-Kelj fel te Uchiha- ugrottam rá Itarura és sikeresen belekönyököltem a hasába, amihez fájdalmasan kapott oda
-Kei. Nincs első órám, miért keltettél fel?- kérdezte fáradtan rám nézve, így megvontam a vállam
-Jó móka volt- szálltam le róla és a táskát a vállamra kaptam- meg, hogy ne aludj el- húztam fel a redőnyt, így behozva a rengeteg fényt- este utazok haza a hétvégére. Szóval majd csak a táskámért jövök majd. Viszont siettek a suliba- intettem neki és már rohantam is le a buszhoz, amit időben elértem, mielőtt elment volna előttem. Amint leszálltam, siettem volna be a boltba, azonban sehol sem találtam a pénztárcám. Akkor majd eszek megint Itaru kajájából. Gondolkodtam magamban és vállat vonva, sétáltam el a suliba

-Ez nem hiányzott?- állított meg Itaru, mikor kijöttem első óráról. Az ajtó mellett támaszkodott a falnak és a tárcámat felém nyújtotta
-Köszi- mosolyogtam rá és megöleltem. Viszonozva az ölelést, lassan elengedtük egymást és a tárcámat elvéve, raktam a táskámba
-Csináltam szendvicset, ha éhes lennél- nyújtotta felém, amit egyből elvettem és cserébe egy puszit nyomtam az arcára. Rákacsintva, futottam a tornaterem felé, ahol már a lányok vártak az öltözőben
-Hogy-hogy késtél?- kérdezte Nova, mikor meglátta a kezemben az ételt- abból majd kérek
-Majd kapsz- nevettem fel és elrakva a táskámba, öltöztem át
-Eskine Kei. Ide tudnál jönni?- lépett be a sensei a terembe, miközben a köröket futottuk a pályán
-Tuti szólt neki Kumi- fintorgott Nova és amint oda értem, kisiettem, nehogy nekem jöjjenek
-Mit szeretne sensei?
-Az igazgató hívat. Itt vannak a szüleid is, illetve Kumi és az ő szülei is
-A tegnapi miatt?- kérdeztem miután elindultunk, mire csak bólintott. Az ajtóhoz érve, kopogtam és amint meghallottam a hangot, benyitottam a szobába. Anya és apa kíváncsian és egyben mérgesen néztek rám. Illetve csak apa nézett rám egy kicsit mérgesen, anya csak kíváncsian. A másik oldalt Kumi ült vigyorogva, mellette meg a két szülő, akik idegesek voltak
-Hívatott Kakashi-sensei?- csuktam be magam mögött az ajtót és leültem anya és apa közé
-Igen. A tegnapi edzésről lenne szó. Kumi azt mondja, hogy ok nélkül, többször is bántottad. Elgáncsoltad, a labdával arcon ütötted és megverted- az állításoktól kétszeresére nőttek a szemeim. Anya és apa megfogva a kezem, szorították meg egy kicsit, nyugtatásképp, ami most semmenyire sem tudott lenyugtatni
-Ő volt az, aki az arcomba vágta a labdát. Kigáncsoltak, erősen a hátamnak dobta a labdát és ellökött, aztán meg, meg akart ütni. Bevallom, egyszer én is az arcába dobtam a labdát, de aztán ok nélkül nekem támadt. Még jó, hogy meg akartam védeni magam. Azért ütöttem a hasába, hogy leszálljon rólam
-És azt nem felejtetted ki, hogy majdnem eltörted a karját- szúrta nekem az anyukája, amitől anya egyből állt volna fel, de apa megfogta a karját
-Nem csináltam ilyet
-De igen- kezdett műsírni- edzés után csináltad
-Hazudik- álltam fel a kanapéról- miután vége lett a meccsnek, nem is láttam. Itarura vártam szokás szerint. Meg Daichivel beszélgettem
-Ezt a két említett is tudja bizonyítani?- kérdezte Kakashi-sensei, így bólintottam- Itachi, hozd ide a két fiút. Kei, kérlek ülj vissza- a szólításra egyből vissza ültem a helyemre. Kezeimet össze fontam a mellkasom előtt, miközben lehajtottam a fejem. Még, hogy majdnem eltörtem a karját. Ilyen aljas rágalmat. Hirtelen egy kabátot éreztem a vállaimon, így apa felé kaptam a fejem, aki mosolyogva össze kócolta a hajam
-Hívatott sensei?
-Igen, gyere be Itaru
-Mit történt?- kérdezte, amint meglátott minket. Mögém lépve, támaszkodott meg a háttámlán
-Kumi azt állítja, hogy Kei majdnem eltörte a karját, és sokat bántotta az edzésen. Míg Kei azt, hogy Kumi csinált mindent. És az utolsó lövését bevallotta, tehát egy bizonyíték már van
-Kei sosem törné el senki kezét- rázta a fejét- Kumi pedig hazudik. Ő kezdte el bántani Keit. Az arcába dobta a labdát, kigáncsoltatta, hamis állítás miatt, kiálítatta a játékból, mikor ment vissza az egyik sikeres lövése után, a hátának dobta a labdát. Mikor pedig eldobta a labdát, akkor véletlen eltalálta Kumit is. Bocsánatot is kért, de Kumi egyből leterítette a földre és megpróbálta megütni. Kei pedig jogosan ütött a hasába- sorolta fel azokat amiket én. Hálásan néztem rá a szemem sarkából, miközben egy nyugtató mosolyt küldött
-De a lányomnak akkor is majdnem eltörte a karját- érvelt továbbra is az anyukája
-Fogja már fel, hogy a lánya csak kitalálta ezt, hm!- idegesedett be apa is, mikor kopogtak és Daichi jött be
-Történt valami?
-Este állítólag Kei majdnem eltörte Kumi kezét. Kei azt állítja, hogy veled beszélgetett, míg nem megjelent Itaru. Igaz ez?
-Igen. Sétáltam és megláttam, így leálltam vele beszélgetni, míg nem jött Itaru
-És nem volt sehol Kumi?
-Nem láttam sehol. Mint mondtam, megláttam. Egy üdítő volt a kezében, amit gondolom a boltból vett, tehát sehogy sem tehetett volna ilyet
-Ha nem hisz nekünk sensei, tudok hozni szemtanúkat. A kézis lányok és a focis fiúk mind látták mi történt- érvelt mellettem Itaru
-Kei elmehettek. Deidara, Mei. Bocsánat, hogy ilyen miatt behívattalak titeket
-Legalább kiderült, hogy a lányunk sose tenne ilyen rossz dolgokat- álltunk fel a kanapéról
-Kumi. Veled még beszédem lesz. Nektek pedig leigazolom az órát- nézett ránk, így bólintottunk és elhagytuk a szobát
-Köszönöm, hogy mellettem voltatok- öleltem mindkét fiút magamhoz
-Eléggé csúnya húzás volt attól a lánytól, hm- ölelte át apa, anya derekát
-Most már értitek miért vagyok néha ideges, ha hívlak titeket
-Most már értjük, hm
-Én eddig is értettem. Annak az anyja, az én osztálytársam volt- fintorgott anya, amin felnevettem
-Az, akit akkor sikerült a földre nyomnod, mikor ide jöttem első nap, hm?
-Ő volt az. Viszont mennünk kell lassan vissza dolgozni- puszilták meg a homlokom. A kabátot vissza adva, öleltem meg őket
-Mi megyünk vissza tesire- köszöntem el tőlük és Daichire nézve, szaladtunk el a tornaterem felé