-Azért ne fojts meg- kuncogott fel, miután egy jó ideje, szorosan bújtam hozzá. Fejemet a mellkasába fúrtam, miközben az az isteni illat, az orromba kúszott
-Fogd be- motyogtam és ha lehet, jobban öleltem, minek következtében halkan felszisszent
-Esni fog. Lassan be kéne menni- simogatta a hátam, így lassan elengedtem. A fekete íriszekbe nézve, bólintottam egyet, mire össze kulcsolta az ujjainkat és egy hosszú puszit nyomott a kézfejemre
-Elég szép ez a ház- mondta, miután a nappaliban ült a kanapén, én pedig a konyhában kerestem innivalót meg poharat. A keresett dolgokat felkapva mentem oda és letettem az asztalra- bár eléggé kupi van- húzta vigyorra a száját
-Egész nap dolgozok- raktam csípőre a kezeimet morcosan- hogy takarítsak akkor ki?
-Hát, mikor haza érsz- vigyorgott tovább, mire felkaptam egy párnát és a képébe dobtam- idegesítő vagy- huppantam le mellé
-Tudom ám, hogy nem vagyok- ölelte át a derekam és magához húzott
-De az vagy- mondtam unottan, miközben fejemet a vállának döntöttem
-Ha az lennék, már kirúgtál volna a házból
-Fogd be
-Nem szívesen akarom- hajolt közelebb és egy hosszú puszit adott a homlokomra- annyi évig nem beszéltünk. Jól esik most ez is, amit mondasz
-Mit csináltál ez idő alatt?- kérdeztem kíváncsian felé nézve
-Legtöbb időmet a tanulás vette el. Néhány tantárgy, sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Mikor akadt egy kis szabadidőm, akkor az ott szerzett barátokkal beszélgettem. Miután pedig egyre kevesebb dolgom volt, rávettem magam, hogy megcsináljam a jogosítványt, így már nem kell majd sétálni, ha sikerül venni egy autót- mosolygott rám, mire megeresztettem egy boldog sóhajt
-Akkor minél előbb szerez egyet. Legalább nem kell majd sétálnom, mikor fáradt vagyok
-Veled mi volt? A többiek meséltek, hogy mit csináltak
-Akkor megint utolsó vagyok, mi?
-Annyiszor elmentél mellettem, hogy sose tudtalak elkapni
-Mi?- emeltem el a vállától a fejem és egyik szemöldököm felhúzva, furán néztem rá
-A kórházban is nekem jöttél. Azt hiszem akkor szabadnapos voltál, mert nem volt rajtad az egyenruha- gondolkodott hangosan, mire egy halvány pír jelent meg az arcomon- mikor iratokat nyomtattál, akkor oda akartam menni, de valaki oda ment melléd. Beszéltettek, majd idegesen mentél el valahova.
-Kávéért kellett mennem, mert az a szemét kihasználja, hogy a legfiatalabb vagyok a csapatban- morrogtam
-Miért hagyod magad?
-Ha tudnád hány verekedést rendeztem már, amiért nem hagytam magam- néztem gúnyos vigyorral rá, mire csukott szemmel, mosolyogva rázta a fejét
-Én beszéltem. Jöhetsz te
-Miután elvégeztem a sulit, nem tudtam mit csináljak. A többiek tudták már, mit akarnak, egyedül én nem. Anya ajánlotta a rendőrséget, és mivel ez a munka pont hozzám való, így elfogadtam. A csapatába kerültem be, de mivel mostanában egyre többet veszek össze az egyik társammal, rám sózza a papír munkákat- sóhajtottam fel fáradtan, mire felnevetett
-És ezt a házat honnan szerezted?
-Miután kiköltöztem az albérletből, haza költöztem. Mondtam anyának és apának, hogy lassan szeretnék egy külön házba költözni, és új életet kezdeni. Számítottam rá, hogy valamikor haza jössz, így gondoltam, ha már úgy is felnőttek vagyunk, költözhetnénk egy közös házba. Házakat nézegettem minden nap, míg nem, megláttam ezt. Eléggé lepukkant volt, azonban jó árban volt. Így anyáék segítségével, meg tudtam venni és lassan, de sikerült felújítatni. Bár még van néhány szoba, amit rendbe kell tennem. Az albérlet pedig üresen áll, azonban Yume és Hikari azt tervezi, hogy majd be akarnak oda költözni. Úgy is azt az iskolát nézték ki, amiben mi is voltunk
-Közös háznak vetted?
