-Hova készülsz kincsem?- állított meg kora reggel anya, mikor készültem elhagyni a házat. Három nap telt el, hogy találkoztunk Akirával, este meg mikor végre haza jöttem, elküldte a címet, hogy hova menjek. Utána néztem az interneten és egy elhagyatott házhoz kellett mennem, ami igazi szellemház volt. Mivel tél van, így még nagyon sötét van reggel, ezért pedig a telefonom lámpáját kell majd használnom, hogy ne essek el
-Csak találkozom a többiekkel- fordultam ijedten anya felé, amint kiejtettem a számon egy újabb hazugságot. Annyira mart már a bűntudat ezek miatt, hogy aludni is alig aludtam valamennyit. Mindenkinek hazudnom kellett ez az ügy miatt... De ha végre békén hagy, akkor már meg fogja érni.
-Korán reggel, mikor még a nap se kelt fel?- nézett rám gyanakodva, így nyeltem egy nagyot. Na most mit találjak ki..??- nos?
-Meg akarjuk nézni a napfelkeltét- sandítottam oldalra, miközben a tarkómat vakartam- nagyon szép reggel, főleg, ahogy a hóra világít
-És mikor óhajtasz haza jönni?- vette elő a telefonját és írni kezdett
-Nem tudom. Lehet Itarunál alszok, mert fáradtak leszünk ettől a korai időtől
-Akkor majd érted megyünk
-Nem kell- mondtam hirtelen, így felhúzta az egyik szemöldökét- majd haza sétálok. Vagy Itaru fog kísérni
-Rendben. Vigyázz magadra- kutatott valamit a táskájában majd közelebb jött és magához ölelve, adott egy puszit a homlokomra- aztán ne kint aludjatok- borzolta össze a hajam, így bólintottam
-Majd jövök- léptem ki a lakásból és telefonomat előkapva, nyitottam meg a térképet, ami elvezetett lassan a lakáshoz
-Végre, hogy itt vagy- hallottam a hangját a sötétben. Nagyot nyelve, néztem körül, de sehol sem láttam. A fényt pedig nem mertem felvenni. Hirtelen bele ütve a hasamba, borultam a térdeimre, miközben az épp kezemmel a hasamat szorítottam- most pedig jöhet, amire mindig is vártam- kapott a hajamba és felfelé kezdett húzni, így lassan felálltam
-Miért?- nyöszörögtem, mire felém kapta a fejét
-Mert ez jó móka. És mert benne van abban az ajánlatban, amibe bele egyeztél- húzott elő egy kést, amitől megrémültem- különben a többiek bánják. Ugye?- húzta közelebb hozzám
-D-de
-Remek. Akkor ez szerintem nem is kell- tépte ki a nyakamból a nyakláncot, a csuklómról pedig a karkötőt, amiket a földre hajított- Daichi- dalolta a fia nevét, aki lassan előjött- Kei-chan igen rossz bőrben van. Felemelnéd, hogy kapjon egy picurka levegőt?- engedett el
-Persze- kezdett felém jönni, de én annál jobban hátráltam, míg nem a fal megállított
-Milyen ismerős helyzet. Nem?- kapta el a nyakam
-Milyen ajánlat ez?- szűrtem ki a fogaim közt, miközben az épp karommal, próbáltam leszedni a nyakamon lévő kezet
-Egy áldozat, ami megmenti a többieket. Hát nem csodálatos?- nevetett őrülten, mire az én szemeim tágra nyíltak
-M-maga beteg
-Hogy mersz az anyámra ilyet mondani?!- kiabált rám és felemelve, kezdtem rugdosni, hátha ki tudok szabadulni. Fuldokló hangokat kezdtem kiadni, mikor a távolból sziréna ütötte meg a fülem
-Tsk. El kell innen tűnnünk- engedett el, így esetlenül estem a földre, levegő után kapkodva
-Bújunk el lent. Ha elmered mondani hol vagyunk, nagy veszélyben leszel- tartotta felém a kést, így nagy nehezen bólintottam. Ülő helyzetbe tornázva magam, rúgott bele a hasamba, mire az oldalamra borulam. Köhögve szorítottam a kezemet a hasamra, miközben összébb húztam magam, ők pedig lesiettek. Egy kis hangra lettem figyelmes, ahogy a padlón feküdtem. Fejemet fentebb emelve, láttam meg egy kicsi kör alakú szerkezetet, aminek a közepe pirosan világított. Sokszor láttam már ezt, így meg könnyebbülve hunytam be a szemem. Anya nyomkövetőt rakott rám. De vajon honnan tudta, hogy mi lesz..?
