-Valamennyit javult tegnap óta, de ez még mindig eléggé kevés- rázta a fejét Kisame-san. Szokás szerint a földön fekve hallgattam a kioktatást, miután sikeresen legyőzött. Megint- mivel csak hétvégén tudunk gyakorolni, így eléggé sokáig el fog húzódni ez az egész- sóhajtott fel, így tágra nyílt szemekkel ültem fel
-Tudok jönni hétköznap is. Suli és az edzések után egyből jövök
-Az nem lehet. Az már túl sok- rázta a fejét- így is ott van a heti két edzésed, nem jöhetsz utána ide, hogy aztán valakinek a földről kelljen felkaparni, mert elájultál. Marad a péntek, szombat, vasárnap. Ennyi pihenés elég lesz. Támadj

-Na milyen volt?- kérdezte anya, miután fáradtan estem be az ajtón és lerúgtam a cipőmet
-Fárasztó- motyogtam- megyek lefürdök, aztán lefekszek aludni- indultam el a lépcső felé
-Fürdés után azért gyere le enni
-Majd meglátom- kiáltottam le és bementem a szobámba a pizsomámért, amivel a fürdőbe mentem át. Az ajtót becsukva, engedtem meg a meleg vizet, amihez tettem rengeteg tusfürdőt. Pólómat, nadrágomat és zoknimat levéve, nyúltam volna a melltartó csatjához, mikor anya hangja leállított
-Kei!- kiáltotta hangosan a nevem, amitől az ajtó felé kaptam a fejem. Azon nyomban kicsapódott, így hátrébb lépve, döbbenten néztem az érkezőt
-Szevasz Kislány
-Minek köszönhetem ezt a váratlan köszönést- kérdeztem a homlokomat masszírozva
-Elmegyünk egy kicsit valahova a többiekkel
-Többiek?- néztem furán rá
-Itt vagyunk- ugrott hátulról Nova, a lány nyakába
-Húzzatok ki!- kiáltottam vörös fejjel a két fiúra és egy egy tusfürdőt a fejüknek dobva, löktem ki őket, az ajtót bezárva előttük- ti is mehettek
-5 percet kapsz- dalolta Nova
-25. Még hajat is akarok mosni és egy kicsit pihenni
-15
-20 különben nem megyek sehova- álltam a tekintettük. Ellépve az ajtótól nyitottam ki nekik, azonban Demi vissza nézett az ajtóból
-5 és az Uchiha fiú jön érted~- dalolta így vörös fejjel vágtam a képébe az ajtót és gyorsan kulcsra zártam. Az ajtóhoz húzva a nehéz kosarat, poroltam le a kezeimet győztesen. Utolsó ruhadarabokat levéve, ültem bele a kádba, amibe egyből hátra dőltem
-Nem olyan tanácsos pólóban és bugyiban menni ilyen hidegben- rázta a fejét Nova, amint végeztem és a szobámba mentem, ahol vártak
-Aludni akartam. Nem számoltam azzal, hogy hirtelen ide állítottok- raktam csípőre a kezeimet- húzás ki, amíg átöltözök. Menjetek le a konyhába, mert úgy is fogunk enni indulás előtt- nyitottam ki nekik az ajtót, de nem mozdultak- menjetek már
-De olyan jól elhelyezkedtünk- dőlt hátra Demi az ágyon, így arcomat felfújva, trapoltam el a szekrényhez, amiből kivéve a ruháimat, mentem vissza a fürdőbe átöltözni

-Ha már nem ehettem, akkor üljünk be valahova- motyogtam unottan, miután egy ideje már sétáltunk. Nem nagyon akarják elárulni hova megyünk. A hasam majd kilyukad, annyira éhes vagyok. Még egy kenyeret sem ehettem, mert amint kijöttem a fürdőből lerángattak. A hasam egy hangosat korgott, így a fejemre húztam a kapusznimat, hogy elrejtsem a vörös fejem. A többiek persze csak nevettek rajtam
-Majd később megyünk- bökött oldalba Akio, amiért persze a bokájába rúgtam
-Adj enni, vagy elveszem a pénztárcád és elköltöm az összes pénzed egy kajáldában
-Itt van- mosolygott rám Itaru, miközben egy szendvicset nyújtott felém- Mei-san gyorsan odaadta- előzött meg a válasszal, így mosolyogva vettem el tőle és haraptam bele boldogan a szendvicsembe. Átölelve a derekam, húzott közelebb és így sétáltunk tovább
-Csak etetni kell és nézd milyen jó kislány- bökdöste Nova Itaru oldalát
-Ezért te nem kapsz a szendvicsből- nyújtottam ki a nyelvem, oldalra fordítva a fejem, mikor előrébb hajoltam, hogy lássam a lányt
-Majd veszek magamnak- viszonozta a gyerekes viselkedésem, mire Itaru sóhajtott egyet
-Mint két óvodás

