-Akkor is be lesz kenve a hátad. Aztán megint, "mrnemégekle" leszel- magyarázott mérgesen anya, miután a fürdőben voltunk és apa nem akarta bekenni a hátát naptejjel. Már mindannyian készen voltunk, egyedül rájuk kellett még várni
-Onee-san, menjünk már- húzta a kezem Hikari, így kérdőn néztem a két felnőttet
-Mehetünk, hm- mosolygott apa, azonban anya belekapott a hosszú hajába és vissza húzta a férjét
-Mi itt maradunk. Majd utánatok megyünk- biccentett felénk, így elindultunk Hikarival
-Menjünk bele abba- húzott volna maga után, azonban nem hagytam. A táblát elolvasva, vakartam a tarkóm
-Túl kicsi vagy ehhez. És amúgy is hideg
-Akkor vegyél a hátadra- csillantak fel a szemei, mire sóhajtottam. Leguggolva előtte, vettem a hátamra és beleléptem a hideg vízbe, amibe nagyon lassan mentem egyre bentebb
-Milyen kegyes ez a sors. Mindenhol össze találkozunk, cica- hallottam azt az undorító hangot, amitől hányni tudtam volna- látszik, hogy egymásnak lettünk teremtve- állt elénk és feltűnően végig mért. Unottan néztem végig a szemébe, majd hátat fordítva, indultam kifelé a medencéből. Ahonnan pechemre, követett
-Nézd- masszíroztam az orrnyergem, miután leraktam az öcsém- békén hagysz, különben
-Különben?- vágott a szavamba, miközben derekamat megfogva, húzott magához. Enyhe pírrel az arcomon, pislogtam párat, miközben elégedett vigyorral nézett le rám. Gúnyos vigyorra húzva a szám, emeltem fel a térdem, amivel eltaláltam neki egy fájdalmas pontot. Egyből elengedett és a földre borulva, fogta fájó tagját, miközben nyöszörgött
-Különben ez lesz. Hagy végre békén- fogtam meg Hikari kezét és tovább mentünk- ajánlom, hogy ettől rájön, hogy nem kell rám vigyázni- morogtam Akio mellett elsietve, aki a telefonját tartotta a kezében. Lemerném fogadni, hogy megint videózott... Két napja nem beszélek se vele, se Itaruval. Megsértődtem mindkettőre
-Onee-san, ki volt az a fiú?
-Egy patkány, aki nem bír engem békén hagyni
-Ne aggódj Onee-san- állt meg és a nadrágja zsebéből kihúzott valamit- majd én megvédelek- lőtt felém a vízi pisztollyal, amin felkuncogtam
-Én lovagom- borzoltam össze mosolyogva a barna haját

-Kész vagy?- kérdeztem, miután a kétszemélyes gumiban ültünk. Mögötte ülve, fogtam át a lábaimmal a kicsi testét, mielőtt bólintott volna- nem lesz baj. Vigyázok rád- bólintottam a mögöttünk lévőnek, aki meglökött minket- kapaszkodj- kiáltottam Hikarira, miután a csúszdán kezdtünk lecsúszni. Felsikított, miután hátra felé csúsztunk, így egyből nyugtatni kezdtem. Persze túl üvőltve a sikítását
-Ez nem is volt olyan félelmetes- nevetett fel, miután már a végén voltunk- Onee-san?- nézett hátra, mire felemelkedtem a vízből, miután a csúszda végén kiestem a gumiból
-Végig üvöltötted az egészet- nevettem fel és kifelé kezdtem tolni a lépcsőkhöz, ahol kiugrott és oda adtuk másnak
-Nem is igaz- mondta vörös arccal, amitől újfent felnevettem
-Nálad van még a vízi pisztoly?- néztem le rá, mire bólintott és oda adta. Leguggolva, töltöttem fel a vízzel és a hátam mögé rakva, indultunk el- ne a telefonoddal szórakozz már, ilyen jó időben- lőttem Akio tarkójára, amitől egyből felém nézett, így az arcába is kapott
-A telefonom
-Most mit izélsz? Amúgy is vízálló- raktam csípőre az egyik kezem, a másikkal pedig megint arcon lőttem
-Szépet estél- szúrta oda
-Köszönöm a dícséretet. Adhatok még egy előadást, azonban ahhoz kéne a fejed
-Kihagyom- vont vállat, mire egy ismerős kuncogást hallottam. Átlesve a válla felett, néztem a telefonját, amin Itaru próbálta vissza fogni a nevetést. Morcosan néztem a képernyőt, majd oda tartva a pisztolyt, lőttem vizet a telefonra
-Na, vizet lőttél a gazdádra?- húzta perverz mosolyra a száját, mire az én arcom, egyből felvette a paradicsom színét
-Elhallgass- egyenesedtem ki és Hikarinak dobtam a pisztolyt- vigyázz egy kicsit Hikarira. Megyek kipróbálom azt a csúszdát- mutattam az egyik magasan lévőre, mire unokatesóm elhűlve nézett a szemeimbe
-De hisz az nagyon meredek
-Dehogy az- fordultam meg és elindultam a lépcsők felé- talán mégis meredek...- nyeltem egy nagyot, amint egy-két ember állt már csak előttem. A szívem hevesen dobogott, ahogy hallottam az emberek sikolyát
-Na mi az, cica- hallottam meg a hátam mögül a hangját, mire ökölbe szorultak a kezeim- nem mersz lecsúszni?
