-Szombaton is lesz suli?!- akadtunk ki többen is, mikor bejött a sensei az utolsó óránkra
-Nyugodjatok meg. Ilyen sportnap lesz, szóval nem fogunk tanulni- próbált mindenkit csitítani, kevés sikerrel. Fejemet a padra ejtve, néztem a mellettem lévő falat unottan. Akkor mégsem megyek ma haza. Mázli, hogy ez az utolsó óránk..
-Nem akarok holnap is jönni- motyogta mellettem Nova, amint kiértünk és az iskola előtt beszélgettünk
-De legalább hosszabb lesz a téli szünetünk- vontam fáradtan vállat és a táskámba nyúltam a félbehagyott szendvicsért, amit még Itaru csinált nekem- kérsz?
-Naná- csillantak fel a szemei, így egy kisebb darabot letörve, adtam oda neki- köszi- kezdte enni, miközben a buszmegálló felé sétáltunk
-Így tuti nem tudok haza menni. Egyetlen egy napra, hogy aztán jöjjek is vissza?
-Miért ne? Úgy két óra busszal, vissza meg amúgy is el fognak hozni
-Inkább maradok otthon- húztam a számat, mikor megérkezett a busz. Megölelve Novát, szálltam fel a bérletemet felmutatva, ültem le az egyik üres helyre és anyát kezdtem hívni, hogy elmondjam, nem megyek haza

-Hát te? Nem mentél haza?- torpant meg az ajtóban Itaru, amint meglátott. Megrázva a fejem, kavartam tovább a levest
-Holnap suli, így inkább maradok. Aztán meg csak egy napot legyek otthon, míg jöhettek vissza?
-Holnap suli?- ült le az asztalhoz
-Nektek nem szóltak?
-Nem igen. Gondolom majd később fog írni mindenkinek a sensei- vont vállat- és miért kell holnap bemenni?
-Állítólag sportnap lesz- válaszoltam, mikor pittyogott a telefonja
-De nézd a jó oldalát. Délben kell menni
-Igen?- zártam el a gázt és kíváncsian hajoltam oda hozzá, hogy elolvassam az üzenetet- valami jó- forgattam meg a szemem és egy tálat elővéve, szedtem magamnak a levesből és enni kezdtem
-Nekem nem is szedel?
-Nincs eltörve a kezed- forgattam a szemem, így sóhajtva egyet, állt fel és ő is szedett. Hirtelen rezzegni kezdett a telefonom, így oda kapva, nyitottam meg az üzenetet, ami láttán egy halvány pír lepte el az arcom
-Ki írt?
-Daichi- mosolyogtam el, miközben olvastam. Köhögni kezdett, így felállva, ütögettem meg a hátát
-Eléggé jóba lettél az új fiúval- itta meg a pohár vizet, amit felé nyújtottam
-Elkezdett bókolni- támasztottam meg az egyik kezemmel a fejem, miután vissza ültem a helyemre- most is egy kedves üzenetet küldött- írtam vissza egy mosolygós emojit, amit egyből megnézett
-Khm. Nem túl korai még? Hisz csak két napja ismered
-Hm? Mire gondolsz?- kaptam fel hirtelen a fejem
-Egyből bele estél. Beleszerettél
-Nem szerettem bele- csóváltam a fejem- csak jó valakitől ilyen kedves üzenetet kapni- jelent meg újra az a nyomvadt pír az arcomon, miközben leszegtem a fejem
-Bókolhatok én is- húzogatta a szemöldökét mosolyogva, amin felnevettem
-Hülye. Az más- töröltem a szemem- te a legjobb barátom vagy. Persze, hogy elvárok néha ilyet tőled, ha rossz napom van- mosolyogtam rá és az üres tálat a mosogatóba rakva, léptem oda hozzá, hogy össze borzoljam a haját. A szobába besietve, raktam ki a holnapi ruháimat, a pizsomát meg a kezembe véve, mentem lefürödni
-El kéne menni egyszer bulizni- tanakodtam a kanapén feküdve, miután Itaru is végzett. A kanapéra leülve, másztam el hozzá és fejemet a combjára hajtva, pihentem tovább- anyáék mentek mindig
-De ők már utolsó évesen voltak
-A francokat. Már első évesen is voltak- néztem fel rá, miközben a tévét kapcsolgatta
-Nem tartom olyan jó ötletnek- rázta a fejét, így felnyúltam és meghúztam a haját
-Ne legyél már ennyire félős. Tök jó lesz- csillantak fel a szemeim- meghívjuk a többieket is és mehetünk holnap- ültem fel mellé- a végén becsajozól- böktem meg az oldalát, amin felnevetett
-Kétlem. Már tetszik valaki- hajtotta hátra a fejét, így egyből felé kaptam a fejem
-Tényleg? És ki az?- térdeltem fel és az arcát megfogva, fordítottam magam felé- mond el. Kíváncsi lettem. Mesélj
-Egy nagyon kedves lány. Néha kicsit idegesítő, de ellenben kedves, csinos, jó humora van és mindig mellettem van, ha bajom van
-Demiyah???- kiáltottam fel boldogan- úgy tudtam, hogy lesz köztetek valami. Nem véletlen piszkáljátok egymást- karoltam át a nyakát és szorosan magamhoz öleltem- aztán ha meg mered bántani, nem csak ő, hanem én is megverlek- váltam el tőle és mérgesen néztem rá
-F-félre érted- emelte maga elé a kezeit- nem Demiyah az akit kedvelek
-Hát akkor?- néztem furcsán rá, miközben az ölébe ültem- hiszen illik rá a leírás. Nagyon is. Kedves, kicsit idegesítő, csinos, jó a humora. És ő is mindig ott van melletted- soroltam fel az állításokat a kezemen számolva
-De nem Demiyah az. Ezek az állítások egy másik lányra is nagyon igazak
-Ki az a lány?
-Majd egyszer elmondom. De ne add tovább másnak. Kérlek
-Jó, nem adom tovább. De ezért holnap eljössz bulizni- mosolyogtam rá
-Megyek- sóhajtott fel és megbökte a homlokom, amiért megajándékoztam egy szúrós pillantással