-Mikor érünk már oda?- kérdeztem kíváncsian. Egy jó ideje már, hogy az Uchiha eltakarta a kezeivel a szemem és így vezettek
-Pont most- álltunk meg és elvette a kezét. A hirtelen fénytől pislogtam párat, majd egyből felnéztem elolvasni a feliratot
-A vidámparkba jöttünk?- fordultam feléjük, így mindannyian bólintottak
-Nyílt egy csomó új dolog- rakta csípőre mosolyogva a kezét Demiyah
-Jó lesz végre mulatni egy jót- jött közelebb Itaru és az arcomat kézbe véve, adott egy gyors csókot
-Vegyünk jegyet- csillantak fel a szemeim és megfogva a csuklóját, húztam volna a pénztár felé, de meg sem mozdult
-Már előre megvettük a jegyeket- jött felém Hana és a kezembe adta- és ki ne merd fizetni, mert kapni fogsz- fenyegetett meg, mikor a pénztárcám felé akartam nyúlni. Nagyot nyelve, bólintottam egyet, így Itaru nevetve ölelt magához és indultunk el a bejárat felé. Egy térképet elvéve, kezdtem nézni az új helyeket
-Menjünk elsőnek a kísértet házba- láttam meg egyből és Itaru csuklóját megragadva, izgatottan húztam magam után a hely felé
-Kettesével lehet bemenni- állított meg a férfi a ház előtt. Akio egyből Hanahoz lépett, mellettem meg Itaru volt. Így maradt Nova és Demiyah együtt- erősen öleljétek át a lányokat fiúk. Nagyon félelmetes bent- nyitotta ki az ajtót, így az Uchiha hősiesen átölelt. Mögöttünk az ajtó becsukódott, így ketten maradtunk a sötétben
-Induljunk el előre- szólalt meg egy idő után, így elindultunk
-Ez nem is volt ijesztő- morogtam csalódottan, miután kiértünk. A mellettem lévő egyből felém kapta a fejét, így unottan néztem rá
-Nem volt ijesztő???
-Nem. Most komolyan megijedtél egy láncfűrészestől? Szerinted beengednénenk egy olyat?
-Simán- akadt ki, amin felnevettem
-És még, hogy minket kell félteni- cukkoltam, egyik kezemet a csípőmre rakva
-Tudom ám, hogy te is féltél- fogta meg a derekam és magához húzott
-Álmaidban- vigyorogtam rá és lecsaptam az ajkaira. Kezeimet nyaka köré fonva, húztam közelebb, mikor tapsolást hallottunk, amitől egyből szétmentünk. A hang felé kapva a fejünk, nevettem fel Akio ijedt fején, ahogy megláttam. Mellette Hana, lerakta a kezeit és maga után húzta a sokkos fiút
-Nem is volt ijesztő
-Ezt mondtam én is- bólogattam hevesen és fejemet Itaru vállára hajtottam
-Miből vagytok ti?- nyögött fel fáradtan a Hyuuga
-Lányokból?- húztam vigyorra a szám, mire egy unott pillantást kaptam
-Biztosan vissza akarjuk kapni ezt a viselkedését?- nézett Itarura, így kinyújtottam a nyelvem
-Tudom ám, hogy a szíved mélyén, imádod ezt a viselkedésem
-Csak hiszed
-Hiszem is- vágtam vissza egyből. Már egy igen hosszú harcot kezdtünk volna, mikor a maradék két lány is előjött
-Unalmaas volt- nyavajogta Demi
-Ti hogy bírtátok?
-A két fiú félt csak- vont vállat Hana
-Csak behalucináltáttok
-Menjünk vissza- húztam ördögi vigyorra a szám és Itaru felé pillantottam
-Nem!- hangzott fel egyszerre a válaszuk, amin mind a négyen jót nevettünk
-Megyünk hullámvasútazni?- kérdeztem a szememet törölgetve
-Ti menjetek csak. Mi körülnézünk a többi helyen- siettek el, így ketten maradtunk
-Akkor mehetünk?- nyújtotta felém a kezét, amibe lassan bele helyeztem az enyémet
-Csak aztán ne ájulj el- vigyorogtam rá, így megbökve a homlokom, indultunk el

