-De hát nem is csináltam semmit- értetlenkedtem, miután Kumi magától elesett és úgy adta elő, hogy én löktem elő. Még szerencse, hogy a senseien kívül, más nem hitte el ezt a színjátékot
-Ideje lesz egy kicsit pihenni.2 perc és vissza is jöhetsz- mutatott a pad felé, így bosszúsan levágtam magam a padon, a játék pedig folytatódott
-Nem is csináltam semmit- morogtam a kezeimet ökölbe szorítva, mikor egy gyenge érintést éreztem a vállamon
-Had legyen gyereknap neki. Ennyivel úgy se tud elintézni téged- hallottam egy kedves hangot, így kifújtam a levegőt
-De hát mennyi szabálytalanságot csinált már- kaptam Itaru felé a fejem
-Mutasd meg neki, hogy téged nem olyan fából faragtak, mint őt. Győzd le azzal, hogy megnyeritek a meccset- nyugtatót meg, mikor lejárt a két perc és felálltam a padról
-Már így is úgy is mi fogunk nyerni- mosolyogtam rá és egyből vissza futottam a helyemre, elkapva a labdát, amivel egyből pontot szereztem, ahogy bedobtam
-A körmöm- kiáltott fel a kapuban lévő lány, így mindenki oda kapta a tekintetét. Az egyik műkörmét sajnálta, ami a földön volt
-Bocsi- kiáltottam felé és a helyemre sietve, találta el a hátam egy erős dobással valaki. Egyből megálltam és ökölbe szorított kezekkel, fordítottam oldalra a fejem
-Na ez aztán vicces lesz- nevetett fel Demi. Egy mély levegőt véve, fújtam ki, miközben leguggoltam felvenni a labdát, amit a kezeim közt kezdtem forgatni
-Időt kérek- emeltem fel a kezem és a lányokkal körbe álltunk- ki segít megverni- húztam egy ördögi vigyorra a szám
-Már csak fél percünk van, aztán jönnek utoljára a fiúk. Szerintem igen beválalhatsz egy olyan dobást, ha már ő is megmerte- mosolygott rám gonoszan Nova
-Csináljuk- indultunk vissza, amint szólt a sensei. Saradához került a labda, aki egyből hozzám dobta. Hana jelzett a kezével, hogy idő van, így felugorva, követett előttem Kumi, mire 'véletlen' úgy dobtam el, hogy az eltalálta az arcát
-Bocsi
-Te. Ezért megfizetsz- ugrott nekem, amitől a földön kötöttünk ki. Ráülve a hasamra, próbált megütni, ami elől elhajtottam a fejem. A hasába ütve, rúgtam le magamról. Felállva a földről, poroltam le a ruhámat, majd leguggolva Kumi mellé, megvetően néztem rá- Menj a pokolba- nézett rám, miközben a hasát fogta
-Előbb jutsz oda te- álltam fel mellőle és a lányokhoz siettem, akikkel az öltöző felé vettük az utat
-Ebből bajok lesznek még- figyelmeztetett Chocho, miközben egy chipset evett. Megvonva a vállam, öltöztem át és elpakolva mindent, ültem le pihenni egy kicsit
-Ő kezdte az egészet. Nem én lennék bajban
-Valahogy úgy is megpróbálja rádkenni
-Vannak szemtanúk, úgyhogy nem fog neki sikerülni- sóhajtottam fáradtan. Felkapva a kabátom és a sálam, raktam a vállamra a táskám- megyek veszek valamit. Kint leszek- integettem nekik az öltözőből kilépve, miközben a szememet dörzsöltem. A tornaterem melletti kisboltba siettve, vettem egy energiaitalt és egy dobozos kávét, elkezdtem iszogatni az előbbit, ahogy vissza mentem és hátamat neki támasztottam a tornaterem falának
-Hát te?- hallottam meg egy ismerős hangot, így oldalra fordítottam a fejem
-Szervusz Daichi- bicentettem felé
-Ilyen későn itt? Azt hittem már rég hazamentél
-Edzésem volt, mint ahogy az órán is mondtam. És most ért véget. Már csak Itarura várom
-Hogy-hogy? Tán a barátod, hogy megvárod? Vagy a testvéred?- húzta fel az egyik szemöldökét
-Barátom?- fagytam le hirtelen, majd egyből felnevettem- Itaruval születésünktől fogva együtt vagyunk, szóval mondhatom úgy, hogy szinte testvérek vagyunk egymásnak. De inkább úgy mondom, hogy gyerekkori legjobb barátok
-Így már értem- motyogta halkan
-És te? Mit keresel itt?
-Sétáltam egy kicsit a környéken és megláttalak
-Az szuper- forgattam a szemem és beleittam az üdítőmbe- nézd, bocsi, hogy neked mentem és rádestem. Szokás szerint nem néztem előre, így történt ez
-Nincs harag. Legalább elmondhatom, hogy egy csinos lány, rám esett- kijelentésétől egyből elpirultam. Oldalra fordítva a fejem, néztem az ajtót, hogy mikor jönne már ki azon Itaru. Imámat meghallva, nyílt az ajtó, amin kedvenc barátom kilépett. Körbe nézve, látott meg, így felé indultam. Átölelve a vállam, adtam a kezébe a kávét, amit megköszönve, indultunk el, közben pedig inni kezdte
-Mitől olyan vörös az arcod?
-Daichi miatt- motyogtam, mire visszaköpte a dobozba az italt
-Az új gyerek, akire ráestél?- kérdezte, így egy halványat bólintottam- mit csinált?
-Bocsánatot kértem amiért feldöntöttem, erre meg azt mondta nincs harag és, hogy legalább elmondhatja majd, hogy egy csinos lány esett rá- fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt, miközben oldalra fordítottam a fejem
-Féltékeny vagyok, hogy ő rá esik egy ilyen csinos lány, én rám pedig nem
-Hülye- nevettem fel és vissza fordítottam felé a fejem
-Legalább sikerült felvidítanom téged- vont mosolyogva vállat- tényleg. Mit keresett itt?
-Csak sétált a környéken és meglátott. Aztán meg kérdezősködött, amikre választ adtam
-Mit kérdezett?- kíváncsiskodott tovább
-Kérdezte, hogy a barátom vagy-e, amire szépen az arcába nevettem és megmagyaráztam neki, hogy gyerekkori legjobb barátok vagyunk. Meg mondtam, hogy olyanok vagyunk egymásnak, mint a testvérek, szóval esélytelen lenne- meséltem el neki, azonban csendben maradt- miaz? Elvitte a cica a nyelved?- húztam vigyorra a szám és az oldalába könyököltem. Hirtelen megállt és közel hajolva, pöccintette meg az orrom, amihez fájdalmasan kaptam oda. Morcosan bújtam ki a karja alól és bokán rúgva, indultam haza az orromat fogva
-Ezért te csinálsz ma vacsorát- néztem továbbra is ugyan úgy rá, amint mellém ért
-Eddig is én csináltam
-Csak tegnap óta- forgattam a szemem