-Persze. Miért.... Te már nem akarsz..?- néztem felé félve, mire magához húzott. Fejem a mellkasának nyomta, miközben szorosan ölelt át
-Miért ne akarnálak te buta nő? Ugyan annyira szeretlek, mint három éve. Kint is mindig rád gondoltam. Te voltál a célom. Hogy ha minél jobban teljesítek és remek dolgokat érek el, büszke legyél rám, mikor haza jövök hozzád
-Azelőtt is büszke voltam rád és ez most sem változott- fordítottam mosolyogva felé a fejem. Elmosolyodva, hajolt le és egy csókot kezdeményezett
-Itt laknál velem?- kérdeztem félve, mikor elváltunk
-Azt szeretnéd, hogy ide költözzek?- simította meg az arcom, mire bólintottam- akkor majd valamelyik nap, elhozom a cuccom anyáéktól- mosolygott így egy puszit nyomtam az arcára, szabadultam a kezei közül, fordultam meg és leszedtem a kanapé háttámlájára rakott plédet. Magunkra terítve, húztam fel a lábaimat, miközben fejemet a vállának hajtottam. Kezével átölelve a derekam, húzott közelebb. Kezébe adva a távirányítót, kapcsolt be egy filmet, amit nem tudtam olyan sokáig nézni, mivel elragadott a fáradtság

-Kei, kelj fel gyorsan- rázogatta Itaru a vállam, mire fáradtan nyitottam ki a szemeim. Felé pillantva, dörzsöltem meg a szemem- késésben vagyunk- ahogy ezt kimondta, a szemeim tányér nagyságúak lettek. Telefonomért kapva, néztem meg az időt, majd amint megláttam, rohantam fel a szobámba. Lentről ajtó csapódást hallottam, így gondolom haza rohan az egyenruháért.
Gyorsan magamra kapva a ruhát, fesültem ki, majd felkötöttem a hajam. Az övet felcsatolva, raktam rá a szükséges dolgokat és futottam is le. Hoshinak kiadtam a reggelijét, majd az ajtót és kaput bezárva, rohantam a munkahely felé, ahogy csak tudtam
-Te veled mi történt?- nézett rám furán anya, amint beestem az irodába. Az ikrek nevetve, míg az a szemét, gúnyosan nézett rám
-El aludtam- mondtam ennyit, miután rendeztem a levegő vételem és közelebb mentem
-Akkor elismétlem a mai feladatot. Hajnalban jött egy hívás, hogy betörtek ide, és ki akarták engedni az itt lévő rabokat. Majdnem sikerült is neki, azonban az őrök időben érkeztek, de a betörő, el tudott szökni. Van egy kicsi leírás róla, így meg kell keresni őt
-És mégis, hogy találjuk meg? Körbe kérdezzük az összes embert, hogy hé, nem te törtél be hajnalban?- ironizált Mamoru, mire mellette Seiko felnevetett. 22 évesek, utóbbi az idősebb pár perccel. Barna haj, zöld szem, míg Mamorunak fekete haj kék szem. Ugyanaz a személyiség mindkettőnek, bár Seiko néha sokkal érettebb
-Néha lehetnél olyan érett, mint a bátyád- sóhajtott fel fáradtan anya, mire mosolyra húzódtak az ajkaim- a kamerák azt mutatták, hogy az egyik rabnál eléggé sok időt töltött el. Elsőnek vele kell kezdenünk
-Kikérdezzük?
-A nyomozók már azt teszik. De még nincs hír. Addig is- folytatta volna tovább, mikor megcsörrent a telefonja. Egyből felvette, majd egy rövid beszélgetés után, állt fel az asztaltól- irány a park. Láttak ott egy gyanús embert
Egyből a parkolóba siettünk, ahol beülve egy kocsiba, vezetett el anya a helyre
-Az ikrek velem jönnek. Ha össze mertek megint verekedni, komoly gondok lesznek- nézett ránk, így fintorogva fordítottam el a fejem. Két felé indultunk el, mikor hirtelen megállt
-Nagyon kell mosdóba mennem
-Hát menjél- biccentettem a fejemmel egy épület felé, amiben mosdók voltak. Egyből oda futott be, így én az embereket kezdtem figyelni. Egyszer csak egy sikítást hallottam, majd megláttam egy kapusznis embert futni. Egy rózsaszín táskát szorított, így egyből utána eredtem. A közeli sikákorba menekült be, így átmásztam egy kerítést, ezáltal elé kerültem. Pisztolyomat elő kapva, tartottam felé, mire egyből megállt és feltartotta a karjait
-Tegye le a földre a táskát és csúsztassa ide- adtam ki a parancsot, amit teljesített is. Kinyitottam a táskát, hogy meg van-e az a pár dolog ami mindig van mindenkinél, mikor valami gáz jött ki, ami csípte a szemem. Oda szorítva a tenyerem, borultam térdre a fájdalom miatt
-Egy rabló futott ki a park melletti sikátorból- mondtam szakadozva, mikor annyit láttam, hogy vissza felé kezdett futni. Az ami a szemembe ment, nagyon csípett. Alig bírtam kinyitni tőle a szemem
-Te mit szerencsétlenkedsz a földön?- ért oda társam, így felé emeltem a fejem. Ingem ujjával megtörölve a szemem, enyhült egy kicsit, de továbbra is fájt
-Hol a rabló?
-Nem láttam sehol. Biztos elmenekült valamerre
-Hagytál elmenekülni egy rablót?!- kiáltottam rá idegesen
-Mert te mit csináltál?! Nem kellett volna kinyitni azt a táskát és akkor nem kapod be a gázt!
