-Na mi lett veled?- csodálkozott reggel Kisame-san, miután több támadása elől is ki tudtam térni
-Csak egy kis pihenésre volt szükségem a barátaimmal- mosolyogtam és a szemem sarkából Itarura néztem, aki a padon ült. Egy újabb rúgása elől elugorva, próbáltam megütni, de időben lefogott
-Ezekkel a mozdulatokkal egy rablót sikeresen le tudnál már győzni. A következőben már nem fogok kegyelmezni
-Legyen- mondtam elszántan és kirántva a kezem, ugrottam párat hátrébb és felvettem a támadó állást

-Nem hittem volna, hogy már kapok egy erős ütést- maszíroztam az arcom, miután az albérletbe értünk
-Eléggé helyben hagyott, azt meg kell, hogy hagyjuk
-De legalább sokat fejlődtem- engedtem el az arcom és boldogan ugráltam mellette, amit mosolyogva nézett- ma már csak pihenni fogok- sóhajtottam fel, amint kinyitotta az ajtót és besiettem a kanapéra lefeküdni
-Gyorsan megváltozott a véleményed- nevetett fel
-Nem tehetek róla- vontam meg a vállam. Mellém ülve, fordultam át a hátamra és fejem a combjára hajtva, pihentem tovább
-Holnap Valentin nap- nézte meg a tévén a napot, így unottan néztem a plafont
-Nem akarok hazajönni megint egy zsák levéllel- fintorogtam, amin felnevetett
-Örülj, hogy te csak egyet hozzol. Nekem lesz vagy három
-Így jártál. Kell ilyen jól kinézned- cukkoltam, így hirtelen közel hajolt, amitől egy halvány pír lepte be az arcom
-Akkor ezt most bóknak veszem a nagy Eskine Keitől. És mond, holnap hány gyereket is zavarjak el mellőled, mint az előző években?
-Szerintem egyet sem. Mert hogyha egy herceg a közelemben lesz, nem mernek oda jönni- fogtam meg az arcát és lehúztam egy csókra

-Most komolyan kikapcsoltad az ébresztőmet?- állt unottan az ajtajában, mikor a cipőmet vettem fel
-Naná- mosolyogtam kihúzva magam- edd meg a reggelit míg meleg- kacsintottam rá és kiléptem a folyosóra. Már a liftet vártam, mikor kinyílt az ajtó, amin kisietett- hát te?- néztem furcsán rá, mikor az arcomat megfogva, adott egy hosszú csókot
-Elakarsz menni egy jó reggelt puszi nélkül?- húzott elő egy rózsát a háta mögül, amit a hajamba tűzött. A lift ajtaja pont ekkor nyílt ki, így gyorsan beszálltam és vörös fejjel megnyomtam a gombot. Integetve Itarunak, csukódott be az ajtó, így a rózsához kaptam, amit óvatosan megsimítottam. Elmosolyodva, néztem meg a tükörben, majd elindultam a buszmegállóba, amint kinyílt a lift ajtaja
-Hoztál kukás zsákot?- nevetett fel Nova, mikor leszálltam a buszról és ott várt rám
-Csak szatyrot- húztam vigyorra a szám, majd kis idő elteltével, mindketten felnevettünk- fura lesz a folyosón sétálni a történtek után- vakartam a tarkóm, ahogy az épület ajtajához mentünk
-Ugyan úgy nyüzsög az élet mint eddig. Tehát sehogy- forgatta a szemét és besietve, sétáltunk el a termek felé
-Te jóságos ég- fagytam le az ajtóban, ahogy megpillantottam az én részemen heverő rengeteg levelet, csokit és rózsát
-Ingyen csoki- ugrándozott mellettem barátnőm és oda rohanva, bontott ki egyet, aminek a tartalmát enni kezdte
-Kei-senpaiii- kiáltott fel valaki mögöttem, így ijedten ugrottam előrébb, azonban megbotlottam. Hason fekve feküdtem a padlón, majd felnyögve egyet, ültem fel- n-nagyon sajnálom Senpai. Nem akartalak megijeszteni. Én csak ezt akartam oda adni- nyújtott felém egy csomagot a fiú. Furcsán méregetve, álltam fel és felé fordulva, jóval magasabb voltam nála
-Hanyadikos vagy?- húztam fel kíváncsian a szemöldököm, miközben egyik karomat a csípőmre helyeztem
-Első éves. K-kérlek, vedd el az ajándékom- hajtotta le vörös fejét és jobban felém nyújtotta. Pislogva párat, vettem el tőle, majd kibontva néztem meg a csomag tartalmát
-Nagyon szépen köszönöm a csokit- mosolyogtam rá, így közelebb akart hajolni, ezért kezemet a szájára rakva, toltam el magamtól
-Mégis mit csinálsz?