-Hát ez rohadt vicces kép lett- nevetett fel hangosan Demi, miközben egy kisebb kajáldásnál ültünk- most találgathatsz, hogy melyikük sikított hangosabban- mutatta Hananak a képet, így kínosan elmosolyodva, vakartam a tarkóm
-Megnézem, hogy te nem sikítanál, ha egy rohadt magasról zuhansz le nagyon gyorsan- nézett rá szúrósan Demire a mellettem ülő, az ennivalóját eszegetve. Míg az a kettő egy számunkra vicces veszekedést rendezett le, addig én az időközben fényárban úszó vidámparkot figyeltem mosolyogva. És csak azért rángattak el, hogy jól érezzem magam... Ilyen jó barátokat nem lehet kívánni
-Minden rendben?- rakta rá Itaru a kezét a vállamra, ezzel vissza hozva a valóságba. Feléjük fordítva a fejem, bólintottam egyet
-Annyira imádlak titeket- töröltem meg a szememet, amiből kiszökött néhány könnycsepp- nálatok nem lehet jobbat kívánni... Köszönöm- emeltem rájuk mosolyogva a fejem
-Ha meg akarod köszönni, akkor most azonnal abba hagyod a sírást- mosolygott rám Nova, így bólintottam egyet
-Üljünk fel még az óriás kerékre. Úgy is ki van már világítva minden- fogta meg óvatosan a kezem Itaru és egyből a hosszú sorhoz kezdett húzni. Sok idő múlva, sikeresen sorra jutottunk, így beültünk egy nyitott fülkébe. Belekapaszkodva az alattam lévő párnába, szorítottam görcsösen, ahogy elindult alattunk a szerkezet. Itaru átölelve, szorosan tartott, így lassan elengedtem a párnát. A kis fülkében meglehetősen hideg volt, így jobban hozzá bújtam. A tájat kezdtem mosolyogva nézni, mikor elengedett és a nyakam köré csavarta a hosszú sála egyik végét
-Így senki nem fog fázni- adott a fejemre egy puszit. Fejemet a vállára hajtva, élveztem a csendet, mikor a közepe környéken, egyszercsak megállt és himbálózni kezdett- csak valakik kiszálltak- nyugtatott meg, mikor a kabátjába kaptam és szorítani kezdtem- így legalább tudjuk nézni egy kicsit a környéket- mosolygott rám, így előrébb hajolva, láttam meg az alattunk lévő, kivilágított vidámparkot, ami fentről csak még csodásabb volt. Szám elnyílt egymástól, ahogy beláttam mindent
-Nem tudom elégszer megköszönni ezt az egészet- néztem hálásan Itaru szemeibe. Lassan vissza ülve mellé, öleltem át, így egy csókot kezdeményezett, mire pont végszóra, elindult a szerkezet
-Pont végszóra- kuncogtam fel és fejemet újra vissza helyeztem a vállára. Ennél csodálatos napom sem volt még..

-Köszönöm a mai napot- bújtam hozzá mosolyogva Itaruhoz, mikor haza értünk hozzánk és az ágyon feküdtünk
-Hányszor fogod ma még megköszönni?- nevetett fel a derekamat átölelve, így megvontam a vállam
-Sokszor. Annyira csodás volt ez a nap- raktam óvatosan a fejem a mellkasára, míg egyik kezemmel átöleltem
-Ennek örülök, hogy tetszett- húzott feljebb és adott egy puszit a homlokomra. Mielőtt elhúzódott volna, gyorsan megfogtam az arcát és lehúztam egy csókra, amit persze megzavartak
-Onee-san!- rohant be Hikari és ránk ugrott
-Mi történt?
-Elszakadt a plüssöm. Meg tudod varrni?- mondta, amitől hirtelen lefagytam. Csak ezért rohant be???- Onee-san?- rázott vissza Hikari hangja egy idő után
-Miért nem anya varrja össze?
-Ő most nem nagyon ér rá
-Hozd át a plüsst- fúrtam fejem Itaru mellkasába, így egyből leszállt rólunk és futott is ki. Egy darabig így maradtam, miközben a hátamat simogatta, ami kimondottan jól esett. Majd mikor kinyílt az ajtó és az öcsém tért vissza, lassan feltápászkodtam Itaru mellől és a plüss medvét elvéve tőle, ültem le az iróasztalomhoz. A plüsst az asztalra rakva, vettem elő a fiókból a tűt és a cérnát, majd az elszakadt részt kezdtem figyelni. Hikari Itaru mellé ült le, így utóbbi is felült és a telefonján kezdtek nézni valamit.
Már egészen bele voltam merülve a varrásba, mikor kattogásra kaptam fel a fejem és fordítottam a két fiú felé, akik csak vigyorogtak. Egyik szememet behunyva, nyújtottam ki a nyelvem, így csináltak rólam egy újabb fotót. Vissza fordítva a fejem, befejeztem a varrást és a cuccokat kezdtem vissza rakni a helyére. A székkel oda gurulva, adtam át Hikarinak a megvart medvét, azonban nem távozott a szobából
-Nem mész aludni?- húztam fel az egyik szemöldököm, így megrázta a fejét
-Itt akarok aludni veletek
-Az nem lehet öcsi. Holnap korán kell kelnem és nem akarom felkelteni egyikőtöket sem, míg kiszabadulok a kezeitek közül
-Nem fogok felkelni semmire sem- rázta elszántan a fejét
-Had aludjon itt- mosolygott rám szerelmem, így nagyot sóhajtva, adtam be a derekam. Az ágyra feküdve, mindketten mosolyogva néztek rám
-De ha reggel felkelsz, nem én leszek a hibás- álltam fel a székből, amit vissza tolva a helyére, feküdtem be melléjük a takaró alá. Itaru a hátán feküdt, miközben az egyik karját kinyújtota, amire a fejemet helyeztem. Szorosan bújtam hozzá, miközben Hikari a mellkasomra hajtotta a fejét, így a hátát öleltem át
-Jóéjt- kiáltott fel és a maciját a hasamra rakva, ölelt át azzal együtt. Halkan felnevettem ezen és egy picit össze borzoltam a haját
-Jóéjt- adott Itaru egy puszit
-Jóéjt- mondtam halkan, majd mindkettőnket elnyomott az álom