-Hagy végre békén
-Nem szeretnélek. Nagyon megtetszettél- simított végig a derekamon, amitől kirázott a hideg. Egy utam maradt, hogy elrohanjak előle, azonban nagyon féltem ettől az úttól- ajánlatott teszek... Ha le mersz ezen csúszni, akkor békén hagylak
-És ha nem?- nyeltem egy nagyot, miközben a nyakláncomat piszkáltam
-Akkor meg kell adnod magad, nekem. De, mivel úgy sem mersz ezen le. Hé, mit csinálsz?- kiáltott rám, miután én következtem és gyorsan leültem
-Megszabadulok tőled- raktam mellkasom elé a kezeimet és hátra dőlve, löktek meg. Szemeimet össze szorítva, haraptam bele a számba, miközben rohadt gyorsan csúsztam lefelé.
Lihegve jöttem fel a víz alól és néztem a tetejét, ahol az a fiú, lesokkoltan állt. Kiemelve a kezem a vízből, mutattam be neki és kifelé kezdtem sietni
-Te jössz- bólintottam fáradtan Akionak, aki megrázta a fejét- akkor viszont gyertek. Sietünk el innen- fogtam meg az ő és Hikari kezét, elkezdtem elhúzni őket
-Ki elől kell menekülni?- hallottam Itaru kíváncsi hangját. Szóval még mindig hívásban van
-Egy patkány elől- adtam egyértelmű választ és amint vissza fordultam, megláttam, ahogy pont ő csúszik le- gyertek gyorsan
-Hé! Állj meg, cica- kiáltott utánunk, amire többen is felénk kapták a fejüket
-Most herélem ki- kiabáltam idegesen és elengedve a két fiú kezét álltam meg és megfordulva, szorultak ökölbe a kezeim
-Majd később hívlak haver- tette le gyorsan Akio a telefont, amint látta, hogy ugrani fogok a srácnak. Azonban, helyette teljesen másvalaki fogott le
-Itt meg mi történik, hm?
-Ez a patkány, nem száll le rólam!- kiabáltam, miközben a karjaimmal próbáltam elérni és lábbal rúgdosni. Ami persze nem sikerült, mivel apa a föld felett tartott a hasamnál fogva
-Mit akarsz a lányomtól, hm?!- mordult rá, mire a srác ijedten nézett bele a kék szempárba
-Azóta zaklat, mióta itt vagyunk. Nem száll le rólam- próbáltam lefejteni a kezét, kevés sikerrel
-Szállj le a lányomról!- bökte meg idegesen anya a mellkasát- milyen jogon cicázod le?!
-Nagyon gyönyörű lány- mosolygott rám ártatlanul, amitől újból kapálózni kezdtem
-Hányszor kell elmondanom, hogy van valakim?! Szállj már le rólam! Azt mondtad, ha lecsúszok azon a szaron, akkor békén hagysz! Tessék, megcsináltam! Hagy békén!
-Menj az unokahúgom közeléből, különben bajok lesznek- ropogtatta meg anya mellett a kezét Akane, mire a fiú nagyot nyelve, hajolt oda gyorsan hozzám és egy puszit adott az arcomra. Ledermedtem ettől a tettől, majd gyorsan utána kaptam és idegesen tépni kezdtem a haját, meg ütni a fejét

-Ide se jövünk többet nyaralni- motyogta duzzogva anya, egy sebtapasszal az arcán, miután kint ültünk a szálláson. Miután elkaptam a fiút, sikeresen kiszabadultam apa kezei közül, azonban akkor jelent meg a családja és akadt némi összetűzés a négy felnőtt között. Persze a csata miatt, a fürdőből ki is lettünk zárva
-De legalább elvertük őket- masszíroztam vigyorogva az arcomat. Akane mind a hármunkat leápolt, míg Hikarit, Akio foglalta le, aki közben Itaruval beszélgetett. Na igen. Kaptam is leszidást, amiért egy kisebb csatát rendeztem, azonban igen meg is lettem dicsérve, amiért meg tudtam védeni magam. És ez a harc is segített ahhoz, hogy belátta, hogy tudok magamra vigyázni. Abba is hagytam a sértődést, így újra beszélgettek vele és Akioval is
-Kéne több ilyen családi program- vigyorgott anya, apa mellkasának dőlve
-Perszeee. Így is kaptam tőletek is, hm- duzzogott apa, amin anyával felnevettünk
-Kellett lefognod minket- vontam mosolyogva vállat, mikor valaki felemelt és belevágott a medencébe. Köhögve jöttem fel a víz alól, mikor megláttam Akiot, aki hangosan nevetett. Hikari egy telefont tartott a kezében, aminek a képernyőjén Itaru nevetett- csak kerülj a kezeim közé- morrogtam és kiszállva a vízből, futottam a Hyuuga fiú után- csak kapjalak el, a hét további részében fel sem fogsz majd tudni kellni az ágyból!
-Úgy sem tudsz elkapni- nevetett, mire elrugaszkodtam és a hátára ugrottam. A hirtelen súlytól, arccal a földre esett, így egyből ütni kezdtem. Amit persze nem igen hagyott, mert lelökve magáról, egyből lábra állt. Azt cselekedve mint ő, úgy folytattuk tovább a harcot