-Most azonnal tegyél le te Uchiha, különben nem alszok ma melletted- ütögettem Itaru hátát, miután a vállára kapott és úgy kezdett haza cipelni. Meg kell mondjam, nem kevés ember bámult meg, amitől szinte már lángokban állt az arcom
-Úgy is mellettem alszol
-Nem fogok- ellenkeztem továbbra is ütögetve- tegyél le!
-Nem
-Haragudni fogok rád- kiáltottam mérgesen rá, amitől csak még jobban felénk kapták a fejüket. Szemeimet össze szorítva, temettem arcomat a tenyereimbe, így próbálva jobban elbújni a kíváncsi tekintetek elől. Amint felértünk a lakásba és lerakott, egyből a szobámba siettem, ahol kulcsra zártam az ajtót. Cipőmet lerugva, dobtam az ágyamra a kabátom és a sálamat, levágódtam a székemre. A telefonomat elő halászva, dugtam be a fülhallgatót, amit a fülembe helyezve, indítottam max hangerőn egy zenét. Az ecsetet felvéve, mérgesen néztem az előttem lévő lapra. Tudja, hogy milyen kínos volt végig jönni így az utcán, mégse rakott le. Ráadásul voltak olyanok, akik miután végignéztek rajtunk, hallottam, hogy rólunk beszél
Hirtelen a telefonom pittyegésére kaptam fel a fejem. Megnézve az üzenetet, vettem fel a cuccaimat és kisiettem a szobából
-Találkozom a két idiótával. Majd jövök- csaptam be magam mögött az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam, siettem le a lépcsőkön
-Na, miért vagy ennyire ideges?- nézett furcsán rám Nova, amint a mozi elé értem
-Kérdezd Itarut- fontam össze idegesen a kezeimet a mellkasom előtt
-Már megint mi történt?
-A vállára kapva vitt haza. Nem elég, hogy eléggé megbámultak minket, de még rólunk is beszéltek. Szerinted ettől nem lehetek ideges?!- kiáltottam már a Hyuuga fiúra aki a nyakát behúzva, nézett rám
-Nyugodj le Kei- ölelt át Nova- különben nem engednek be és nem tudod megnézni a filmet
-Ezt ne is mond, mert jobban ideges leszek- szorultak ökölbe a kezeim. A pénztár elé érve, vettük meg a jegyeket, majd némi nasival a kezünkben, ültünk le a helyünkre

-Megyek veletek egy darabon
-Nem haza kéne már menned?- húzta fel az egyik szemöldökét Akio
-Megyek edzeni
-De csak holnap kéne menned
-Megyek ma is- vontam vállat, miközben kezeimet a kabátom zsebébe süllyesztettem
-Holnap nagyon fáradt leszel- rázta a fejét Nova
-Nem leszek. Ha mégis az lennék, alszok majd órán. Sziasztok- biccentettem feléjük, miután másik irányba fordultam le. Vissza nézve, láttam, ahogy Akio a telefonját nyomkodja, miközben Novának magyaráz. Vissza fordítva a fejem, siettem a rendőrség felé, ahol pont elkaptam anyát, aki befelé sétált
-Anya- kiáltottam felé, így felém fordult
-Kei? Mit csinálsz itt ilyen hidegben?- kérdezte és rám adta a kabátját
-Jöttem Kisame-sanhoz
-Csak holnap kéne jönnöd. Történt valami?
-Az égvilágon semmi
-Kei..
-Nem akarok róla beszélni- motyogtam oldalra nézve, így felsóhajtot
-Beszélek Kisamével. Te menj a szokásos terembe és melegíts be- tolt maga elé, így bólintva, siettem a terem felé.
