3 év telt el, mióta Itaru elment. Az iskolát sikeresen elvégeztük egy éve. Nova, az óvónő lett az egyik közeli óvodában. Nem egyszer kért már segítséget, mikor arra jártam. Olyankor mindig a gyerekekkel kellett beszélnem és segíteni őket a helyes dolgokra. Akio, az egy cégnél dolgozik. Ha van olyan ügy, akkor mindig hozzá sietek, ő pedig hamar lenyomozza nekem a gépen. Ezen kívül sokat programoz, így a főnöke eléggé felfigyelt a tehetségére. Hana pedig a kórházban dolgozik. Bármilyen sérülést szerzek, ő egyből ellát. Még mindig együtt vannak Akioval, már lassan össze is költöztek. Demi az velem együtt a rendőrségen van. Míg ő a nyomozói osztályon, én anya keze alatt vagyok. Mivel a csapatába kerültem, mint újonc, a legfiatalabb is vagyok. Így mindig én kapom az unalmas dolgokat, mikor anya nem figyel és a többiek felügyelnek. Többiek. Négyen vagyunk a csapatban, egyedül vagyok lány. A legidősebb fiú az, aki a legtöbb gondot okozza. Ezért pedig nem kevésszer rendeztünk már jelenetet, amiért nem hagytam magam. Így volt ez most is. Elküldött kora reggel kávéért, kértem a szokásosat, majd ugráltatott, hogy ez nem jó, menjek vissza másikért. Én pedig meguntam és megmutattam a harci tudásom, amit Kisame-sannal, tovább edzettünk
-Nem hiszem el, hogy nektek állandóan verekedni kell- fogta anya a fejét az asztalnál ülve. Egyik kezem csípőre volt rakva, úgy hallgattam már unottan a szokásos lehordást- utoljára mondom el. Még egy ilyen és nem én, hanem egy felsőbb rangú ember, fog rendet tenni köztetek. Elmehettek- csak bólintottam és mentünk is kifelé.
-Csak azért ilyen kedves Mei-sensei mert a lánya vagy- ragadta meg a kék ingem nyakát és közelebb húzott
-Akkor örülnöd kéne, hogy nem ordítja le a fejed- húztam egy őrült vigyorra a számat, miközben a kezéhez nyúltam, amit szorítani kezdtem- nem hallom, hogy megköszönnéd- döntöttem egy kicsit oldalra a fejem
-Tsk- morgot és ellökve magától, ment el mellettem, a vállával meglökve- hozz egy kis kávét. Újonc- vigyorgott rám, így ökölbe szorítottam a kezem. Nyakláncomat megragadva, szorítottam rá és idegesen mentem a közeli cukrászdába, ahol már igen jól ismertek. Amint oda mentem, már kezdték is csinálni a italt
-Hanyadik már ezen a napon?- nevetett fel Finn, így morogtam egyet. Utolsó évben, egyre többet jártam a környéket. Kikészítettek a vizsgák, így egy nap bejöttem ebbe a cukrászdába, ahol megláttam a fehér hajút. Kedves volt, egyből jó barátságba kerültünk. Jég kék szemei vannak, a haja pedig valahogy mindig úgy áll, mintha két kis kerek fül lenne oldalt
Bemutattam őt a csapatnak és ami a legjobban meglepett, hogy Demiyah elpirult a fiú közelében. Persze ez fordítva is így volt. Egyből sejtettem, hogy ezek egymásba szerettek
-Állandóan ugráltatnak. Csak azért mert a legfiatalabb vagyok
-Miért hagyod magad?
