Fáradtan feküdtem Itaru hátán, miután minden feladatot megcsináltuk és hazafelé tartottunk. A kéziben sikerült megvernünk a többi lányt, azonban a fociban nem igazán. Több gólt is kaptunk annak köszönhetően, hogy nem nagyon figyeltem oda egyes cseleknél. A végén szomorúan rogytam le a padunkra, azonban a többiek megnyugtattak, hogy így is jók voltunk. Ráadásul egyedül én voltam az egyedüli lány, aki focizott, így több csapatból is kaptam dícséretet. Néhány feladatot ki is hagytam, mivel nagyon fáradt voltam, viszont boldogan mondhatom, hogy a többiek sikeresen teljesítették azokat. A vége felé pedig beálltam és újból segítettem a csapatot, jó pár ponttal. A beszélgetés közben nem maradhatott el. Míg vártuk, hogy mikor kerülünk sorra, megbeszéltük az esti bulit, amire mindannyian jönnek. Azonban, akárhányszor beszélgettem Daichivel, mind az öten, mérgesen néztek a fiúra. Amit soha nem értettem
-Miért nem busszal megyünk?- kérdeztem a fejemet a vállára hajtva, miközben átkaroltam a nyakát. Megállva egy pillanatra, dobott rajtam egyet, hogy jobban meg tudja tartani a lábam és folytatta az utat
-Nincs kedvem lerángatni téged a buszon, ha elalszol. Így legalabb csak cippelnem kell téged és nem rángatni- magyarázta meg, így egy időre csendben maradtam. Azonban, továbbra is fúrta az oldalam a Daichis dolog
-Itaru....
-Hm?
-Miért néztetek állandóan mérgesen Daichire...?- kérdeztem halkan, mire éreztem, ahogy megfeszűlnek az izmai
-Nem nagyon bírjuk. Olyan rossz érzésünk van vele kapcsolatban
-Pedig kedves. Nem értem miért van ez
-Talán veled kedves. De nem egy osztálytársad panaszkodott, hogy Daichi piszkálja. Féltelek.... Féltünk téged... Hogy aztán téged is bántani fog
-Meg tudom védeni magam. Nem fog bántani- mosolyogtam rá és a nyakába hajtottam a fejem- de köszönöm, hogy így aggódtok értem

-Na, milyen?- léptem ki a fürdőszobából és Itaru elé álltam. Egy pánt nélküli, a térdemig erő kék ruha volt rajtam. A jobb csuklómon a még gyerekkoromban, Itarutól kapott, vörös gyöngyös karkötő foglalt helyet. Ahogy felém kapta a fejét, kicsit elpirult, azonban egyből végigmért
-Nem rövid egy kicsit ilyen téli időkre?
-Úgy is a lakásban leszünk, ott pedig úgy is meleg lesz- vontam mosolyogva vállat- Milyen, azon kívül amiket elmondtál?- tűrtem hátra egy tincset a fülem mögé és kíváncsian vártam a választ
-Amiket elmondtam, azon kívül nincs más bajom vele. Egészen csinos. Kiemeli az alakod. Talán ha még vennél fel egy nyakláncot, akkor úgy ellenállhatatlan lennél. Tapadnak majd rád a fiúk- mosolyodott el lassan, így a fejem egyből vörösre váltott. Besietve a szobába, vettem fel egy vörös köves nyakláncot, majd a fürdőbe vissza sietve, kötöttem fel szokásosan a hajam. A sminkeket nézve, húztam el a szám és inkább elpakoltam azokat
-Készen vagyok- rohantam ki és az ajtóban álló Itarut néztem, aki már rég kész volt- te aztán nem viszed túlzásba
-Nem is értem, hogy minek kell kiöltözni- rázta a fejét, így felkapva a cipőt, majdnem egymagas voltam vele- biztos tudsz te abban járni?
-Kénytelen leszek- tettem pár lépést előre, azonban megbotlottam és előre estem volna, ha nem kap el- talán mégsem lesz jó- nevettem fel kínosan és amint biztos talpakra állított, lerugtam a cipőt és egy kisebbet vettem fel. A kabátokat magunkra kapva, léptünk ki a lakásból. Már épp zárta volna be az ajtót, mikor vissza fordult és besietett- mit hagytál bent?- néztem rá kíváncsian, mikor felmutatta a vörös rózsát, amit a hajamba tűzött
-Így már mehetünk az első bulinkra- kacsintott rám és bezárta az ajtót. Mosolyogva bólintottam egyet és a lifthez sétálva, szálltunk be ami levitt minket
-Irány bulizni- kiáltottam fel mosolyogva, ahogy kiértünk az épületből

-De csinos valaki- lökött oldalba Nova, amint megérkeztünk és megláttak minket
-Ti is jól néztek ki- mosolyogtam a lányokra, akik vissza mosolyogtak- menjünk táncolni- csillantak fel a szemeim, ahogy meghallottam az ismerős zenét. A lányokat magam után húzva, tüntünk el a tömegben és a táncparketre állva, kezdtünk táncolni
-Milyen szép virágszál- hallottam meg hirtelen egy hangot a fülemnél, így amint tudtam, megfordultam és pofoztam volna meg a hang tulajdonosát
-Daichi? Te mit keresel itt?
-Hallottam, hogy egy buliról beszéltek, így gondoltam eljövök én is, hogy ha már egy csapat vagyunk
-Te nem tartozol bele a csapatunkba- szúrta oda Nova
-Nem te mondod meg, kiscsaj
-Hé! Ne beszélj vele ilyen hangnemben- néztem mérgesen rá, azonban rám nézve, egyből megenyhült a tekintete
-Meghívhatlak egy italra, kiengesztelésül?- mosolygott rám és gyengéden megfogta a karom
-Novát kell kiengesztelned nem engem
-Ugyan. Őt senki nem érdekli. Igyunk valamit, kettesben- fogta továbbra is a karom, amit egy kicsit megszorított
-Eresz el- sziszegtem neki, azonban csak tovább szorított- Daichi!
-Ereszd el Keit- rántott ki Itaru, Daichi fogságából és védelmezően elém állt