-Kei-chan. Még nem kéne itt lenned- rázta a fejét Kisame-san, miután a padon ültem, rá várva
-Egy plusz nap sose árt- erőltettem magamra egy mosolyt, miközben a tarkómat vakartam. Nagyot sóhajtott, majd az egyik szekrényhez ment, ahonnan fa botokat vett elő
-Bemelegítettél?- nyújtotta felém, amit egyből átvettem
-Igen- ugrottam fel izgatottan a helyemről
-Mivel nem akarok késeket meg kardokat használni, így fabotokkal harcolunk. Anyád így is megöl, ha nagyobb sebet kapsz. Próbáld kiverni a kezemből a botot- állt be az alap állásba, így felé siettem és emeltem az egyik kezemmel a fegyveremet. Egyből kiütötte, ami métereket repült el- Két kézzel fogd. Még nem vagy olyan erős, hogy egy kézzel tud megvédeni magad- csak bólintva, siettem a fegyver felé amit felkapva, indultam el újból.
-Most sokkal hamarabb elfáradtál mint szoktál- ült le mellém, miután a földön feküdtem fáradtan- történt valami?
-Csak túl stresszes volt a mai napom- ültem fel nagy nehezen és törökülésbe helyezkedtem el
-Tehát ezért is jöttél ma?- találta ki, így lassan bólintottam egyet- megértem. Így a legkönnyebb levezetni a feszültségeket. Késő van már. Szólok Meinek, hogy vigyen haza- állt fel a földről, azonban utána szóltam
-Nem kell. Haza találok. Amúgy is van nálam olyan spray, meg megtudom védeni magam
-Ezt akkor anyádnak mond el- segített fel és kifelé kezdtünk sétálni. Anya irodája felé haladva, kopogtam az ajtón, így egy morcos hangot hallva, nyitottam be
-Kei? Máris végeztél?
-Igen. Gondoltam szólok, hogy haza megyek és holnap újra jövök a szokott időben
-Hazaviszlek- állt fel a székéből, azonban megráztam a fejem
-Haza találok egyedül is
-Egyedül akkor sem hagylak menni- rázta a fejét és a kabátját magára kapta. Sóhajtva egyet, mentem utána, mikor hirtelen megállt, én pedig neki mentem
-Miért álltál meg ilyen hirtelen anya?- motyogtam a homlokomat masszírozva, miközben mellé léptem. Arra fordítva a fejem, amerre ő nézett, nyíltak tágra a szemeim
-Akkor mégsem kísérlek haza- puszilta meg az arcom és otthagyott minket
-Mehetünk?- vakarta meg a tarkóját, így egy aprót bólintottam és elindultunk ketten haza. Kezeimet kabátom zsebébe süllyesztettem, miközben az utat figyeltem. Ideges voltam még a mai nap miatt. Az edzés pedig felhúzott, mivel nem sikerült ma javulnom. Ugyan azon a szinten vagyok mint eddig. Pedig, eltelt már azért több hét
-Nem megyünk be esetleg a cukrászdába?- rázott ki Itaru hangja, így felé nézve a szemem sarkából, mutatott egy kínos vigyorral a mellettünk lévő üzletre
-Te bemehetsz. Én idekint megvárlak
-Akkor inkább menjünk haza- motyogta és megfogva a kezem, húzott maga után. Beletörődve mentem utána, majd az albérletbe lépve, álltunk meg a liftnél, ami hamarosan meg is érkezett és felvitt minket az emeletünkre
-Megyek alszok- indultam el a szobám felé, azonban megfogta a kezem
-Nem is ettél még. Pedig... A kedvencedet csináltam- motyogta enyhe pírrel az arcán, így sóhajtottam egyet. A konyhába lépve, vettem elő egy tálat és szedve az ételből, ültem le az asztalhoz- sajnálom a mait. Bármikor a karjaimban tartalak, tudom, hogy elpirulsz, ami nagyon aranyos... Nem sejtettem, hogy ennyire megbántalak ezzel..- motyogta lehajtott fejjel a székén ülve- Azt hittem, hogy miután haza jössz a moziból, akkor újra minden rendben lesz.. Akio felhívott és elmondta, hogy nagyon ideges voltál mindvégig és azt is mondta, hogy elmentél edzeni, minthogy jöttél volna haza. Kei kérlek bocsáss meg- kérlelt könyörgően, miután felálltam és a mosogatóba raktam a tálat