-Ó, én nem hagyom magam- tettem a mellkasomra a kezem, önelégülten- ma is szép jelenetet rendeztünk
-Csak aztán óvatosan- kacsintott rám, így vigyorogva adtam oda a pénzt
-Majd jövök a szokásos sütiért, ha nem lesz valami. Szia- köszöntem el és a kávét kézbe véve, sétáltam vissza
-Csak nem trécseltél a fiúval?- húzta vigyorra a száját, így a mellkasának nyomtam az italt. Anya irodája felé haladva, mentem be hozzá és levágódtam keresztbe a sötét fotelbe
-Miért kell mindig csatát indítani a társadal?- kérdezte, fel sem nézve a papírokból
-Bár ne lenne a társam- morrogtam, így felsóhajtott
-Nem tudsz ez ellen mit csinálni. A legjobbak közé kerültél, majd ha sikerül magasabb pozícióra szert tenned, akkor kedvedre ugráltathatod őt
-Megyek fel Demiyahoz- ugrottam ki a fotelből és kifelé kezdtem haladni
-Csak nem akarod hallani az igazságot
-Talán- vontam vállat és mentem a lift felé- sikerült valamit kideríteni, nyomozó?- támaszkodtam meg a székén, így megrázta a fejét
-Egyre csak azt érzem, hogy rosszul gondolkodok- nézte a papírokat
-Hát, én ehhez nem értek- raktam pár papírt arrébb és az asztalára ültem
-Ja, mert te csak verekedni szeretsz. Hallottam ám a mairól is
-Gyorsan terjednek a hírek
-Nagyon. Mi volt az ok?
-Túl sokat ugráltatt- piszkáltam az övemen lévő jelvényt, mikor megrezzent a telefonja
-Akio átküldte a dolgokat. Ha most megbocsátasz, folytatom tovább- kacsintott, így elköszönve, mentem le, mikor anya szaladt felém
-Betörés van. Gyere siess- csak bólintottam és futottam utána. A kocsiba beugorva, indította be az autót, míg a fegyverem tárát néztem, ami tele volt- menj hátulról- szólt rám, amint megérkeztünk és a ház felé futottam. Bólintva, kerültem meg és a kerítést átugorva, siettem az ajtóhoz, ami tárva nyitva volt. Fegyveremet magam előtt tartva, mentem beljebb. Olyan ismerős volt ez a ház....
-K-Kei...- nyöszörgött egy ismerős hang, így oda kapva a fejem, nyíltak tágra a szemeim
-Emiko- szaladtam oda a földön fekvő lányhoz, akinek vérzett az oldala
-A-azt hiszi meghaltam... Fent van az emeleten.... Aont keresi- ragadta meg a kezem- m-mentsd meg
-Nem hagyom, hogy hozzá érjen. Anya, van bent egy sebesült, a konyhában- szóltam az adóvevőbe- megyek, megmentem őt. Ezt szorítsd oda amilyen erősen csak tudod- vettem le az ingemet, így a fehér atlétámban voltam. Amint oda szorította, a fegyveremmel felfelé kezdtem sietni, halkan
-Tudom, hogy odabent vagy! Gyere ki! A nővérednek már annyi!- nevetett őrülten, miközben egy ajtót csapkodott. Az asztalon pihenő vázát felvéve, mentem közelebb és amilyen erősen csak tudtam, fejbe vágtam, amitől kidőlt
-Aon, gyere ki. Már nincsen semmi baj- kopogtam az ajtón, így lassan kinyitotta
-Kei-chan?
-Igen én vagyok- vettem volna fel, mikor fájdalmat éreztem az oldalamnál- tsk. Te szemét- morrogtam és közelebb lépve, rúgtam ki a kezéből a fegyvert, és a háta mögött, össze bilincseltem a kezét. Átkutatva, vettem el tőle a fegyvereket, majd felállítva, vezettem magam előtt, míg a megrémült fiú, az oldalamba kapaszkodott, amitől fájdalmasabb volt járni
-Vérzik az oldalad- rakta ijedten a szája elé a kezeit anya
-Kutya bajom. A fegyvereit fent elvettem, Aonnak ahogy láttam, nincs baja- adtam át a csapat többi tagjának a betörőt- hogy van Emiko?
