Hirtelen pattantak ki a szemeim, ahogy meghallottam a fülem mellett üvölteni egy hangos zenét. Oldalra nézve, láttam meg, ahogy Itaru próbálja vissza folytatni a nevetését, így a póló nyakánál megfogva, rántottam magam mellé és a párnát az arcába nyomtam
-Ezt még úgy vissza fogod kapni- ültem a hasára és a mellkasát kezdtem püfölni. Megunva az ütéseimet, kapta el a csuklóm és maga alá teperve, fogta le a kezeimet- eresz el, vagy te jársz rosszabbul- figyelmeztettem
-Lefogtam a kezeid. Már én nyertem
-Valóban?- húztam gúnyos vigyorra a szám és felemelve a fejem, sikeresen lefejeltem, amitől elengedett. Lelökve magamról, terült el a földön, így a ruháimat magamhoz véve, sétáltam el duddolva a fürdőszobáig
-Mennyi az idő?- jöttem ki teljesen elkészülve és a kanapén heverésző Uchihát néztem, aki egyből felém kapta a fejét
-Még úgy 8-9 óra körül
-Végre aludhatok sokáig és fel kell keltened?- akadtam ki a fejemet fogva. A konyhába belépve, szedtem ki egy kakaós csigát az egyik szekrényből és a kanapéra ugorva, kezdtem elfogyasztani
-Melegítőbe akarsz menni?- húzta fel az egyik szemöldökét
-Sportnap lesz. Akkor már olyan ruhában megyek. Tényleg, a sportcipőmet meg kéne keresnem- raktam le az előttem lévő dohányzó asztalra a reggelimet és a cipős szekrényhez rohantam, előkeresni a cipőmet
-Hova lett elrakva?- guggoltam a sok cipő közt és kíváncsian Itaru felé kaptam a fejem, aki az én elkezdett ételem ette
-Ott kell lennie valahol
-Jössz nekem egy reggelivel
-Van még a szekrényben. Direkt lementem reggel a boltba

-Mik lennének a feladatok?- kérdeztem Novát, ahogy az összes osztály a tornateremben várakozott. A cipőmet sikeresen megtaláltam a kanapé alatt, ugyanis kedves Uchihám eldugta reggel, így moshattam ki és száríthattam meg
-Fogalmam sincs. De én inkább hátra fogok menni, hogy ne vegyenek észre- suttogta halkan Demiyah, amint elcsendesült mindenki. Kisebb csoportokat kellett alkotni, így természetesen a mi csoportunk egyből össze állt. Azonban hét főnek kellett lenni, így egy embert még szereznünk kellett
-Olyan jól megvagyunk hatan. Nem kell ide mégegy- morrogta Hana
-Muszáj leszünk találni valakit, különben valakinek mindig duplán kell mennie- magyarázta a mellettem lévő Uchiha
-Hát menjél. Úgy is jó formában vagy- szúrta oda neki Demi, amin felkuncogtam. Nem tudom elképzelni, hogy Itaru nem Demiyahra gondolt. Hisz tök jól illik a leírás
-Sziasztok- jelent meg mellettünk Daichi- csatlakozhatok?
-Hát, legalább meg leszünk- mosolyogtam rá, így bólintott és mellém állt
-Minden csapatból kérünk egy kapitányt, aki kijön a lapokért
-Ki lesz?
-Rám aztán ne számítsatok- lépett hátra egyből Hana és Nova
-Fiúk?
-Engem is hagyjatok ki- lépett Akio a barátnőjéhez
-Legyél te, Kei- mutatott rám Demi, így egy halvány pír jelent meg az arcomon és hevesen rázni kezdtem a fejem
-Nem vagyok jó kapitánynak- raktam ki védekezésképpen a kezeim, így Itaru átölelte a vállam
-Jó leszel- szorított magához
-Akkor ki szavaz még Keire- emelte fel Demi a karját, akit követtek a többiek
-Utállak titeket- sóhajtottam fel fáradtan
-Tudjuk, hogy szeretsz minket Kei- kacsintott rám Daichi, amitől még jobban elvörösödtem. A többiek egy pillanatra megvető pillantást küldtek felé, azonban egyből elfordították a fejüket. Kibújva Itaru karjai közül, indultam el a senseiekhez és elvéve az egyik lapot, kezdtem olvasni, miközben mentem vissza
-Hoppá- lökött meg valaki hátulról, így előre estem volna, ha nem kapnak el
-Jól vagy?- kérdezte Daichi, így mosolyogva bólintottam, miközben a fülem mögé tűrtem egy tincset
-Köszönöm, hogy elkaptál- hirtelen valaki morogni kezdett, így a csapathoz fordulva, láttam meg újra a mérges tekinteteket
-Veletek meg mi van ma?- húztam fel az egyik szemöldököm, azonban nem válaszoltak. Sóhajtva egyet, mentem hozzájuk, miközben újra olvasni kezdtem a feladatokat, mikor gúnyos vigyorra húztam a szám- az egyik feladat, egy kézilabda mérkőzés- néztem a lányokra, akik ugyan úgy mosolyra húzták a szájukat- a másik meg foci. Abba számíthatunk rátok?- néztem Itarura, aki egyből bólintott. Ennél jobb feladatokat nem is kaphattunk- az első az egyből a kézi. Demi, te magas vagy, szóval mindenképp kellesz. Hana, Nova. Melyikőtök megy majd a kapuba?
-A többieket elnézve, lesz néhány erős- állapította meg Itaru a többi csapaton szétnézve, így az államat, megfogva, hunytam le a szemeimet és gondolkodni kezdtem. Mind a két lány nagyon gyors. Hana pontosan ki tudja találni, hogy a kapusnak mi a gyengéje. Nova pedig a gyorsasága miatt, nagyon gyorsan tud egyik helyről a másikra futni, beállósként. Azonban, mindkét lány alacsony, így nem látnák tőlünk az ellenséget, ezért rengeteg labdát kaphatunk
-Én leszek a kapuban- nyitottam ki egy idő után a szemem, így mindannyian furán néztek rám- mindketten gyorsak vagytok, azonban a hátrány az, hogy alacsonyak is. Nem látnátok tőlünk, hogy hol van a labda. Demi, te leszel az irányító, egyben a jobb oldalt, Hana bal oldal, Nova pedig megy beállónak. Én pedig a kapuba. A melegítőm amúgy is vastag, így nem nagyon fogom érezni, ha megdobnak
-Na ilyen egy kapitány- füttyentett hangosat Demiyah, így páran felénk kapták a fejüket
-Hátulról fogok kiadni utasításokat, ha valami nem sikerülne- hagytam figyelmen kívül az előző szöveget- a focinál viszont kevesen vagytok- néztem Itarura
-Ennyien is elegen leszünk
-Ki lesztek fáradva- ráztam a fejem- mennyire értetek a focihoz?- fordultam vissza a lányokhoz, azonban mindegyik megrázta a fejét. Felsóhajtva vakartam a tarkóm, mikor egy ötlet miatt, felcsillantak a szemeim- beállok majd hozzátok, ha olyan állapotban leszek
-Az már túl sok lesz neked. A foci egyből a kézi után van
-Na és?- vontam vállat- te mész irányítónak- mutattam Itarura, aki mosolyogva bólintott- Akio te mész a kapuba, én jobb, Daichi pedig bal szélen. Így jó lesz?
-Tökéletes- bólintott mindenki, mikor megszólalt a sípszó
-A kézilabdához sorakozzanak fel a csapatok
-Menjünk verjük meg a többieket- csaptam bele mosolyogva az öklömbe és elindultunk a lányokkal