-Mondtam, hogy tegyél le
-Tudom és sajnálom, hogy nem hallgattam rád- állt fel és mögém lépett. Felé fordulva, kezeimet a mellkasom előtt össze fontam
-Nem te voltál mindvégig zavarban. Egy csomóan minket néztek. Az oké, hogy itthon ilyeneket csinálsz, na de hogy az utcán?- néztem morcosan rá, egy kis pírrel az arcomon
-Bocsánat- szegte le a fejét, így sóhajtottam egyet. Kibújva a karjai közül, mentem be a szobájába és a fiókból kivéve a csokit, kezdtem megenni
-Még pár édesség és megbocsájtok- néztem felé, így mosolyogva jött oda hozzám. Magához ölelve, tapadt az ajkaimra és egy hosszú csókot adott
-Ilyen édesség megfelel?- kérdezte mosolyogva, így a szájába tömtem a csokit
-Talán- kacsintottam rá és a pólója nyakát megragadva, húztam le egy csókra

-Gyerünk Itaru!- pattantam fel a székről és kiáltottam túl az összes ember hangját, mikor közel került az ellenség kapujához. Ujjaimat ropogtatva, haraptam a szám szélét. Alig volt pár másodperc a játékból. Az ellenséges csapat meg olyan erős és kegyetlen volt, hogy Itarut és Akiot már számolni sem tudtam, hányszor lökték fel. A mellettem lévő Shimura lány az elsősegély dobozt szorongatta idegesen. Mindketten sejtettük, hogy lesz valami, így elhozta a biztonság kedvéért. És milyen jól tette, hogy elhozta
-Mikor lesz ennek már vége?
-Ha minden igaz, akkor hosszabítanak- magyaráztam, mikor a sípszó után, tovább játszottak
-Baj lesz Kei!- kiáltott fel hirtelen Hana és felállva, mutatott egy pontra. Oda kapva a fejem, láttam, ahogy az egyik fiú, idegesen magyarázott Itarunak, akinek ökölbe voltak szorítva a kezei
-Ne figyelj rá! Csak provokálni akar!- formáztam a kezeimmel egy tölcsért, amit a szám elé raktam és úgy kiabáltam Itarunak. Felénk kapva a fejét, emeltem fel győztesen a levegőbe az öklöm- győzd le tisztességesen!
-Hallgason már el kisasszony!- kiáltott fel egy hang mögöttem
-Ha?!- fordítottam idegesen felé a fejem, mire nyelt egy nagyot. Egyből vissza fordítottam vigyorogva a fejem, így elkapva azt a pillanatot, mikor az Uchihám pontot szerzet
-Nem hiszem el. Ez a kis gyenge csapat megveri a gyerekeinket? Milyen szabálytalanságokat csinálnak már- suttogta nem messze tőlünk két nő. Már fordultam volna feléjük, mikor Hana a kezét a vállamra rakta és megrázta a fejét
-Az a kis csitri meg milyen idegesítő. Nem bírja nyugodtan nézni ezt és még annak a fiúnak is szurkol
-Ne vegyél róluk tudomást. Elveszted a fejed, Itaru és Akio ide néz, jönnek segíteni és akkor vége a játéknak- nézett a szemembe a lány. Számba harapva, bólintottam egy aprót és vissza fordítottam a figyelmem a pályára. Akional volt a labda, átrúgta az előtte lévő lábai közt, majd Itarunak adta át, aki egy újabb gólt szerzett
-Győztek!- ugráltam boldogan. Kinyújtva a nyelvem a két nő felé, szúrosan néztek rám és tovább szidtak
-Menjünk várjuk meg őket kint- bökött oldalba Hana, így egyből felé kaptam a fejem. Bólintva egyet, sétáltunk ki az épület elé és ott vártunk a fiúkra- jön az eső. Igyekezhetnének- nézte az eget morcosan
-Hátha nem szakad ránk az ég- vakartam a tarkóm, mikor megláttam az Uchihám. Felé futva ugrottam boldogan a nyakába, mire megforgatott a levegőben- ügyesek voltatok- böktem meg a homlokát. Elmosolyodva hajolt le miután letett és egy csókot adott