-Most rakják be a kocsiba. Menj velük, el kell látniuk a sebed. Addig vigyázok Aonra- csak bólintottam egyet és a kocsihoz lépve, segítettek be

-Szerencsére csak súrolta a golyó- varrta be a sebet Hana, majd szorosan körbe tekerte a hasam
-Hogy van Emiko?- húztam vissza az atléta alját és kíváncsian néztem a lányra
-Nem talált el fontos szervet. Bevarrtuk neki is a sebet, most pedig alszik. A pólódat az egyik nővér, kimosta, nagy nehezen- adta át, így magamra vettem, azonban nem gomboltam be
-Rátok bízom. Majd holnap jövök be hozzá- szálltam le az ágyról és kifelé kezdtem haladni

-Itt van Kei-san!- kiáltottak fel a kicsik, amint megláttak. Felém futva, borzoltam meg a hajukat, mikor megjelent Nova
-Mi újság?
-Már megint mi történt?- fogta a fejét, amint meglátta a kissé véres anyagot
-Betörés- vontam vállat és leültem a padra
-Hogy győzted le?- kérdezték kíváncsian a gyerekek, akik leültek elém
-Fejbe vág- kezdtem volna bele, mire Nova köhögött egyet- akarom mondani. Khm. Hátulról támadtam meg. Majd megbilincseltem- mutattam fel a bilincset
-Játszhatunk megint rendőröset sensei?
-Ha Kei-san megengedi, akkor igen. De aztán óvatosan
-Egyessével gyertek- mosolyogtam rájuk és kinyitottam a bilincset
-Sose hittem volna, hogy ezekben fogunk dolgozni- sóhajtott fel a mellettem lévő lány, mikor már a gyerekek elmentek a közelben játszani
-Én sem. Mondjuk, én sose tudtam megülni a helyemen, szóval ez igazán hozzám való- támaszkodtam meg a háttámlán
-Csak állandóan sebesült vagy. Ha ezt Itaru látná, szerinted mit szólna hozzá?- szidott le, így csendben maradtam. Biztos ideges lenne...
-Szerinted.... Vissza fog még jönni....?
-Biztos vissza jön- rakta kezét a vállamra- mondta még akkor, hogy nem tudja mikor jön. Tudom ebben a három évben, egyszer sem láttáttok a másikat, de ez az iskola miatt volt
-Néha azt kívánom, hogy bárcsak ne ment volna el. Hiányzik, nagyon hiányzik- piszkáltam a nyakláncom, amit még karácsonykor adott nekem- semmit nem tudok róla. Az a rohadt iskola- morogtam magam elé nézve
-Lehet befutott neki a munka és most valami hiper szuper munkában van. És akkor tuti, hogy hamarosan haza fog térni
-Ha már munkája van, akkor nem hiszem. Hisz akkor... Akkor ott dolgozik...- szorult össze a torkom- talán barátnője is lehet....- könnyeztek be a szemeim
-Jaj, Kei! Nem így értettem- ölelt hirtelen, jó szorosan magához- biztos nemsokká itt lesz- simogatta nyugtatásképp a hátam
-Megyek, beugrok még Akiohoz, mielőtt haza megyek- váltam el tőle, így bólintott- szervusztok gyerekek. Aztán továbbra is ilyen jó gyerekek legyetek- mosolyogtam rájuk, így mindegyik bólintott. Utoljára elköszönve, indultam kedvenc unokatestvérem felé, aki akkor lépett ki az épületből
-Mi szél hozta, Eskine kisasszony
-Gondoltam, beülhetnénk a cukrászdába, Hyugga úrfi- vágtam vissza vigyorogva, így megeresztett egy boldog sóhajt és bólintott
-Megint betörés?- nyíltak tágra a szemei, mire bólintottam és tovább eszegettem a süteményt, amit Finn hozott ki
-Ez már nem tudom, hogy hanyadik a héten- vontam vállat
-Legalább nincs ennél veszélyesebb mostanában. Tényleg. Hallottam, hogy kaptok egy új nyomozót, aki a napokban érkezik
-Na igen. Az egyik nyugdíjba ment és kellett egy újabb. Azonban kíváncsi vagyok, hogy ki lehet és mennyire fog érteni a munkához. Az eddigiek, mind kudarcot vallottak. Már popcornal a kezemben, hallgattom Demivel a kiabálásokat- kuncogtam fel a jó emlék hatására
-Hátha a mostani bent marad
-Tényleg. Te bent vagy a rendszerünkben. Csak tudod, hogy ki jön holnap?
-Sajnos nem tudom. Néztem már