-Én nem értem. Megnéztük mindenki nyakát, mégse volt senkinek tetoválása- néztem csalódottan a tejes kávém poharát. Napokba telt, mire mindenkinek meg néztük a nyakát, azonban senkinek nem volt semmi.
-Akkor ezek szerint, nem közülünk volt a betörő- nézte az eget, majd kinyitva az esernyőt, tartotta felénk. Az eresz alól kilépve, indultunk el a rendőrség felé, miközben nyárhoz képest, szakadt az eső.
-Az a telefon beszélgetés akkor sem hagy nyugodni. " Igen sikerült elintézni. Majd legközelebb is kelleni fog belőle. "
-Lehet valami fontos dolog volt. Attól mert ott beszélgetett, nem jelenthet olyan nagy dolgot. Biztos a másik most érte el
-Lehet- ittam bele az italba. Kedvesem átölelve a derekam, hajolt le és egy puszit nyomott a fejemre. Lehet, hogy tényleg csak most érte el és valami fontos dolog volt.
Épp, hogy beértünk az épületbe, rengeteg idősebb jött felénk és a karomat megragadva, húztak maguk után. Félve nyúltam volna vissza Itaruhoz, mikor kattant a bilincs a kezemen és berángattak a kihallgató terembe
-Mégis mi folyik itt?- rángattam a kezem, mire az egyik idősebb, az asztalra vágott egy iratot
-Néhány dolog azt bizonyítja, hogy te voltál az, aki ki akarta engedni a rabokat- ahogy ezt meghallottam, a szemeim hatalmasra nőttek.
-Én nyitottam volna ki?- kérdeztem elhűlve- uram én nem tennék ilyet. Mégis kitől hallotta és miféle hamis bizonyíték van erre?
-Este kaptunk egy levelet, amiben téged gyanúsítanak. A nyomozók találtak nemrég egy szőke hajszálat, mely nagy jelentőségben megegyezik a tiéddel. Kaptunk egy képet is, amin nagyon látszik, hogy te vagy rajta- rakta elém, amit felvettem és nézegetni kezdtem.
-E-ez lehetetlen. Én otthon voltam akkor. Meg minek jönnék elengedni azokat a rabokat, akiket nagy nehezen elfogtunk?
-Sajnálom, de ezeket a bizonyítékokat nem engedhetjük csak úgy el. Míg ki nem derül, be fogunk zárni egy külön cellába

Csalódottan ültem a kicsi ágyon. Lábaimat átkarolva, pihent a fejem a térdemen, miközben a reggeli történteken gondolkodtam.
Valaki rám kente ezt az egészet. De mégis ki? Meg, hogy tudott ilyen dolgot csinálni? Otthon aludtam Itaruval. Meg amúgy se jönnék be az éjszaka közepén, hogy kiengedjem a rabokat. Ez teljesen hülyeség. Hogy jutott egyáltalán hozzá a hajamhoz??
-Valaki nagyon nem kedvel- hallottam egy fáradt sóhajt, majd mellettem besüppedt az ágy. Lábaimat elengedve, ültem törökülésbe, majd a mellettem lévőre pillantottam
-Biztos az volt, aki betört. Gondolom rájött, hogy utánna szaglászok
-Nagyon úgy tűnik- támasztotta a fejét a falnak- az idősebbek nagyon elhiszik ezeket a bizonyítékokat. Ha három nap múlva, nem lesz valami más, végleg be fognak téged zárni egy cellába. Csak az már másik városban lesz
-De ezt akkor se tehetik anya!- csattantam fel mérgemben- Én soha nem csinálnék ilyet, meg amúgy. Itaruval aludtam. Ő tudja bizonyítani, hogy vele voltam
-Kikérdezték őt is. De aki csinálja ezt, azt is bele írta, hogy biztos akkor jöttél, mikor ő aludt
-Ez lehetetlen- ráztam a fejem- valamit tennetek kell
-Itaru és Demi már dolgozik az ügyön- mosolygott bátorítóan, azonban ez engem most nem nyugtatott meg. Nincs semmi kiindulási pontjuk...
Látva, hogy nem akarok erre válaszolni, össze borzolta a hajam- sajnos többet nem akarnak beengedni ide. Így csak a rácson kívül tudunk beszélni
-Feltéve ha lesz időd a csapat mellett engem felügyelni- támasztottam neki a hátam a falnak
-Na igen- sóhajtott fel, majd felállt az ágyról
-A többieknek ne szóljatok erről
-Nem szólunk