-Csak adni akartam egy szájra puszit- nézett oldalra
-Nem adhatsz puszit, ha már együtt vagyok valakivel- vettem el a kezem, így lesütötte a fejét
-Bocsánat....- mondta halkan, így sóhajtva egyet, csíptem meg az arcát
-Ne kezdj el bőgni, különben kénytelen leszek vissza adni az ajándékot. Esetleg kérsz egy kis csokit? Úgy is kaptam egy csomót, ami a többiek gyomrában fog landolni- mosolyogtam rá, mire megrázta a fejét és kiment a teremből
-Csak nem rád akartak hajtani?- könyökölt Nova az oldalamba, így felé kapva a fejem, nevettem fel hangosan- mi van?
-Tiszta csoki az arcod

-Milyen nyálas szöveg- fintorogtam a tűzhely mellett. A sobat már régen megcsináltam, most már csak a dangokkal vacakoltam, miközben az egyik levelet olvastam a sok közül. Itarunak még órája volt, ráadásul egy edzést is raktak ma neki, így van időm a kedvencét csinálni. Egy újabb levelet felkapva a kupacból, forgattam meg unottan a szemem. Ugyan olyan szöveg, lapszín és a szokás szerint szív alak kivágva. Mást nem tudnak kitalálni??
-Látszik, hogy megint elárasztott a rengeteg ajándék- hallottam egy ismerős hangot, így oldalra fordulva, néztem unottan az illetőkre
-Pótkulcs?
-Naná- mosolygott anya csípőre tett kezekkel
-Mi szél hozott titeket?- fordultam vissza a dangohoz
-Hm? Te üzentél, hogy jöjjünk át- mondta Loly-san, amitől leálltam
-Én nem üzentem. Mióta haza jöttem, ezeket csinálom
-Itaru azt mondta, hogy megkérted, hogy szóljon nekünk. De ha ez egy hülyeség volt, akkor kap a fejére- nézett mérgesen Loly-san
-Mi ezt befejezzük. Te ülj le a kanapéra ezekkel együtt- jött mellém anya és arébb hesegetett
-De ezt Itarunak akarom csinálni. Amúgy is mindjárt kész- álltam vissza a helyemre morcosan- ezeket a kajákat kapja tőlem, úgyhogy egyedül csinálom
-Akkor mi szelektáljuk a leveleket- seperte be Loly-san egy nagy zacskóba és a kanapéhoz sietett
-A kanapén már amúgy is van egy csomag- morogtam
-A tavalyihoz képest most többet kaptál
-És mindenki azt hitte, hogy még szingli vagyok. Mintha nem látszana rajtunk, hogy együtt vagyunk. Le is kellett teremtenem emiatt egy csomó gyereket
-De mostmár tudják, szóval jövőre kevesebb udvarlót várhatsz- borzolta össze a hajam és a barátnője után sietett. Gyorsan befejeztem az ételt, majd megtörölve a kezem, siettem utánuk. Lehuppanva melléjük a kanapén, háttal voltam az ajtónak, miközben felvettem egy lapot
-Ki képes ilyen perverzséget írni?- dobtam unottan a többi rossz közé
-Az eddigiből amit elolvastam, majdnem mindegyik egy egyéjszakás kalandot akar
-Minek néznek engem?- csattantam fel idegesen
-Nyugi kincsem. Ezek hülyeségek
-Ebből is látszik, hogy nem érettek meg egy kapcsolatra- rázta Loly-san a fejét, miközben továbbra is bosszúsan néztem magam elé
-Megverem aki ezt küldte- mondtam felfújt arccal, mikor valaki a kezét a vállamra tette
-Kiket kell megverni?
