sziasztok- köszöntem el tőlük és elindultunk haza Itaruval

-Itthon vagyunk- löktem rá az ágyra és a cipőjét és a kabátját leszedve róla, takartam be alaposan. A redőnyét lehúzva, vittem be neki egy üveg vizet és a homlokához hajolva, adtam rá egy puszit. Már épp mentem volna el mellette, mikor megfogta a karom, így kíváncsian néztem vissza rá
-Maradj még- kérlelt rekedt hangon, így lassan elmosolyogtam
-Megyek bezárom az ajtót és jövök vissza- fejtettem le lassan az ujjait a csuklómról és kimentem a szobájából. Az ajtót alaposan bezártam és az én szobámba sétálva, vettem át a pizsomámat. Egy pohár vizet még ittam a konyhában, majd a lámpákat lekapcsolva, mentem be a szobájába
-Azt hittem nem jössz vissza- motyogta fáradtan, miután befeküdtem mellé
-Szerinted képes lennék ilyen állapotban itt hagyni téged? - feküdtem a hátamra, így fejét a mellkasomra hajtotta és szorosan ölelte a derekam. Az arcom egyből elkezdett vörösödni, mire megráztam a fejem és a hátát kezdtem simogatni. Amint meghallottam a szuszogását, halkan felkuncogtam
-Ezért még reggel kapsz- hajoltam le hozzá egy jó éjt puszit adva a homlokára, hunytam le a szemeimet és én is elaludtam

-Már azt hittem, soha nem fogsz felkelni- mosolyogtam Itarura, miután kiszenvedte magát a konyhába és levágódott a székre. Lejjebb véve a gázt, töltöttem neki egy meleg teát, amit elé tolva, kezdte meginni
-Mióta vagy fent?- kérdezte, miután vissza fordultam az ételhez
-Úgy két három órája? De valaki nem akart elengedni, így csak fél órája szabadultam ki
-Hogy-hogy nem engedtelek el?- nőttek kétszeresére a szemei, amin felnevettem
-Valaki sokat ivott, így haza hoztam. Aztán mikor sikerült betakarnom, akkor megfogta a csuklóm, hogy maradjak. Végül melletted aludtam, hogy ne történjen semmi. Vagyis, ha úgy nézzük, akkor te aludtál rajtam és nem nagyon akartál elengedni
-C-csak az alkohol miatt csináltam azt- emelte fel vörös arccal a fejét, amin újból felnevettem
-Tudom. Magadtól sose kérnél ilyet- raktam le elé a rántottát, amit enni kezdett
-És, csináltam valamit?
-Semmi rosszat- nyugtattam meg, így kifújta a levegőt- azonban, Demi jó fotókat csinált- húztam vigyorra a szám, így nyelt egy nagyot
-Töröld ki
-Nem. Megmarad emlékbe- néztem mosolyogva a tegnapi képeket a telefonomon. Azonban, az egyik képtől egyből lehervadt a mosolyom, mikor megláttam a kép sarkában egy bizonyos személyt
-Mi az?- kérdezte kíváncsian, mikor leraktam a telefont és fejemet megtámasztottam a kezemen. Megrázva a fejem, kezdtem neki az én reggelimnek is, mikor a telefonomért nyúlt, amit elvett- Daichi miatt szomorodtál el?- csak halványan bólintottam, miközben oldalra néztem
-Pedig azt hittem, hogy kedves srác
-Ezért nem szabad megbízni senkiben, ilyen hamar- vont vállat, így morcosan néztem rá
-Kösz, hogy megvígasztalsz- horkantam fel
-Szívesen- kacsintott rám, így szemforgatva, ittam bele a teámba