-Neked nem kéne már otthon lenned?- néztem értetlenül késő este Itarura, mikor megláttam a cella előtt. Felállva az ágyról, sétáltam oda felé és az egyik vas darabot megfogva, fogta meg a kezem
-Bent maradtam Demivel, hogy kihozzunk. Nem tudsz aludni?
-Túl hangosan horkolnak- húztam el a szám, majd fáradtan felsóhajtottam- van valami eddig?- kérdeztem reménykedve, mire a földet kezdte nézni
-Teljesen sötétben tapogatózunk. Aki ezt kitervelte, nagyon ügyesen csinálta- sziszegte idegesen- nem fogom hagyni, hogy elvigyenek hamis okok miatt- emelte fel a fejét és egyenesen a szemembe nézett. Lágyan elmosolyodtam ezen, majd megszorítottam egy kicsit a vasat
-Köszönöm. Hogy hiszel nekem, és hogy mellettem is vagy
-Egész eddigi éveimben melletted álltam, nem foglak egy ilyen miatt cserben hagyni- rakta a homlokát a rácshoz, így az enyémet is mosolyogva oda rakva, pihentem lehunyt szemekkel
-Van egy ötletem, hogy ki lehet az. De ezt egy őrült ötlettel tudnánk kideríteni- suttogtam halkan, mire kíváncsian, egyben félve nézett rám
-Most találtad ki, mi?
-Sok szabadidőm van most- vontam vállat- avasd be anyát, a főnököd és Akiot is ebbe- mondtam neki, mire egy határozott bólintást adott, így el is kezdtem mondani, milyen ötletem van

Idegesen járkáltam a cellában. Alig aludtam ez idő alatt, hisz a harmadik nap gyorsan itt volt. Az az este óta senki nem jött le hozzám. Csak reménykedni tudtam, hogy jó embert gyanúsítok, Itaruék pedig bizonyítékot tudnak ellene találni
-Mi lesz már?- néztem folyamatosan a hangszórót, de csak nem akart megszólalni. Az ágyra lerogyva, temettem arcomat a tenyereimbe. Úgy tűnik mégsem sikerült ez a terv... El fognak vinni a többiektől...
-Lám, lám. Valaki nagyon rossz volt- hallottam egy önelégült hangot. Felkapva a fejem, néztem a hang forrása felé, mire idegessé vált a tekintetem.
-Mit akarsz?
-Nekem kell elvinni téged- nyúlt a zsebébe, majd ki is emelte a csillingelő hangot kiadó kulccsomót.
-Úgy tudom, hogy az idősebbek visznek
-De ők nem érnek rá- vont vállat és ki is nyitotta az ajtót. Bentebb lépve, rakta rá a csuklóimra a bilincset és a karomat megragadva, kezdett kifelé vinni
A parkolóba érve, megcsörrent a telefonja, így beültetve a hátsó ülésre, kezdett telefonálni. Az ablakon kinézve, pillantottam meg a kamerát, ami felénk nézett.
-Nemsokára ott vagyok- mondta egy kicsit hangosabban. A sziréna hangja egyszercsak megszólalt kintről, így gyorsan a zsebébe süllyesztette a készüléket és beült.
-Csak nem félsz?- kérdeztem gúnyosan. Most már világossá vált, hogy ez a szemét törhetett be és kente rám a dolgokat. A hívás, az a nézés, ahogy sokszor nézett. Ráadásul mikor néztük kinek van tetoválása, ő hirtelen beteg lett. Meg miért pont neki kéne elvinnie, mikor utáljuk egymást? És ez a reakció a szirénára..
-Rájöttél?- nevetett fel- mégsem vagy olyan idióta
-Mégis miért?- húztam össze a szemöldököm- miért én?
-Az apám valamit lát benned. Kellesz neki
-Azt mondtad, hogy az apád meghalt, mikor kicsi voltál
-Ha jobban tetszik, akkor ő a nevelt apám. Most pedig jobb lesz ha alszol egy kicsit. Aztán valahogy megtalálnak- nézett gúnyosan rám a szeme sarkából, majd hirtelen megállt. Neki esve a vas ketrecnek, vertem be a fejem. Az oldalamra esve, homályosult el hamar a látásom és vesztettem el az eszemet