-Szerintem menekülj- figyelmeztettem egy kínos mosollyal, így furán nézett rám, mire Loly-san felé böktem a fejemmel. Nagyot nyelve, emelte fel a fejét és futásnak indult az anyja elől, aki utána rohant. Anyával unottan néztünk össze, majd felállva a kanapéról, mentünk a konyhába inni
-Ments meg- ölelt át hátulról Itaru, miközben megfordított, így szembe találtam magam Loly-sannal, akit anya fogott le
-Szerintem ennyi futkározás elég lesz mára. Hagyjuk kettesben a fiatalokat- húzta maga után. Lassan elindulva, a még mindig engem ölelő Uchihával, álltunk meg tisztes távolságban
-Már megint mit csináltál?- maszíroztam unottan a homlokom, miután elmentek
-Csak segítettem apának és Deidara-sannak
-Segítettél?- néztem rá furcsán
-Igen. El kellett hozni a két nőt otthonról, míg ők megcsinálják a lakást
-Loly-san azért ugyan úgy mérges lesz rád, hogy hamis dolgot írtál neki
-De valaki úgy is meg fog védeni- fordított maga felé és közel hajolt
-Mert ha nem?- húztam vigyorra a szám
-Nem kapod meg az ajándékot
-Most komolyan- néztem rá unottan, majd megvonva a vállam, szabadultam ki a kezei közül- akkor te meg nem vacsorázol. Pedig direkt a kedvencedet csináltam ajándéknak- sétáltam be a konyhába hátra rakott kezekkel. Mosolyogva hallottam, hogy pár másodperccel később utánam siett, majd hátulról szorosan magához ölelt- akkor? Hogy is van az ajándék?
-Ott van a kanapén- duzzogta, miután elengedett, így egy puszit nyomva az arcára, mentem vissza. A kanapén egy nagy tasak volt, így kíváncsian ültem le és húztam az ölembe, majd lassan kiszedtem. Egy plüss maci volt, ami egy nagy szívet tartott, benne a 'Szeretlek' felirat. Szám egy apró mosolyra húzódott, miközben végig simítottam a kezem a feliraton
-Tetszik?- kérdezte félve, miután leült mellém
-Igen- figyeltem továbbra is a feliratot, majd hirtelen magamhoz öleltem
-És én nem kapok ölelést?
-Nem- vigyorogtam rá. Arcát felfújva, fordította el a fejét, amin felnevettem. A kanapéról felállva, szereztem egy üres lapot, amire a szöveget írtam, majd a kezébe adtam. Az ölébe ülve, öleltem át, miközben fejemet a mellkasára hajtottam. Megfordítva a lapot, olvasta el, majd amint rájött a tervre, az arca egy picit elvörösödött
-Köszönöm- néztem rá hálásan és adtam az arcára egy puszit. Azonban ennyi nem volt neki elég, mert megfogta az állam és egy hosszú csókot adott
-Most már megyünk enni?- kérdezte a tarkóját vakarva, amin megint felnevettem. Kiszállva az öléből, raktam le a plüssöt a levelek mellé, majd elindultam a konyha felé, ahova szorosan követett
-Vacsora után, meg nevethettünk a sok buta levelen