Farkasszemet néztem az előttem lévő barna szempárral. Mindketten az egyik fa alatt ültünk a pléden. Kezemmel a hátam mögött kezdtem tapogatni, meg nem szakítva a nézést
-Akkor sem kapsz most többet- mondtam morcosan, amint belenyúltam a zacskóba és a számhoz emeltem az édességet. Hirtelen felpattant és mögém lépve, harapott rá a zacskóra, amivel futásnak eredt- Hoshi! Hozd vissza!- kiáltottam rá és utána eredtem. Az egész kertet végig futottuk, míg a fészer mellett, sarokba szorítottam. Térdeimre támaszkodva, pihentem egy kicsit, majd kezemet a zacskóért nyújtva, fordította el a fejét. Szokás szerint, próbáltam volna tanítani Hoshit, de bárhogy akartam, néha teljesen az ellentétjét tette amit kértem. A nevét illetően, nagyon sokat gondolkodtam, míg nem, a Hoshi nevet kapta. A szürke kutyus nagyon a szívemhez nőtt régen, így úgy gondoltam, miért ne kaphatná ez a kisfickó is.
-Már megint, mit csináltok?- hallottam egy ismerős nevetést, így arra kapva a fejem, futott át Hoshi a lábam között, egyenesen az Uchiha mögé. Na igen. Itarura jobban hallgat néha, mint rám.
-Elvette az édességemet- kergetőztem Hoshival körülötte, mikor sikerült a karjaimba kapnom. Az Uchiha elém lépve, vette el sikeresen a zacskót, majd megsimogatta az állat fejét
-Hanyadjára játszátok már el ezt, ebben a hónapban?- kérdezte, miután adott egy csókot
-Ezt a kisördögöt kérdezd- mondtam morcosan és az arcába toltam az aranyos szemekkel néző állatot. Elvéve, rakta le a földre, majd a kezembe adta a zacskót
-Tudnánk beszélni?- vakarta szomorúan a tarkóját, mire a szemeim tágra nyíltak
-Történt valami?- kérdeztem ijedten, mire oldalra nézett- Itaru....
-Szerintem jobb lesz, ha leülünk- fogta meg a kezem és a plédre leültetve, ült elém. Csendben volt. Lehajtott fejjel ült előttem, miközben az ujjait tördelte
-Kezdesz megijeszteni...- sóhajtottam fel és óvatosan meg érintettem az arcát- mi történt?
-A napokban, a sensei felhívott. A jegyeim miatt, megkeresett egy nagyon jó és erős iskola. Látták az előző meccset és kérdeztek rólam- fúrta bele jobban a fejét a tenyerembe
-És ezzel mi lenne a gond? Megérdemled, hogy egy erősebb iskolában tanulj tovább- mosolyogtam rá, mire szomorúan nézett bele a szemembe
-Nagyon messze van... Oda fogok költözni- ettől a pár mondattól, teljesen elszomorodtam. Kezemet lassan leengedtem, miközben a könnyeim utat engedtek maguknak- nem akarlak itt hagyni...- rázta a fejét és közelebb jött, hogy magához tudjon ölelni. Fejemet a mellkasába fúrva, szorítottam a pólóját, míg ő a hátamat kezdte simogatni, nyugtatásképp- 2 év... Még az is sok... Ha pedig olyan osztályba kerülök, akkor több év...
-Mhikor mhész?
-Holnap... Kevesebb mint egy hét és kezdődik neked is az iskola... Nem akarok itt hagyni senkit sem... Főleg nem téged... Inkább maradnék itt
-Végre felfigyeltek rád. Megérdemled, hogy egy olyan iskolában tanulj tovább- váltam el tőle, miközben a szememet töröltem a kézfejemmel- legalább Akiot le fogod körözni a tudásoddal, amint vissza jössz- emeltem fel mosolyogva az öklömet, miközben a könnyek, továbbra sem akartak elmúlni- nekik elmondtad már?
-Igen
-Szóval megint én maradtam utoljára- forgattam meg a szemem. Számba harapva, borultam a nyakába és szorosan ölelve magamhoz, sírtam el újból el magam

-Vigyáz magadra- ölelkezett az Uchiha család a reptéren. Délelőtt volt, így is körülbelül délután négyre érkezne és ott van az időeltolódás is. Fogalmam sincs, hogy fogjuk ezt kibírni...
-Óvatosan- ölelték meg anyáék is, míg én egyedül álltam mögöttük. Amint elengedték, oda futottam hozzá és szorosan öleltem magamhoz, miközben a könnyek, újból belepték a szemem
-Hiányozni fogsz- mondtam remegő hangon a mellkasába fúrva a fejem. Állam alá nyúlva, emelte fel a fejem és egy hosszú csókot adva, döntötte homlokát az enyémnek
-Vigyáz az idióta csapatra- törölt le egy könnycseppet, így bólintottam egyet
-Szeretlek- adtam egy búcsú puszit, amint megszólalt a bemondó
-Én is szeretlek- bökte meg a homlokom, majd a bőröndöt maga után húzva, figyeltem, ahogy eltűnik a tömegben
-Menjünk haza- fogta meg Loly-san a vállam, így megráztam a fejem
-Én még megvárom míg felszáll a gépe- sétáltam az ablakhoz és kifelé kezdtem figyelni. Egyetlen egy gép volt, ami akkor ment. Kezemet az üvegre rakva, néztem ahogy az akit tiszta szívemből szeretek, több évig, távol lesz tőlem....
-Menjünk kincsem- ölelt magához anya- Hoshi már biztos vár- mosolygott rám, így megtörölve a szemem, bólintottam egyet és elmentünk a reptérről