-Kei!- kiáltott rám hirtelen egy ismerős hang- Kei nyisd ki a szemed az istenért!
-Hidan-san..?- ismertem meg a káromkodást, majd lassan kinyitottam a szemeimet és a fehér hajúra néztem
-Hála Jashinnak. Hol vannak?- kérdezte miután egyre több rendőr sietett be
-A-azt mondták.. lent bújnak el- ismertem be, hisz ennyi rendőrtől képtelenség meglógni. Össze borzolva a hajam, segített fel és a falhoz ültetett
-Hidan, megtaláltad?!- futott be kétségbeesetten anya az ajtón, majd mikor felénk nézett, egyből hozzánk futott- Olyan idióta vagy- borult térdre előttem és a karjaiba húzott
-Sajnálom... Bántott volna titeket- sírtam el magam, miközben a pólóját szorítottam- sajnálom
-Akkor is szólnod kellett volna. Nem oldhatsz meg egyedül ilyet- engedett el és a szemembe nézett. Elszégyelve magam, néztem el
-Honnan tudtad..?
-A többiek elmondták, hogy hallottak telefonálni a héten. És Itaru elolvasta az üzenetet mikor aludtál és egyből hívott. Így már könnyű volt kitalálni
-Minket meg beavatott, így most már elfoghatjuk őket- nézett Hidan-san a lépcsőn feljövő két rendőrre, akik Akirát és Daichit vitték.
-Ezt még megkeserülőd. Te is és az anyád is- kiáltott elvetemülten felénk, így ijedten anyához bújtam, aki a hátamat simogatta
-Menjünk haza. A többiek már várnak

-Hogy képzelhettél ekkora marhaságot, hm?!- kiáltott fel apa dühösen, miután beszámoltam nekik az egészről. Ahogy anya is mondta, itt volt mindenki, így lehajtott fejjel, szorítottam a pólóm alját szégyenemben
-Nem akartam bajba sodorni senkit. Így is rossz volt látni, hogy mindenki engem félt. Egyedül akartam elintézni ezt az ügyet, de átvertek- szorítottam össze a szemeimet. Nem mertem senkire sem nézni, ezek után
-Hazudtál mindenkinek, hm!
-Azt mondta, hogy ha elmerem mondani bárkinek is mi történik, akkor bántani fogja a családom és a barátaim, mert tudja, hogy hol lakik mindenki- folytak ki a szemeimből a könnyek- hülyeséget csináltam, de meg akartam védeni mindenkit
-Látszik, hogy a ti lányotok- sóhajtott fel Loly-san
-Kei menj fel a szobádba, hm
-De...- néztem fel rá, azonban elakadt a szavam, ahogy megláttam a tekintetét
-Kei, most az egyszer hallgass apádra. Fontos dolgokat kell megbeszélnünk- beletörődve bólintottam egyet és fellálva a kanapéról, siettem el a többiek mellett. Itarunál elsietve, néztem rá, azonban egyből lehajtottam a fejem és felrohantam a szobámba. Az ajtómat bezárva, túrtam bele a hajamba és az ágyamra hasaltam le. Párnámba fúrva a fejem, kezdtem el sírni, aminek a hangját a párna felfogta