-Elengeded az Uchihát estére?- könyökölt a vállamra Akio, miután elváltunk. Furcsán húztam fel a szemöldököm, ahogy unokatesómra néztem- ő úgysem merte volna megkérdezni, így én kaptam a feladatot
-Mi az, hogy nem merted volna megkérdezni?- fordítottam vissza a fejem Itaru felé. Tarkóját vakarva, mosolygott kínosan rám- mi, ennyire szigorú vagyok?- tártam szét hitetlenkedve a karjaimat
-Néha azért igen- motyogta a mögöttem lévő, így a hasába könyököltem
-Nem téged kérdeztelek
-A tegnapi után, nem mertem megkérdezni- motyogta halkan, így a fejemet fogtam unottan
-Mi történt tegnap?- kíváncsiskodott Hana
-Megvan, hogy felkapott a vállára?- fordultam felé, így bólintott- úgy vitt haza. Én meg megharagudtam rá. Elmentem ezzel az idiótával- böktem a fejemmel a hasát fogóra- és Novaval moziba. Majd mivel még mindig ideges voltam, ezért Kisame-sanhoz, hogy tudjak gyakorolni. Majd értem jött a rendőrségre és haza sétáltunk
-De végül már nem haragudtál rám- ölelt át szerelmem hátulról és a fejét az enyémre rakta
-Főzött meg kaptam csokit. De kapott leszidást is, amiért ezt csinálta- vontam vállat- szóval ezért nem merted megkérdezni- néztem rá, mire óvatosan bólintott- mikor mentek?
-Este 8 után- egyenesedett ki a Hyuuga fiú

-Viszel esernyőt. Nem láttod mennyire be van borulva az ég?- mutattam az ablak felé. Nagyon be volt borulva, olykor egy hangosat dörgött, amitől össze rezzentem. Ezt persze nem mertem mutatni Itarunak, mert akkor tuti itthon maradt volna
-Viszek- sóhajtott fel megadóan, így győztesen vigyorogtam. A kezébe adva, rakta el a táskájába, majd felvette a cipőjét
-Vigyáz magadra- adtam a szájára egy csókot, mielőtt kilépett volna az ajtón
-Majd sietek- adott a homlokomra egy puszit, majd intve, csukta be maga után az ajtót. Egy hangos dörgés rázta meg a csendes pillanatot, mire ijedten öleltem át magam a kezeimmel
-Oké, valamivel el kell terelnem a figyelmem- sóhajtottam fel

-Hát te? Nem alszol?- hallottam meg Itaru hangját mögülem, amitől össze rezzentem. Lassan megfordulva, láttam meg előttem. Hogy tudott úgy mögém jönni, hogy meg sem hallottam
-Hehe, mióta vagy itthon?- vakartam fáradtan a tarkómat
-Még csak most értem haza. Miért nem alszol? Már hajnali egy van- jött közelebb és kézbe fogta az arcom
-Nem várhatom meg a barátom?
-Nyugodtan aludhattál volna- húzta le a fejemről a plédet és adott egy csókot a számra- menj feküdj le. Addig össze pakolom, amit itt csináltál- nézett a mögöttem lévő rendetlenségre. Aprót bólintva, engedett el, így egyből a szobámba siettem. A plédet leszedve magamról, raktam a székre és bebújtam a takaró alá. Az eső továbbra is szakadt kint, ahogy a villámlás és a dörgés sem hagyott alább- minden rendben?- feküdt be mögém, így egyből felé fordultam és átölelve, fúrtam a fejem a mellkasára. A kérdésére csak egy bólintás volt a válaszom- biztos?
-Persze- bólogattam hevesen, mikor egy nagyobb dörgés miatt, össze rezzentem
-Már értem- sóhajtott fel és elengedve, ült fel- miért nem hívtál fel, hogy félsz? Siettem volna haza
-Nem félek- ráztam a fejem. Hátát a támlának támasztva, igazította a hátának a párnát
-Gyere- mosolygott rám nyugtatón. Felülve, ültem féloldalasan az ölébe és fejemet a mellkasán pihentettem meg. Alaposan betakarva, adott a hajamba egy puszit. Kezeivel átölelve, simogatta a hajam és a karomat- nem lesz semmi baj. Itt vagyok már