-Én legalább valaki után eredtem, nem pedig elmentem pisilni!- álltam fel idegesen és homályosan, de láttam, hogy hol van, így elindultam felé- ha nem hugyáltál volna, el kaptad volna!- löktem hátrébb
-Neked meg jobban kellett volna vigyáznod!- lökött ő is egyet, így két lépést hátrébb kellett lépnem, hogy ne essek el- ha egy rabló elbánik veled, mit vársz egy betörőtől- jött közelebb és ellökve, estem el. Szemeimet megtörölve, láttam végre normálisan, azonban továbbra is fájt. Felállva a földről, léptem egyet és arcon csaptam
-Négy éve edzek! Nem vagyok már olyan gyenge, hogy egy olyan legyőzzön!
-Mégis sikerült!- emelte fel a kezét és ütött volna egyet, mikor ujjak tapadtak a csuklójára
-Kei meg lett sebesítve. A te feladatod lett volna így, hogy elkapd a rablót. De te inkább nem is eredtél utána, pedig ellőtted futott ki
-Mei-san én nem is láttam azt a férfit
-Honnan tudod, hogy épp egy férfi volt az? Lehetett volna egy nő is. Nem találtuk meg se a betörőt, se a rablót. Menjünk vissza- engedte el és hozzám sietve, nézte meg az arcom. A lámpát felém irányítva, csuktam be a szemeimet a hirtelen fény miatt, majd aztán óvatosan nyitottam ki- vörös a szemed körül. Azon kívül nem látok mást. Menjünk vissza a rendőrségre, ott jobban meg tudom nézni

-Veled meg mi történt?- kérdezte aggódva Demi, mikor meglátott kijönni a liftből
-Hm?- kaptam fel a fejem a papírokból
-Vörös a szemed
-Ahj, még mindig látszik?- kérdeztem unottan, majd felsóhajtottam egyet- valami gázt kaptam
-Az nem igen jó- húzta el a száját, mire megrázva a fejem, adtam a kezébe a papírokat
-Itaru?
-Lent a celláknál nyomoz reggel óta. Fel volt feszítve a zár a kapcsolónál. Ha nem érnek oda hamarabb az őrök, a rabok kijutottak volna
-Volt valami a betörőn, azon kívül, amit amúgy is tudunk?
-Egy tetkót láttak a nyakán
-Tetkó?
-Aha. De az a furcsa, hogy könnyen be tudott jutni. Nem szólalt meg a riasztó sem
-Ez tényleg nagyon furcsa. Megyek elmondom az új információt anyának
-Csak aztán óvatosan- bólintva egyet, mentem le a lifttel és az iroda felé mentem. Amint elmondtam, indultam el a női mosdó felé, azonban a férfi öltöző nyitva volt. Nem szokásom mást nézni, főleg úgy, hogy barátom van. De elég érdekes dolog ütötte meg a fülem, így óvatosan bekukucskáltam
-Igen sikerült elintézni. Majd legközelebb is kelleni fog belőle- hallottam egy torzult hangot. Az illetőt majdnem láttam, mikor a szememre és a számra kezek tapadtak és hátra felé kezdtek húzni. Rúgtam össze vissza, mire a hátam egy hideg dologhoz ért
-Te mégis mit csináltál?- kérdezte Itaru, majd elvette mind a két kezét. Fejemet oldalra fordítva, láttam meg a sárgás falat mögöttem. Áh, szóval ez volt az a hideg.
-Ne aggódj nem kukkoltam senkit- emeltem fel a tenyereimet, mire felhúzta a egyik szemöldökét. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, várva a magyarázkodásomra- meghallottam valakit arról beszélni, hogy valamit sikerült elintéznie. És hogy majd legközelebb is kelleni fog. Lehet valaki közülünk való tört be hajnalban- raktam össze a kocka darabjait a fejemben- meg kéne nézni mindenki nyakát, hisz ugye van tetoválása
-Sok mindenkinek lehet a nyakán- rázta a fejét- és biztos, hogy nem kukkoltál?- kérdezte féltékenyen
-Ha van barátom, aki amúgy úgy néz ki mint egy isten, miért néznék egy elpuhult férfit?
-Szóvak akkor isten vagyok?
-Leszűrted a lényeget?- hajoltam közelebb hozzá, mire megbökte a homlokom. Mosolyogva hajolt volna közelebb, ha nem teszem a kezem az ajkaira
-Munkahelyen nem- nyújtottam ki a nyelvem és egy puszit adva az arcára, bújtam ki a karja alatt
-Mitől piros amúgy a szemed?

Sziasztok
Elsőnek is, köszönöm szépen azoknak akik olvassák ezt. Imádlak titeket ❤️🥰
Másodszor. Eddig előre meg voltak írva a részek, azonban elérkeztünk oda, hogy ezek elfogytak. Így írni kell az újakat. Ami sajnos időbe telik, főleg úgy, hogy néha nincs ötlet 😅
Ezért arra a döntésre jutottam, hogy hetente egy részt, megpróbálok hozni.  Az az egy rész pedig, péntekenként jönne
Nos, ennyit szerettem volna. Még egyszer köszönöm, hogy olvassátok ❤️